Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
MA ÜNNEPI MELLÉKLET 1988. november 5. SZOMBAT XXXVIII. évfolyam, 265. szám ÁRA: 2,20 Ft Október - a cselekvő megújulás - útján írta: KótaiGéza, az MSZMP KB osztályvezetője A nagy október felejthetetlen napjaira emlékezünk. Mint ünnepkor szokás, újragondoljuk az elmúlt évtizedek tapasztalatait, az eredményeket és a hibákat is. Elmélkedünk, s egyben a jövőbe tekintünk. Kutatjuk, mi az, amit még nem tártunk fel vagy nem mondtunk el múltunk e szakaszáról - talán azért, mert magunk sem értettük minden összetevőjét Döbbenten látjuk: any- nyi lényeges vonásról még alig beszéltünk, s az igazságok is részben cáfolhatatlanok. A politika persze sok tekintetben ma sem más, mint eddig: hajlamos arra, hogy a múlthozönigazolá- sért forduljon. Csakhogy e több mint hét évtized tükre ma egyre kényszerítőbb erővel vonzza tekintetünket, s belenézve nemcsak a múltunk néha alaktalan vonásai tűnnek szemünkbe, hanem az is, hogy hol torzított eddig ez a tükör. De éppen ezek a felismerések adhatnak esélyt a továbblépésre. Múltunkhoz való viszonyunk ma nem lehet önigazolás kérdése: előrehaladásunk, jövőnk múlik rajta. Ha nem látjuk tisztán értékeinket, amelyekre építhetünk, s mulasztásainkat, amelyeket pótolnunk kell, újra látszaterővé torzulhat a gyengeség, vakhitté az öntudat, ellehetetlenül a mozdító erő. Október legfontosabb tanulságainak eiemzését a szocializmus mai helyzetéből kiindulva kell elvégezni. Szembe kell néznünk létünk alapkérdéseivel: hol tartunk ma, hét évtized után? Milyen az a társadalom, amelyet szocializmusnak hívunk? Nevezhetjük-e joggal annak? Vajon képes-e megújulni, van-e biztosíték a továbblépésre s milyen erő viheti előre? Hogyan lehetünk ma méltóak októbereszméihez, miképpen valósíthatjuk meg a máig beváltatlan ígéreteket? Ezek nem csupán és nem is elsősorban a kétkedés, sokkal inkább az útkeresés kérdései. Mi kényszerít bennünket arra, hogyfeltegyükőketsszembe- nézzünk velük? Mindenekelőtt világrendszerünkállapota, mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságtünetei. Teljesítményünk stagnál vagy csökken, erőforrásaink beszűkültek, tartalékaink lényegében kimerültek. Adósságaink és kamatterheink nyomasztóan A gazdaság működésében egyre több a bénító zavar. A helyzet paradoxona, hogy azokban az országokban is rosz- szabbodtak a körülmények, ahol már felismerték az átalakítás szükségességét és megkezdték a szocializmus reformját. Jugoszláviában harminc, Magyarországon húsz, Kínában tíz, a Szovjetunióban pedig három évvel ezelőtt megindult a folyamat amely azonban nem csökkentette a feszültségeket. Sőt újak, más természetűek keletkeztek. Hiába nehéz a helyzet a megújulás még nem vált a szocializmus fejlődésének egyetlen meghatározó irányává: túf soka visszahúzó erő. Pedig a legfontosabb közösségi érdek ma annak a felismerése, hogy a világ kihívásaira csak együtt adhatunk megfelelő választ. Helyzetünk sokszorosan jobb, mint 1917-ben Szovjet-Oroszországé volt, amely közvetlenül megszületése után egyedül volt kénytelen szembenézni a létét is fenyegető ellenséges környezettel. Ma senki sem tör az életünkre, mégis szorít bennünket az idő. Szinte az utolsó órában vagyunk. Ha a teljesítőképessége határaihoz érkezett társadalmunk fejlődési kereteit nem sikerül tágítanunk, akkor a világtól való lemaradásunk, értékcsökkenésünk elkerülhetetlen. Nem a szándék, hanem az eredmény híján találtatunk könnyűnek. Újból meg kell határoznunk a szocializmushoz vezető utat, az átmeneti időszak legfontosabb jellemzőit Bátran élhetünk Lenin és október sokáig figyelmen kívül hagyott tanításaival és gyakorlatával. A fő mozgatóerő e folyamatban továbbra is a párt, amely azonban egyedül a nyíltság és a demokrácia körülményei között képes úgy működni, hogy eleget tegyen e feladatának. Látnunk kell, hogy a szocializmusra való történelmi áttérés nem csupán elhatározás és néhány rövid évtized kérdése. Csak évszázadokban gondolkodhatunk. Ismét talpára kell állítanunk a társadalmi formációváltás marxi elméletét Világossá vált - éppen a magyar tapasztalatok alapján - ,hogy a gazdasági reformokat politikai reformokkal kell összekapcsolni, s ezek célja csakis az állampolgári önszerveződésre építő szocialista jogállam lehet, jól kiépült, az alkotmány szerint működő demokratikus intézményrendszerrel. Az átmenet időszakának árutermelő gazdasága olyan piac- gazdaság, ahol nem akkor jut érvényre a piac szabályozó szerepe, amikor a központi irányítás hatástalan, hanem megfordítva: az állam csak akkor avatkozik be a gazdaságba, amikor a piac erői nem bizonyulnak elégségesnek. Teljes minőségi megújulásra van szükség. Biztosak vagyunk abban, hogy a zsákutcába torkolló kényszerpálya senki számára sem eleve elrendeltetett. Csöppet sem erőszakolt az évforduló adta párhuzam: miként az oroszországi események 1917-ben történelmi határkőnek bizonyultak, a mai szovjetunióbeli fejlődés kezdete is az a szocializmus egésze számára. Az átalakítás forradalma október forradalmának folytatása. Ezért szeretnénk, ha a peresztrojka politikája minél előbb visszafordíthatatlanná válna, s ezért is támogatjuk az átépítés erőit. Sikereket kívánunk a Szovjetunió népeinek, nemzeteinek: előrehaladásuk a mi érdekeinket is szolgálja. Biztos, tágas háttér számunkra a Szovjetunió új külpolitikája, amely - összhangban, az 1917-es békedekrétum szövegével - összemberi szempontokra épít az értelemre irányul, s nyitottságával, kezdeményezéseivel, tevékenységével mindinkább eloszlatja az indokolatlan gyanakvást. Leépíti a megkövesedett, hamis ellenségképeket. E politika a nukleáris korszak végzetes veszélyei által megkövetelt nagyhatalmi felelősség megnyilvánulása, amely az eddigi mindenoldalú szembenállásból a kiutat a világméretű, tartós együttműködés kialakításában látja. E kooperatív világrend csakis a kölcsönös előnyök alapján, ideológiamentes államközi viszonyok mellett jöhet létre. Az enyhültebb környezet Magyarországnak is jóval nagyobb nemzetközi lehetőségeket biztosit: a szovjetunióbeli átalakítás folytatódása nekünk ezért is alapvető nemzeti érdekünk. A nagy október évfordulóján van honnan bizakodást merítenünk. Bár a kihívások, teendőink sok tekintetben bonyolultabbak a korábbiaknál, tapasztalataink is gazdagabbak, és van erőnk a kibontakozáshoz. Ehhez a cselekvő megújulás útját kell járnunk Ülést tart a megyei pártbizottság 1988. november 9-én Szekszárdon összeül az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága. A testület tagjai Péter Szigfrid első titkár előterjesztésében tájékoztatót hallgatnak meg az MSZMP KB 1988. november 2-i üléséről. Ünnepi nagygyűlés Szekszárdon Szükség van a folytonos megújulásra A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulójának tiszteletére a napokban megyeszerte ünnepi megemlékezések voltak. Településeink temetőiben és a szovjet hősök emlékműveinél a tiszteletadás koszorúit helyezték el a párt-, állami és társadalmi vezetők, a fegyveres testületek parancsnokai és az üzemek, intézmények képviselői. Szekszárdon tegnap délután három órakor az alsóvárosi temetőben Király Józsefné, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának titkára és Jutkusz Győző, a városi tanács általános elnökhelyettese koszorúzott. A Felszabadulás téri szovjet hősi emlékműnél négy órakor Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára, Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke, Csáki Béla, a városi pártbizottság első titkára, Kovács János, a városi tanács elnöke, Varjas János, a HNF megyei titkára, Hohmann József, az SZMT titkára, Zsé- dely István, a szakszervezetek városi bizottságának titkára, Orsós Anna, a megyei KISZ-bizottság titkára helyezett el koszorúkat. Megkoszorúzták még az emlékművet a MEASZ és a Szovjet Déli Hadseregcsoport képviselői, a fegyveres testületek parancsnokai és az üzemek, intézmények dolgozói. Szekszárdon az ünnepi nagygyűlés délután öt órakor kezdődött a Babits Mihály művelődési központ színháztermében. Az ünnepi szónok Csáki Béla, az MSZMP Szekszárd Városi Bizottságának első titkára volt. Beszéde elején történelmi visszatekintést adott az ókortól az 1917-es oroszországi októberi szocialista forradalom győzelméig, taglalva a különböző szocia- lisztikus eszméket. Ezt követően felhívta a figyelmet arra, hogy az oroszországi proletárforradalom nem egészült ki a világforradalommal, ezért a nyugati civilizáció vívmányainak átvételére sem nyílt lehetőség és így az új társadalom létrehozását a Szovjetuniónak önerőből külső támogatás nélkül kellett elkezdenie. Mint a szónok mondta: „...Leninnek és az oroszországi kommunistáknak a szocialista építés legáltalánosabb összefüggéseinek ismeretén túl - amelyeket egyébként is alá kellett vetni a gyakorlat próbájának - nem volt előre kidolgozott programjuk a szocializmus megvalósítására. Csak ennek tükrében érthető az a tény, hogy a szocialista társadalmi viszonyok kialakítása során - különösen a kezdet objektív körülményei és feltételei közepette - sok minden volt naiv és voluntarista, vágyakból és nem a valóságból levezetett álmodozás.” Ezért aztán bár az orosz nép az új társadalom építésében hatalmas eredményeket ért el - rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, gyökeresen átalakította nagy tömegek életkörülményeit, évszázadok elmaradottságát behozva -, de mégis eközben utat tévesztett. Az 1920-as évek végén kialakult rendszer ugyanis kiirtotta a lenini gondolkodásmódot, az alternatívákban való gondolkodást. De még ilyen viszonyok közepette is - milliók helytállása és áldozata árán - felépült a szovjet társadalom és gazdasága, melyet a második világháborúban megvédtek és azóta is tovább korszerűsítettek. A szovjet népnek ez a teljesítménye szinte egyedülálló a világtörténelemben. Nem valószínű, hogy bármely más nép képes lett volna ennek áldozatait vállalni békében és háborús időben egyaránt. Csáki Béla ezután azokról a hatalmas változásokról szólt, amelyek napjainkban zajlanak a Szovjetunióban. Azokról a radikális gazdasági, társadalmi változásokra való törekvésekről szólt, amelyek új távlatot nyithatnak a szocializmusnak, mert a szovjet emberek felismerték és elfogadták hogy nem részleges javulásra, fél intézkedésekre, hanem teljes és minden területre kiterjedő megújulásra van szükség. Kihívás érte a szocializmust és hazánkat is - folytatta a szónok -, mégpedig a korszerűség, a tudomány és a technika kihívása. A fejlődés peremére való szorulás vagy a fejlett ipari régiókhoz való felzárkózás a tét. A kihívásra választ kell ad- (Folytatás a 2. oldalon.) Őszi egyetem Pakson A Paksi Atomerőmű Vállalat, az Ipari Minisztérium és az" Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszéke és az Országos Oktatási Központ közösen szervezte meg az idén a már hagyományos őszi nukleáris egyetemet. Ez a szabad képzési, illetve továbbképzési forma nem új, de először rendezik meg Pakson. Korábban már ötven fizikatanár szerzett B szintű sugárvédelmi képzést. Az energia, a nukleáris sugárvédelmi problémák, ezek távlati megoldásai, illetve a környezetvédeli kérdések már nemcsak a nagyvilágban, de hazánkban is a közvélemény érdeklődésének előterébe kerültek. Éppen ezért a korábbinál is fontosabb, hogy már a fiatalok is megismerkedjenek ezekkel a kérdésekkel. Hogy szakszerű, pontos és meggyőző tájékoztatást és ismereteket kaphassanak, elsősorban a tanárokat kell felkészíteni a feladatokra. A szakszerű és friss információáramlást célozza a most kialakított hálózat is. Az őszi egyetemre hetven fizikatanár jelentkezett. Tegnap este a megnyitón részt vett Pónya József, a PAV vezérigazgatója, Marx György akadémikus, Genz- wein Ferenc, az Országos Oktatástechnikai Központ igazgatója, Gecső Ervin, az Országos Pedagógiai Intézet képviseletében és Kapolyi László kormánybiztos. Az intézményt Kovács Balázs igazgató mutatta be. A mai programban Marx György tart előadást az univerzum energiaháztartásáról, Szatmári Zoltán, a Központi Fizikai Kutatóintézet főigazgató-helyettese pedig a reaktortípusokról és a biztonság kérdéseiről. Ismertetik a paksi erőmű biztonsági rendszerét, az erőművet is megnézik.
