Tolnamegyei Közlöny, 1890 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
Annál fájóbb érzés fogja el szivemet s rezegteti meg toliamat ama gondolatnál, hogy Arad város ez országos nagy ünnepében, ez a mi sokszor ugymondott minden szépért és dicsőért lelkesülő Tolnamegyénk s megyei székvárosunk, sem hivatalosan, sem másképpen részt nem vett, ott magát nem képviseltette! De még csak egy szerény koszorút sem küldött! . ... Tehát ez az ünnep országszerte szét hinté magasztos fényének dicssugárit, csak mi maradiunk a közönyösség áldatlan sötétségének bélyegző árnyában! . . . Vagy hogy talán mi nem tudtunk róla előzetesen semmit? . . . Dehogy nem!-------Hiszen az egyes törvény- I ható ságok, testületek, városok, különféle intézetek, pártok és egyesek már jókor elküldött koszorúinak illata — hogy úgy mondjam — rég ideérzett, a szalagok suhogása rég ide hallott; e lap hasábjain is jelent meg egy ily I szellemű, meleg hangú felhívó szózat, egy ve- zérczikk; olvastuk, láttuk nagyon régóta az országos sürgölődést-------de mi nem tettünk J se mmit!... Ez a semmittevés — valjuk meg őszintén — ránk nagyon szomorú világot vet. j A lefolyt nagy napok alatt folytonosan ! bán tói a g csengett fülemben az a régi gúny-vers: „óh te szegény Tolna, Bár valaki volna, Ki téged a helyes utón Most előre tolna!-------— “ Az aradi orsz. emlékünnepélyre szóló I megkeresést — úgy tudom — törvényhatóságunk egyszerűen tudomásul vette. Kossuth Lajos nagy hazánkfiát nemhogy a többi nagyobb vidéki városok nemes példájára díszpolgárrá választottuk volna, de sőt 80 éves korában meg sem gratuláltuk. Most izoláltuk j magunkat a nemzeltest nagy zömétől s bana- liter szólva »távol ét tel tündököltünk«, mikor pedig olt volt Aradon még a kis Torna- : lúegye té, ott volt Erdély, ott volt felső magyar ország, még Lengyel ország is, eljött i Munkácsy Párisból, eljött sok nemes érzelmű, szabadságharczunk dicső emlékeit respek- j táló külföldi idegen! . . . Mi az oka ez érthetetlen közönynek ? — | hogy most más szót ne vegyek toliam hegyére. , Azt hiszem, fején találom a szeget, ha azt ; mondom: a mi sajátságos, félénk, mindig vára- , kozó szokásunk, mely azt sugallja, várjuk be I bölcsen, mit csinálnak odafent? — Nos, hiszen | odafent elég jókor kimondták a vezényszót — a egész ország válltig meghallhatta — I hogy az aradi ünnep nem politikai demons- tráczió, hanem nemzeti ünnepe a rég mani- fesztáczióra váró és arra valóban érdemes, honfiúi országos kegyeletnek. így nyilatkozott a kormány és annak feje, annak pártja, — igy az országház elnöke, igy a többi pártok. E véleménynek adtak eklatáns kifejezést az Aradon elmondolt nagyszabású emlékbeszédek, melyeknek igaz fényt éppen a koronás király, a felséges uralkodó iránti határtalan loyalitás érzelmeinek sokszoros előtükröztetése adott!-------És mi mégis elmaradtunk onnan, hol j egy füst alatt enuncziálhattuk volna a nemzeti kegyeletes érzelmekkel rokon gondolkozásunkat és a felség iránti azon törhetlen hűséget, loyalitást, melyben magunkat fölözni az Aradon megjelent testületek és egyesek bármelyike által sem engedhetjÜK. Nohát, mondjuk ki egyszerűen, a múlt tanúságául: biz ez nem jól volt csinálva! Alaposan elhibáztuk a dolgot. — De mondjuk ki önbiztatásul a jövőre nézve, hogy qui perdidit numerum, i ncipiat ite- rum! — Vagyis érthetőbben szólva, az ar- czunkat most méltán égethető szégyenpirt változtassuk át — post festa — a lelkesedés füzévé, — határozzuk el erősen, hogy jövőre minden évben szorosan társulni fogunk s jó előre mindent megteszünk arra nézve, hogy úgy a márczius 15-dikét, mint október 6-kát, városunkban és megyénkben, mint országszerte ! már legtöbb helyütt divatozik, impozáns ün- i népekké varázsoljuk át! így hozza helyre a I biztató jövő a lehangoló múlt sajnos mulasz- j tásait. Viribus unitis kiköszörülhetjük még a csorbát Isten segedelmével, ügy legyen! Borzsák Endre. Szüret után. Mindenki emlékezik még azokra a boldog napokra, midőn még az a sokat emlegetett csúf féreg nem ijesztgette szőlős gazdáinkat, hogy mily vig időszak volt a j bortermő vidékeken az őszi idő. De mióta a veszedelmes bogár fenyeget bennünket, elmaradtak a vig szüretek. Már közel tiz esztendeje küzdünk hazánkban eme legyőzhetetlen ellenségünkkel, mely tönkretevóssel fenyegeti az egész világot és mégsem tudunk neki ellentállni; pedig ugyancsak összefogtunk ellene közö- sen a francziákkal, mintha csak a németekkel volna dolgunk. Az emberiség már temérdek nemeset és szépet | pusztított el, hanem ennek a gyilkos rovarnak nem j tudja útját állaui. Váljon nem-e egy szerényen titkolódzó szerelmes Karó ur, a jubilált diurnista, midőn virslijét gyengéden göngyölve papírba, viszi este lakására ? Avagy azt hiszik kérem, hogy Miska bácsi, a ki ; az egész város urambátyámja, nem szerelmes ? Még ! pedig mint egy csapodár pillangó! Lám, lám a vén 1 kecske is megnyalja stb.; igen mert ő szerelmes a j pipagyüjteményébe és minden este másikból szi, a vén kópé. Hát nem szerelmes Lármás ur, a ki nyolez gyermek atyja és még nem is titkolja; hanem oly ' büszkén kérkedik véle, hogy mindenkinek meg kell tudni akarata ellenére. T. i. ő acquisiteur és igy szerelmes (állítólag) az életbiztosítás egyedül üdvözítő és ! nemes intézményébe. Akarnak látni egy szerelmest, a ki szerelme tárgyával szemben, egy megrögzött nagyravágyó. Ott van Bogozi, az utczaseprő. Ha talál egy szivarcsutkát, avval addig szerelmeskedik, mig csak egy lehellet van benne és ajkaival el nem ereszti; tehát hogy igy a közvetlen szájából felszálló füst orrát ne tekeije . . . . j büszkén tartja, az egész kaczérkodás ideje alatt: ég felé az ábrázatját. Átnok bosszúálló szerelmesnek, ott van Hájas ; ur, 1 ki szerelmét — megeszi. Miután az sült kappan. Önzetlenül és nemesen szereti Z. ur a vasárnapi vadász — a nyulakat. Soha meg nem sebezte I a szivét egynek sem. (De még a bőrét se). Szívtelen és csábitó a szerelme az eladósodott Y. j bárónak. Ki uzsorásokba szerelmes és állítólagos, nagyszerű rokonságnak az emlegetésével, csalja meg őket. Veszedelmes szerelmes azonban az az élv-hajhászó kéjvadász, a Karmosi háziúr; ő, ha végig megy este az éjhomályban az utczán, nem biztos előle sehol egy — — hering. Mert ugyanis neki főszenvedélye vasárnap este azt estelizni és hosszú lelki küzdelem után rárászánja magát egyet még meg is vásárolni; a mi, tekintve az ő rettentő fukarságát, roppant nagy fény- ' üzés a kis hamisnak. Eufemia kisasszony oly odaadóan, oly híven 1 szereti (már 30 év óta) saját költeményeit. De ah, kegyetlen sors, az értelmetlen, minden költői ihlet nélküli szerkesztők mégsem közölték. És igy a szegény közönségnek nélkülöznie kell az ő legmagasabb esztétikájának kinövését. Ő neki pedig meg kell tagadni magától : szerelmeseit — nyomva láthatni. Fenkölt önuralommal szerelmes az én fukar szomszédom — a boros kancsóba; mindig iszik; de ha jelen van valaki, akkor uralkodik szerelmes vágya felett, mint egy Sokrates — és nem iszik. Hogy vendégét ne kelljen megkínálnia. Türelmetlen ifjú hévvel szeretne az államügyész — akasztatni, midőn előtte áll a gonosztevő, kit ügyes í törvénycsavarók elkaparintanak előle. így hát látják kérem, hogy azon érzelem, amelyre j az öregek, ha nálunk fiataloknál tapasztalják, sokat- | mondólag elmosolyodnak, mindenkiben megvan. Hja, csakhogy a tárgyak minősége és fajtája eltérő. | A józanság honából, Amerikából került ez hozzánk, hogy kijózanítsa az egész ó-világot. Maholnap a szüretet is az emberiség eljátszott gyermekjátékai közé kell sorolnunk, oda, ahova az olympusi játékok, a lovagi tornák s az isteni áldozatok kerültek. Az emlékezet lomtárába. Odajutunk maholnap, hogy a hol azelőtt szüretkor a vig nóta járta, a kecskék mekegóse lesz hallható, a kopár hegyoldalakon, hacsak az élelmesség arra nem kényszeríti a népeket, hogy almabort préseljenek, vagy szilvát aszaljanak. Istenem, de nehéz lesz ehhez hozzászokni ! Az idei szegzárdi szüret is már sokkal csendesebben folyt le az eddigieknél ; azok a népvándor- lásszerü kirándulások már nem voltak láthatók a szőlőhegyekre, mint az előző években; a legtöbb szőlősgazda szűk családi körben tartotta meg szüretjót s ámbár szívesen látta volna legtöbb a vendéget, de ezek is csak tartózkodva jelentek meg itt-ott, látva azt, hogy az idén kevés reménye van a gazdának a bő szürethez. Hol vannak ama jó idők, midőn zenészeink ta- nyáról-tanyára járva húzták a vig nótákat a gázolók talpa alá, midőn lopva juthatott el csak a meghívott vendég a szőlősgazdához, mert az útjában eső vendégszerető másik gazda mintegy behúzta és sokszor nem juthatott oda, hova hivatalos volt. Ma azonban már a meghívott vendégek száma is nagyon leapadt. Szóval az idén nagyon gyenge szüretünk volt, kevés borunk tett, de jó; ez a legjobb vigasztalásunk, ebben van legtöbb reményünk. Azonban Szegzárdon az idei termés silányságát, illetőleg a szűrés kevés eredményét nem lehet a fiilokszera pusztításának tulajdonítani; nagyban hozzájárult ehhez az idei hosszú szárazság. Mert vannak oly helyek, hol kétségtelenül igazolva van a veszedelmes féreg távollóte és a termés f eredménye mégis csekély. Most csak azon kell lenni az okos gazdának, hogy a mit a réven elvesztettünk, azt a vámon megnyerjük. Óvatos legyen mindenki az eladásnál, nehogy boraink értékükön alul kerüljenek más kezébe, mert csak igy lehet a különben igen jónak ígérkező bőit hasznosítani. Mig ha ellenben a kevés boron is könnyen túl adunk, nem kapjuk semmi esetre sem azon árt, melyet más különben kaptunk volna. ----^ Il y körülmények között a szüret után elgondolkozva, okvetlenül szomorú képet tár elénk a jövő tükre. Hát még ha ezen rendkívüli időjárást tekintjük, amilyen most van; valóságos kánikulai hőség uralkodik. Veszedelmes időjárás ez nemcsak szőlőhegyeinkre, hanem szántóföldeinkre is. Most, hogy e sorokat irom, október 1-én, 26 fok meleget mutat a hőmérő. Hallatlan forróság ez oly időszakban, midőn máskor meleg gúnyában kellett lenni a gázolónak is. Mi lesz a vetéseinkkel ? Bizony szomorú dolgoknak nézünk eléje. A már elvetett s kikelt vetés kiszárad, semmivé lesz, az elvetett magot pedig a szántóföldek veszedelmes ellen Én pl. o. ha szeretnék esetleg egy lánykát, az ............ az, reálisan véve a dolgot, kötelességem lenne, mert hát nem áll a tízparancsolatban: szeresd felebarátodat? Hát egy lányka miért nem lehetne az én felebarátnőm ? Kivált, ha szívesen osztom meg vele a barátságot. És hja, mégis tudom volnának olyanok, kik az én szent cselekedetemet nem találnák éppen épületesnek. Tehát azért nem szabad e szent szavat: „szerelem“) ajkainkon hordani, ép úgy, mint czikkemnek nem lehet azt feliratul venni, mert máskép előre elvetnék a reális emberek. Hanem rajta ifjak : „czikóriá“-val bizonyítsuk be az öregeknek, hogy ők sem jobbak, és ........ Ah , de a reálisnak lenni akarásban, min kapom rajta magam ? Most úgy jártam én a reálismussal, mint egy collegám a szerelemmel. Ugyanis ő nem gyŐzé kürtőim, hogy ő mily roppant nőgyülölő és blazirt. A mit irt azonban, az nem szólt egyébről, mint: egy, vagy több „Ő'Lről (szőkét, barnát változtatva saison szerint); forró holdsugárról; érzelemdűs, fennhangon dobogó túli) ánról; kemény czwiback, akarom mondani — szívről; mennyei szempillák bársonyáról (kár, hogy nem mérik rőfszámra); isteni haj omlatag lengeségü fürteinek árnyékáról és még több más rendbeli hasznos dolgokról. A melyek azonban mind azt bizonyitják, hogy ő sem ment azon érzelemtől, ő is megvan támadva a ragály által. Magamat reálisan kifejezve: fülig — czikóriás.
