Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-09-26 / 66. szám
XX. (VI.) évlolya-n 66. szám Szek^zárd, 1910 szeptember 26. Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Eél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet számok ugyanott kapható*. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. sxám. Ide küldendők a lapot érdaktő össze« közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha as előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL« Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN« Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. I.aptulajdonosok a szerkesztők. Az aradi szónok. Az aradi gyásznapnak, annak a szomorú ünnepnek, amely a tizenhárom tábornok kivégeztetésének évfordulóján Arad városát teszi a nemzet érzéseinek középpontjává, ünnepi szónoka ez idén Gról Tisza István lesz. Megbecsülhetetlen érdekességü, de jelentőségben is kimagasló eseménye lesz ez az országnak. Valamely beszéd tartalmáról és tendenciájáról előre beszélni nem lehet; de maga a kapcsolat, amelybe ez az ünnep, az abból felnyúló emlékek és az ország első államférfia jut, rendkívül sokat kifejező s okot ad arra, hogy azzal előre is foglalkozni lehessen. Az egész nemzetre kiható, hatalmas igazságnak érvényt szerző tanúsága lesz Tisza István beszéde az aradi vértanuk szobránál. Október hatodika nem egyszer jutott olyan színezethez, mintha annak megünneplésére egy politikai pártnak : a függetlenséginek lenne a legtöbb jogcíme. Nem akarjuk a függetlenségi pártot azzal a váddal illetni, hogy ezt a nemzeti ünnepet kisajátította magának. Viszont azonban az ellenkező közjogi politika híveit sem érheti az a gyanú, — hogy október hatodikától távol tartották magukat. Hiszen a vértanuk kivégeztetése ötvenedik évfordulóján még a szabadelvüpárt volt a képviselóház többsége, amikor a képviselóház elhatározta, hogy koszorút tesz le az aradi vértanuk szobrára s ezt a koszorút Perczel Dezső, a szabadelvüpárt egyik vezérféríia tette le. Az idei ünnepen Tisza István gróf áldoz a vértanuk emlékének. Hatvanhetes ember, sót az az ember, aki ujjáteremtóje volt Magyarország hatvanhetes politikájának, ujjáteremtóje a pártnak, amely a hatvanhetes irányt, Deák Ferenc irányát követi az ország ügyeinek intézésében. Ragyogóan fejezi ki ez a tény azt, hogy a vértanuk ünnepe Magyarországon nm egy párté, nem egyes politikusé, de egyformán becsült, egyforma kegyelettel ünnepelt és egyforma hűséggel megtartott gyászünnepe minden magyarnak. Nemcsak nálunk, de a külföld előtt is magasra emeli ez a hódolatot, amely a magyar szabadságharc tizenhárom dicső hősének emléke előtt leborul s amely minden magyar szivének rajongását befonja az ő dicsőségük örök glóriájába. Nem egyszer beleszövődött a politika is ennek az ünnepnek fekete redóibe. Megint egy pártnak politikája; olyan politika, amely azt a következtetést vonta le a vértanuk emlékéből, hogy a harag, a dac, az ellentétek harcát kell folytatni, fölujitani az ellentéteket, amelyek összecsapása a szabadság- harc okozója volt s amelynek tragikus következményei a vértanuk életén tapostak nagy kegyetlenkedéssel keresztül. Nem akarunk arról szólani, hogy a politikusok, akik az októberi ünnepek hangulatából ilyen elveket merítettek és hirdettek — az ünnepről eltávozva, a parlamentben és a kormányban nem voltak mindig következetesek ezekhez az elvekhez és a fogadkozásokhoz, amelyeket a szobor előtt tettek. Mert a vértanuk emléke nem hirdeti a gyűlöletet, az örök harcot, az engesztelhetetlenséget, az összeütközések keresését. Meit ha az egész nemzet megtalálta a félreértéseket eloszlató, haragot megszüntető, mind a két fél érdekeinek egyformán javára szolgáló békét a ki- rálylyal, — akkor nem lehet egy pont, nem lehet e nemzetnek olyan emléke, amely ennek a békének örökké ellentmondjon. A harcnak sohase a harc a célja. A vértanuk, a tábornokok harca az ország függetlenségét, boldogulását akarta. S hogy ezt ók nem érhették el, hogy az ő küzdelmeik, martir-haláluk gyümölcse akkor esett a nemzet ölébe, amikor még égett a legjobbjaiért viselt gyász könye: ez nem jelentheti azt, hogy a bekövetkezett állapotba ne kelljen megnyugodni, és hogy a vértanuk emléke az ilyen megnyugvás ellen való tiltakozást követeli. Nem tudjuk, lesznek-e Tisza beszédének politikai vonatkozásai. De ha nem is lesznek: az, hogy a vértanuk oltára előtt az idén ó gyújtja fel az ünnepi lángot, maga is kifejezője lesz annak, hogy az ország mai többségének a politikája nemcsak hogy nem ellentéte, ama hagyománynak, amely a szabadság- harcból véres, diadalmas és gyászos eseményeken át maradt reánk, de folytatása annak. Egyforma, rendületlen érzésű, minden jogainkat és minden szabadságunkat híven védő hazaliság él a holtak szellemében és az élők törekvéseiben. Akkor a kard és a vér volt az eszköze: ma a tudás és a munka. I —■rr— ■■ ■ ------ > ■ y — ■- — - - -l. f«.»« _ I____KÖZSÉGI ÜGYEK.___ Kö zigazgatásunk bajai. Irta; Sdiultlim/. Rezső Béla (Folytatás is rége.) A műveltséget a mii célét' enségnek, a tudást a tudatlanságnak alárendelni mindenkor bűn s ez a magyar közigazgatásnak még nagyobb szégyene volna, mint a mai kénytelen-kelletlen tűrt állapot. Az ilyen értelemben reformálni akarókkal tehát soha szolidárisak nem lehetünk, abbeli kedves kívánságukra pedig, hogy a községi bírói gyakorlati vizsgára a községi jegyző készítse elő a bírót, igazán csak hangos hahota- val felelhetünk. A községi közigazgatás élére, miután a vizsgázott községi biró is alkalmatlannak bizonyult, a községi jegyzőt kell állítani. Álljunk meg egy pillanatra s nézzük meg, milyen is ez a községi jegyző ? 1 Hát, kérem szeretettel, ez bizony egy nagyon szürke emberke, de egy csodálatra méltó, igazi ezermester. Olyan szükséges öreg bútordarab ő a községben, akiről nem is igen tudjuk, i hogy van, csak akkor vesszük észre, ha hiányzik. Elkísér bennünket a bölcsőtől a sírig. Bevezeti a matrikulába a csecsemőt, beoltatja a TARCA. Gyermekrajzok. Az Iparművészeti Muzeum kiállítása. Az iparművészeti múzeumban régen volt tanulságosabb és kedvesebb kiállítás. Nem féltve őrzött műkincsek, ragyogó zománcu porcellánok, elefántcsont-fényü csipkék sorakoznak egymás mellé. Egyáltalában nem vásárra szánt s ami a a pénzt illeti, egészen értéktelen tárgyak: gyermekrajzok. Primitiv ákom-bákomok, első kísérletei apró, tudatlan, naiv emberkéknek, egyszerű gondolatok közlése ábrázolás utján, tehát azon a módon, amely ősibb és közvetlenebb, mint az irás. Ez uj módszer alapgondolata az, hogy a rajzolgatás ősi ösztön a gyermeknél, kedves és mulattató formája a gondolatközlésnek. Meg kell tartani tehát közvetlenségét és a szeretetet amelylyel a gyermek rajzait készítette — mig iskolába nem járt. Mert az iskola, a régi iskola sürgősen kiölt minden kedvet, minden szeretetet. A rajzot tantárgygyá sülyesztette. Pontozott rajzfüzetet tett a gyermek elé s arra kénysze- ritette, hogy hideg vonalakat, ismeretlen, unalmas geometriai formákat húzogasson a pontok közé. Később épp ily lélektelenül másoltatott vele elvont rajzmintákat. A gyermek természetesen nem tanult meg másolni, de legalább kiölte magából a rajzolgatási ösztönét és mikor már néhány évet töltött az iskolában, a legegyszerűbb dolgokat sem tudta rajz után visszaadni. A megfigyelésről pedig tökéletesen leszokott. Az ösztönöket, lelket, szeretetet ölő rajztanitási ! mód, több vagy kevesebb enyhítéssel még virágzik az összes felsőbb iskolákban. A kiállítás ! minden szónál frappánsabbul igazolja az uj módszert. A változatos, tarka, gyakran elbájo- lóan kedves lapokat szemlélve, először is elosz- lik az a babona, mintha a rajztanulást csak érettebb korban kezdhetné meg a gyermek. Hat esztendős, első osztályos apróságok lapjai eleven cáfolatok. A kis ember már ekkor megfigyel, már ekkor hajlandó vonallal is, színnel is j visszaadni, amit lát, amit előbb tapasztalt, vagy i amit előbb elképzel. Az ábrázolás természetesen primitiv, a visszaadás dadogó, de nehány apró megfigyelésre már ekkor rá lehet vezetni a gyermeket. Végig az egész elemi iskolán — tizenkét esztendős korig — a közvetlen megfigyelés, az emlékezet és a spontán elképzelés után való rajzolás a rendszer alapja. A természet után nem értelmetlen mértani formákat, kockákat hasábokat másolnak, hanem egyszerű, ismert használati tárgyakat. Az ösztönszerü rajzok között vannak a gyermeki léleknek legfigyelemremél- ; több dokumentumai. A természet után pedig egyik másik gyerek, sőt, ami ennél sokkal jelentősebb — mert a tanító teljes sikerére vall — egyik másik iskola frappáns egyszerűséggel és hűséggel dolgozik. Érdekes megfigyelni ezen a kiállításon, milyen engedékenyen veszik át a gyermekek tömegesen a tanító egyéniségét. Egy finom, csendes, diszkrét tanítónő tanítványai óvatosan, halavány színekkel dolgoznak; egy ! más osztály szabadabb és erőteljesebben színezett lapjaiból egészen helyesen következtethetünk az élénkebb és kevésbé pedáns tanítóra. E természetszerű határok között mindenütt szabadon érvényesül a gyerek egyénisége. Ez uj rajzoktatás pedagógiai eredményeit akkor lehet csak igazán méltányolni, ha összehasonlítjuk a budapesti iskolák kedves, vidám rajzait a régi módszer szerint dolgozo vidéki iskolák szürke, sablonos lapjaival. Alig nehány vidéki iskolában tudtak figyelemreméltót produkálni. Tömérdek vidéki rajz közül egy-két táblára való volt méltó a kiállításra. A vidék ilyen elmaradottságának ellensúlyozásául azonban vidékről származott a kiállítás egyik legpom jiásabb, valósággal szenzációszámba menő kollekciója. A sárközi gyermekrajzok csoportja ez. dics Lipót tanár gyűjtötte a dunamenti, sárközi községek kis paraszt-lányaitól, akik iskolán kívül otthon készítették az ősi magyaros színekben ragyogó lapokat. Festékük nem volt: színes papírról áztatták le. Ecsetet a macska szőréből csináltak, úgy festegettek bámulatosan színes, csodálatos dekorativ érzésről tanúskodó lápocskákat. Egyik-másik lap kész szőnyegterv, kosztüm tanulmány. Ha oly utánozhatat- lanul naivak és közvetlenek nem volnának, nem lehetne elhinni, hogy ennyi gazdagság apró, tanulatlan parasztgyerekektől telik. Ez a sárközi gyűjtemény megszabja a modern rajzoktatás irányát : ki kell terjeszteni az egész országra s vidékenként a helyi viszonyok szerint kell alakítani. (Pesti Naplób W" Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. *%!
