Tolnamegyei Ujság, 1939 (21. évfolyam, 1-101. szám)

1939-10-07 / 79. szám

XXL évfolyam. Szekszárd, 1939. október 7. (Szombat) 79. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre _ 12 pengő || Félévre---------6 pengő Fe lelős szerkesztő: 5LÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árai: IA legkisebb hirdetés dija l'SO pengő. — A hirdetés egyTéO milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér.--------——--------------- ------------------— ------------ Állástkefesőknek EO százalék kedvezmény. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető | A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyüttér soronként 60 Fillérbe közlemények a szerkesztőséghez küldendők. yűttér soronként 60 fillérbe kerti I. I Október 6 I Az őszi levélhuílás idején, mikor az elrepült nyár után minden a ter­mészet haldoklását juttatja eszünkbe, gyászünnepet ült a magyar. Lehetetlen, hogy könny ne szök­jék minden magyar szemébe, ha e nap eseményeire gondol. Lehetet­len, hogy ne a vérhullásos magyar sors tragédiáján elmélkedjünk e na­pon. Az aradi vár sáncaiban ki­végzett tizenhárom hős magyar tá­bornokot is a magyar sors érte utói, mert a magyar föld minden kicsi rögjét nemcsak megszerezni kellett drága . magyar vérrel, ha­nem a megtartásáért is sűrűn hul­latni kellett a magyar vért és kell is talán örökké. Nekünk, magyaroknak azonban sohasem volt október 6-a az el­múlás, a haláldiadal gyászünnepe 1 Nem könnyeztünk, hanem ökölbe szorított kézzel hallgattunk. — Nem siránkoztunk, csak emlékeztünk. Nem jajveszékeltünk, csak tanul­tunk. Mert mindig tagadtuk s ta­gadjuk ma is, hogy hiába hullott volna az aradi mártírok vére. Tudjuk és szent hittel valljuk, hogy a hazáért elhullott drága ma­gyar vér acélozta meg mindenkor a magyar kart és a vértanuk szelleme tette mindenkor hőssé a magyart. Élhetnénk-e még itt Európa szi­vében, az idegen fajok tengerében rokontalanul, árván, vértanuk, hősök nélkül ? Lenne-e még Magyarország vértanuk és magukat feláldozni kész hős és vitéz magyarok nélkül ? Történelmi napokat élünk ismét s ilyenkor kétszeres jelentőséggel bir a régi magyar múltra vissza­emlékezés. Nemzetek sorsa fordul jobbra, vagy rosszabbra a mai na­pokban. — S mi nem sirni, nem gyászruhát öltve búbánatos arccal visszaemlékezni, hanem erőt meri- teni jöttünk össze most is a tizen­három aradi vértanú emlékünnepén. Szükség van ma is az aradi tizen­három szellemére, lelkületére, mert újabb magyar hősöket s talán újabb magyar vértanukat is kívánhatnak az ttj magyar történelmet csináló idők. Hősök unokái, az aradi tizen­háromra emlékezve fogadjátok meg, hogy méltók lesztek hozzá­juk, hogy mindig — miként ők is — ti is csak a hazáért, fajotokért fogtok élni s ha kell, halni! Mezőgazdasági szociálpolitika a Kárpátalján A visszacsatolt Kárpátalja magyar­orosz mezőgazdasági munkásnépe, húsz esztendőn át nélkülözte a ma­gyar kenyeret, amit esztendöről- esztendőre a Nagyalföldről szerzett meg mezőgazdasági idénymunká­val, legelsősorban aratással. Ter­mészetes tehát, hogy a kormány egyik főbb gondja volt a vissza­csatolás után munkához és magyar kenyérhez juttatni ezeket a munkás­embereket. A munkaközvetítés meg­szervezésével a kormány megbízásá­ból az Országos Gazdasági Munka­közvetítő Iroda foglalkozott és pedig a legnagyobb sikerrel. Nyolcezer kárpátaljai mezőgazdasági munkás­nak juttatott búzatermő területeken idénymunkát és hozzásegítette őket ahhoz, hogy télire jó magyar ke­nyérrel lássák el háztartásukat. A földmivelésügyi minisztérium ennél az akciónál gondosan szem- előtt tartotta azt az igazságot, hogy a legjobb mezőgazdasági politika, a szociálpolitika. Ezért nemcsak messzemenően biztosította a szer­ződések megkötésénél a munkások szociális érdekeit, hanem gondos­kodott arról is, hogy a közvetítés­sel megbízott intézmény szervei meglátogassák időről-időre a szer­ződött munkásokat, meghallgassák észrevételeiket, esetleges panaszai­kat és azokat, ha érdemlegesek és helytállók, nyomban orvosolják is. Nem is merült fel ebben a tekin­tetben a munkások részéről semmi panasz, a szociális gondoskodással a legteljesebb mértékben meg vol­tak elégedve. Külön elismerést és méltánylást érdemel az az egészen uj és nagyon szükséges intézkedés, hogy az el- szerződtetés előtt a közvetítéssel megbízott szerv orvosi vizsgálatnak vetette alá a jelentkező munkásokat. Ez nemcsak a ragály, a fertőzés elkerülése érdekében szükséges, — han'em azért is, hogy olyan em­berek, akik tulajdonképpen nem munkaalkalomra, hanem orvosi gyá- molitásra szorulnak, ezt megkap­hassák és meg legyenek mentve attól, hogy szervezetüket túlzottan megerőltető munkával, egészségüket tovább háborítsák, sőt módjuk és alkalmuk legyen arra, hogy magu­kát gyógykezeltessék. Ez a szociális intézkedés mintegy úttörője a mező- gazdasági munkásság további ali- mentálása terén bekövetkező uj in­tézkedéseknek. Ezek az intézkedé­sek tudvalévőleg az öregségi és balesetbiztositással a legszorosabb kapcsolatban vannak és azok a ta­pasztalatok, amelyeket a kormány az orvosi vizsgálattal most Kárpát­alján szerzett, bizonnyal útmutatás­sal szolgálnak a jövőre nézve. Egyik nagy problémája a messze földről hozatott summás munkás­kérdésnek, a természetben kapott gabonának a lakóhelyre váló el­szállítása. Ez már a múltban is igen sok nehézséget okozott és sokszor valósággal illuzóriussá tette a ván­dormunkás kenyérkereseti lehető­ségeit. Ugyanis a munkás inkább helyben eladta a gabonát, mintsem azt drága pénzért messze szülőfalu­jába elszállittassa. Az eredmény az volt, hogy a vételárként kapott kész­pénzen odahaza csak silány minő­ségű kenyeret tudott beszerezni. A kormány most kétféle intézkedést tett ennek a leküzdésére. Az egyik a kárpátaljai munkások gabonájá­nak hazaszállítására engedélyezett 50 százalékos fuvardíjkedvezmény, a másik pedig — és ezt különös örömmel kell üdvözölni — az az intézkedés, hogy a gabona felvásár­lásával megbízott Futura a munka­helyen illetékes gyüjtőállomásán át­vette a sommás munkás gabona­keresetét, arról utalványt adott, ezt az utalványt viszont a munkás lakó­helyéhez legközelebb eső gyűjtő- állomás ugyanolyan minőségű és mennyiségű gabonára váltotta vissza, mint amilyent az aratómunkás ke­resett. Ezzel a szállítás nehézségei és költségei teljesen kiegyenlítődtek és a munkás — végeredményében olyan helyzetbe került, mintha az idénymunkát szülőfalujában végezte volna el. Pálosokat akarnak letelepíteni Bétán A Pécsett megjelenő Dunántúl, a vidék egyik legkiválóbb napilapja, a baranyamegyei keresztény társa­dalom, valamint a pécsi püspökség hivatalos újságja írja a követke­zőket: Részletes beszámolót adtunk a bátai Szent Vér templom ünnepé­lyes felszenteléséről Beszámolónk kiegészítéséül most közöljük, hogy a monumentálisán szép templomot a pálosoknak akarják juttatni, hogy amellé rendházat építve, ott letele­pedhessenek. Ennek a szándéknak maga Fájth Jenő apátplebános adott hangot a templom ügyében tett első előterjesztésében. Az erről szóló részt az alábbiakban közöljük: — Ez az uj templom a klastrom- hegyen nemcsak a bátai hívek lelki szükségletét elégíti ki, hanem egyik régi, csodá?al tündöklő bócsns helyünket is felújíthatná a gyűlölködés, társadalmi harcok korában a szelíd Krisztus békítő szent Vérének kultuszával és messze ragyogó keresztje nemzeti érzésün­ket is hirdetné az ideiglenes déli végeken. A Hunyadiak emléktemploma lesz, amelyet az ő fényes kor- sza k ötszázéves emlékére emelne a hálás hit és haza. Hiszen ha a történetírás szekszárdi vagy bátaszéki csatának nevezi is Hunyadi csatáját, ő maga nem Szék­nek, nem is Szekszárdnak, vagy Cikárdnak volt hálás fiaival együtt, hanem a Szent Vér bátai monos­tor templomának. — Ha nem mehetünk Vajda- Hunyadra, — kincses Kolozsvárra, Gyulafehérvárra emlékezni, ünne­pelni és ha Vajda-Hunyad buda­pesti vára nem ád megfelelő tör­ténelmi hangulatot, itt a bátai klastromhegyen a törté­nelem valósága beszélhet hoz­zánk, mert valóban innét indult el a Hunyadiak csillaga, a világtörténelmi jelentőségű nagy hadvezér, hogy a kereszténység és a haza védőbástyája legyen s meg­tanítsa Európát nagy történelmi hivatást látni Magyarországnak a keleti barbárság elleni harcában. Hunyadi emlékéhez méltó is a templom, Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom