Tolnai Népújság, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-03-04 / 9. szám

2012. MÁRCIUS 4., VASARNAP SZTORI 5 Miért nem lettünk szilikon-nagyhatalom? kutató Dr. Nagy József vegyészprofesszornak sokat köszönhet a világ Alig 26 évesen Kossuth-dí- jat kapott, csinált már ku­koricalisztből cukrot, egy­maga kidolgozott egy teljes horoszkóprendszert, de va­lójában a szilikon az ő nagy szerelme. A szigetelő- anyagtól az implantátu- mokig, a művészfestéktől a szemlencséig a professzor­nál a szilikonnak nincs ha­tára. Ma 85 éves, tucatnyi szabadalommal a háta mö­gött most is újabb találmá­nyon töri a fejét. Kun J. Viktória Lehettünk volna a világ szilikon­nagyhatalma - ha ez dr. Nagy Jó­zsef professzoron múlik. A világ minden táján keresett vegyész ma is azt mondja: sok minden­ben megelőztük a világot. Ő ma­ga egy sor olyan dolgot talált ki a szilikonból, amire máshol csak jelentős késéssel jöttek rá. Csak­hogy itthon senki sem ismerte fel a lehetőséget, neki meg pén­ze nem volt, ami megalapozta volna ezek jövőjét. Tudományos birodalma ma is tele implantátumok teljes tárhá­zával, kis műhelyében szinte mindent kifejlesztett már, amire világ megacégei épültek. 26 éves korában addigi munkáját Kos- suth-díjjal ismerték el, de ma ő a szilikon hazai, de talán a világ legnagyobb szakértője. Pedig ,,ker-es!’ volt, vagyis kereskedel­mi iskolába járt és soha nem ér­tette, hogyan lehet úgy eladni va­lamit, ha nem tudjuk egészen részletesen az áru összetevőit, s azok tulajdonságait. Már ott és akkor mindenki úgy gondolta: nem is lehet normális. Ráadásul annyira, hogy professzorával ké­sőbb, már az egyetemen éjsza­kákon át beszélgetett a különbö­ző axiómákról és képletekről. „Érdekelt a világon minden, kútfejemből készítettem a komp­lett horoszkóprendszert, a hábo­rúban cukorhiánykor kukorica- lisztből láttam el mindenkit ma- laszttal. Érdekelt minden, mert annyira semmit sem tudunk a világról. Ha az ember csak bele­gondol, hogy hogyan lesz a sem­miből valami, már ebbe a spirál­ba belezavarodik. De a szervetlen kémia az én igazi szerelmem. Másodéves voltam az egyete­,Ha az ember csak belegondol, hogy hogyan lesz a semmiből valami, már ebbe a spirálba belezavarodik. men, amikor először olvastam a szilíciumról. Egy amerikai tudós negyven évig kutatta, majd az üveggyártásban kezdték el hasz­nálni. Lassan kiderült, hogy a szerkezete nagyon hasonlít a szénhez, s a Föld egyik legna­gyobb alkotórésze, s szinte bármi előállítható belőle. A szerves anyagokhoz hasonlít, de hozza magával mindazt, amit az összes többi szervetlen anyag hordoz. Viszont rendkívüli szélsőségeket is kibír” - kezd a szilikon csodá­jába a professzor. „Mínusz 50-től akár a plusz 200 fokig is bírja, gyakorlatilag elnyűhetetlen anyag. Már a II. világháborúban, a 10 ezer méter magasan repülő bombázók burkolatánál használ­ták, mert amúgy nem bírták a fenti nyomást. Hideg- és hőálló, víztaszító, elektromos szigetelő, megóvja az épületeket, emlék­műveket, megállítja az eróziót és megmarad a légzése is a falnak” - folytatja a sort a professzor, aki mindezeket felismerve és ki­használva kezdte megalapozni a szilikon „karrierjét”. És számo- latlanul jöttek a találmányok. A magasfeszültségűáram-szigete- lőtől kezdve, amivel a nehéz és törékeny porcelánt cserélhették ki, egy sor műszaki és villamos­ipari újítást talált föl, amit ma Ja­pántól Amerikáig a világ minden pontján használnak, csakhogy mi, magyarok maradtunk ki be­lőle. „A Kossuth-díjat 1953-ban, 26 évesen azért az új eljárásért kaptam, amellyel lényegesen ve­szélytelenebb volt a szilikon elő­állítása, de azután mind több te­rületen kezdtem kutatni. Már akkor az implantátumok teljes tárházát kidolgoztam, sokkal előbb, mint a világ bármely pontján. A szilikon egyébként biokompatibilis, vagyis az em­beri szervezet befogadja, így sokkal alkalmasabb orvosi cé­lokra, mint a fém, a platina, mű­anyagvagy a porcelán” - folytat­ja a szakember. Nagy József leg­utóbbi világszabadalma egy olyan szemlencse, amelyet ma már a világ 42 országába szállít­ják Magyarországról, a szürke- hályogműtéteknél alkalmazzák. De kétkomponensű szilikonját használják a múzeológusok, hogy a régi tárgyak alakját, dí­szítéseit meg tudják örökíteni, és arról másolatot tudjanak ké­szíteni. Michelangelo Pietáját Is azért csodálhatjuk meg teljes Szilikon az egészség­ügyben dr. nagy József vizsgálta a PIP-implantátumokat is, ő adott szakvéleményt a bot­rányt kavart termékről, amelyről kimutatta: szivár­gott az egyértelműen szen­nyezett implantátum. Ez ugyanis kisebb-nagyobb mo­lekulákat tartalmaz, az ap­róbbak pedig könnyen átszi­várognak az amúgy is gyen­ge minőségű burkon. Vagyis nem is kell, hogy kiszakad­jon ahhoz, hogy az anyag észrevétlenül és kimutatha- tatlanul a nyirokrendszerbe kerüljön. a szilikonok egyik legna­gyobb felhasználója az egészségügy. Ez annak kö­szönhető, hogy a szilikonok élettani szempontból indiffe- rens, az emberi és állati szö­vetekre ártalmatlan, közöm­bös anyagok. A humán szö­vetek befogadják, az enzi­mek számára bonthatatlan, ismeretlen anyagok, s mivel felületük általában hidrofób, a szövetek, sejtek sem tud­nak megtelepedni rajtuk. Enzimatikus bonthatatlan- ságuk következtében nincs táptalajeffektusuk, azaz a felületükön megtapadó mik­roorganizmusok nem képe­sek lebontani és tápanyag­ként felhasználni anyagu­kat, így nehezen fertőződnek el. Mivel nem váltanak ki szöveti ellenreakciókat, ezért orvosi segédeszközök, implantátumok alapanyaga­ként igen jól használhatók. szépségében, mert az emlékeze­tes rongálás előtt szilikonnal megörökítették a szobor min­den apró kis részletét. Filmimp­regnáló védőréteget alkalmaz­nak műemlékek védelmére, ilyen szilikonbevonattal védték meg többek között a Húsvét-szi- geten található „hosszú fülű” szobrokat, vagy a riói Krisztus­szobrot is. A professzor újabb „mániája”, hogy szilikonhab váltsa a zselét, így ugyanis sok­kal könnyebbé válhat az imp­lantátum, szerinte ez lehet a plasztikai nagyipar fejlődésé­nek újabb iránya. Jfc A baráti és a testvéri kapcsolat ereje íV ■» ^ ^ RADOS ám JM VIRÁG osztálytársnőm, a népszerű A. hódolói gyűrűjében állva kije­lentette: olvasta egy pszicholó­giakönyvben, hogy vannak csa­ládcentrikus, és vannak barátcentrikus emberek. Már­pedig ő az utóbbi csoportba tartozik. Hallgatói persze csat­lakoztak hozzá, hogy ők is, ők is. Szörnyen szégyelltem, hogy nem mondhatom el magamról ugyanezt. Gimnazisták vol­tunk, és akkor még nem sejtet­tem, hogy ez afféle leszakadási projekt a szülőkről a kortárs csoport javára. Én valahol az osztály peremén leledztem: ko­moly lány voltam, aki nem me­ri vicces beszólásokkal magára vonni a közfigyelmet. felnőttünk. A.-nak három gye­reke született - mellettük alig­ha lehetett „barátcentrikus” az élete. Én viszont szingliként bepótoltam mindent, ami a ka­maszkoromból kimaradt. Lett egy csomó haverom - de a le- geslegjobb, szívbéli barátnőm K. lett, akivel mintha vérszö­vetség kötött volna össze. Kö­zös programokat csináltunk, Örömünkben-bánatunkban egymáshoz futottunk, és ha bármelyikünk bajba jutott, a másik rögtön ott termett mel­lette. Örültem, hogy nem kevés késéssel ugyan, de uncsi csa- ládban-dekkolóból izgis barát­centrikus személlyé fejlődtem. aztán K. élete gyökerestül megváltozott. Már nem érde­kelték a közös programok, férj­hez menvén megállapodott, míg én még mindig buliról bu­lira jártam. Kis idő után azon kaptuk magunkat, hogy nincs mit mondanunk egymásnak. A találkozások gyérültek, végül elmaradtak. Húsz év barátság úgy porladt el, mintha soha nem is lett volna. húgommal, M.-mel más okok­ból lett egyre feszültebb a vi­szony. Mind gyakrabban rob­bant ki köztünk veszekedés. Egyszer úgy összevesztünk, hogy két teljes évig szóba sem álltunk egymással. Azt gondol­tam, volt testvérem, nincs test­vérem, slussz-passz. aztán édesapánk súlyosan megbetegedett, és mi M.-mel együtt ültünk a kórházi ágy mellett. Úgy tűnt, mintha a két év szünet meg sem történt vol­na. Azóta jóban vagyunk. Tör­ténjék bármi, senki és semmi nem szakíthat el tőle, attól az embertől, akivel felnőttem, ő, a húgom mesélt nekem egy társadalomkutató megfigyelé­séről: a baráti kapcsolatok, ha nem ápolják őket, elsorvadnak, de a rokoni szálak életünk vé­géig kitartanak. Akkor is, ha tér és idő elválasztja a feleket. Abban a pillanatban, hogy újra összekerülnek, ott folytatják, ahol abbahagyták. Mint mi M- mel. Sétálgatunk, dumálga- tunk, és kimondatlanul is eltölt minket az öröm: van egy test­vérem. Ehhez nem vagyok hozzászokva Arab tavasz A hó nem válogatott, belepte egész Izraelt és Palesztinát, il­letve Izraelt és azon belül Palesztinát, másképpen a Szentföldet, a zsidó telepeket és a Palesztin Hatóság területét, vagyis Cisz- és Transzjordániát, válogasson ki-ki meggyőződése szerint. Régen nem volt ilyen demokrati­kus az időjárás arrafelé, idén is a márciusra kellett várni, hogy az arab és zsidó gyerekek számára iskolaszünetet rendeljenek el. Hogy szánkót honnan szereznek, még kérdéses. » i r­é t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom