Tolna Megyei Népújság, 1989. december (39. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9. ÜÉPÜJSÁG 3 A bot előremutat Téesznyugdíjas az öreg. Neki már nem kell a módosított földtörvény. Életen át dolgozott, a földet szolgálta, akkor is, amikortudta, hogy az nem az övé. Egész való­ját átformálta a munka, hátára enyhe púpot rakott, homlokára 'mély redőket vésett. Kezében olyan a járni segítő bot, mintha meghosszabbított akarat lenne, mely léte­zésének végső juhásza. Látni akar, tudni, hány lépésig magyar. Későn ébredt. Volt, ■ hogy kulákként verték föl álmából, azután pedig maradék életét zsugorították bele a téeszbe. Tapasztalásból tudja, hogy a főidnek ném Marx és Lenin kell, hanem a pa­raszt tudása, szorgalma, olykor véres verejtéke is. Élet ezekből fakad.- Fiam, én nem hogy a tengert, a Balatont se láttam. Igaz, nem is kívántam soha. A rádió, meg a televízió tágít a látásomon. Kétszer léptem át a falu határá t, ak­kor se önszántamból. Háború volt. Látod, ez á mi szószékünk, a kocsma. Igazi pa­raszt csak hét végén látogatja. Fehér, vasalt ingben. Nagy tenyerét szétteríti az asztal lapján. Bütykös ujjaival egy ütemet kopog, majd megnyugszanak az élő dob verők:- Adják vissza a földet? Ugyan kinek! A fiatalok rég elmentek, aki maradt, az is im kább készülőben, mint maradóban. Tavasz, nyár, fecskék és gólyák nélkül nem megy. Isten irányíthatja égi trónusáról az embert, de akárki ember bársonyszékből már most hogyan tehetné meg? Ember embertől, főleg ha paraszt az egyik, bort, búzát és békességet kérhet. Öcsém ezt így írd meg. Ez az őszinte szó, az egyszerű helyzet. Poharát magasba emeli, borát egy hajtásra kiissza. Keze fejével törli száját, majd föláll. Kifelé menet még így szól vissza:- Van nekem vagyonom, ez ni, a két kezem. Minél kérgesebb, mentül öregebb, annál értékesebb. Léptei közben mára kocsmaajtó felétartanak. Ennyi volta vasárnap. Botja a föl­det böködi, ahogy távolodik. Csak én látnám, hogy ez a bot előremutat? MÁNDITY PÁL Budapesten biztonságban lenne? A párt iratanyagai a nemzeti levéltári kincs részei László Péter Nyers Rezsőnél is közbenjárt.. (Folytátás az 1. oldalról.) • — Erről szó sincs - cáfolta'a szóbeszédet az archívumvezető. - Nem is tudom, hogy ebből miért kell problémát csinálni, hiszen a világ összes levéltárában általános gya­korlat a selejtezés, az a levéltári munka szerves része. így szabadulunk meg a.fé-. lesleges anyagoktól, azoktól, amelyekből több példány van, egyebek mellett a meg­hívóktól, a nyomtatványoktól és még lehet­né sorolni. Ami viszont manapság igazi gondot jelent számunkra, az a következő: a mégyei pártanyagok az 1984-es évig be­zárólag már á birtokunkban vannak. Most. tart a 84 és 89 közötti időszak dokumentu­mainak az összegyűjtése, ami nem könnyű feladat, hiszen az MSZMP megszűnésével sok helyen nincs gazdája ezeknek az ira­toknak. Ez még mindig a kisebbik rossz, mivel ez a feladatunk. Ám.nemrég a tudo­másomra jutott, hogy az MSZP elnökségé­nek a döntése alapján a megyékben mű­ködő volt MSZMP iratanyagokat záros ha­táridőn belül - állítólag december végéig - Budapestre, kellene szállítani. —S ezzel nem ért egyet dr. László Péter?- Egyáltalán nem, a döntést elhamarko­dottnak és megalapozatlannak tartom. ír­tam is egy levelet Nyers Rezsőnek és Pozs- gay Imrének, amelyben kifejtettem ellenér­veimet. Ez az irategyüttes a megye elmúlt negyven évében képződött társadalmi, po­litikai, gazdasági döntéseinek első számú gyűjteménye. Nélküle nem érthetők meg a megyében lezajlott folyamatok. Ezért sem szabad tehát kiemelni és több mint száz ki­lométerrel odébb tárolni a párt megyei do­. kumentumait. Egyébként Budapesteosem kerülne kevesebbe ennek az irategyüttes­nek a tárolása, kezelése, feldolgozása, mint a mostani helyén. A párt iratanyagai a nem­zeti levéltári kincs részét képezik, igy olyan megoldást kell találni, amely ennek a minő­sítésnek megfelel.- Ön mit javasolna?- Ennek az anyagnak itt van a helye, Tol­na megyében, ezt csak itt lehet felhasznál­ni. Nekem az az elképzelésem, hogy ezt az archívumot a levéltári törvény alapján te­gyük nyitottá, legalább annyira, mint az ál­lami levéltárakat. Bárki bejöhetne tehát ku­tatni, mi ennek megfelelően szolgáltatást végeznénk. E nemzeti célokat szolgáló te­vékenységhez - mivel az MSZP anyagi le­hetőségei beszűkültek - az állam járuljon hozzá bizonyos összeggel, ahogyan azt például az egyházi levéltárak esetében te­szi. Az MSZP megyei vezetése támogatja ezt az elképzelést, de a fenntartáshoz nincs pénze.- Mi történik akkor, ha nem talál megér­tésre ez a javaslat?- Akkor sokat veszít a vidék. A főváros­ban bizonytalan sors vár a dokumentu­mokra, hogy mást ne mondjak, nem meg­nyugtató ennek a rengeteg anyagnak az ottani tárolása. Ez az intézmény, ahol most van az archívum (a volt MSZMP Tolna me­gyei székházának negyedik emelete - a szerző), ez erre a célra épült. Az előírások megfelelnek a nemzetközi szabványoknak, az állagmegóvás hosszú távon biztosított, s van még lehetőség az újabb anyagok elhe­lyezésére is. Nekem továbbra is az az állás­pontom, hogy a megyei pártarchívum itt minden szempontból sokkal jobb helyen van, mint bármelyik budapesti épületben.- szá ­Egy hét alatt két csonkolás Közlekedési Kamara alakul Afuvarozásbanmutatkozó gondok megol­dására Közlekedési Kamarát kell létrehozni, amely képes e szakma érdekeit érvényre jut­tatni a különböző fórumokon. Erről döntöttek csütörtökön a Kiosz személy- és teherfuvaro­zók országos szakmai tagozata, valamint a közúti fuvarozó vállalatok képviselői. ■ Egyre többen foglalkoznak személy- és te­herfuvarozással - a magánfuvarosok például már több mint negyvenezren vannak-, se te­rületen mind élesebb a verseny. Érdekeik több kérdésben azonosak, ám ezeket megfe­lelő erős érdekképviseleti szervezet híján nem képesek érvényre juttatni. A Kisiparosok Országos Szervezetének fuvarozó tagozatánál elmondták: az új érdek- képviseleti szervezet létrehozása azért is szükséges, mert régóta követelik egyes gaz­dasági szabályozók megváltoztatását és azt, hogy a pénzügyi kormányzat csökkentse a rendkívül magas elvonásokat- mind ez ideig hiába. Elengedhetetlennek tartják a gépjármű­adó megszüntetését, valamint azt, hogy szak­mai tevékenységüket szigorított szabályok szerint végezhessék, vagyis a fuvarozás terü­letén vezessék be - a nyugat-európai orszá­gokhoz hasonlóan - a területi, illetve a lét­számkorlátozást. E követeléseikre eddig nem kaptak megfelelő választ. Azt remélik, hogy a Közlekedési Kamara életre hívásával a hely­zet megváltozik, és e kérdésekre megoldást találnak. Azt tervezik, hogy az új érdekképviseleti szervezet tevékenységébe bevonják a Vállal­kozók Országos Szövetségét is. Műszaki hiba és emberi mulasztás Baleset történt a Bonyhádi Zománcáru- gyárban. Ilyen, sajnos, minden termelő­üzemben előfordulhat. Tipikusnak mondható üzemi baleset volt mindkettő. Mert egy hét leforgása alatt két csonkolá- sos baleset is történt. A laikus, a kivülálló, az érdeklődő persze felteszi a kérdése­ket. Ekkora hajtás van év vége táján a gyárban? Ennyire hajtanak a karácsonyi ünnepek miatt az emberek? Annyi a túl­óra, hogy annak szinte törvényszerű kö­vetkezménye lehet a baleset bekövetke­zése? Munkavédelmi oktatás volt-e a gyárban? Ilyen fáradt, fásult és figyelmet­len lett mára a magyar munkás, hogy sa­ját testi épségére sem képes vigyázni? Megannyi válaszra váró kérdés. Jo- vánczai Gyula, a gyár termelési főmérnö­ke: - Munkarendünkben nem történt vál­tozás, nincs is óv végi hajrá és a túlóra is csak a szokásos. Árukészleteink vannak, de beindult az üzlet. Várhatóan egy éj­szakás műszak le is áll, illetve átáll. Jaksa Sándor munkavédelmi felügye­lő: - Mindkét dolgozónk kapott munka- védelmi oktatást. Szakács László 23 éves betanított munkás húzóprésen dol­gozott, mely nem mai gép, de fotocellával működik. Úgynevezett első húzást vég­zett, a gép alá nyúlt, s bal keze hüvelykuj­ját vesztette el. A pécsi Honvéd kórház­ban operálták. Az ok visszavezethető műszaki meghibásodásra, melyet vizs­gálunk. Benkő József 46 éves betanított mun­kás szintén húzóprésen dolgozott, ő a kisujját veszítette el. Indokolatlanul nyúlt a szerszámelemek közé, így a baleset saját hibája. A felgyógyulását követően fegyelmi vizsgálatra kerül sor. A két baleset ugyanabban az üzem­részben következett be, hasonló körül­mények között. Égy hét leforgása alatt, míg - kivéve a tavalyi komoly és egyetlen csonkolásos balesetet - előtte közel egy évtizeden át nem volt ilyenre példa a gyárban. Mi lesz ezekkel az emberekkel, hiszen kártérítést csak egyikük kaphat? Tudnak majd dolgozni? Esetleg 23 éve­sen baleseti nyugdíjba kényszerül? Újabb és újabb, kérdések. Kiderült az is, hogy a gyár már most gondolkodik azon, hogy megtalálja a lehetőségét a balese­tet szenvedett dolgozójának rehabilitá­ciós munkakörbe helyezésére. A másik esetben csak a kivizsgálást követően lesz biztos válasz. Mindenesetre a főmér­nök szerint a dolgozónak attól nem kell tartania, hogy ezért á hibájáért elbocsát­ják. Ha morbid akarok lenni, erre azt mondhatom, mindenesetre ez legalább egy kisujjnyi vigaszrá azért okot adhat.-szabó­Nem székely furfanggaf Okos Márton elindult (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarságának nyilt vállalása azt eredmé­nyezte, hogy „egy titkos, soviniszta magyar társa­sághoz tartozónak” mi: nősítették, nyilvánították. Nem hivatalos úton, ha­nem jó szándékú figyel­meztetések sorozatával. Politikailag feddhetetlen maradt, hiszen útlevelet kapott Magyarországra, mikor tisztázni szerette volna a körülötte kiala­kult, egyre bonyolultabb­nak tetsző helyzetet. A szabadság remé­nyében jött, települt át hazánkba, azzal a tudat­tal, tervvel, hogy igy talán többet tehet az otthon maradottakért. Ókor Márton tehát elin­dult. Budapesten a Kálvin téri református gyüleke­zetben később Csepelen kapottmunkátés szállást is. Minden olyan tömegmegmozduláson részt vett, mely Erdélyért szólt. Ez év ja­nuárjában olvasott egy Írást az Új Tükör­ben, mely a francia forradalom 200. év­fordulójának ünnepi tervéről írt. Ebben esett szó az emberi jogok nyilatkozatáról- is. A párizsi ünnepség lázba hozta Ókos Mártont. Úgy érezte, valamivel többet kell tennie elhagyott szülőföldjéért. Úgy döntött, hogy eimegy Párizsba, de olyan módon, hogy arra Nyugat-Európa is fölfigyeljen. Egy nagyváradi menekült - Juhos Gábor - szegődött társául, az ötlet megvalósításához. Együtt vágtak gyalog az útnak. Budapesten a Parlament előtti Rákóczi-szobor megkoszorúzása után egy kis magyar zászlót tűztek a hátizsák­jukba és irány Párizs. Napsütésben, esőben ballagtak... Egyszerűnek tűnik a tőmondatos leírá­sa útjuknak, mint az a valóságban történt. Azonnal székely furfangnak mondták az illetékes hatóságok az egész utat, mikor meghallották a szándékot. Nem bízták bennük... Kivéve Csoóri Sándort! Mentek ketten az úton. Több nyelvű szórólapokon tudatták a meg-megálló gépkocsizókkal, hogy Ók mi célból gya­logolnak: „Istennel a Hazáért és a Sza-. badságért”! A trianoni békeszerződés aláírásának napján indultak. Bécs, München, Stuttgart magyarjai köszöntöt­ték a gyalogosokat. Strassburgban az Európa Tanács ifjúsági konferenciája- . nak több mint hetven országból egybe­gyűlt képviselője előtt szólaltak fel. A he­Kalotaszegröl jöttem:.. lyi érsek is fogadta a két magyart, a pol­gármester szintén. Itt javasolták, .hogy Strassburg, mint elszászi főváros fogadja testvérvárosává Kolozsvárt. (Október 10. után hivatalosan is aláírták, elfogadták a testvérvárosi kapcsolatot.) Augusztus 13-án érkeztek Párizs elővárosába, ahol 20-25 főnyi magyar csoport fogadta- őket. Útjuk során minden országban megszólaltatta őket a sajtó, a televízió. Párizsban a francia szocialista párt em­berjogi bizottságának az elnökével és a francia protestáns egyházak vezetőivel... Visszafelé vonattál jöttek. . Mit érhet egy ilyen gyalogtúra? Mit használ ez Erdélynek? Kérdezheti az Ol­vasó. Okos Márton válasza győzze meg a. kétkedőket: „konkrét eredménynek ér­zem a Kolozsvár testvérvárossá fogadá­sát. Most már mások figyelnek a Mátyás király-szoborra, a Szent Mihály-katedrá- lisra, a Farkas utcai templomra. ígymár nem lehet könnyen megsemmisíteni eze­két...” ■ Ennyit tehet egy. egyszerű erdélyi me­nekült, ám maga mögött kell tudnia egy biztos, érős hátvédet: Magyarországot, Európát a világot. Csakúgy válnak hasz­nossá á legapróbb kezdeményezések is Erdély- ügyében, ha születő demokrá­ciánkban egy bizonyos ponton túl egy­séges akarat, szemlélet uralkodik és nem vész el a hatalmát kivívó körök szeme elől a nemzet igénye. DECSI KISS JÁNOS Fotó: ÖTÖS RÉKA Házalás Volt egyszer egy MSZMP-székház. Volt több is. Most a tolnairól beszélek. Arról, ame­lyiknek a múltját Szűcs Ferenc, a jelenlegi MSZP-titkár így foglalta össze: - Szentély volt, ahova szinte be sem lehetett jönni. Arról, amelyiknek a jelenét ugyanő így összegezte: - Most nyitotta különféle szerveződések, klu­bok, tanfolyamok előtt. Árról, amelyiknek a jö­vője még bizonytalan. Többen többféle néze­tet vallanak ézügyben: Toronyi István, a. helyi tanács yb-iit- kára:-Tolnán jelenleg négy bejegyzettpártván: -az MSZP, az MDF, a kisgazdák és a szabad demokraták. A jelenlegi rendelkezések sze­rint január elsejétől - többek között - az itteni pártház is a helyi önkormányzat birtokába kerül. További sorsáról nem akarunk elha­markodott döntést hozni. Meg fogjuk hallgat-, ni valamennyi szervezet véleményét, S ha fel­hatalmaznak rá, ha egyetértenek, a tanács- testület elé visszük az ügyet, végleges elbírá- . lás végett. A rendőrség i.s érdeklődött az épü­let után. MiveÍTolna város lett, bővíteni kíván­ják az őrs létszámát, szolgálati lakások.kiala- kítása is szükséges [enne.. De ezt az élkép-, zelést nemigen támogatják a pártok. Kinczli István őrnagy, megyei rendőr- főkapitányság:- Az egész országban folyik most egy fel­mérés, a volt párt- és munkásőrépületek esetleges rendőrségi hasznosításáról Ezért szereztünk információkat a tolnai pártházról is. A tervezett létszámbővítés miatt lenne. szükségünk rá. (Egyébként Nagydorogon és Hőgyészen is kérünk irodahelyiségeket a ' székházakból. Azok az épületek túl nagyok; ezért csak szobákat igénylünk) Persze igyek­szünk maximálisan figyelembe venni a helyi szervezetek és a lakosság véleményét. Ha nem jön be ez a tolnai elképzelésünk, nem esünk kétségbe.Találunk más megoldást.. Szűcs Ferenc, az MSZP Tolna városi tit­kára:- Legyen közösségi ház, legyen a pártok háza. Engem nem zavar az, ha a másik irodá­ban ott ülnék a kisgazdák. Tolna nincs bővi- beri ilyen létesítményeknek, ezért kár lennea meglevőt tönkre tenni. A180 embert befoga­dó nagytermet szolgálati lakásokká vagy akármivé átalakítani!., Az MSZP alanyi jogon maradhatna az épületben, a többi párt pedig bérleti díjat fizetné a tanácsnak. Ingóságain- - kát, berendezési tárgyainkat átvehetnék, megvehetnék. Novot Zoltán, az MDF tolnai ügyvezető elnöke:- Mi nem támogatjuk azt az elképzelést, hogy pártok háza legyen a pártház. Hogy most egy párt helyett öt vagy nyolc használja a helyiségeket?... Inkább közösségi célok szolgálatába szeretnénk állítani. Legyen egy diszkont áruház vagy valami hasonló, az em­berek számára hasznos létesítmény! Meghir­detni és működtetni! Nem elkótyavetyélni - maradjon a tulajdonjog a tanácséi - csak bérbe adni az üzemeltetőnek, Bálint Zoltán, a Kisgazdapárt tolnai ve­zetőségi tagja:- Azt elfogadjuk, hogy ideiglenesen moz­galmi ház legyen az épület. De véglegesen nem! Egy bizonyos idő után valamilyen for­mában kereskedelmi vállalkozássá kell ala­kítani! A most újraalakuló Hangyaszövetkezet segítségével képzeljük a működtetést. Rész­vénytársasági vagy más formában. A lényeg, hogy miközben benn „lakunk” a házban, már szervezzük, már készítsük elő a kiköltözé­sünket, a kereskedelmi tevékenység beindí­tását. Rózsa Sándor, az SZDSZ tolnai ügyvi­vője:- A közösség, a város érdekeit szeretnénk elsősorban képviselni. Kényelmes lenne be­vonulnunk a telefonos, központi fűtéses épü­letbe. Nem ezt akarjuk. Az ellenzéki pártok - most már mondhatom - egységes álláspont­ja: minél előbb a község hasznára való funk­ciójúvá alakítani a házat. Volt egyszer egy MSZMP-szentély. Volt több is. Mosta tolnairól beszélek. Arról] ame­lyik MSZP klubházzá vált, szélesre tárva ka­puit diákok és nyugdíjasok előtt. Arról, ame­lyik, még nem tudni mi lesz, de remélhetőleg: se nem kiskirályi kúria, se nem bazár., WESSELY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom