Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 11. szám

1894. március 11. TOLNA VÁRMEGYE. b: eerábilis bérkocsi állapot törvényhatósági szabály- rendelettel rendeztessék. S ha évente egy pár fo­rintot felvesz a város a fürdő körüli parkírozásra, eleg lesz tőle ennyi áldozat. A városházán úgyis az a meggyőződés járja, hogy „hisz csak annak a pár urnák kell a fürdő!“ nosza tehát fogjon össze e város intelligenciája, ha Duna-Földváron megbirják tenni, váltson bérlet-jegyeket, illetve álairásával biztosítsa a fürdő-tulajdonost, hogy kárt nem szen­ved majd, ha esetleg nagyobb befektetéseket csinál is. — Ekkor lesz egy kellemes kiránduló helyünk, csinos fürdőnk s a mi fő, nem kell szégyenkeznünk az idegen előtt, a ki ha idevetődik kénytelen vagy Budapestre, vagy legalább is a kisebb Bonyhádra átzónázni, hogy lemossa az ut porát. Nyílt szózat a szegzárdi rom. kath. hívekhez. Wosinszky Mór apari esperes-plébános urnák szegzárd-belvárosi lelkószszé történt kineveztetésével elérkezettnek látom az időt, hogy azért a kitüntető bizalomért és sok jó in­dulatért, melylyel a szegzárdi hivek -csekély­ségemet óhajtották ama diszes állásra jut­tatni, lelkem mélyéből fakadó hálás köszö- netemet nyilvánítsam,| Jelenlegi szerény állásommal teljesen meg lévén elégedve, csakis a hivek óha­jának engedve és püspököm akarata előtt meghajolva adtam be annak idején folya­modásomat ; senki kegyét nem kerestem, az önként felajánlott hathatós közbenjárá­sokat sem fogadtam el. Azért fölöslegesnek tartom védekezni azon, nem tudom kinek ágyábán megfogamzott kim életlen gyanúsí­tás ellen, mintha az a gyászos emlékű s eléggé nem sajnálható bonyhád-vidéki af­fair, az én érdekemben történt, vagy, ami még borzasztóbb, általam kezdeményezte- tett volna 1 Maholnap 25 éves szegzárdi tár­sadalmi életem nyitott könyvének lapjaira •ily mocsok nem tapad és nem tapadhatott soha. Öntudatom tisztaságában felemelt fővel viselem e tövis koronát, hadd legyen taka­rója annak a meg nem érdemlett diszes ko­szorúnak, melyet ezrek jóakaratu keze font homlokom köré. A nekem előlegezett bizalmat és szere- tetet szívesen megosztom Szegzárd-belváros uj plébánosával, Wosinszky barátommal, ki­vel karöltve, testvéries egyetértésben óhaj­tok Szegzárd anyagi és szellemi jóllétének előmozdítására tőlem kitelhetőleg ezután is közreműködni. Isten velünk ! , Szegzárd, 1894. március 10. Mikó György, szegzárd-ujvárosi plébános. ült Íróasztalánál, barátjával, Dongó Jeremiás hirlap- iróval. Vastag pipafüstfelhő vette körül, s mind­ketten mély gondolatokba látszanak merülve lenni. Kormos theakészlet, a falon keresztben két vivó- kard, az asztalon halványpiros dohányzacskó he­vert, ütött-kopott diáksapka a fogason, s az aranyos jogászóletből hátramaradt apróságok egészítették ki az egyszerű szoba bútorzatát. A szomszédszobában, melyet egy zárt ajtó­hoz tolt szekrény választ el szobájuktól, nyugodt, szabályos lólekzet hallatszott. Aranka aludt ott, Ar­tur kedvenc Arankája. — Tudja az ördög! — szakitá félbe a hall­gatást Artur, regényem végét nem tudom úgy be­fejezni, amint szeretném, igy sehogy sé tetszik. Aran­kát, a hősnőt, meg kell ölnöm, de hogyan, miképen ? — Arankát akarod megölni ? Ez nehezen fog menni. — Artur, Artur! Drága, kedves Artúrom! — rebegé Aranka álmában. De hirtelen fölóbredt. — Hah 1 ki volt az ? — suttogá rózsás ajka. Nem szólított valaki' nevemen ? — Tudod mit, vélekedők Arthur, szívesen hagynám életben Arankát, de igy nincs az egész­nek méltó befejezése. Alkalmas eszme kellene ide, hogy vége legyen . . . Megöljem, megmórgezzem, fölakaszszam ? . . . Egyik sincs ínyemre. VÁRMEGYE. — Hirdetmény. A vármegye házi pénztáráról szerkesztett s az állandó választmány pénzügyi szakosztálya által is tárgyalandó 1893. évi számadás, az 1886. évi XXI. t, c. 17. §-ának rendelkezéséhez képest, a számvevői véleménynyel s a pénzügyi szak­osztály előterjesztésével együtt folyó évi már­cius hó 10-től számított 15 nap tarta­mára a vármegye levéltári helyiségében közszemlére kitétetik. A számadásra vonatkozó netáni észrevé­telek, a folyó évi március hóban később meghatá­rozandó és szokásos módon közhírré teendő napon tartandó tavaszi rendes közgyűlést megelőzőleg legalább is 5 nappal az állandó választmányhoz cí­mezve nyújtandók be. Szegzárdon, 1894. évi már­cius 3-án. Simontsits Béla, alispán. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtár­gyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi március hó 13-án. 544/1894. Bogács János ellen lopás miatt. 732/1894. Jancsó László ellen testi sértés miatt. 733/1894. Busnyik István ellen emberölés kí­sérlete miatt. 963/1894. Engler József ellen emberölés miatt. 1894. évi március hó 15-én. 72/1894. Csurgai Lajosnó és Osurgai Lajos ellen okirat hamisítás miatt. 73/1894. Özv.- Korsós Józsefnó ellen sikkasz­tás miatt. 74/1894. Sulcbach Hermann ellen uzsora vét­sége miatt. 75/1894. Szekeres Balha István ellen lopás miatt. Hirek. — Előléptetés. Ő Felsége a király Ágoston István, a szegzárdi kir. törvényszék érdemes és köztiszteletben álló bírójának a kir. ítélőtáblái bírói címet és jelleget ado­mányozta. A szép és méltó kitüntetéshez mi is őszinte szívből gratulálunk és tesszük * azt annál szívesebben, mert Ágoston István ur eme uj minőségben továbbra is tagja marad törvényszékünknek és társas éle­tünknek. — A budapesti liberális nagygyűlésen vár­megyénkből számosán, körülbelül 80—90-en vettek ré>zt. A küldöttséget Sztankovánszky János nagy- birtokos vezette. Vele voltak: gróf Széchenyi Sán­Artur az utóbbi szavakat erős haDgsulyozás­sal ejtette ki. Aranka éz alatt az ajtóhoz közele­dett és a kulcslyukon át hallgatódzotl. — Szent Isten — rebegé — álmodom vagy ébren vagyok ? Lehetséges legyen ez ? 0, ki az én boldogságom, mindenem, ki a menyországot nyi­totta meg előttem, 0 — nem, nem, az nem lehet, de ón gyilkosságról, mérgezésről, felakasztásról hal­lottam beszélni — meg akarna ölni 1 ? Jéghideg borzongás futotta végig. Verejték gyöngyözött homlokán. Félelmében felkeltette test­vérét, Irmát. — Lásd — mondá Dongó Jeremiás — ilyen esetekről gyakran olvastam. Ha az erdő zug, a föl­det mély sötétség boritja, a folyam mormolása a távolból hallatszik, jobbra hegynyilások, szakadé­kok, rengeteg mélységek tátongnak, ilyenkor küldd ki szép Arankádat a rémes éjbe. Borzalmas sötét­ség veszi körül, lépte alatt ropognak a száraz gá­lyák és levelek. Félőrülten áll a mélység szélén, felszakitja mellén a ruhát, a sötét égre mered te­kintete és azután hegyes tőrét hókeblébe mártja stb. — Nos, jól lenne igy? — Barátom, ezt nem tehetem, szivem vérzik, ha erre gondolok, ez nagyon kegyetlen halál lenne. — Tehát akkor egyéb és kissé pikánsabb módot mondok. Nem volna jó ez például: Min­denki tudja, hogy Arankának a szélhámos gróffal dór főispán, gróf Széchenyi Bertalan, Bernrieder József, Perczel Dezső, Busbach Péter és Boda Vil­mos országgyűlési kópvisólők, DÖry Jenő stb., to­vábbá Tolna, Bonyhád, Paks, Sár-Szent-Lőrinc, Decs, Pilis, A.-Nyék, Nagy-Székely stb. községek küldöttei; Szegzárdról: Boda Vilmoson kívül: dr. Rrdmolin Emil, Örjfy Lajos, Török Béla, Leopold Sándor, Borzsák Endre, Leopold Lajos, Papé Dénes stb. — A győr-veszprém-zircz-dombovári vasút ügyében arról értesülünk, — Írja a „Vállalkozók Lapja“, — hogy miután a törzsrészvények 83 százaléka már biztosítva van és a financirozás is sikerült, az engedé­lyezési tárgyalás már rövid időn belül meg- tartatik. Ha az építési engedély ki lesz adva, úgy az építkezést az idei nyár folya­mán megkezdik. — A szegzárdi uj plébános. Wosinszky Mór esperes, az ujonan kinevezett szegzárdi belvá­rosi plébános, ki február hó 28-án tette le hűségi esküjét a pécsi püspök kezébe, ma búcsúzik el apari híveitől ünnepélyesen, s azután kedden végle­gesen Szegzárdra költözik. De beiktatási ünnepségét csak husvét másodnapján fogja megtartani, mely időre még Eazgha Lajos administrátor fogja a plébánia-hivatal ügyeit vezetni, s ő is fogja végezni a nagyheti szertartásokat, — Köszönetnyilvánítás. A szegzárdi takarék? pénztár 15 frtot ajándékozott a szegzárdi alapneve­lési egyesület részére, mely jótékony adományért ezennel is köszönetét mond az egylet elnöksége. Jókai köszöneté. Jókai Mór a következő le­velet intézte Fördős Vilmos úrhoz, a szegzárdi ka­szinó elnökékez, hogy a kaszinónak hozzájuttatott üdvözletét megköszönje : Nagyságos uram 1 Hódo­latteljes örömmel fogadtam azon hazafiui kitünte­tést, melyben engeinet az egyesület részesített. Iro­dalmi munkásságom legszebbb jutalmát találom e megtiszteltetésben s életemnek hátralévő napjait aria szentelem, hogy ezt megérdemeljem. Kérem nagyságodat, kegyeskedjék hálám kifejezését az egyesület tisztelt tagjaival tudatni s hazafiui jó in­dulatában engemet továbbra is megtartani. Legmé­lyebb tisztelettel vagyok, Budapesten, 1894. ja’nuár hó 20-án, híven tisztelő honfitársa Jókai Mór. — Jegyzőválasztás. Murga községben a jegyzőválasztás folyó évi február hó 17-én történt meg a simontornyai járás főszolgabirájának veze­tése alatt, mely alkalommal a község jegyzőjének egyhangúlag E i f e r t h István volt hőgyészi se­gédjegyző választatott meg. — A döbröközi vásár megtartását a keres, miniszter március 13-ára engedélyezte. viszonya van. Az emberek gyűlölik, vad haragot, dühöt táplálnak irányában. Arankát szülei kitagad­ják, elkergetik és az egész világ undorral fordul el tőle. Hogy ezután Aranka mit tesz, az előtted egészen közönyös legyen. Akár folyóba öli magát, vagy mélységbe ugrik le, akár mérget iszik — mindegy, ki törődik már akkor vele 1 ? — Istenem az én Arankámmal ily kegyetle­nül bánjak ? — Természetesen, meg kell halnia. De most jutott eszembe egy frappáns eszme 1 — Öld meg szerelemből 1 — Hogyan érted ezt Jeremiás ? — Nagyon egyszerűen. A szerelmes férfiú kuszáit hajjal ül íróasztala mellett, szivében dúl a féltékenység dühe. Aranka, mint mindig, úgy most is örömmel jön be, s karjaiba repül. A férfiú föl­kel, szenvedélyesen átöleli, a pamlaghoz vezeti és megfojtja, hogy másé ne lehessen. — Ilyen egy­szerű történet. — Pompás, Jeremiás barátom, köszönöm ! Ez nagyszerű, igy lesz a legjobb. De most ez éjjel hadd éljen Aranka. Holnap reggel friss erővel fogok hozzá a gyilkossághoz. Ma már fáradt vagyok, lefekszem. A pipák kialudtak, a füstfelhő oszlani kezdett, A két barát lefeküdt. Az ég csillagos köpönyeg­ben mosolygott a földre, s a millió csillag álmo­san, pislogva ragyogott az ünnepélyes néma éjben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom