Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-11 / 11. szám

4.

TOLNA VÁRMEGYE.

1894.^ március 4.

— A „Magyar Állam“ hazugságai. A „Magyar Állam“ tegnapi számában Kienle József tolnai káplán azt újságolja, hogy Boda Vilmos kerületünk képviselője, múlt évben Tolnán mondott beszédében az egyházpolitikai reformok ellen nyilatkozott és kijelentette, hogy a reformok ellen szavaz. Nem szükséges mondanunk, hogy e hir valótlan, mert Boda Vilmos ur e kérdésről úgy programm- besZédeiben, mint egyéb alkalmakkor is mindenkor a függetlenségi és 48-as párt progratnmja értelmében nyilatkozott, de a dühétől elkapatott tolnai káplánka, kinek a tolnai liberális gyűlésen való vakmerő szerepléséről már múlt számunkban megemlékeztünk, úgylátszik üldözőbe vesz mindenkit, ki nem osztja az ő nézeteit.

— A r. kath. óvoda és gyermekmenhely közgyűlését az elmúlt szerdán tartotta. A tagok a rossz idő dacára igen szép számban jelenteit meg. Simontsit8 Bélánó elnök szép és terjedelmes be/ szédben számolt be az egylet múlt évi tevékenységéről és az elért eredményről. Utána Dicenty Géza jegyző a múlt évről szóló jelentést olvasta fel. — Ez után a tisztujitásra tért át a közgyűlés. Ismét elnök lett : Simontsits Béláné, alelnök: Triebler Ilma, ügyész: dr. Haidecker Béla, jegyző: Rácz József, pénztáros: Udvardy Sándor. Választmányi tagok: Bodnár Istvánné, Borsody Lajosné, Döry Lászlónó, Ellmann Miklósnó, dr. Hangéi Ig- nácné, dr. Leopold Kornólné, Leopold Lajosné, Madarász Elemórnó, Módly Lászlónó, Mártin Fe- rencnó, Nits Istvánné, Papp Gyulánó, Rassovszky Juliánné, Simontsits Elemérnó, dr. Steiner Lajosné, Spányi Piroska, Steiner Adolfnó, Tóth Károlyné, továbbá: Mikó György, Boda Vilmos, Takler Jó- zsef és Hiding Adám.

— Mikó György újvárosi plébános ur lapunk mai számában nyílt szózatot intéz híveihez, melyben köszönetét nyilvánítja a belvárosi plebánosi állás betöltésénél iránta nyilvánult bizalomért. — Nekünk is fülünkhöz jutott az a hir, melyre a nyilatkozat céloz, de egy percig sem tulajdonítottunk neki komolyságot. — Nagyon szép és nem eléggé méltányolható a szózat befejezésében használt felhívás ; mi is kívánjuk, hogy a két szegzárdi plébános, Wosinszky és Mikó urak a pécsi egyházmegye eme két kiváló és közkedveltségü alakja, „karöltve és testvéries egyetértésben“ mőködjenek.

— Hirtelen halál. Deák Ferenc, a szegzárdi kir. törvényszék pertárnoka, kedden déltájban rosz- szul érezte magát. Tehát kissé kiment a folyosóra, azon hiedelemben, hogy ott jobban lesz. A pertárban több ügyvéd várta, de hiába, mert csak nem jött vissza Végre utána néztek s ott találták holtan elterülve. Szivszélhüdós érte.

Aranka borzasztó izgatottságot állt ki. Mindent hallott. A legnagyobb szégyent akarták elkövetni rajta és megölni — másnap. Halálos félelemmel vegyes remegés járta végig gyönge testét, és lassan vánszorgott ágyához. Már látta, mint esik el Arthur keze alatt, könyörgött neki, kérte, hogy ne ölje meg, majd mint hullát látá magát a pam- lagon fekve, miközben Arthurt elfogták és börtönben szenved, már látja is a hóhért, ki fölakasztja a gyilkost.

Fáradtan hunyta le selyempilláit, erőt véve magán, elaludt. — Álmában csöndes képek ragyogtak felé.

Jó éjt, kedves, szép gyermek !

III.

Hogy a sok csókolódzástól szakái vagy bajusz nőne, nem hiszem, mert Arankának azóta az egész arca tele volna szőrrel.

A „rémes éj“ utáni reggelen Artur íróasztala előtt ült. A toll vígan percegett a sima papíron. A tenger őrült hullámzása, a hullámok tajtéka, rémes vihar, szóttépett vitorlák, kettótörött árboc, halálos jajveszéklések, bolondos rablóvezérek mind meg voltak már örökítve a papiroson, csak az utolsó fejezet, az ádáz gyilkosság volt még bátra! Még ezt és akkor büszkén olvassa majd a kiadó hirdetéseiben : „Kiadásunkban rendkívül órdekfeszitő szenzációs regény jelent meg „Egy tengeri rabló emlék— Uj plébános. A bátai plébánia betöltésére vonatkozólag, mint biztos forrásból értesülünk, Haragó József, szebényi esperes-plébános, a hatvanas években volt szegzárdi káplán van első helyen felterjesztve a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez.

— Halálozás. F á j t h Lajos báttai administ- rátor édes atyja folyó hó 8-án Dunaföldváron elhunyt. Haláláról a következő gyászjelentést vettük: „Özv. Fájth Ignácznó, Fájth János Fájth Anna, Fájth Lajos úgy maguk, mint az összes rokonság nevében, fájdalomtól megtört szevvel jelentik, a felejthetlen jó atyának, apósnak, nagyatyának, és jó rokon Fáth Ignácznak folyó évi március hó 8-án reggeli 8 órakor, élte 79-ik évében tüdő- lobbban történt gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó hó 9-én d. u. 4 órakor fognak a gyászháznál beszenteltetni, és a helybeli fejórvár- utcai sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig folyó évi március hó 10-ón fog a helybeli plébánia templomban reggeli fél 8 órakor az egek Urának bemutattatni. Kelt Dunaföldváron, 1894. március 8-án Áldás és béke poraira! Galambos Adolf, mint vő. Fájth Jánosné szül. Györkő Etelka, mint menye. Fájth Jenő, Fájth Ilonka, Galambos Juliska, Galambos Erzsiké, Galambos Lajos, Gyula, mint unokák.“

— A szegzárdi polg. iskola udvarán ezelőtt 15 évvel felállított Spiesz féle tornaállvány az utolsó időben használhatlanná válván, annak helyébe tegnap újat, még pedig tölgyfaoszlopokkal állítottak.

— Tüzek. Gyulajováncán Molnár Gyula, Felső-Ireghen pedig Hir eh Lajos háza gyuladt ki és földig égett. Egyik sem volt a szenvedett kár erejéig biztosítva. A tűz keletkezési oka mindkét helyen ismeretlen.

— Megrendítő szerencsétlenség fairét vesz- szük Dombóvárról, a hol Szabó József 2 lánykája, egyik 3, a másik 7 éves, a szobában játszadoztak, mig anyjuk az udvaron volt elfoglalva. A kisebbik lányka a kályha közvetlen közelében levő ágyról az alacsony kályha tetejére mászott, s mivel a kályha teteje csak vékony sárréteggel volt betapasztva, a gyermek alatt beszakadt. Erre a halálra ijedt, de ijedtében szólni nem tudó nagyobbik leány anyjáért kiszaladt. Az anya lánya kétségbeesett arcát s mozdulatait látva, mindjárt sejtette, hogy valami rettenetes történhetett. Berohant tehát a szobába, de ott eleinte a nagy füsttől nem látott semmit; mire végre tájékozni tudta magát s másik lánya után nézett, nemcsak annak hiányát vette észre, hanem a beszakadt kályhatetőt is. S bár mindez elég gyorsan történt is, a szegény anya mégis elkésett. A szerencsétlen gyermek fejjel lefelé bukott a tüzes kemencébe s mire anyja kihúzta, még csak néhányat vonaglott s kiszenvedett. A szegény asz- szonyt ájulva vitték a fellármázott szomszédok az ágyba, a hol azóta életveszélyes betegen fekszik.

iratai“ címen. Irta tintavári Tollrágó Artur, kitűnő tollú „koszorús írónk.“

Aranka korán kelt fel. — Remegett, mint a nyárfalevél, s arcából lehetett látni, hogy elvesztett boldogságát siratja, szivecskéje hevesen dobogott és fejét lehorgasztá. Borzasztó valami lehet az, gondolá, szerelemből meghalni.

Ekkor csengettek.

Artur reggeli kávéját kérte.

— Most, most segíts Egek ura 1

Artur mosolyogva fogadta és hőn üdvözölte.

— Drága angyalom — mondá a szokásos ölelések és csókok után, — regényem iránya úgy kívánja, hogy az ón hősnőm, ki szintén Aranka, ez utolsó fejezetben neked talán nem tetsző szerepet játszik. A kedves leánykát meg fogom fojtani és épp most dolgozom ezen a gyilkos fejezeten.

E szavakra Aranka örömmel borult kedvese nyakába, zavartan sütötte le szemét, majd összevissza csókolta, szorongatta, úgy, hogy a boldog szerző nem tudta mire magyarázni e túlságos nagy örömet, sőt még máig se tudja. Aranka el nem árulta volna aggodalmait, s azóta boldog neje az ő szeretett Artúrjának, szivében oltárképet s lelkében önmagát látja.

Lám, igy készül a szenzációs regény! A vége nem is rossz!

— A ki másnak vermet ás . ; . . Bölcskén a napokban Berta Ferenc ottani legény nehány társával a korcsmában mulatott s ott összevesztek. S mert e miatt kikergettók őket az utcára, a verekedést ott folytatták. Először egymás fejéről a kalapokat verték le, azután a fejeket verték be, végre pedig egymást verték el. A legnagyobb hős azonban Berta volt, ki győztesnek maradt a küzd- téren, mig a többiek előle gyáván megfutamodtak. Most első gondja az volt, hogy még a verésnél is érzékenyebb boszut álljon megtámadóin s a sötétben megkeresve kalapját, fejére csapta, a többit pedig összevagdalta, mely alkalommal kezén oly mély vágást ejtett, hogy hónapokra munkaképtelenné vált. De még egyéb boszuság is érte a jó B e r t a Ferencet, mert másnap nemcsak az összemétéit kalapok árát vették meg rajta hivatalos utón, hanem még arra a szomorú tapasztalatra is kellett jutnia, hogy más kalapját mentette meg, mert az övét az összevágdaltak közt találták meg.

— Kleptománia. Egy felső-ireghi 18 éves legény (nevét kíméletből nem áruljuk el), gyakran kijárogatott a közeli pusztákra, s hol ekét, hol talicskát, hol meg más gazdasági eszközt lopott a nélkül, hogy azoknak otthou valami hasznát vette volna. Máskor meg kertészkedett, akkor meg gereb- lyéket, ásókat lopkodott össze. A kertben egyébként, ha erre jött kedve, addig ásott, addig dolgozott, mig teljesen kimerülve össze nem rogyott. Ismét máskor meg a lovak farkait vagdosta le s keféket kötögetett, mig abba is bele nem unt. De a munkáiból soha egy darabot fel nem használt. Egyáltalában pedig az volt a szokása, hogy a mit a szemei megláttak, azt bírnia kellett, miáltal magának is, apjának is igen sok kellemetlenséget szerzett. Végre, midőn a lopási esetek mind sűrűbbek s feltűnőbbek lettek, valaki feljelentette, s a vizsgálat kiderítette, hogy a legény kleptomániában szenved. Megtették a szükséges intézkedéseket, hogy ezentúl mindig kellő felügyelet alatt álljon.

— Garázda legények. Tóth Albert, Varga Pál s Horváth József szakályiJegényeknekigen nagy mulatási kedvük támadt; csak az volt a baj, hogy ez a kedvük a késő éjféli órákban talált támadni, a mikor t. i. a törvény tiltja az efféle dolgokat. De ők mitsem törődvén törvónynyel, zárórával, elindultak egyik korcsmától a másikhoz, a hol mindenütt nagy zajjal bort követeltek, s ahol szép szerével be,nem eresztették, ott az ajtókat befeszi« tették, de nekik minden korcsmába be kellett menni. Mivel azonban ott többet törődtek a zárórával, mint a legényekkel, mindenütt igen kurtán bántak el velük, szóval, csakhamar ismét az utcán voltak. Ezért igen megharagudtak és mindenkit megtámadtak. Hol ők vertek el valakit, hol őket verték meg, mígnem végre az éjjeli őrök véget vetettek a garázdálkodásnak, s szótkergettók a legényeket. Másnap pedig utcai botrányért s magánlak megsértéséért feljelentették őket a tamásii kir. járásbíróságnál.

— Hamis 20 filléreseket találtak nemrég Szabó Hegedűs Ferenc s Heller Simon döbröközi lakosoknál. Házkutatást tartottak; és mindketten kimutatták, kiktől kapták a hamisítványokat. — A vizsgálat és nyomozás ez ügyben tovább folyik.

— Derék szolgák. Fehér Sándor s Varga Dtván együtt szolgáltak Vesztergomby Istvánnál Szegzárdon. De egyáltalán nem tudtak összeférni. Folytonosan boszantották egymást. A napokban is, szokás szerint, szóváltás támadt köztük, mire Fehér vasvillát fogott s úgy vágta vele fejbe Vargát, bogy úgy szedték fel és vitték be az udvarról. A verekedő hőst feljelentették a helyi szolgabirói hivatalnak.

— A mt. községi elöljárók becses figyelmébe. A nm. Közoktatásügyi Kormánynak nyilatkozataiból nyilvánvaló, hogy ovodák és gyermekmenedékhelyek felállítása tömegesen fog eszközöltetni. Erre nézve nemcsak az ezen pályára vágyakozó nők, hanem a községi elöljárók is a szükséges felvilágosítást legkönnyebben és legalaposabban megszerezhetik Marosán Kornél: „ Vezérkönyv a gyermekmenedékhelyek felállításához és vezetéséhez“ stb. cimü ábrákkal is illustrált müyéből. Ezen mű a szatmár- megyei Széchényi társulat óvodáiban és gyermekme- nedékhelyeiben vezérkönyvül használatik. Kapható Beizer János könyvkereskedésében Szatmáron, ára 2 korona. Az árát előre beküldők bérmentve kapják. Ugyanezen könyvkereskedés raktáron tart és előnyös árban szállít a mt. elöljáróknak szükséges mindenféle nyomtatványt és irodai szereket,