Tolnai Népújság, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

16. oldal Hétvégi Magazin 1995. december 23., szombat Fenyőfa, virsli, sör. . . de a fegyelem nem szenved csorbát Milyen lesz a karácsony a laktanyában? A szeretet ünnepe, a kará­csony hangulata nem ismer bevehetetlen várakat: elfog­lalja a legszigorúbban őrzött katonai bázisokat, helyőrsé­geket és laktanyákat is. Persze a fegyveres testületek nem is védekeznek az efféle behato­lás ellen. S ha nem is civil módra, de - a katonaélet zord szabályain szemernyit lazítva - amúgy katonásan maguk is engednek az ünnep hangula­tának. A sorkatonák már tudják, mert hisz jóelőre tudatták ve­lük, hogy a jelképes fenyőfa alatt ott lesz a számukra talán legkedvesebb ajándék: öt nap rendkívüli szabadság, amit a honvédség vezérkari főnöke a honvédelmi miniszterrel egyetértésben engedélyezett számukra. Igaz, a honvédségnek az ünnepek alatt is a meghatáro­zott szolgálati rendben kell el­látnia feladatait. Ezért a kiska- tonák egyik fele, elsősorban a családosok, karácsonykor kap eltávozást, másik fele szil­veszterkor és az új év első napjaiban töltheti otthon a rendkívüli jutalomszabadsá­got. Nem véletlen, hogy most, az ünnepek előtt igencsak rit­kán esnek meg még az eny­hébb fegyelemsértések is. Az ötnapos eltávozás kedvezmé­nyében ugyanis a fenyítés alatt állók nem részesülhet­nek. Miközben félárbócra eresztve alatt zajlik majd a se­reg élete, a harckészültség szintjéből sehol nem enged­hetnek. A hivatásos állomány készenléti szolgálatban levő tagjai a piros betűs napokon is ugyanúgy dolgoznak, mint máskor. Pillanatra sem szüne­telhet a fontos katonai objek­tumok őrzése, védelme, s ugyanolyan éber és folyama­tos lesz az ország légterének lokátoros és harci gépekkel történő ellenőrzése, mint bármely más szokványos na­pokon. A bent tartózkodó állo­mány azonban a kötelmek sé­relme nélkül sokféle módon ünnepel majd. A laktanyák­ban mindenütt fenyőfákat állí­tanak, és karácsony, szilvesz­ter napjaiban ünnepi menüket, a legnagyobb étvágyúak igé­nyeit is kielégítő porciókat főzhetnek, tálalhatnak föl a szakácsok. A jeles alkalom­mal kivételesen egy-egy üveg sör is dukál majd az ünnepi fogásokhoz, így a szilveszteri virslihez is. Hitük, felekezetűk írott és íratlan szabályai szerint ün­nepelhetik a karácsonyt a honvédség vallásos érzelmű tagjai is. A tábori lelkészek a nagyobb katonai helyőrsé­geknél istentiszteletet, illetve ünnepi misét tartanak, s az imaszobákban érdeklődése, meggyőződése szavára hall­gatva bárki részt vehet az áhí­tatokon. - boly ­Aprófalvaknak: kiskönyvtár Százötven, kistelepülésen működő iskola kapja meg az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának 50 ezer forint értékű könyvadományát. A szervezet „Ablak a vi­lágra” című pályázatára ösz- szesen hatszáz tanintézmény jelentkezett, közülük válasz­tották ki a „szerencsés” nyer­teseket. Az UNICEF magyar bi­zottsága azoknak az aprófal­vaknak kívánt támogatást nyújtani, amelyek lélekszáma nem haladja meg a kétezret. Az itt létesült iskolai könyvtá­rak éves beszerzési kerete ál­talában elmarad az országos átlagnak számító negyvenezer forinttól. A pályázók között több olyan intézmény akadt, amelyben 2000-4000 forint jut könyvvásárlásra. A szer­vezet mindenekelőtt azokat az iskolákat kívánta megjutal­mazni, amelyekben a könyv- állomány nagysága a tanulói létszámhoz viszonyítva aránytalanul alacsony. A ki­választásnál előnyt élveztek azok az iskolai könyvtárak, amelyek a település egyetlen közművelődési intézménye­ként működnek. Az UNICEF most hétmillió forintot fordít a kisiskolák támogatására. A könyvcso­magba történelmi, földrajzi kisenciklopédiák, atlaszok, a különböző kultúrákat megis­mertető képeskönyvek kerül­tek. A gyűjtést és a programot folytatni kívánja a Gyermeka­lap magyarországi irodája: azoknak a gyerekeknek is ab­lakot nyitva a világra, akik nem kevésbé tehetségesek és szorgalmasak, mint jobb kö­rülmények közé született tár­saik. Közemberek „magánünnepe” Mi volt önnek a legkedvesebb karácsonyi ajándéka? Nemcsak régi karácsonyok, hanem régi karácsonyi meglepeté­sek örömét is sokáig őrzi az emlékezet. Egy-egy titkon remélt vagy talán nem is álmodott ajándék, figyelmesség, fenyő alá rejtett ötletes apróság sokaknak felejthetetlen ereklye, szívet melengető emlék. Önnek melyik volt legkedvesebb karácsonyi ajándéka - tettük föl a kérdést közismert, népszerű személyisé­geknek. íme, a válaszok:­Gál Zoltán, a parlament el­nöke: — Egy elemmel „üzemelő” tank. 12 éves voltam, s ez akko­riban, az ötvenes évek elején igazi különlegességnek számí­tott. A házbeli srácok is csodá­jára jártak, s persze mint a harckocsi tulajdonos-parancs­nokának a tekintélyem is na­gyot nőtt körükben. Sajnos, ké­rész életű volt a dicsőség, mert még el sem múltak az ünnepek, a csodamasina elromlott. Le­állt, mint egy csökönyös ösz­vér. Megjavítani senki nem tudta - s többé nem indult el. Máig sajnálom, mert az „üzem- hibával” nemcsak a küllemre pompás játék, hanem a vele szerzett tekintély is odalett. Kovács Kati táncdal-énekes: — Én szerencsés vagyok, mert nekem minden karácsony, minden karácsonyi ajándék kedves és emlékezetes. Ha mégis választanom kell, akkor. .. nos, a „leg-ajándékot” annak idején nem is Szentestén, ha­nem az ünnep másnapján kap­tam. Megbeszéltük azzal, aki nagyon fontos volt az életem­ben, hogy karácsony másnapján kirándulunk. Akkor nem tud­tuk, de hagyományt teremtet­tünk. Azóta ugyanis szokásos programmá vált a karácsonyi túra. Mindig, mindegyik na­gyon szép volt, de azt hiszem, az első volt a legszebb. Farkas Bertalan űrhajós: — Nem sokat kell gondol­koznom rajta: 1978 karácsonya hozta számomra a legemlékeze­tesebb ajándékot. Magyari Bé­lával már hónapok óta tartott a felkészítésünk a Csillagváros­ban. Ott volt mindkettőnk csa­ládja: velem Anikó és a lá­nyom, Aida; Bélával szintén a feleség meg a gyerek.- Ott, akkor, éppen kará­csony előtt tudtuk meg, hogy én vagyok az egyes számú űrha­jós. Annyiból nehéz volt az a karácsony, hogy a döntés egy­ben próbája volt kettőnk barát­ságának. De az idő bebizonyí­totta, hogy kiállta ezt a próbaté­telt.- Ha pedig még régebbi, gyulaházi karácsonyaimra gon­dolok: egy-egy aranyra festett dió is nagy örömöt adott, mert akkor, a szeretet ünnepén végre együtt volt a család. Bóna Márta meteorológus:- Ahogy visszagondolok, két különleges ajándék emléke is él bennem. Az egyik: egy csomag magyar kártya, amit 6 éves kislányként kaptam. Ez volt minden, amit a Jézuska ho­zott - mert a családot nem ve­tette föl a pénz. Szívből örültem ennek is, mégis szomorkás volt az ünnep. Mert csak hárman áll­tuk körül a karácsonyfát: édes­apám, a bátyám, meg én. Édes­anyám kórházban volt, kará­csonyra sem engedték haza. Gondolatainkban azonban ott volt mellettünk, amikor a gyer­tyákat meggyújtottuk.- A másik kedves ajándékot a következő karácsonykor kap­tam: egy baba-szobabútort. Rá­calmáson, szülőfalumban élő ügyes kezű művészember fa­ragta. Ez, hiányosan ugyan, de megvan ma is. És emlékeze­temben él a mester is. Kulka János színművész:- A karácsonyi várakozás örömét és izgalmát nekem mindig egy-egy film adta: A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob. Huszonnegyediké dél­utánján ugyanis apám kézenfo- gott bennünket a nővéremmel és elvitt - moziba. Tudniillik, hogy ne lábatlankodjunk ott­hon, míg anyánk a fát díszíti.- Sosem felejtem el, ahogy hármasban a vetítés után bak­tattunk haza a szegedi utcákon. Talán ezek a filmek, ezek a meghitt, titkokkal téli kará­csony délutánok voltak a leg­szebb ajándékok. Azóta az ün­nep, sajnos, felnőttesebb - de igyekszem szeretettel, titkokkal újra olyan izgalmas, kedves gyermeki ünneppé tenni, mint azok a szegedi karácsonyok voltak. Vámosi-Nagy Szabolcs, az adóhivatal főosztályvezetője:- Nekem nem a Jézuska, hanem a gólya hozta a legszebb ajándékot. S a legemlékezete­sebb 1978 karácsonya volt, amikor már két kis szempár nézte ámultán a gyertyák lo­bogó fényét: 3 éves Zsolt fiamé és a még csecsemő Nóra lá­nyomé. S jómagam is átadhat­tam magam az ünnepi hangu­latnak, mert befejeztem az egyetemet, s nem kellett kará­csony táján is kollokviumokra, szigorlatokra készülnöm.- Ma pedig. . .? Elárulom, egy tip-top sícipőnek nagyon tudnék örülni. Csakhogy azt a fiam kapja - nekem marad az, amit ő „levetett”. Vitray Tamás, a tévé sport­osztályának fűszerkesztője: — Ha lehetek egy kissé formabontó, a legszebb kará­csony számomra az, amire most készülök, a legnagyobb ajándék pedig a gyerekek öröme. Két éves elmúlt az unokám, aki ép­pen a harmadik Tamás a csa­ládban. Az idén végre ismét láthatok egy csodálatos, boldog szempárt, amely gyönyörködik a feldíszített fában, és két kis kezet, amely az ajándékokat bontogatja. Táltos Jankó és társai Az óceán titkai, A boksz aranykönyve, Jóga, Kokté­lok és puncsok, Grimm me­sekönyve A csillagtallérok, Táltos Jankó, A föld nevű bolygó -, csupán néhány könyveim, amely a kapos­vári székhelyű Holló és Társa Könyvkiadónál jelen­tek meg a közelmúltban. Lapozgatva a könyveket az embert különös öröm tölti el, hisz nemcsak hasznos ismeretekhez jut, de a bete­kintést nyerhet abba is, hogy a könyvszakma mennyit fej­lődött az utóbbi években, hisz egy szép könyvet még kézbe venni a igazán jó ér­zés. -dvm­Házhoz megy a könyv A tévézés és a számítás- technika előretörésével sem csökken a könyv szerepe a tudás megszerzésében, a tá­jékozódásban. Példa erre többek között a Magyar Könyvklub sikeres műkö­dése. Miközben a megemelke­dett papír- és nyomdakölt­ségek miatt könyvkiadók sora kerül válságba, a fél­milliós tagsággal rendel­kező könyvklub ma már évente két milliárdos for­galmat bonyolít le. Az euró­pai könyvklubok rendszerét- követve létrehozta saját kia­dói részlegét, és természete­sen együttműködik a hazai könyvesekkel. Miként Kratochwill Ba­lázs igazgató elmondta, évente öt színes katalógus­ból válogathatnak az olva­sók, s a könyv postai úton maga „keresi fel” az olva­sókat. Több megyében helyi hálózatot építenek ki. Cél­juk, hogy a Magyar Könyv­klub még kiterjedtebb kultu­rális intézménnyé váljék az országban. A 32. pápa Ki Szilveszter névadója? Szilveszternek, az év utolsó napjának névadója az a Szilveszter pápa, aki 335 december 31-én, vagyis 1660 évvel ezelőtt halt meg. Most 305 éve annak, hogy halála napja az új naptár utolsó napjának számít. Négy Szilveszter pápát is­merünk (a második küldte István királynak a koronát), de a névadó, a 32. pápa volt az első, aki az új hitet fel­vevő Konstantin császár szárnyai alatt az egyház el­ismert feje lett. Pápasága idején lett a kereszténység a Római Birodalomban ál­lamvallás; ekkor épült Szent Péter sírja fölött bazilika és kezdődött el a bazilika épí­tése Szent Pál sírja fölé. A bibliai történetek hitelességéről beszél a kutató Bizonyított Jadin, a jeruzsálemi Valóban megállította-e Józsué a napot? Járt-e a vizen Krisz­tus? Volt-e Noénak bárkája? Pál apostol írta-e a leveleket a korihthusbéliekhez vagy más? A ma embere szereti a hiteles magyarázatokat. Horváth Pál­lal, az ELTE filozófia tanszé­kének tanárával a történetek történetéről beszélgettünk. — Élt Jeruzsálemben egy Jadin nevű régész professzor, aki munkatársaival a Szentírás alapján végzett ásatásokat. Bá­mulatos eredményekre jutott: a leletek egy része egyértelműen alátámasztotta a feltételezése­ket. Pilátus, Júdea helytartója például valóságos személy volt, s a többi között a háborúk leí­rása is hitelesnek mondható. Noé története, Krisztus gyó­gyításai kapcsán pedig fölösle­ges feltenni a kérdést: így tör­tént-e valóban? A vízözön mo­tívum más teremtéstörténetek­ben, mitológiában is fellelhető. A 17-18. században nagy divat volt természeti magyarázatok­kal bizonyítani Krisztus tetteit. Kiszámították például, hogy mekkora sótartalom, felhajtó­erő és mekkora faléc kellett ah­hoz, hogy Jézus a vizen járhas­son. Csakhogy: Isten fiának cselekedeteit a Szentírás is cso­daként emlegeti. A kutatók sokasága vizs­gálta, hogy valóban egy Pál nevű férfi írta-e a leveleket. Az Ószövetség történeteit az élő szó alapján jegyezték le, s a ta­nítványok hozzá is tettek, el is vettek belőle. A szövegekben azonban tetten érhető a kor, amelyben lejegyezték. A rene­szánsz és a korabarokk festmé­nyek között is szép számmal ta­lálni olyat, amelyeken a három királyt korabeli ruhákba öltöz­tette a festő. Dániel könyve az új babilóniai időszakról szól, bizonyítható azonban, hogy a hellenizmus korában született az írás. A szerzők szándékosan a régmúltba helyezték a történe­teiket, mintegy távlatot adva az örök emberinek, az értékeknek, amelyeket hirdetnek. Pálnak nevezzük azt a férfit, aki levelet írt a szeretetről, s elfogadjuk a portrét, amely írásaiból kirajzo­lódik. Nem a személye a fon­tos, hanem a mű, amely ránk maradt. (bozsó) Kívánjon Ön is sikeres új évet üzleti partnereinek, vásárlóinak, ügyfeleinek a Tolnai Népújság hasábjain!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom