Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-10 / 50. szám
III. évfolyam. 50. szám. Szegzárd, 1893. december 10. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy érre Fél évre . , Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr. 3 „ I . 50 . . 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárd on. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. I Kéziratok Tissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- , lemenyek, valamint az előfizé- j [ tések és a hirdetések is a szer- i kesztőséghez intézendők. Hirdetések méosékelten megállapított j árszabály szerint számíttatnak. 400 előfizető. (B—r.) Jó kai Mórnak, a magyar irók fejedelmének ünneplésére lázasan folynak az előkészületek országszerte. A törvényhatóságok, városok, tehetősebb községek vállvetve valóságos küzdelmet folytatnak egymással, hogy a magyar irodalom büszkeségét elsőnek üdvözöljék. Száz meg száz helyen választják meg öt díszpolgárnak, a szebbnél- szebb feliratok ezer számra érkeznek hozzá és mégis — bocsánat bátor szólásunkért, — de mi úgy tapasztaljuk, hogy a magyar nemzet, a magyar társadalom még korántsem tett eddigelé annyit, mint a menynyit Jókai világraszóló zsenije megérdemel, sőt joggal követelhet. A hazafias frázisok légbeeregetéséhez nagyon is értünk mi. Lelkesedünk mindenéit, ^ mi — divat. De tenni, cselekedni — kivált ha áldozattal jár —1 arra ucra születtünk. Hálátlanok vagyunk. Kemény szavak ezek jól tudjuk, sokan egész indokolatlannak is találják, mikor az egész ország öröm mámorban úszik s mindenki siet Jókai — imádására. Pedig itt a magyarázat! Ha Jókai külföldön látja meg Isten szép világát, ha születik Zolának, vagy csak egy Ponson du Teraillnak vagy Montepin Xa! vernak, 50 esztendős irói pályáját nem igy üli meg. Az ö ragyogó tolla bámulatos, szemkápráztató dolgokat teremtett, örök dicsősége lesz sok alkotása nemcsak a magyar nemzetnek, de az egész művelt világnak ; Jókai kincset szórt el a magyar nép körébe, átalakította, nem, megteremtette a magyar prózairodalmat, eszmék magját vetette el a honfiak szivében; ő hirdette sok éven át a reményt, feltámadást, — átgyurta, átformálta a magyar nép és társadalom avult világnézetét, gondolkodás módját, uj keringésbe hozta a nemzet petyhüdt vérét, irt s megtanította a magyar népet olvasni, a lőcsei kalendárium helyett belbecscsel biró műveket rakott az olvasó asztalára, Ízlésével, lelke melegével, a tehetségek felkarolásával megteremtette a magyar irói gárdát. Ki az a magyar irók közül, kinek lelkében Jókai lángszellomo maradandó nyomot ne hagyott volna, kit egyben-másban ne inspirált, ne taiiiioií vagy lcg*l<*Wk ne lelkesített volna ? Es mégis, a mikor ez a halhatatlan Jókai Mór végig tekint szellemi alkotásai hosszú során, szem ügyre veszi azt a hatalmas könyvtárt, a melynek egyszerű leírása is Titánhoz illő munka, megírásához pedig egy féliston életének is java része, fizikai és szellemi erejének túlfeszített működtetése szükséges, lehetetlen, hogy némi keserűséget ne érezzen áldott, szelíd szivének mélyében és fel ne sóhajtson: kinek — vagy hát — „minek“ irtani én meg mindezeket?! Jókai szegény ember. A szegénység nem szégyen, — Jókai szegénységéért pláne nem ó, de nemzete pirulhat. Ez fájt a hatalmas lángelme néhány barátjának, irodalmunk elöljáró jeleseinek. Lelkes felhívást intéztek tehát a magyar nemzethez, hogy siessen hozzájárulni a Jókainak nyújtandó 100 ezer forintnyi nemzeti ajándék (?) összeszerzéséhez. Terveztek egy 200 frtba kerülő teljes diszkiadást, remélve 1000 előfizetőt, tehát 200 ezer forintot, a melynek fele a kiadóé, a másik koszorús költőnké. E héten azt olvastuk, hogy már 400 előfizető van együtt. A fővárosi lapok örömmel regisztrálták ezt a körülményt. Mi nem tudunk ily lelkesen örülni. Pedig négyszáz előfizető egy hét alatt! fölséges eredmény, mondhatja valaki. Az ám, csakhogy immár hat hétnél is több, hogy a gyüjtöivek közkézen forognak. Egy külföldi kevésbbé jeles író művei már sok ezer példányban elkeltek volna azóta, és Jókai Mórnak, a magyar irodalom legragyogóbb csillagának, bár a leglelkesebb pro- * * * * * 6 7 TÁRCZA. KATÓ. A dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, — Minek tagadnám gyóngeségem — Kegyedhez írtam kis Kató. Es dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmikép se tetszett, Sőt visszatetszett kis Kató. Igaz, hogy önt tegezni mertem, A ml botránynak mondható, Mert önt csupán magáznom illik, Vagy kegyedeznem kis Kató. De dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, Mégis szivemből szívhez Írtam, Az ön szivéhez kis Kató. Hogy ön hideg maradt s kegyetlen, Már ez malheurnek mondható, Ha bánatomban meghalok most, Magára vessen kis Kató. Magára vessen, ha belőlem Más nem marad meg, kis Kató, Mint dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható. HELTAI JENŐ. A „Csillaghullás“ dalai. * 3-ik szám. Duett. Éneklik: Komáromi s Vidor. Erzsi) Szép vagyok én tejbe mosdom nem vízbe, Törülközöm fehér rózsa levélbe. (Fehérebb is az ón rózsám a hónál, Pirosabb is a pünkösdi rózsánál.) Az én rózsám engem szeret, csak engem, Mint a harmat megpihen az ölemben. (Arca, lelke bokrétába van kötve, Talán a jó Isten nekem kötötte.) 4. szám énekli Blaháné. Mária) Kereslek ón minden felé Megkérdem mindenik virágot, De azt mondják, mind azt mondják, Tégedet, tégedet nem látott. (Csak a rózsa súgja csendesen Hiszen ott van a szivedben Nézz beléje, megláthatod Mindig ottan hordozod.) (Hej szerelem gyötrelme Heférkőztól szivembe) (Nem bírok már ón te véled, Mert te vagy, mert te vagy az erősebb.) Friss) Fürdik a levél a harmatban Istenem be árván maradtam, ügy vagyok, mint a téli erdő, De kéne egy igaz szerető. (A szivére ráhajolnék, A vállára ráborulnók.) * A dalok szövegét Eátkay László irta. 5. szám duett. Komáromi M. és Blaháné. Együtt) Alkonyaikor kis kertembe Szállott a pacsirta, Mikor magát a felhők közt Kedvére kisírta. (Dallal sírja bánatát Jaj de irigylem sorsát, Ha ón is igy dalothatnáin Holtig azt zokognám.) Elhallgatom holdas este, ha dalol Megtört szívről bus dalokat panaszol. (Értem ón, ha mondja) (csicsicsicsicsi) (Édes hangon ha zokogja ; Megvan csalva, szeretője elhagyta.) 6. szám. Blaháné. Össze vagyok kötve rózsáin te veled, Ha megbántad is már válnunk nem lehet. (Együtt járó csillag vagy te már velem Áldásod, vagy átkod jnár a szerelem) Egyszerre két rózsalevél hullott rám Az egyik piros volt, másik halovány (Jej, ha tudnám, hogy ez mit jelent nekem, Boldog leszek e még, vagy tán soha sem.) 7. szám. Komáromi. Vidor. Erzsi) Rózsafának árnyékában Kacsintgatunk mi egymásra Kettecskén, te meg ón. (Kacsintgatunk nem beszélünk, Még is mindent jól megértünk Kettecskén. Te meg én.)
