Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-10 / 36. szám

Amikor a szó mást jelent

Gondolatok a petrezselyemről

Hogy a Tátrában élő embernek milyen kedves a zöldségféle és a friss gyümölcs, azt ketten tudjuk tanúsítani, én és a Zelovocos néni. Én az alábbi történettel, a néni meg azzal a hosszú embersorral, amely a bódéja mellett áll.

Valamelyik nap egy barátom pár darab őszibarackkal kedveskedett nekem. Ügy elcsodálkoztam, hogy ilyen korén már van őszibarack. A számban éreztem az ízét. Nagy örömömben mindjárt megkínáltam egyetlen igazi cimborámat is. Nem is gondoltam arra, hogy a régi szívélyes barátság, pont az őszibarack miatt szenved majd egy leheletnyi csorbát.

— Vegyél Ferikém! Képzeld őszibarack.

— őszibarack — húzta össze homlokát cimborám — őszibarack, július közepén még nincsen.

— Bocsájtsd meg, de ha azt mondom őszibarack, akkor őszibarack.

— Ne haragudj, még sárga sincs, hogy lehetne akkor őszi?

Gyakran vitatkoztunk. Sokszor csak azért, hogy múljon az

idő. Cimborám ezekben a vitákban mindig hivatalból ellenzéki volt. így megszoktam az ellenvetéseit, de ezért ez mégis sok volt.

— Nem arról van szó, — kezdtem méregbe jönni — hogy mi a neve a gyümölcsnek, hanem arról, hogy ez egy valódi őszibarack, még ha őszi is a neve és még tavaszi nincsen!?

— Mondtam, hogy őszibarack ilyenkor még nincsen — vörösödön el ő is.

— Mi szerinted akkor az őszibarack? Egy gyümölcsfajta.

Kissé bársonyos a felülete. Hamvas színe van. Recés a magja, őszibarack az íze. Nem? — kérdeztem a szokásnál hangosabban. /

— Velem ne vitatkozz, őszibarack ilyenkor nincsen.

,**- Hát ez akkor mi? — vágtam az asztalra a barackot.

'>— őszibarack ilyenkor nincs! — kiáltotta ő is.

— Ha ez, amit az asztalra tettem neked nincs, gondoltam magamban — akkor én nem vitatkozom veled.

Másnap csomagot hozott a pősta. Szerencsétlenségemre többek között zöldborsó is volt benne. Bár nem tudtam, hogy miért, hogyan, de éreztem a vihart a zöldborsó miatt.

Óvatosságból megkérdeztem, hogy zöldborsó-e, ami a zacskóban van.

— Ne csinálj belőlem bolondot, azért tisztára hülye nem vagyok — felelte cimborám ingerülten.

— Nem azért kérdeztem — mondtam csendesen — hanem azért, hogy tudnál-e egy jó zöldborsó levest belőle főzni.

Kíváncsian vártam, ugyan most talál-e valami ellenkezni valót.

— Petrezselymet küldtek hozzá?

— Nem.

— Petrezselyem nélkül elképzelhetetlen a borsóleves.

— Ha nincs, nincs, mit lehet tenni. Azért a borsóból lehet levest főzni.

— Ahogy mondtam, elképzelhetetlen petrezselyem nélkül a borsőleves.

Már nem vitatkoztam, eddig csak azt hittem, hogy az elképzelhetetlen, hogy az embernek pénze ne legyen még annyi sem, hogy papírt vegyen rajta, mint én. Ügy, hogy az azóta üressé vált borsós zacskóra kell írnom ezt a történetet is.

— Aztán elképzelhetetlennek tartottam például, hogy valaha megbetegszem. Azt hittem, nélkülem megáll a világ.

De, hogy egy borsólevest petrezselyem nélkül elképzelhetetlennek vélje valaki, még álmodni sem mertem.

Cimborám szó nélkül nyakába vette a világot. Petrezselyem után nyomozott. Csak arról gondoltam, hogy nem talált, mert mikor haza jött, leült az ágyra és egy nagyon fújt.

így ment ez napokig. Egyszer aztán elfutatta a méreg és a borsót kivágta a szemétre.

— Mit csinálsz, kiáltottam rá.

— Megkeseredett az egész.

Ahogy a borsóra néztem, az jutott az eszembe, hány ilyen megkeseredett Borsó Jánost dobtak már ki, petrezselyemnyi hiányosságok miatt. És a kidobók még csak nem is gondoltak rá, hogy magukat fosztották meg egy ízletes levestől.

Amikor a pletyka pozitív

r

KOMÁROMI JÁNOS

Kimondom nyíltan

Ha nem tudnátok elárulom, nincs lakásom, kimondom nyíltan, de tisztelem, ki állványokon keresi kenyerét, s fangliban, ha kell cementes maltert kever, és 6 egymaga is remekel pompás dolgokat, mit száz ember hiába bírál kétszáz szemmel.

Téglát, téglára rak, hadd nőjön a ház, mint jegenye magasra, nőjön, hogy fejed már ne főjön hova hajtsad le majd holnapra.

Fujhat, eshet, de ő dolgozik, sarokra téglát tesz s függőzik, ha kedve megcsappan, bort iszik, de mit vállalt elvégzi őszig,

És mire az első falevél — mikor a fecskék tanakodnak — zizegve a kopár földre ér tisztíthatod az ablakokat.

3 még a fecskék útra sem keltek, de már benn vagy új lakásodban, s te nem köszönsz a kőművesnek, pedig én élek lakásgondban.

TÖRÖK ELEMÉR

— Hallották, a leleszi szövetkezetben huszonöt korona jut

egy egységre?

— En még azt is hallottam, hogy a százhektár rizs jövedelmét nem is vették figyelembe az egységenként megállapított pénzösszegnél.

Jó kifogás

— Na, Julcsa, végre én is döntöttem.

— Tán csak nem abban, hogy elválsz?

— Abba biz énfc mert beléptem a szövetkezetbe és nem lesz annyi gondom.1

— Hát akkor minek akarnál elválni?

— Látszik, hogy asszony vagy, hát a gondtól meg a nyűgtől, te.

És ő még büszke rá

*r 1

— Há te mi a csudát keresel ott komám?

— Elfelejtettem, hogy mit vetettem bele.

— Ejnye, de feledékeny lettél egyszerre.

— Hát mert egész nyáron azon törtem a fejem, hogy belépjek-e a szövetkezetbe vagy ne.

Ej, de sietős az útja, János bátyám.

— Sietősnek éppen nem mondhatnám, mert én nem szók« tam elsietni a dolgokat.

— Ez mán igaz, mert a terménybegyűjtésben i« az utolsó volt.

— Hát tudja én mán ezt megszoktam, mert a családban is én voltam a tizedik, a katonáéinál is, mindig az utolsó sorba álltam, hát gondoltam hű maradok a családi hagyományokhoz.

PRIVILEGIUM

Hájas Gáspár még annak idején, amikor hírét vette, hogy a kis- és középparasztok a termelő szövetkezetbe tömörülve akarnak könnyíteni nehéz sorsukon, tervbe vette, hogy az elsők közé belép. Ennek érdekében meg is tette a szükséges lépéseket: a harmincöt holdat szétiratta a családja tagjai között; úgyhogy az ő nevén mindössze csak hét hold .maradt. Erre a lépésre azért volt szükség. mert a két állandó szolgája jaképnél hagyta, maga pedig csak nézni szerette a munkál. Miután elvették a kocsmáját, néha ki-ki ment a határba, de csak úgy mutatóba: ne fogják rá, hogy nem dolgozik.

Mikor megalakult a szövetkezet, hogyan, hogyan nem, bevették őt is. Meg is fogta rendesen a dolog végét, nem volt vele semmi baj. ügy látszott hasznos ember lesz belőle. De csakhamar ráunt a becsületes munkára. Könnyebb beosztást kért és betegségére panaszkodott. Orvosi igazolást szerzett, egy kis szívbajról. A raktárba tették. Ezt nagyon megfelelőnek találta, ment mint raktáros nemcsak az időt lophatta szabadon, hanem egyebet is; attól függően mi volt éppen a raktárban.

Közben arra bíztatta a szövetkezet tagságát, hogy lépjen ki a szövetkezetből. Ezt olyan ügyesen tudta csinálni, hogy hosszú ideig senki sem gyanított benne ellenséget. Ha például valaki arról panaszkodott, hogy keveset keres, akkor így jelelt:

— Ja, persze, ha mindenki lop. Mert most olyan alkalma van a népnek a lopásra, mint még soha. De ki is használja száz százalékig!

így történt, hogy a tagság túlnyomó része kilépett a szövetkezetből. Hájas nem sietett a kilépéssel. Ebből is hasznot akart húzni. A szövetkezetnek volt egy hold szép szőlője, ezt szerette volna kivenni felesbe. Kérését az elnök elé vitte:

— Ha már így állunk a szövetkezettel, hát kivenném a szőlőt felesbe — mondotta az elnöknek, olyan hangon mint aki meg van győződve arról, hogy az ajánlatával csak segíteni akar.

— Hogy képzeled ezt? — förmedt rá az elnök ingerülten.

Hájas megérezte, hogy más hangon kell kísérleteznie:

— Hát, hát — makogott — úgy gondoltam, hogy én is megérdemlek egy kis privilégiumot a népi demokráciától.

Az elnök, ha későn is, de rájött Hájas felforgató tevékenységére. Az esti gyűlésen akarta éppen tisztázni szerepét a szövetkezetben. Ezek után azonban nem bírta az estét kivárni:

— Halljátok — szólt az éppen bentlévő szövetkezetiekhez — privilégium kell ennek a rabló kuláknak! — mondotta, s úgy nevetett, hogy még a köny- nyei is kicsordultak.

A szövetkezet megalakult másodszor is, de ezúttal Hájas nélkül. Aránylag rövid idő nlatt az új vezetőség jóvátette az elmulasztottakat. A szövetkezet vagyona egyre gyarapodott. Ezzel párhuzamosan természetesen a szövetkezeti tagok keresete is.

A raktárba Hájas helyére az öreg Horváth bácsi került, aki már a határban nemigen bírt dolgozni, ö volt az első, aki beugrott Hájasnak és annatt idején kilépett a szövetkezetből. Pedig talán neki volt a legnagyobb szüksége a szövetkezetre. Egyedül nem tudott megbirkózni öt hold földjével, s az unokája, (árva volt) akivel egy háztartásban élt, nem nagyon segíthetett neki: útépítésen dolgozott. Béla nagyon megharagudott az öregapjára, mikor megmondta neki, hogy kilép. Hiába kérdezte, hogy miért az öreg csak azt hangoztatta, hogy nem érdemes' bent dolgozni.

Egyszer azonban hozzátette, hogy a Hájas is azt mondta, hogy nem érdemes, pedig az már elég okos ember.

Így tudta meg Béla, hogy honnan fúj a szél, s így tudta meg az elnök is.

A napokban történetesen Béla is a raktárban volt. Paprikát hoztak be. Kora reggel volt még, s a csodálkozástól megállt a munka a kezükben. Béla még napellenzőt is csinált a jobb kezéből: nem akart hinni a szemének. Hájas jött egyenesen a raktárhoz.

— Mit akarhat ez itt? — nézett kérdően az öregapjára. Mivel hogy a megszólított nem felelt, csak állt és nézett, maga próbálta a rejtélyt megfejteni:

— Talán megint valami privilégium kell neki?!

— Erre már az öreg sem maradt tétlen: a furkos botja után nyúlt, s mivel hogy a privilégium szó alatt valami nagyon rosszat sejtett, már messziről ezzel fogadta a közelgő kulá- kot.

— Gyere csak, majd adok én neked privilégiumot, de olyat, hogy tudom még dédöregapád korodban is megemlegetedl

BARTHA TIBOR

HA LO NINCS, SZÁMÁR IS JO

— Mondhatom ez a sátor lesz, ha összebújunk el is fé- — Te hisz ez a. lakás már rünk benne, mint ők, különben

kitűnő. rünk benne. Taglalt. lakásra nekünk is van jogunk,

— Igen de már szedhetjük — Lám, milyen kényelmes mert az ég alatt mégsem iakis a sátorfánkat. csak egy konyhát kell hoz?; — Nem tesz semmit. Elvégre hatunk.

— Azt hiszem ez alkalmas galyabitanunk. mi ketten kényelmesebben elfedj ÍFJCSAC. — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Stnena a CsIS/ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava, Prazská 9. — Szerkeszti a s. rkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazská 9 Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n V. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kés, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hirlapbélyeg C—111 700 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányitópostahivatal Bratislava 2.