Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25-26 / 249. szám
Interjú a töretlenül népszerű Republic együttessel A zenekar, a dal és a rajongók egysége Kilencvenháromban és két évvel később megkapták az év rocklemezéért járó Aranyzsiráf díjat, tavaly a Griff Gentleman’s a „Hónap Embere” kitüntetést adományozta az együttesnek, s elnyerték a legjobb hazai zenekarnak járó „Radio Picture Show” díjat. A Republic (Bódi László, Boros Csaba, Patai Tamás, Tóth Zoltán és Nagy László Attila) népszerűsége tehát töretlen. A zenekar elkészítette „Zászlók a Szélben” című 10. nagylemezét, melynek bemutató koncertjére október elején Kaposvárott, a 67-es út mellett került sor, s melyet a következő hónapokban megyénkben is élőben hallhatnak a rajongók. Akis falvak nyertek Lapunk olvasói emlékezhetnek arra, hogy a Tolna megyei kisiskolák szövetsége diákönkormányzati találkozót szervezett Cikón. A veszélyeztetettség érzete motiválta Berkes Lászlóné és Teleki Olga cikói pedagógusokat, a kisiskolákban tanuló diákok helyzetével kapcsolatban. Akkor a diákok petíciójukban létkérdéseket fogalmaztak meg. A két pedagógus már akkor elhatározta, hogy a találkozónak folytatása kell, hogy legyen. Mert minden ilyen közös megmozdulás egyfajta demonstráció is - idézzük gondolataikat. „Igenis létezünk, gyermekeink értékesek, szeretnénk, ha megmaradhatnának településeiken, lakóhelyükön, hogy ne ingázzanak, és gyökértelenül ne kelljen nekik számtalan kockázatot vállalni...” Berkes Lászlóné és Teleki Olga akkor érzékelte és fogalmazta meg:„A pénz annyira úrrá lett mindenen, hogy az igazi értékeket szinte elfelejtjük. Amíg úttörő' mozgalom volt, az ápolta a kulturális értékeket, az ilyen kis településeken is. Hiányát éreztük a seregszemlének, az olyan seregszemlének, amikor a versmondó a táncossal, a zenésszel, az énekessel, a művészi tornásszal egymás után léphet színpadra. Kapóra jött a minisztérium pályázati kiírása. Összedugtuk a fejünket, megpályáztuk és nyertünk egy kis pénzt regionális rendezvényre. ” Hogy miért éppen október 23-a tájékára tették e kulturális verseny időpontját, a következőket mondták: „A mi generációnk, aki 1956-ban született, másként tanulta a történelmet a mostani ismereteinkhez képest. Valamilyen meghasonlást érzünk. Más eszmerendszerben nó'ttünkfel. Elfogadtunk egy-két történelmi igazságot. Ma az a véleményünk, hogy nem elpusztítani, felszámolni, megdönteni kell a megteremtett értéket, hanemfelemelni és helyére rakni. Ez is célja volt, hogy a kisiskolák közötti Ki mit tud-ot ez ünnep idejére tegyük. E mi kis seregszemlénket, akik kívülről nézték, úgy értékelték, hogy látványos, tartalmas felvonulás volt. ” Berkes Lászlóné és Teleki Olga cikói pedagógusok vallják: vállalni kell minden szerepet, hogy az emberek látva lássanak! Decsi Kiss János Az együttes (Boros Csaba nélkül) szerdán Pakson és Szekszárdon tájékoztatta új nagylemezéről a médiák képviselőit. Lapunknak a Duna-parti város Tolnai úti óvodájában tett látogatásuk után adtak interjút. — Sikereiteket tavaly a díjakban is lemérhettétek. Mit jelentenek számotokra ezek az elismerések? — Az olyan díj, amit nem lehet másnak odaadni, sokat jelent - kezdi Bódi László, alias Cipó', az együttes énekese, dőlés zeneszerzője, fó' ideológusa. — Kaptunk olyan díjat is, amit kissé beárnyékolt az a tény, hogy mások is részesültek - máig sem tudom miért - ebben az elismerésben, s ezzel számunkra maga a díj elértéktelenedett. A sikert egyébként csakis a közönségen mérjük le. — A közelmúltban került a boltokba jubileumi albumotok. A „Gurul a Kó'” és a címadó, „Zászlók a Szélben” című' dal rövid idő' alatt sláger lett. Miben más ez a lemez, mint az előzőek? — Talán abban, hogy bizonyos dolgokat konkrétabban kimond, megfogalmaz, míg az előző két albumon található számok szövegei talán kicsivel megfoghatatlanabbak voltak. — Október harmadikán Kaposvárott mutattátok be élőben az új lemez anyagát, 5 ha jól tudom, a 67-es út mellett egy emlékhelyet is avattatok. — Én megálmodtam, Kiing József, nemzetközi hírű kaposvári szobrászművész pedig elkészítette azt a „Hazatalálok” című kompozíciót, amely három egymásba kapcsolódó kőtömbből áll, és amely a zenekar, a dal és a rajongók egységét jelképezi. Egyfajta tisztelgés ez a közönség előtt. A Somogy Táncegyüttessel évek óta tartó kapcsolatunk továbbra is fennáll, koncertjeinken természetesen ők is fellépnek. — Hogyan kerültetek kapcsolatba a zenével és egymással? Erre a pályára készültetek egyáltalán? — Biztosan zenei pályára készültem - mondja Patai Tamás gitáros. — Tizenhárom évesen már konkrétan tudtam, hogy mit szeretnék csinálni az életben, hogy mi szeretnék lenni. Ettől függetlenül más típusú iskolába jártam, ami nem is érdekelt igazán, s csak később, autodidakta módon sajátítottam el a zenélést. Én kerültem egyébként a legkésőbb, 1992-ben a zenekarhoz. — Én is tudatosan készültem erre a pályára — veszi át a szót Nagy László Attila, az együttes dobosa. — A Zene- művészeti Főiskola Jazz Tanszakán szereztem diplomát, s Cipővel való ismeretségem folytán lettem tagja a zenekarnak. — Mielőtt a kérdésedre válaszolnék, azt azért úgy gondolom, tisztázni kell, hogy általában az együttesek tagjainak kilencven százaléka nem rendelkezik magasabb zenei képzettséggel - folytatja Tóth Zoltán gitáros. — Én fiatalabb éveimben láttam egy filmet, amiben rockzenészek szerepeltek, s láttam azt is, hogy ez jó dolog, s ezután természetes, hogy én is zenélni szerettem volna. Egyébként ha most megkérdeznéd az ovisokat, tízből kilenc lány, például Zoltán Erika, ugyanennyi fiú pedig Hip-Hop Boys akar lenni. Hála Istennek persze ez nem valósulhat meg, de valahogy így kezdi mindenki. — Azt a bizonyos filmet én is láttam - veszi át a szót Cipő. — A Beatlesről és a Sárga Tengeralattjáróról van szó, ami azt hiszem, akkor még nagyon sok embert megérintett. Jómagam zenei általános iskolába jártam, s azt követően is tanulgattam muzsikálni, zongorán a mai napig tűrhetően játszom. — Azt olvastam rólatok, hogy az ország legtöbbet fellépő csapata vagytok. Mit jelent ez egy évre, vagy egy hónapra lebontva? — Minden évben változik a fellépéseink száma —folytatja az együttes énekese. — Több, mint két éve nem lépünk fel diszkókban. Korábban viszont akadt olyan, hogy több bulink volt egy évben, mint ahány nap. Most, hogy csak élő koncertjeink vannak, és úgy döntöttünk, történjék bármi, elég öregek vagyunk már ahhoz, hogy ne menjünk vissza a diszkókba, így azután hetente jobb esetben két fellépést vállalunk. Tolna megyében is kétszer lépünk színpadra, november hetedikén Iregszemcsén, míg január közepén Szekszárdon koncertezünk. - fék öcsényi ünnep Régi zászló mellé újat Ma Bogár István nevét viselik Megkopott fényképpel díszített meghívó emlékezésre invitál. A Bogár István Hagyományőrző Egyesület 1997. október 25-én tartja fennájlásának 65. évfordulóját Őcsényben. A fénykép talán fél évszázaddal ezelőtt készült. Most ne keressünk ismerős arcokat rajta, ne kutassuk, milyen alkalomból kattant a fényképezőgép. Azt olvassuk, ami az első pillanatban jól látható. Ülő nők és álló férfiak sora. Pontosan meghatározható ruházatukból, hogy a Tolna megyei Sárköz viseletét öltötték magukra, így aztán gazdagság, jó értelemben vett büszkeség, pompa árad a fakult képről. Ha akkor virágzónak tekinthették azt a csoportot, melynek tagjai a fényképezőgép lencséje elé álltak, akkor ma azt mondhatjuk, megújult e csoport! Feltámadt az egykori igény, újra él a dalolni-táncolni vágyás Őcsényben. A korszerű formát választva egyesületet alakított a népi hagyományokat őrző őcsényi tánccsoport. Tették ezt azért, hogy a fellépéseikhez megfelelő szponzorokat, támogatókat találjanak és az így felajánlott segítséget „modern eszközökkel” tudják fogadni. Az egyesület elnöke Szűcs Sándorné. Pontosan megfogalmazott működési szabályzat szerint élik hétköznapi életüket az egyesület tagjai, akik idén tavasz óta Bogár István nevét viselik. A névadót sem kell bemutatni lapunk olvasóinak, de az őcsényi tánccsoportot sem, hiszen fellépéseikről, szerepléseikről, ünnepi alkalmaikról rendszeresen tudósítottunk. Ami most mégis megállásra késztet, az annak a bizonyos megújulásnak a ténye! A Gyöngyösbokréta elnevezésű országos mozgalomban az őcsényiek Bogár István vezetésével vettek részt, a hozzájuk hasonló együttesekkel. Daloltak, táncoltak, amit elődeik is vidáman, örömmel tettek. Jöhettek történelmi változások, ezt a dalolni-táncolni vágyó kedvet nem ölhette meg senki, nem fojthatta meg semmi. Az itt születettek, az Őcsényben élők olyan megfogalmazhatatlan igénye ez, ami külön tanulmányt igényelne. A táncok színtere mindig valamilyen pódium, színpad, amire fel kell lépni. Amíg erre a pillanatra sor kerül, hosszú út vezet, ugyanilyen hosszú idővel. Most ezért álljunk meg az őcsényi egyesületnél pár pillanatra. Voltak megszakítások a csoport'életében, amikor szünetelni látszott a munka. Ekkor nem volt megfelelő irányítója a csoportnak. Olyan egyéniség kell, akiben bíznak, akire felnéznek, akinek elfogadják tanácsait. Bogár István életében gyakran sikersorozatokat könyvelhettek el maguknak az őcsényiek. A munka, az önként vállalt szórakozási forma akkor gyümölcsöt termett. Most Bacsó Istvánné irányítja az őcsényiek táncait. Idén 13 fellépésük volt. Önmagáért beszél a szám! Nem olcsó, sőt egyre drágább lesz az együttes munkája. Ezért vált szükségessé az egyesületté alakulás. Az is kiderült, hogy évtizedekkel ezelőtt is voltak úgynevezett pártoló tagok, akik saját tehetségükkel segítették a csoportot, mondjuk egy zászló adományozásával. Miért kellett a zászló? Mert az a csoport élén fennen hirdette, kik vonulnak alatta. Ez az idők folyamán valahogy elveszett. Most újra előkerült. Az egykori szőttes zászló mellé Mano- rics Jánosné őcsényi lakos készített egy újat. Ézt a 65. évfordulón adják át a csoportnak. Ez a zászló jelezze, hívja mindazokat, akik Őcsény kultúrájáért tenni akarnak, dallal tánccal hímző-szövő tudományukkal, vagy pusztán segítő szándékukkal, esetleg anyagi tehetségükkel. Csak így élhet tovább nemzedékről nemzedékre mindaz, amit egy szóval értéknek nevezünk. D. K. J. Huszonöt éves munka után ünnepel a dombóvári Kapos Kórus A művel együtt kell élni A dombóvári fesztivál kórus, vagyis a Kapos Kórus tart jubileumi hangversenyt ma este hét órától a dombóvári Apáczai Csere János Szakközépiskola dísztermében. Az ünnepi hangverseny kapcsán beszélgettünk Kovács Ildikóval, a kórus alapító karnagyával, Markovics Gábor jelenlegi dirigenssel és Kőszegi Györggyel a kórus titkárával. Az első tizennégy év Azt hiszem inkább nekem volt arra szükségem, hogy kórus alakuljon Dombóváron, mint a városnak, hiszen amikor negyed százada ide kerültem a városba nem igazán találtam zenei életet - mondja Kovács Ildikó. Magyar-ének szakon végeztem, s a zenei általános iskolában tanítottam. Diákjaim közül többen mondták, hogy szívesen vennének részt egy kórus munkájában, a Kapos Tánc- együttesből Bodai József pedig segített megfesteni a felvételt meghirdető plakátokat festeni. A fiatalok pedig jöttek, s bár csak szeptemberben érkeztem Dombóvárra, novemberben már énekeltünk. A kórus tagjai mind fiatalok voltak, s először a Kapos Tánc- együttesnek énekeltünk népzenét, aztán a repertoárunk folyamatosan változott és 1974- ben már aranykoszorús kórus minősítést kaptunk. A kórusban , jöttek-mentek” a tagok, s érthetően főként a lányok cserélődtek. Úgy tudom jelenleg két alapító tag, Embersits Zoltán és Gaál Róbert énekel még a kórusban, de többen vannak, akik nagyon rég óta énekelnek itt. Tizennégy évig voltam vezetője a kórusnak - mondja Kovács Ildikó -, s most annak örülök nagyon, hogy még léteznek, hiszen minden amatőr együttes életében vannak hullámvölgyek, ahogy nálunk is voltak. Igaz, elmenetelem óta is Várpalotán élek, de visszahúz a szívem, s évente kétszer ellátogatok ide.,Persze a zenétől nem váltam meg, gimnáziumban tanítok, s idén januártól már nem csak az iskolai kórust vezetem, hanem egy férfi kart is. A fő öröm a létezés Úgy érzem, elég nehéz, két részes műsor hangzik el ma este az Apáczai Csere János Szak- középiskola dísztermében - mondja Markovics Gábor a két éve már az ő vezetésével fesztivál kórusi minősítést szerzett Kapos Kórus karnagya. Talán nem is lesz meglepetés az ösz- szeállítás annyiban, hogy az elmúlt huszonöt év terméséből minden értékes darab felhangzik majd. Annak is nagyon örülök, hogy a Kapos Kórus minden korábbi vezetője elfogadta a meghívásunkat és dirigálni fogja a kórust. Ez a jubileum persze a visszatekintésre is nagyon jó alkalom, s a negyed századról elmondható, hogy a kórus muzsika minden ágát megszólaltatta már a kórus. Énekelt népdalokat, népdal- feldolgozásokat, átiratokat, könnyű zenét, és a legfontosabb az, hogy kórusunk nagy népszerűségnek örvend, s ez nem csak Dombóvárra igaz, hanem Tolna megyére is. Ez az elődök és a mostani tagok érdeme azzal együtt, hogy a legnagyobb öröm, hogy még mindig működik a kórus. Persze - folytatja Markovics Gábor karnagy - fontos feladatunk, hogy minden irányban terjeszkedjünk egy kicsit, s megszerezzük magunknak a közönséget. E mellett új tagokat is toboroznunk kell. Zökkenőmentes szervezés Kőszegi György a Kapos Kórus titkára kilenc éve tagja a kórusnak. Mint mondja, a mai koncert szervezési feladatai közül az volt a legkönnyebb, hogy a korábbi karnagyokat „rávegyék” a szereplésre, hiszen mindannyian szívesen vállalták ezt. A gond az, hogy minden évben egyre nehezebb előteremteni a kórus működtetéséhez szükséges pénzt - folytatja -, ám ez a jubileumi évre nem áll, hiszen helyi vállalkozók, magánszemélyek támogatásával, és a városi önkormányzat idei kiemelt támogatásának köszönhetően a jelentős évfordulóhoz méltóan szépen alakult minden. Végül is komolyabb probléma nélkül lehetett megszervezni ezt az ünnepet. Másik kérdésünkre válaszolva Kőszegi György elmondta, hogy amikor fiatalként a kórus tagja lett, sok ismerőse volt már a tagok között, hiszen sokakat a korábbi zeneiskolai évekből is ismert, s könnyen befogadták a közösségbe. A régi tagok tudják, hogy a művel együtt kell élni próbáról próbára - mondja Markovics Gábor -, s az újak nehezen veszik fel azt a tempót, amit teljesíteni kell. Persze mindig azt kérem az új tagoktól, hogy ne ijedjenek meg, hiszen hosszú folyamat az, amíg átérzi a próbák légkörét és a zene illatát. Nagy László
