Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
1998. október 4. ■ Arckép Hetedik oldal' Súlyos egyéniség. Szó szerint az. A parlamentben egymaga két széket foglal el, de nemcsak emiatt beszélnek róla. Rapcsák András körül mindig történik valami. Egyesek szerint diktatórikus vezető, mások szerint a város (Hódmezővásárhely) jótevője. Ellenfelei, akik több éve támadják módszerei, város- vezetési elvei miatt, most többpárti együttműködést hoztak létre, hogy eltávolítsák a település éléről. Ám most lánya miatt emlegetik a legtöbbet. Lánya miatt, aki szeptember elején nyolc kisgyereket szúrt meg a hajdúhadházi általános iskolában, s aki azóta is elmeszakértői megfigyelés alatt áll. Nem a politikusra, az emberre voltunk kíváncsiak. Rapcsák nehezen állt kötélnek. Végül engedett. Ám a beszélgetésen mindvégig jelen volt az orvosa. Nincs okom bujkálni! A Rapcsák családban minden együtt volt, ami a sikerhez kell. Tudás, kitartás, szorgalom, pénz. És a megbecsülés, ami a polgármester szerint fontosabb a szeretetnél. Felháborítónak tartja, hogy ellenfelei fegyverként használják ellene a családját ért tragédiát.- Gyilkosoknak sem szokták kiírni a nevét, amíg a bíróság el nem ítéli őket, engem ártatlanul állítottak a pellengérre. Alávalóságnak tartom, hogy egy beteg embert apja politikai tevékenységének lejáratására így meghurcolnak. Amikor nyolc éve először polgármesterré választott a testület, én nem voltam képviselő. Csakhogy azok az urak, akik most engem támadnak, akkor nem tudtak megegyezni, ki irányítsa közülük a várost, mert any- nyira utálták egymást. Ezért kívülről kellett embert hozniuk a testület élére. De azóta összebékültek, s most engem utálnak.- Jól tűri a konfliktust?- Ötvenöt évet megértem, konfliktusokkal együtt. Ebben segíMindenki viszi a maga keresztiét tett az is, hogy a most bekövetkezett tragédiát is figyelembe véve, a családom, feleségem és a gyerekeim mindig támogattak.- Önt rengetegen támadják azzal, hogy erőszakos, agresszív vezető. ■- A tárgyalások során igyekszem mindig az elérhető legtöbbet megszerezni. Tudom, hogy szükség van megalkuvásokra, de én nem kötök puha kompromisszumokat. A rám bízott feladatot mindig teljesítem, méghozzá rendkívül erőteljes elszánással. Hiszek a személyiség erejében. Bizonyára jogosan ér engem szemrehányás, hogy mindezt túl erőteljesen, agresszíven teszem, vezetési stílusomban egyeseknek ez nem tetszik. De ha valaki akar valamit csinálni, új dolgot, annak meg kell küzdenie az előítéletekkel. Szükségem van szeretetne- Kemény embernek tűnik. A szülei nevelték ilyenné?- Apám és anyám elsőgenerációs értelmiségi volt. Apám tudományegyetemet végzett, ösztöndíjas volt, aztán akadémikus, egyetemi tanár, hét évig a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Debrecen díszpolgára. Tőlük tanultam meg a tanulás, a teljesítmény és a munka feltétlen tiszteletét.- Milyen szerepet játszik az ön életében a szeretet?- Szükségem van rá. Ha nincs, nem tudom mindezt végigcsinálni. I , - Szeretetet kapni vagy adni szeret inkább?- Igénylem, kétségtelen. De a szeretet szó helyett inkább a megbecsülés kifejezést használnám. Nem azért, mert rideg vagyok, hanem mert ez szerintem többet fejez ki. Feltépni a nem gyógyuló sebeket I# - Ezeket az elveket adta II tovább a gyerekeinek is?- Igen, mind a négy gyerekem egyetemet, főiskolát végzett, végez. Van köztük gyógyszerész, agrármérnök, egyikőjük még tanul, informatikát. A legidősebb, Annamária pedig gyógypedagógus. Ragaszkodtam ahhoz hogy a gyerekeim önállóan valósítsák meg elképzeléseiket, függetlenül attól, hogy mérnökként vagy tanítóként teszik-e ezt. Igaz, ők sem akarták máshogy.- Megtalálja a hangot az unokájával?- Sokkal kevesebb időt töltök vele, mint szeretném. Ötéves kisunokám ezt egyszer úgy fogalmazta meg, amikor hosszú idő után találkoztunk, hogy jé, a nagypapi kijött a tévé bői! Az egész családom igényelné, hogy többet legyek velük, fele- s é g e m már az or- szággyű- lési választások előtt kért, ne vállaljak több közszereplést. A kérdést, hogy önmaga számára mit kívánna, csend követi.- Vagyoni vágyaim nincsenek. Ami most leginkább foglalkoztat, az a lányom gyógyulása, hogy annak minél hamarabb meglegyenek a feltételei. Hogy mit kívánok még? Egészséget az egész családomnak - mondja kesernyésen, s orvosára pillant. - Ezenkívül nem is tudok többet kívánni - tárja szét karját, jelezve, hogy ez minden, amit minderről mondani kíván. Az újságíró faggatná még tovább. Hiszen a kérdések itt sorakoznak a papíron. De szabad- e feltépni a még alig gyógyuló sebeket? Visszafelé a vonaton újraolvasom az előre odavetett sorokat: Hogyan élte át, hogyan dolgozta fel a tragédiát? Mit érez most? Mit érez a lánya iránt? Haragot... szánalmat... esetleg valami egészen mást? S a legnagyobb kérdés: vajon Rapcsák András minderre - önmagának - feleletet adott-e már? Csík Rita Rapcsák és a pénz „Már akkor megvolt mindenem, amikor polgármester lettem. A ’80-as években közel tízmillió forintot kaptam a találmányaimért, volt cégem, fel tudtam építeni a házamat, megvettem az autómat. Ha nem lennék polgármester, a jelenlegi jövedelmem tízszeresét tudnám megkeresni. Kétségtelen, hogy nem állok rosszul anyagilag, de erről nem szeretek beszélni, mert nagyon sok szegény ember él az országban. Nem akarom, hogy az én vagyoni helyzetem bántsa őket. 1987-ben behivattak a pártbizottságra, pedig nem is voltam párttag, hogy kérdőre vonjanak, miért vörösrézzel rakattam körül a házamat. Mire azt mondtam, ha arannyal csináltam volna, az mindenkinek szemet szúrna. Ezt azért mesélem el, mert néha hallom, ami- kor az emberek elmennek a házam előtt, s azt mondják: Na, ez is a polgármesterségből építette a házát!” túl súlyos Egyéniség Rapcsák András olyan jelentős túlsúllyal küzd, hogy a parlamentben külön széket készíttettek neki az ülésteremben.- Egészségügyileg viszonylag jól bírom, nem érzem azt sem, hogy a súlyom miatt nem élnék teljes életet, épp ellenkezőleg, munkatársaim szerint túl aktív vagyok, túl sokszor jelenek meg a hivatalomban, parlamenti egyeztetéseken. A súlyomnak inkább a politikában vannak hátrányai - mondja. Aztán felidézi Churchillt, aki szintén nem rendelkezett ideális alakkal. - Nem hiszem, hogy a magyar parlamentbe súly szerint kellene válogatni a képviselőket - véli a honatya, aki 33 éves koráig nem haladta túl a 70 kilogrammot, versenyszerűen sportolt, jól teniszezett. - A súlyom ismertető- jegyemmé vált. Mindenki viszi a maga keresztjét, ón is. <> UH FÉLMILLIÓBÓL VÁLASZTOTTÁK KI AZ URHAJOSJELOLTET Kilencezer méterről zuhant Egy reklámkampány által lett a „mi hősünk” Szarka István. A cigi ciki, ám egy német dohánygyár nem tartotta annak, hogy 1992-ben pályára állítsa West in Space című űrprogramját. Kezdődött azzal, hogy - az orosz űrigazgatás, a Glav-koz- mosz közreműködésével - fellőttek az űrbe egy rakétát, amely küllemében beillett volna a márka hirdetőoszlopának is, ráadásul mutatóba magával vitt egy doboz cigarettát is. Az igazi cél azonban emberek feljuttatása a világűrbe. Itt ugyan még nem tart a pilotprogram, ott azonban igen, hogy idén az Európa-szerte jelentkező, közel 500 ezer fiatalból kiválasztottak tizenhatot, akik részt vehettek egy űrhajós-alapkiképzésen a Moszkvához közeli Csillagvárosban, és eljuthattak Bajkonurba, a kilövőálláshoz, ami civilek számára nem kis dolog. A12 ezer magyar önjelölt közül Szarka István került be a kiválasztottak közé, ezáltal kétszeresen is az lett: Farkas Bertalan és Magyari Béla után ő a harmadik magyar, aki megjárta Bajkonurt. A 28 éves könyvvizsgáló elmondta, hogy az oroszok korántsem vették őket turistaszámba, véresen komoly, két és fél hetes kiképzést tartottak. A fiatalok űrrepülést, navigációt, űrgyógyítást tanultak, a gyakorlatban pedig többek között megtapasztalhatták az úgynevezett parabolikus repülést, a súlytalanság elérésének földi módját. Kilencezer méterről a különleges pályán zuhanásba kezdett a repülőgép, és közel fél percig lebegtek a jelöltek.- Az első öt menet leírhatatlan volt, úgy éreztem, mintha álmomban repülnék. Igaz, a második öt alkalmat már zacskóval a számon vészeltem át - vallja be a harmadik magyar „kiképzett" űrhajós. A világűrbe viszont egyelőre csak szimulátorokkal jutott a nemzetközi csapat. A Mir űrállomás és a Szojuz űrkabin életnagyságú modelljein gyakorolhattak. Szarka István szerint egy egészséges embernek a kiképzés fizikailag nem nehéz, a kitartás dönt arról, hogy kiből válhat űrhajós. A magyar West-nyertes egy féléves felkészülést még elvállalna, hogy igazi „földöntúli” élményekben lehessen része. Rák Péter Szertartás Fát ültettek az orosz űrhajózás fellegvárában Szarka István és társai. Persze, nem a kazahsztáni pusztaság zöldövezetté tétele miatt, hanem mert „ősi” szertartás ez a Földre visszatérő kozmonauták körében: Farkas Bertalan fája is szépen felcseperedett már. Hogy mennyire illusztris vendégnek számított a 16 fiatal Bajkonurban, annak másik bizonyítéka, hogy a jelenleg folyamatban lévő ISA- program (az Alfa űrbázis majdani fellövése) zászlóját - kívülálló létére - aláírásával láthatta el az európai csapat minden tagja. i i
