Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25-26 / 249. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. október 25., szombat Garaysta öregdiákok: Bereznay István A reneszánsz kultúra vonzásában — Ha újból megszülethetnék, s valami oknál fogva nem Szekszárdon látnám meg a napvilágot, akkor legszívesebben a reneszánsz időkben élnék, a Mediciek, Botticelli és Michelangelo kortársaként - vallja Bereznay István, aki 1941-ben érettségizett Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban, s hetvennégy évét meghazudtoló energiával, fiatalosan és nagy vitalitással meséli élete történetét. Megfájdult Jagger torka A rockénekes torka bizony érzékeny műszer, amely ha elromlik... Rossz is rágondolni. Nos, pedig ez történt a minap Mick Jaggerrel, a Rolling Stones örökifjú és örökmozgó frontemberével. Pedig már „befűtötték” az MTV műtermeit, s várták, hogy majd jő a nagy banda és ledarálja amit kell. Nem jött és nem darálta, mert bizony nagyon fájt az aranyat érő torok. A heteken át tartó megterhelés tette vagy a hideg kóla, teljesen mindegy. A zenés tv „Live From the 10-spot” című programjának ezúttal le kellett mondania róla. Még szerencse, hogy a rendezőnek kéznél volt David Bowie, beugrása megmentette a friss műsort, és sikerült kárpótolni a rockrajongókat. Az énekesek életkora egyezik nágyjából, ha a stílus nem is. Bowie mindenképpen jól járt, mert saját, eredeti időpontjában is fellép- hetetett, ráadásul beugrásával szerzett egy jó pontot (meg egy kis plussz pénzt) az MTV-nél. A Stonesnak az MTV mellett volt még kötelezettsége: egy New York közelében lévő Port Chester nevű hely kis színházában kellett volna fellépnie. Ez sem jött össze, ehelyett új időpontot sem tűztek ki, nem úgy mint az MTV-pro- dukció ismétlésére. Arra ugyanis most szombatot jelölték ki, s nyilván erősen öblöget és borogat Jagger, hogy másodszorra ne maradjon szégyenben. Szombaton hát ismét várja az MTV a Rolling Stonest, mégpedig az új kislemez egyik slágerével, az Anybody Seen My Babyvel. Ha összejön a buli, másnap is örülhetnek a rajongók, mert a harminc perces műsort még kétszer megismétlik. Vallásfilozófus halála Csütörtökön, néhány héttel 75. születésnapja előtt Frankfurtban szívroham következtében elhunyt Pinchas Lapide bécsi születésű zsidó vallásfilozófus - közölte felesége, Ruth. A Kathpress hírügynökség értesülése szerint hétfőn helyezik örök nyugalomra a frankfurti zsidó temetőben. Lapide számos könyvben és előadáson síkraszállt a keresztény-zsidó párbeszédért. — Reneszánsz embernek érzem magam, az is voltam mindig, s ezt az érzést a Garay János Gimnázium erősítette meg bennem - folytatta Bereznay István, akivel budapesti otthonában beszélgetünk. —- Ez az intézmény mondhatni európai alapú műveltséget adott számomra. Diákéveimet hatvan év távlatából felidézve kizárólag szép emlékek jutnak eszembe: a gimnáziumban mindig otthon éreztem magam. Persze, ki ne feledjem az elemi iskolát se: Schank László tanító úr ragyogó pedagógusként tanított bennünket. Mindig kitűnő tanuló voltam, jelesen is érettségiztem. Egyetlenegy alkalommal okoztam gondot tanáraimnak, amikor is egy kislány miatti „szerelmi harc” következményeként intőt kaptam. Bereznay István egyébként már csak azért ’is otthonosan mozgott a Garayban, mert nagyapja a gimnázium létrehozása óta ott tanított matematikát és fizikát. Nagybátyja pedig az a Szabó Dezső volt, aki nemA cseh elnök nagyon büszke a díjra, és igen örül, hogy újra találkozhat I. János Károly spanyol királlyal, akihez baráti szálak fűzik. Az újság így mutatta be a díjazottat: „Václav Havel cseh köztársasági elnök 50 évig Don Quijoteként harcolt a kommunista rezsim szélmalmai ellen. Akkor színházi szerző és esszéíró volt. De szerepét köztársasági elnökként sem adta fel: más vágású politikus próbál lenni, aki olyan szolgálatként fogja fel a politikát, mint amely az etikából ered”. Havel elmondta az ABC- nek, hogy úgy értelmezi a politikát, mint az ókori görögök, vagyis a közösségnek, a népnek tett szolgálatként. Ezért fontosnak tartja, hogy olyan emberekből legyenek politikusok, akiknek különösen fejlett a felelősségérzete. Olyanok, akik megértik az emberi csak, mint a Sárköz festője tett szert hírnévre, hanem mint a szekszárdi evangélikus templom oltárképének és az ablakok üvegfreskóinak alkotója is. Bereznay István később úgy áldozott nagybátyja emlékének, hogy az általa írt - angol és német nyelven kiadott - Magyarország útikönyvben szerepeltette személyét. Mert idővel a kiemelkedően tanuló diákból író lett, ám ezt megelőzően még diplomát szerzett Budapesten, a műszaki egyetem gépészmérnöki karán, majd a közgazdaságtudományi egyetemen is. S csak úgy „mellékesen” felsőfokú vizsgát tett német, francia és angol nyelvből, s megtanult spanyolul és olaszul is. Gépészmérnökként és közgazdászként egyaránt sikeres karriert futott be, birtokosa a Kiváló feltaláló címnek, s még arra is maradt energiája és ideje, hogy megírjon tizenkét útikönyvet. — Mindez a szekszárdi Garay János Gimnáziumnak, az ott kapott indíttatásnak köszönlét mélységes összefüggéseit és a létezés csodáját. „Mivel az értelmiségiek ilyen emberek, azt mondhatnám, hogy szinte kötelességük a politikai életben való részvétel. A filozófusoknak és a költőknek kellene bátran részt- venniök a politikai életben. Minél több értelmiségi venne részt a politikában, annál könnyebben változnék meg a politika arculata” - fogalmazott. Kifejtette, hogy az értelmiségiek képesek más, traszcen- dentális dimenzióba helyezni a politikát, és az emberi érzékenység szempontjából vizsgálni az eseményeket. Havel szerint minden országnak, így a Cseh Köztársaságnak is szüksége van arra, hogy minél több politikus „vigyázzon a társadalom erkölcsi légkörére”. Kifejtette, hogy az államelnököknek az lenne a dolga, hogy „konkrét véleménnyel rendelkezzenek, he tő. A nyelvórák, a rajzórák, a fényképezés, a cserkészmozgalom . . . Mayer (Miklós) Péter, Mentz János, Wallacher László és Surányi Károly tanár urak. Bessenyei „Zénó” tanár úr, aki a sportot szerettette meg velem. Bereznay István Barcelona című útikönyvéért 1983-ban irodalmi nívódíjat kapott, s ezt az elismerést Barcelona főpolgármestere egy meghívással is megtetézte. Marokkóról írt útikönyve révén pedig — tudatták vele a II. Hasszán király trónra- lépésének tiszteletére rendezett ünnepélyes fogadáson - az Állami Idegenforgalmi kitüntetés várományosa. — Ha megkérdeznének - miként ez a lehetőség Thomas Mann egyik művében szerepel - , hogy halálom előtt egy órával hova vigyen a jó tündér, úgy három helyszínre szavaznék. Először is szeretett szülővárosomba, Szekszárdra, a Nagy- bödőbe kívánkoznék. Másodszor Firenzébe, a reneszánsz egyik legjelentősebb városába. Harmadszor pedig Párizsba, a rue Lafayette kis szállodájába, ahol sokszor megszálltam. De ez a kívánság is a Garay János Gimnázium, a francia nyelvet tanító dr. Hencze Béla tanár úr hatásából eredeztethető. Bognár Papp Irén-száés azt közöljék is a néppel, még ha a vélemény adott esetben népszerűtlen is”. Az európai politikának - Havel szerint - az emberi szolidaritás elvén kellene alapulnia: „Európa olyan földrész kellene legyen, amely békét sugároz, tiszteletteljes együttélést és megértést, a másságra való jogot és az állampolgárok kölcsönös tiszteletét”. Ha nem erre törekszünk, olyan egoista Európát fogunk magunk mögött hagyni, amely értetlenül áll a szélesebb összefüggések, a természet rendje, a szegények és a gazdagok közti különbségek, a világot fenyegető konfliktusok és veszélyek előtt. Az úgynevezett posztmodem politika Václav Havelhez hasonló hívei a politikai és a kulturálisszellemi élet szorosabb összefonódását tartják kivezető útnak, amely az országoknál és a földrészeknél szélesebb, egyetemesebb teret nyújt. Ilyen szempontból a posztmodem politika egy új, sokkultúrájú együttélés csírája lehet, és ez megoldást kínál az egyén krízisére, az önkritika és az együttgondolkodás révén. Asztúriasz Hercege díj Havelnak A spanyol ABC csütörtöki száma interjút közölt Václav Havel- lal, abból az alkalomból, hogy megkapta az Asztúriasz Hercege díj idei kiadását, a „Kommunikációs és Humán Tudományok” kategóriában, amiért a zsűri így indoklása szerint Havel „az emberi szellem szolgálatába állította a politikai igazságot”. Rejtett értékeink Gerenday László kalandos élete Tolna megyét, s ezen belül Szekszárdot a világ számos pontján köti össze apróbb-na- gyobb kapcsolat, amelynek ha feltétlen történelmi jelentősége nincs is, érdekessége, helytörténeti becse megérdemli a ma élők figyelmét is. Az alig 12 ezer lakosú Szekszárdon Gerenday Lajos főszolgabíró és Könczöl Malvin gyermekeként született 1881. március negyedikén Gerenday László. A megye- székhely főterén házat bíró szülők egyházi pályára irányították fiukat s kisebbfajta tragédiaként élhették meg, amikor a század első évtizedének közepén gondolt egyet, s beállt a francia idegenlégióba. (Nem lehetetlen, hogy egy másik Tolna megyei, a kö- lesdi származású Kanitzer Oszkár kalandjai keltették föl az érdeklődését, aki Katona István létére a fenti néven még Jáva szigetére is eljutott s erről 1906-ban könyve jelent meg Szekszárdon ...) A család megmozgatott mindent, hogy az egyébként református teológusként végzett fiút visszahozza, s végül sikerült is kiváltaniuk az addigra már néhány novellát is megjelentető Gerenday Lászlót. Még 1906-ban az Új Idők részeltette a nyomdafesték kegyeiben egy elbeszélését - s ezzel a jövendő író felfedezője lett -, két év múlva a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap közölt tőle írást, utóbb az Alkotmány, az Élet és Az Újság hozta cikkét. Az Egyetemes Regénytár 1909-ben Gyönge emberek című könyvét adta az olvasók kezébe, s természetesen a Tolna megyei sajtó sem fukarkodott a kötet dicséretével. A mű sikerére és a korabeli olvasói igényekre egyaránt jellemző, hogy három év múlva a Gyönge emberek új kiadást ért meg. Jellegzetes szecessziós jelenség volt ez: minden, ami keleti, érdekelte nagy- és dédapáinkat. Allah akbar című elbeszélésgyűjteménye 1911 végén hagyta el a sajtót. A szerző atyját jól ismerő Boda Vilmos, aki érzékenyen figyelt a Szekszárd- ról és a megyéből elszármazott tehetségekre, a Tolnamegyei Közlöny 1912. évi első számában Lieutenant Cour- celle címmel közölte a kötetből a szaharai sereg légionárius hadnagyáról szóló édesbús novellát. Még szintén 1911-ben jelzik A sivatag meséi című novelláskötetet, amelynek egzotikuma mellett legfőbb olvasócsalogatója a különleges helyzetekbe kerülő emberek lélekrajza volt. Nem véletlen, hogy az Egyházi Közlemények, a Katho- likus Szemle és az Új Idők mellett a Nyugat is szólt a kötetről, a Magyar Könyvkereskedők Évkönyve pedig az év egyik bestsellereként emlegette. A hír szárnyára kapta Gerenday László nevét, s az ekkor már dunaföldvári lelkészként dolgozó férfiú arcképét közölte az Új Idők, de még a szigorú szaklap, az Egyetemes Philológiai Közlöny is megemlékezett az Észak-Af- rikát járt szerzőről, akiről Gulyás Pál idézi, hogy „ismét Kálvin egyházának talárját viselte”. Már mindenki azt hitte, végleg megnyugszik, amikor Amerikába készülő református lelkész című hírében tudatta a Tolnamegyei Közlöny, hogy Gerenday az Egyesült Államokba megy, ott lelkész és a Szabadság című magyar lap munkatársa lesz. (Odakünn New York segédlelkészeként két szekszárdival is találkozhatott: Wat- zek Lajos iparos és Pimitzer Gyula, az osztrák-magyar- amerikai bank vezérizgatója volt földije.) Nem igazán tudjuk, miként élt a nagy ország nagy lehetőségeivel, a Nagy Csaba összeállította A magyar emigráns irodalom lexikona szerint New York segédlelké- szi állását New Brunkswick, 1913-ban Chicago, 1914-től Dillonville és Daisytown lel- készi állásával cserélte föl. A helynevekből is biztosan tudhatjuk: mindenkor a magyar kivándoroltak igehirdetője volt, s az ottani lapok, kalendáriumok szerkesztője, cikkírója. Régi Legioner álnéven alig változtatva Ligionerként indította útjára a Bethlen naptárt, a kinti reformátusok 1945 után is jóhírű olvasmányát. Rövid időre még hazajött 1926-ban, de már visszavárták hívei, barátai, itthon pedig elhunyt egyetlen testvére, a verseket is publikáló Gerenday Margit. Egyházát 1943-ig szolgálta, majd a szintén magyar lakóiról ismert Cleveland városában élte utolsó éveit. Szülővárosába csak hetek múlva érkezett meg a hír, hogy ott halt meg 1947. október 6-án. Talán érdemes lenne - a clevelandi könyvtár segítségével - felkutatni kalandos élete dokumentumait. Dr. Töttős Gábor Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Jó hír „Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.) (Efézus 5:20.) Az Ige arra szólít fel bennünket, hogy mindenkor mindenért adjunk hálát. Gyülekezeteinkben az őszi hálaadó napok sorozatát tartjuk, megpróbáljuk számba venni az eltelt év áldásait. Szeretnénk, ha minden jóért kicsendülne szívünkből a hála. Úgy gondoljuk, hogy az csak természetes, ha valaki kap Valakitől valamit, akkor megköszöni. Nem így volt ez Jézus idejében! Egyszer tíz embert gyógyított meg leprából (Lukács 17:11-19.), de csak egy ment vissza hálát adni. Meg is kérdezte Jézus: „Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent...? Vajon ma nem kell Jézusnak ilyen kérdést feltennie az emberek felé? Vajon ma jobb az arány? Nézz szét a környezetedben és fogd kézen a többi kilencet, mondd nekik: jöjjetek, menjünk fel az Úr házába, hogy megköszönjük a mi Istenünknek a kapott áldásokat! - A kenyeret, a vizet, az egészséget, az anyagi és lelki javakat. Mindenkor mindenért? A betegségekért, a próbákért, az anyagi és lelki nehézségekért is hálát kellene adni? Vajon itt milyen arány születik? Á minden alól semmi sem kivétel! A próbák, a betegségek által formál bennünket az Isten, a próbák által megedződünk, és még alkalmasabb eszközök leszünk Jézus Krisztus kezében. Pál apostol így tesz bizonyságot: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róma 8:18.) Pál előre nézett és a célt látta maga előtt, ezért tudott szű- kölködés és bővölködés közben egyaránt hálát adni. Tekints Te is az eljövendő dicsőségre, és készülj oda bemenni. „Jelen szenvedésünk, az eljövendő boldogság része!” Testi értelemben is igaz az iménti megállapítás. Az eső után jön a napsütés, a sötétség után a világosság ... ! Adjunk hálát az Istennek azért is, mert nem hagy bennünket erőnk felett kísérteni, nem próbál meg túlzottan, sőt mindig elkészíti a szabadulás útját. Ha néha fényit is, azért teszi, mert szeret és a javamat akarja. „Hát milyen fiú az, akit nem fényit az apja?” Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítésnek nem örülünk, de a Biblia azt mondja, hogy később értékelni fogjuk, mert a fenyítés meghozza az Igazság gyümölcsét. Szívedben tekints fel Istenre! Nézd Őt úgy, mint egy szerető édes Atyát, aki mindenben a te javadat akarja, és személyesen törődik veled. Engedd, hogy a Szentlélek egész életedet az Istennek való engedelmesség, és a mindenkor mindenért való hálaadás irányába mozdítsa el! Frei Antal baptista lelkipásztor
