Tolnai Népújság, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
Utánajártunk Nyolcadik oldal * 1998. október 4. Óbudán, az egyik hétvégi házban megtalált, magára hagyott kislány, Viktória ügye nagy port vert fel. A kicsi már néhány napja újra régi otthonában, Jászapátiban van, ahol a nagymamája és nagybátyja vigyáz rá. A család most már az édesanyáért, a 21 éves Ágnesért aggódik. Hol lehet, mi történt vele, miért nem ad életjelt magáról? A választ egyelőre csak az ismeretlen helyen tartózkodó fiatal- aszony ismeri. A kislány kálváriájáról sokat hallhattunk, olvashattunk, de a család csendes fájdalmát, félelmeit bizony elnyomta a szenzációkeresés hangos zaja. A kis Viktórián egyáltalán nem látszanak meg az elmúlt napok izgalmai. Mind a két évének gyermeki lelkesedésével tekint a világra. Azt azonban valószínűleg ő sem érti, mit keres nála annyi idegen bácsi és néni, és vajon miért fényképezik állandóan. Nagymamája és keresztszülei, akik magukhoz vették Vikit, mindent megtesznek annak érdekében, Jiogy ne is jusson eszébe a kislánynak, mi történt vele. Az elsők között kereste meg a Juhász családot Török Sándor, Jászapáti polgármestere. Soron kívül bölcsibe Annyit már most elintézett, hogy a kislányt soron kívül felveszik a bölcsődébe, ahol a legnagyobb szeretettel várják.- Az a legnagyobb szerencse, hogy nem is tudja még felfogni, micsoda borzalmakon ment keresztül - mondja a nagymama, idősebb Juhász Gáborné, miközben beenged minket a kétszintes családi ház udvarára. Rögtön elnézést is kér, rohannia kell az önkormányzathoz, hogy minél hamarabb elintézze a kislány törvényes elhelyezését. A családnak már nincs ereje interjút adni. Belefáradtak a sok riporterbe, szavaik félremagyarázásába, abba, hogy Ágnest innen-onnan szerzett félinformációk alapján ítélik el. Némi rábeszélés után kötélnek áll Juhász Gábor, az eltűnt fiatalasszony testvére. Bevezet bennünket a házba, ahol a legnagyobb nyugalommal játszadozik a kedden hazahozott Viktória. Megint csibészes- Bár maradandó lelki sérülést látszólag nem szenvedett Viki, az azért látszik rajta, hogy most próbál újra beilleszkedni régi otthonába - jegyzi meg félhangosan Gábor. Az rögtön kiderül, Vikinek nem okoz gondot ez a beilleszkedés. A meglehetősen eleven kislány már régi, csibészes önmagát adja: nyito- gatja a konyhaszekrény ajtaját, kipakolja a fiókokat. Kedvenc játéka a tévé távirányítója és a telefon nyomógombjai. A csatornákon megkeresi a reklámokat és átszellemülten nézi őket. Ha meghallja az esti mese szignálját, beszalad a televízióhoz, eléáll és táncolni kezd. De ha a helyzet úgy hozza, és a hangulata is olyan, órákon keresztül képes megülni egy helyben, és játszadozni a keze ügyébe került tárggyal. V i Az idősebb Juhász Gáborné és fia, az eltűnt ■ Agnes batyja nehezen állt ra mert belefáradtak már az állandó magyarázkodásba Asszonyrablás Két éve már volt hasonló eset a szomszéd faluban. A Jászapátitól alig 10 kilométerre lévő Jászszentandráson nem ismeretlen a Vikivel történt eset. Az ott élők mesélték, hogy két évvel ezelőtt egyik falubeli családdal is hasonló dolog történt: egy édesanyát gyermekével együtt elraboltak, majd hosszú heteken keresztül prostitúcióra kényszerítették. A szerencsétlen asszonynak sikerült megszöknie fogvatartóitól, gyermekét pedig a rendőrség segítségével tudta kiszabadítani. A mostani esethez mindenképpen hasonlatosnak tartják a helybeliek, és reménykednek, hogy Ágnesnek is sikerül visszatérnie a normális életbe. Az étvágyát szerencsére nem vesztette el, így kedvencéből, a párizsiból rengeteget el tud fogyasztani - mondja keresztapja, aki bizonyítván szavai valóságtartalmát, egy nagy szelet felvágottal kedveskedik Vikinek. A kislány szeme azonnal felcsillan, és rövid időn belül eltünteti a csemegét. Az édességet is kedveli, de ezt a most érkező fogacskái miatt csak mértékkel adnak neki. Barátkozó alaptermészete sem múlt el: a gyerekekkel rögtön megértik egymást, a felnőttek közül a nőkhöz van egyelőre nagyobb bizalma. Csak az a férfi közelíthet hozzá, akit kiválaszt és megtisztel azzal, hogy barátkozik vele. Az állatokat, csakúgy, mint más hasonló korú gyerekek, imádja. Nem is tesz különbséget köztük: macska, kutya, béka, tyúk vagy pók egyre megy, mindegyiket megsimogatja és be akarja cipelni a szobájába. Talán elfeledi A bilivel is kezd bensőséges kapcsolatba kerülni, igaz, kezdetben leginkább sapkának akarta használni. Mára már rájött az eszköz igazi céljára: hajlandó ráülni, de csak ruhában.- Remélem, innen már csak egy-két lépés választ el attól, hogy rendeltetésszerűen is használni tudja a bilijét - teszi hozzá Gábor, miközben gyengéden megsimogatja az életvidám kislány buksiját. Magában abban reménykedik, hogy az a szeretet, amit Viki kap tőlük, örökre elfeledteti a kislánnyal rövid életének legborzalmasabb napjait. B. Molnár László - Banka Csaba Fotó: Stefler Balázs Hogyan tovább? Juhászék egyelőre abban bíznak, hogy végre megszakad a családot sújtó tragédiasorozat. Idősebb Juhász Gábor - Viki nagypapája - két évvel ezelőtt ön- gyilkosságot követett el, majd most a kisunoka körüli hercehurca meglehetősen megviselte a családtagok idegeit. Hogy hol van Viki apja? Erre a kérdésre még a nagymama sem tud válaszolni, ugyanis lánya erről még neki sem volt hajlandó beszélni. Elfogadták ezt, ma már nem is kutatják a férfi kilétét. Viktória életéről, neveléséről sokat gondolkodnak. Eddigi életüket átszervezik, megpróbálják megoldani, hogy a még aktív, dolgozó nagymamát kivegyék a munkából, hogy állandóan a kislány mellett lehessen. Most azonban azt tartják a legfontosabbnak, hogy összeszedjék magukat és várják, nagyon várják haza Ágnest. Linda és Bob Cork szexuális élete igazán ragyogó volt. Szeretkeztek reggel, este, éjszaka. Gyereket szerettek volna. Mindhiába. Ikrek melltartóban Rob és Linda két éve volt házas, amikor 1991-ben Linda abbahagyta a tablettaszedést. Tíz hónapig türelmesen vártak, hogy szervezete visszaálljon a normális működésre. Azután már türelmetlenebbek voltak, de csak két év után mentek el orvosuk tanácsára a Burton upon Trent-i kórházba, alaposabb kivizsgálásra. Az összes eredmény negatív lett. Megkönnyebbültek,, hogy mindkettejükkel minden rendben van. Linda peteérést serkentő, termékenységet stimuláló gyógyszereket szedett. Meg voltak róla győződve, hogy az egész csak idő kérdése. Ismét eltelt hat hónap, s ekkor az orvosok elhatározták, hogy mesterségesen termékenyítik meg Lindát Rob spermájával. Linda elutazott a megtermékenyítést végző kórházba, ő maga vitte egy fiolában a spermát a melltartójába téve, hogy egész úton testmeleg maradjon. Végig izgult, nehogy karambolozzon a vonat. Megalázónak érezte helyzetét, de kitartott. A beavatkozás sikerült, de az eredmény zavarbaejtő volt. Kiderült, hogy Linda szervezete „ellenáll” Rob spermájának, a nyálkaanyag, amely segíthetne a spermáknak továbbjutni a petesejt felé, téglafalként magasodik előttük, s nem engedi tovább egyiket sem. Igen ritka reakció ez. Lindát és Robot megrázta a hír, hogy talán nem a megfelelő partnerek egymás számára biológiailag, de nem nyugodtak bele. Elmentek egy családtervezési központba, ahol kiemeltek Linda testéből tíz petesejtet, és Rob spermájával megtermékenyítették őket, ezek közül hármat beültettek Linda méhébe. Az orvos figyelmeztette őket, hogy még két hét bizonytalanság vár rájuk, de Linda már biztos volt a sikerben. Neki lett igaza! Az igazi nagy meglepetés ezután következett: a vizsgálatoknál nem egy, hanem három szívhangot lehetett hallani... Ikerszülésre csak egyszázaléknyi esélyt mondtak az orvosok, így a házaspárnak ez nagy szenzáció volt. Emily, Thomas és Louisa ebben az évben, február 19-én született.- Eleinte izgultunk, hogyan fogjuk tudni ellátni őket, de mostanra már megszoktuk, hogy ez egy vég nélküli szolgálat. Annyi küzdelmes év után most már igazi család lettünk, csak ez számít - mondja Linda. Kovács Anna i á (
