Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 11. szám

1894. március 11.

TOLNA VÁRMEGYE.

b:

eerábilis bérkocsi állapot törvényhatósági szabály- rendelettel rendeztessék. S ha évente egy pár forintot felvesz a város a fürdő körüli parkírozásra, eleg lesz tőle ennyi áldozat. A városházán úgyis az a meggyőződés járja, hogy „hisz csak annak a pár urnák kell a fürdő!“ nosza tehát fogjon össze e város intelligenciája, ha Duna-Földváron megbirják tenni, váltson bérlet-jegyeket, illetve álairásával biztosítsa a fürdő-tulajdonost, hogy kárt nem szenved majd, ha esetleg nagyobb befektetéseket csinál is. — Ekkor lesz egy kellemes kiránduló helyünk, csinos fürdőnk s a mi fő, nem kell szégyenkeznünk az idegen előtt, a ki ha idevetődik kénytelen vagy Budapestre, vagy legalább is a kisebb Bonyhádra átzónázni, hogy lemossa az ut porát.

Nyílt szózat

a szegzárdi rom. kath. hívekhez.

Wosinszky Mór apari esperes-plébános urnák szegzárd-belvárosi lelkószszé történt kineveztetésével elérkezettnek látom az időt, hogy azért a kitüntető bizalomért és sok jó indulatért, melylyel a szegzárdi hivek -csekélységemet óhajtották ama diszes állásra juttatni, lelkem mélyéből fakadó hálás köszö- netemet nyilvánítsam,|

Jelenlegi szerény állásommal teljesen meg lévén elégedve, csakis a hivek óhajának engedve és püspököm akarata előtt meghajolva adtam be annak idején folyamodásomat ; senki kegyét nem kerestem, az önként felajánlott hathatós közbenjárásokat sem fogadtam el. Azért fölöslegesnek tartom védekezni azon, nem tudom kinek ágyábán megfogamzott kim életlen gyanúsítás ellen, mintha az a gyászos emlékű s eléggé nem sajnálható bonyhád-vidéki affair, az én érdekemben történt, vagy, ami még borzasztóbb, általam kezdeményezte- tett volna 1 Maholnap 25 éves szegzárdi társadalmi életem nyitott könyvének lapjaira •ily mocsok nem tapad és nem tapadhatott soha.

Öntudatom tisztaságában felemelt fővel viselem e tövis koronát, hadd legyen takarója annak a meg nem érdemlett diszes koszorúnak, melyet ezrek jóakaratu keze font homlokom köré.

A nekem előlegezett bizalmat és szere- tetet szívesen megosztom Szegzárd-belváros uj plébánosával, Wosinszky barátommal, kivel karöltve, testvéries egyetértésben óhajtok Szegzárd anyagi és szellemi jóllétének előmozdítására tőlem kitelhetőleg ezután is közreműködni. Isten velünk ! ,

Szegzárd, 1894. március 10.

Mikó György,

szegzárd-ujvárosi plébános.

ült Íróasztalánál, barátjával, Dongó Jeremiás hirlap- iróval. Vastag pipafüstfelhő vette körül, s mindketten mély gondolatokba látszanak merülve lenni. Kormos theakészlet, a falon keresztben két vivó- kard, az asztalon halványpiros dohányzacskó hevert, ütött-kopott diáksapka a fogason, s az aranyos jogászóletből hátramaradt apróságok egészítették ki az egyszerű szoba bútorzatát.

A szomszédszobában, melyet egy zárt ajtóhoz tolt szekrény választ el szobájuktól, nyugodt, szabályos lólekzet hallatszott. Aranka aludt ott, Artur kedvenc Arankája.

— Tudja az ördög! — szakitá félbe a hallgatást Artur, regényem végét nem tudom úgy befejezni, amint szeretném, igy sehogy sé tetszik. Arankát, a hősnőt, meg kell ölnöm, de hogyan, miképen ?

— Arankát akarod megölni ? Ez nehezen fog menni.

— Artur, Artur! Drága, kedves Artúrom! — rebegé Aranka álmában.

De hirtelen fölóbredt.

— Hah 1 ki volt az ? — suttogá rózsás ajka. Nem szólított valaki' nevemen ?

— Tudod mit, vélekedők Arthur, szívesen hagynám életben Arankát, de igy nincs az egésznek méltó befejezése. Alkalmas eszme kellene ide, hogy vége legyen . . . Megöljem, megmórgezzem, fölakaszszam ? . . . Egyik sincs ínyemre.

VÁRMEGYE.

— Hirdetmény. A vármegye házi pénztáráról szerkesztett s az állandó választmány pénzügyi szakosztálya által is tárgyalandó 1893. évi számadás, az 1886. évi XXI. t, c. 17. §-ának rendelkezéséhez képest, a számvevői véleménynyel s a pénzügyi szakosztály előterjesztésével együtt folyó évi március hó 10-től számított 15 nap tartamára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik. A számadásra vonatkozó netáni észrevételek, a folyó évi március hóban később meghatározandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz címezve nyújtandók be. Szegzárdon, 1894. évi március 3-án. Simontsits Béla, alispán.

TÖRVÉNYKEZÉS.

A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek:

1894. évi március hó 13-án.

544/1894. Bogács János ellen lopás miatt.

732/1894. Jancsó László ellen testi sértés

miatt.

733/1894. Busnyik István ellen emberölés kísérlete miatt.

963/1894. Engler József ellen emberölés miatt.

1894. évi március hó 15-én.

72/1894. Csurgai Lajosnó és Osurgai Lajos ellen okirat hamisítás miatt.

73/1894. Özv.- Korsós Józsefnó ellen sikkasztás miatt.

74/1894. Sulcbach Hermann ellen uzsora vétsége miatt.

75/1894. Szekeres Balha István ellen lopás

miatt.

Hirek.

— Előléptetés. Ő Felsége a király Ágoston István, a szegzárdi kir. törvényszék érdemes és köztiszteletben álló bírójának a kir. ítélőtáblái bírói címet és jelleget adományozta. A szép és méltó kitüntetéshez

mi is őszinte szívből gratulálunk és tesszük

*

azt annál szívesebben, mert Ágoston István ur eme uj minőségben továbbra is tagja marad törvényszékünknek és társas életünknek.

— A budapesti liberális nagygyűlésen vármegyénkből számosán, körülbelül 80—90-en vettek ré>zt. A küldöttséget Sztankovánszky János nagy- birtokos vezette. Vele voltak: gróf Széchenyi SánArtur az utóbbi szavakat erős haDgsulyozással ejtette ki. Aranka éz alatt az ajtóhoz közeledett és a kulcslyukon át hallgatódzotl.

— Szent Isten — rebegé — álmodom vagy ébren vagyok ? Lehetséges legyen ez ? 0, ki az én boldogságom, mindenem, ki a menyországot nyitotta meg előttem, 0 — nem, nem, az nem lehet, de ón gyilkosságról, mérgezésről, felakasztásról hallottam beszélni — meg akarna ölni 1 ?

Jéghideg borzongás futotta végig. Verejték gyöngyözött homlokán. Félelmében felkeltette testvérét, Irmát.

— Lásd — mondá Dongó Jeremiás — ilyen esetekről gyakran olvastam. Ha az erdő zug, a földet mély sötétség boritja, a folyam mormolása a távolból hallatszik, jobbra hegynyilások, szakadékok, rengeteg mélységek tátongnak, ilyenkor küldd ki szép Arankádat a rémes éjbe. Borzalmas sötétség veszi körül, lépte alatt ropognak a száraz gályák és levelek. Félőrülten áll a mélység szélén, felszakitja mellén a ruhát, a sötét égre mered tekintete és azután hegyes tőrét hókeblébe mártja stb. — Nos, jól lenne igy?

— Barátom, ezt nem tehetem, szivem vérzik, ha erre gondolok, ez nagyon kegyetlen halál lenne.

— Tehát akkor egyéb és kissé pikánsabb módot mondok. Nem volna jó ez például: Mindenki tudja, hogy Arankának a szélhámos gróffal

dór főispán, gróf Széchenyi Bertalan, Bernrieder József, Perczel Dezső, Busbach Péter és Boda Vilmos országgyűlési kópvisólők, DÖry Jenő stb., továbbá Tolna, Bonyhád, Paks, Sár-Szent-Lőrinc, Decs, Pilis, A.-Nyék, Nagy-Székely stb. községek küldöttei; Szegzárdról: Boda Vilmoson kívül: dr. Rrdmolin Emil, Örjfy Lajos, Török Béla, Leopold Sándor, Borzsák Endre, Leopold Lajos, Papé Dénes stb.

— A győr-veszprém-zircz-dombovári vasút ügyében arról értesülünk, — Írja a „Vállalkozók Lapja“, — hogy miután a törzsrészvények 83 százaléka már biztosítva van és a financirozás is sikerült, az engedélyezési tárgyalás már rövid időn belül meg- tartatik. Ha az építési engedély ki lesz adva, úgy az építkezést az idei nyár folyamán megkezdik.

— A szegzárdi uj plébános. Wosinszky Mór esperes, az ujonan kinevezett szegzárdi belvárosi plébános, ki február hó 28-án tette le hűségi esküjét a pécsi püspök kezébe, ma búcsúzik el apari híveitől ünnepélyesen, s azután kedden véglegesen Szegzárdra költözik. De beiktatási ünnepségét csak husvét másodnapján fogja megtartani, mely időre még Eazgha Lajos administrátor fogja a plébánia-hivatal ügyeit vezetni, s ő is fogja végezni a nagyheti szertartásokat,

— Köszönetnyilvánítás. A szegzárdi takarék? pénztár 15 frtot ajándékozott a szegzárdi alapnevelési egyesület részére, mely jótékony adományért ezennel is köszönetét mond az egylet elnöksége.

Jókai köszöneté. Jókai Mór a következő levelet intézte Fördős Vilmos úrhoz, a szegzárdi kaszinó elnökékez, hogy a kaszinónak hozzájuttatott üdvözletét megköszönje : Nagyságos uram 1 Hódolatteljes örömmel fogadtam azon hazafiui kitüntetést, melyben engeinet az egyesület részesített. Irodalmi munkásságom legszebbb jutalmát találom e megtiszteltetésben s életemnek hátralévő napjait aria szentelem, hogy ezt megérdemeljem. Kérem nagyságodat, kegyeskedjék hálám kifejezését az egyesület tisztelt tagjaival tudatni s hazafiui jó indulatában engemet továbbra is megtartani. Legmélyebb tisztelettel vagyok, Budapesten, 1894. ja’nuár hó 20-án, híven tisztelő honfitársa Jókai Mór.

— Jegyzőválasztás. Murga községben a jegyzőválasztás folyó évi február hó 17-én történt meg a simontornyai járás főszolgabirájának vezetése alatt, mely alkalommal a község jegyzőjének egyhangúlag E i f e r t h István volt hőgyészi segédjegyző választatott meg.

— A döbröközi vásár megtartását a keres, miniszter március 13-ára engedélyezte.

viszonya van. Az emberek gyűlölik, vad haragot, dühöt táplálnak irányában. Arankát szülei kitagadják, elkergetik és az egész világ undorral fordul el tőle. Hogy ezután Aranka mit tesz, az előtted egészen közönyös legyen. Akár folyóba öli magát, vagy mélységbe ugrik le, akár mérget iszik — mindegy, ki törődik már akkor vele 1 ?

— Istenem az én Arankámmal ily kegyetlenül bánjak ?

— Természetesen, meg kell halnia. De most jutott eszembe egy frappáns eszme 1 — Öld meg szerelemből 1

— Hogyan érted ezt Jeremiás ?

— Nagyon egyszerűen. A szerelmes férfiú kuszáit hajjal ül íróasztala mellett, szivében dúl a féltékenység dühe. Aranka, mint mindig, úgy most is örömmel jön be, s karjaiba repül. A férfiú fölkel, szenvedélyesen átöleli, a pamlaghoz vezeti és megfojtja, hogy másé ne lehessen. — Ilyen egyszerű történet.

— Pompás, Jeremiás barátom, köszönöm ! Ez nagyszerű, igy lesz a legjobb. De most ez éjjel hadd éljen Aranka. Holnap reggel friss erővel fogok hozzá a gyilkossághoz. Ma már fáradt vagyok, lefekszem.

A pipák kialudtak, a füstfelhő oszlani kezdett, A két barát lefeküdt. Az ég csillagos köpönyegben mosolygott a földre, s a millió csillag álmosan, pislogva ragyogott az ünnepélyes néma éjben.