Tolna Megyei Népújság, 1988. október (38. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. október 17. 4 ^NÉPÚJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Lesz-e olcsóbb tej és tejföl a boltban? Tengelicről kapott levelet szerkesztősé­günk. Ebben azt közük velünk, hogy a helyi boltban nem lehet 2,2 százalékos, piros cso­magolású tejet kapni. Reggelente van ugyan félliteres kiszerelésben, de 10-11 órakor már hire-hamva sincs. Egyliteresét pedig egyáltalán nem lehet vásárolni, hogy az 1,5 százalékosról ne is beszéljünk, mivel Tenge- licen soha nem létezett. Ugyanezt olvashat­tuk a levélben a tejfölről is. Keresett lenne a gyengébb zsírtartalmú, s nyilván olcsóbb, de nincs. Kérdezhetné az olvasó, hogy a levelet miért nem az illetékes boltnak címezték. Azért, mert oda már fordultak a kérésükkel a lakók, de nem találtak meghallgatásra. Bucsi Elek, a Tolna Megyei Tejipari Válla­lat igazgatója intézkedett, hogy az alacsony zsirtartalmu és ezáltal olcsóbb tej- és tejföl folyamatosan kapható legyen a község bolt­jában.- A vizsgálat során megállapítottuk, hogy a Szekszárdi Sajt- és Tejüzemhez beérkező bolti megrendeléseken levő 2,2 százalékos tej kiszállításra került. Valószínűleg az óva­tos rendelés miatt nem lehet folyamatosan kapni a tejet és tejfölt. Felvettük a kapcsola­tot a boltvezetővel, hogy nagyobb mennyi­ségű tejet, tejfölt rendeljen, biztosítva ezzel a Telefonszámunk: 16-211 lakosság folyamatos és igény szerinti ellátá­sát. Jogos-e az intézkedés? Schiszler Mihály pári olvasónk a helyi ve­gyesbolt épületében lakik családjával. A la­kást jobbról és balról raktár öleli át. Azonban a sok odajáró kocsi, amely az árut szállítja, teljesen tönkreteszi az udvart. Mindezt pró­bálta finoman a boltvezető tudomására hoz­ni, de a dolog maradt a régiben. Egy hó­nappal ezelőtt feltöltette a kocsibejárót föld­del, mert ha nagyobb eső jött, elöntötte az udvart a víz. „Sajnos, nem tudtam szétteríte­ni a földet, mert annyira száraz volt, erre ők fogták magukat - szeptember 19-én - jöttek egy földgyaluval és eltolták a földet. Kérde­zem: jogos-e az ilyen intézkedés? Kihez for­dulhatnék panaszommal?” Dr. Deák Konrád válaszolt a levélre:- Azt természetesen semmiképpen sem határozhatja meg ön, hogy a vegyesbolt me­lyik raktárában mit helyeznek el, de ha a ve­gyesbolthoz árut szállító, vagy onnan árut, anyagot elfuvarozó kocsik annyira tönkrete­szik az udvart, hogy ez megnehezíti az ön la­kásának a megközelítését, úgy birtokhá­borítás miatt a községi tanács szakigazgatá­si szervéhez fordulhat, Polgári Törvényköny­vünk szerint ugyanis „akit birtokától meg­fosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a szakigazgatási szervtől egy éven belül kér­heti az eredeti birtokállapot visszaállítását vagy a zavarás megszüntetését”. Természetesen ugyanígy fordulhat a ta­nácsi szakigazgatási szervhez a másik fél is, ha ön az udvart és a kocsibejárót akként tölti fel, hogy a vegyesbolt raktárába, vagy raktá­rából nem tudnak árut, anyagot fuvarozni. Hova tűnt a gránittányér? Idős embereknél is fogyóeszköznek szá­mítanak a háztartásban a tányérok. De az alacsony nyugdíjból igencsak nehezen tud­ják megvásárolni a drága porcelánedénye­ket, amelyeket az üzletekbe betérőnek kínál­nak. Többen is kérdezték rovatunktól, hogy hova tűnt a polcokról a gránittányér, a tál. Miért nem lehet kapni? Mindezt megkérdeztük levélben Andrási Imrétől, a Tolna Megyei Tanács kereskedel­mi osztályának vezetőjétől:- A gránitáruból a hiány, sajnos, már több év óta fennáll, mivel gyártásuk gyakor­latilag Magyarországon megszűnt. Porcelánárukból is csak.a szervizkészle­tek kerülnek kielégítésre általában teljeskö- rűen, szólóárukból, tányérokból gyenge az ellátás. Kínából származó porcelánáruk árfekvé­se aránylag nem túl magas, javasoljuk, hogy az igényeket abból elégítsék ki. Ml VÁLASZOLUNK Kibővített ülés Szekszárdon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Magyar Eszperantó Szövetség Tolna Me­gyei Bizottsága megtartotta kibővített ülését Szekszárdon, a MOK székházában. Ezen Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár, Paks és Ta­mási eszperantó csoportjaiból többen is részt vettek. A nemzetközi eszperantó nyelv, nemcsak élő nyelv, de élő kultúrmozgalom is. Céljai kö­zött kiemelkedő szerepet kap a népek barát­ságának elmélyítése. Sokan a megye eszperantistái közül egy közös nyelven leveleznek a világ különböző országaival. Nemcsak erősödik ezzel a nemzetközi ba­rátság, de az eszperantóval könnyebb kitekin­tést nyerhetnek a nagyvilágba. A mozgalom eredményeiről és a további fel­adatokról beszélt dr. Gujás Jánosné, a megye­bizottság titkára. Majd a megye csoportjainak vezetői számoltak be működésükről. A sza­baddá tett utazási lehetősségek ugyan köny- nyltettek a személyes kapcsolatok megterem­tésében, de a nehezebb pénzügyi viszonyok miatt jóleső érzéssel vették tudomásul a me­gyebizottság anyagi támogatásának megvaló­sítását, ami elősegítheti a csoportok tanfo­lyamszervezését és más kulturális események megrendezését. A kibővített ülés második része a nemzet­közi eszperantó nyelv módszeres tanításának bemutatása volt, amit Farkasné Tatár Éva, a Magyar Eszperantó Szövetség kiváló okta­tója mutatott be. Az eszperantó nyelv tanításá­nak megkönnyítése végett a megyebizottság a megye többi városában is rendez hasonló bemutató előadást, hogy a vidék érdeklődő közönsége, pedagógusok, fő- és középisko­lások meggyőződhessenek az eszperantó nyelv életrevalóságáról. Az eszperantó nyelvet ma már a számítógép nyelvén is használják a világnyelvek mellett, mert logikájának rendszerező felépítésével nemcsak nyelv, de matematika is. BÁLINT ISTVÁN A külföldiek ingatlanszer­zéséről szól a pénzügymi­niszter 37/1988. (IX. 5.) PM számú rendelete. A jogsza­bály részletesen felsorolja azokat a feltételeket, ame­lyeknek fennforgása esetén külföldi ré­szére ingatlantulajdon szerzése engedé­lyezhető. Az ilyen ingatlanszerzésre irá­nyuló kérelmet a Pénzintézeti Központ­hoz kell benyújtani. A rendelet 1988. szeptember 15. nap­ján hatályba lépett és rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Az egészségügyi dolgozók munkabé­réről szóló korábbi jogszabályt módosítja az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökének 16/1988. (IX. 5.) ÁBMH számú rendelkezése, amelynek mellékletei táb­lázatokban tüntetik fel a dolgozók mun­kakör szerinti alsó bérhatárát, valamint a háromévenkénti alapbéremelés össze­gét. Kimondja a rendelkezés, hogy a lete­lepedési hozzájárulás mértékét - a 3000-25 000 forint összeghatárok között a rendelkezésben írtak figyelembevéte­lével ki állapítja meg, hogy: „Indokolt esetben ennél nagyobb összeg is megál­lapítható.” A hatálybalépés időpontja 1988. október 1. A térképészeti adatok és légi felvételek titokvédelméről rendelkezik a 4/1988. (IX. 5.) HM számú rendeletével a honvé­delmi miniszter. A jogszabály meghatározza, hogy tér­képészeti adatok és légi felvételek szem­pontjából mi minősül államtitoknak, illet­ve szolgálati titoknak, milyen térképek készítéséhez és minősítéséhez kell be­szerezni a Honvédelmi Minisztérium elő­zetes véleményét, s milyen légi felvétel készítéséhez szükséges a Honvédelmi Minisztérium engedélye, kimondja, hogy a légi felvételt előhívás és képenkénti mi­nősítés céljából át kell adni a Honvédelmi Minisztériumnak, előírja a minisztérium részéről teendőket is. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny idei 41. számában jelentek meg. Indokoltnak tartjuk felhívni a figelmet az Ipari Közlöny f. évi 10. számában meg­jelent arra a közleményre, amely az ener­gia-megtakarítást eredményező felada­tok végrehajtásának személyi ösztönzé­sét tárgyalja, ezzel kapcsolatos jutalma­zási rendszert határoz meg. A közlemény megjelöli a jutalmazás célját, a jutalmazandók körét, a jutalma­zás alapjául szolgáló akciókat, a jutalma­zás feltételeit, a jutalom mértékét, előírja a tartalmi és forgalmi követelményeket és azt is, hogy: „A központilag biztosított jutalmazási lehetőségen kívül a gazdál­kodó szervezeteknél energiagazdálko­dással foglalkozó személyek prémium- rendszerét is úgy kell kialakítani, hogy az energiagazdálkodási program célkitűzé­seinek megvalósítására anyagi érdekelt­séget teremtsen. " A közlemény célszerű­nek tartja a jutalom összegének saját for­rásokból történő kiegészítését, növelve ezzel is az energiatakarékosság szemé­lyi érdekeltségét. Az Ifjúsági és Sport Közlöny idei 6-7. számában tájékoztató olvasható a kö­zépfokú nevelési-oktatási intézményi diákkormányzatok, öntevékeny diákcso­portok támogatásának módszereiről. A tájékoztató eligazítást ad a tanácsi szer­vek, különösen pedig a művelődési, vala­mint az ifjúsági és sportfeladatokat ellátó szakigazgatási szervek részére, hogy mi­ként járulhatnak hozzá a tizenévesek közéleti felkészítéséhez, a helyi tanácsi szervek miként segíthetik a diákönkor­mányzatok kibontakozását. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Iskolaszö vetkeze t - Szedresen Visszhang Mese vagy történet? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szedresi iskolaszövetkezet 1986 ja­nuárjában alakult meg - hatvan fővel. A következő évben már sor került a bolt megnyitására is. A kiszemelt és benépe­sített helyiségről gyorsan kiderült, hogy kicsi. A gyerekek kérésének tett eleget a Bezerédj István kisiparos szocialista bri­gád, s társadalmi munkában felépítet­te, lakhatóvá tette a toldalék épületrészt: az új bolt helyiségét. Az áfész negyven­ezer forinttal segítette az indulást! Kaphatók itt tanszerek, köztük füzetek, íróeszközök, vonalzók, színesek, gondol­nak a nem napközisekre is, rendszeres a kifli- és a kakaóárusítás, s ezt kiegészíti még a keksz, s némi édes sütemény. Az elmúlt tanévben és az idén nyáron is a szövetkezet bonyolította le a kedvez­ményes füzetvásárt és az iskolai tan­könyvek árusítását. Újabban szépirodal­mi könyvek is megtalálhatók a polcokon. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A mostani gyönyörű őszi nyár több nö­vényünkből másodszorra is kicsalta a gyér virágzást. Először a kökényt kell említeni. Ez az igénytelen növény erdőszéleken, mezs­gyéken, legelőkön közönséges. Kora ta­vasszal borul virágzásba. Tömérdek va­kítóan hófehér izzású virágai egybefoly­va elkápráztatnak. Az idén hamvaskék, gömbölyű bogyói nagyobbak mint az el­múlt évben. De vannak apróbb szeműek is, ezek között nyílnak most a patyolatfehér virág­csokrai. A szerénység szimbóluma, a tavasszal nyíló ibolya is ismét virágzik. Hasonló­képpen az eper. A Várhegyen hosszú fürtben virágzik a fehér akác, a Dózsa Gy. utcában Ko­vácsék udvarában az orgona borult vi­rágba. A bolt teljes egészében a tanulók keze­lésében van. A mindenkori nyolcadiko­sok közül 3-3 gyermek végzi az árusí­tást, s kéthetenként váltanak. Az elmúlt évben 350 ezer forint forgalmat értek el. Áruhiány nem fordult elő, mert a Piért ha­vonta, a Füszért kéthetente szállít. A gyermekkezek szorgalmasan, fárad­hatatlanul dolgoznak. Reggel, tizpercek- ben, s délután is árusítanak. Amikor zá­rás van, fürgén számolják a napi bevételt, csomagolják a filléreket, a forintokat, - tévedhetetlenül! „Azt tervezzük - mondja az iskolaszö­vetkezet vezetője -, hogy gombater­mesztéssel bővítjük profilunkat. Nekivá­gunk, belevágunk, mert az intézmény konyhája és az élelmiszerboltok biztos felvevőpiacnak látszanak. Az e célra al­kalmas pince már megvan, csupán ap­róbb javítások szükségesek!” Konrád László A kenyérgyár előtti füves területen, va­lamint a József Attila telepen szeptember első napjaiban nyílott a kedves gyújtó ványfű. Hamarosan magot érlelt, most pedig a mellettük lévő apróbb termetű növények nyílnak. Az úttörőház előtt van egy szép, tere­bélyes japánakácfa. Tele van éretlen, zöld hüvelyű terméssel A fa déli oldalán a korona kétharmad magasságában a zöld hüvelyek között, egycsokorban négy virágfürt tele sárgásfehér virágok­kal. Az már közismert, hogy a tavasszal le- vélfakadása előtt nyilik az aranysárga aranyvessző, kertésznyelven a „forzicia”. ősszel, télen 20 Celsius-fok körüli napfé­nyes időben nyitogatja időnap előtt is virágait. Most a művelődési ház előtt és máshol is a dús lombozatban megbújva egy-egy aranysárga virág látható. DR KOPPÁN JÓZSEF A Textiles történet című, szeptember 15-16-án megjelent kétrészes riportban leírtak az igazságot sok tekintetben nélkü­lözik, így a riport első részére a „volt texti­lesek meséje” jobban illik. A cikk szerzői Ezer József és Szabó Bé­la előzetes állításait tényként fogadták és kezelték. Az állítások jelentős része nem a való­ságot tükrözi, konkrétumok nélkül általá­nosításokat fogalmaz meg. Nem valós ál­lítás, hogy a panaszkodók nem dönthettek semmiben. Valótlan állítás a főmérnökkel szembeni aláírási jog megvonása is. Eb­ben az igazság magva annyi, hogy távol­létemben az igazgatói helyettesítéssel több ízben a .főkönyvelőt bíztam meg, hogy a főmérnök több időt fordíthasson a műszaki vezetés hiányosságainak pótlá­sára. Hatáskörükben önállóságot, kezdemé­nyezést, és ezzel együtt felelősségválla­lást igényeltem minden gyári vezetőtől, a kérdés az, hogy ennek meg akartak-e, vagy nem tudtak-e felelni? A felhozott konkrét példa a vállalati sze­mélygépkocsi eldiszponálása ügyében is elferdített; ui. másnap nem az intézkedést kifogásoltam, hanem azt „merészeltem” megkérdezni Ezer Józseftől, hogy miért nem tájékoztatott a dologról, mivel akkor - mint ahogy számtalan esetben máskor is - a saját gépkocsim igénybevételével részt vehettem volna egy fontos közérde­kű értekezleten. Ezer József véleménye és javaslatai mindvégig megkülönböztetett módon let­tek figyelembe véve, a legmegbecsültebb munkatársunk volt, (1986-ban a legtöb­bet keresett, a gyárigazgatót is beleértve). Kimondottan az Ő személyes kívánságára módosítottuk a gyári szervezeti felépítést. A leghatározottabban vissza kell utasí­tanom, nemcsak a saját, hanem mind­azon munkatársak nevében is, akiket a vád érint, hogy aki bírált, azt „átszervez­ték". A szervezeti és személyi változáso­kat a változó feladatok határozták meg, és a konkrét döntéseket az illetékes vezetők javaslatai és egyetértése alapján hoztuk meg, beleértve mindenekelőtt Ezer Jó­zsef üzemvezetőt és Szabó Béla főmér­nököt. A személyi döntések a párt- és szakszervezeti testületek egyetértésével (dokumentumok bizonyítják) történtek, nem mellékes körülmény, hogy Ezer Jó­zsef tagja volt mindvégig a gyári pártveze­tőségnek. A fontos döntések (máramiben a gyárban dönthettünk) kivétel nélkül a részvételükkel és egyetértésükkel történ­tek. A pontosítás kedvéért: sem Ezer Jó­zsef, sem Szabó Béla nem felsőfokú vég­zettségű. Az eltávozott jól képzett dolgozók több­sége egzisztenciális okok miatt ment el, pl.: - főmérnök lett a ruhaipari szövetke­zetnél, - anyagosztály-vezető, havi 5000 forinttal több bérért a kórházban, - fő­könyvelő a háziipari szövetkezetnél, - műszaki vezető lett ugyanott, - adóellenőr kétszeres jövedelemmel, - Budapestre, illetve Bajára nősült, lakást kapott, - a gyári óvoda megszűnésével két óvónő a tanácshoz stb. Koleszár István „statisztikája” esetleg érzelmi húrok megpengetésére alkalmas, következtetések levonására nem: az eltá­vozottakból a dolgok természetes rendje szerint többen mentek nyugdíjba. Mint üzemi technikusnak munkaköri feladata nem a statisztikai adatgyűjtés, hanem a szövőgépek műszaki állapotának rend­ben tartása, ellenőrzése lett volna. Rosszak voltak a módszereim? Az lett volna a „jó módszer”, ha mindenki azt csi­nál, amit akar? A riportból nem tűnik ki, hogy Bodó Gyula 12 és fél éven át volt a gyár igazgatója, akkor is, amikoréveken át élüzem volt a gyár, a kollektíva és a ve­zetés közös munkájának eredményekép­pen! A gyári tervek teljesítésében az el­maradások az utóbbi 2-3 évben elsősor­ban a közvetlen munkaerő (szövő és gép­mester) leépülése, a fluktuáció következ­ménye, de nagyban hozzájárult a termelő gépek műszaki állapotának romlása. Ez utóbbi a kétségtelenül létező alkatrész- hiányok és költségkorlátok mellett a gé­pek karbantartásának elhanyagolására vezethető vissza, melyben a panasztevő fontos műszaki beosztású vezetők, első­sorban Szabó Béla főmérnök felelőssége nyilvánvaló. Az utóbbi években körülményeink és gazdasági eredményeink egyaránt rom­lottak, a gyár önállósága, mozgástere különösen 1988-ig nagyon korlátozott volt. A gyári önállóság jelentős korlátái mellett is eleget akartam tenni a nagyvál­lalat gyárunkra kiszabott feladatainak, ezért én a népszerűtlenséget is vállaltam; pedig kényelmesebb lett volna helyette­seimmel együtt mindenben a központi utasításra hivatkozni, s ezzel a felelőssé­get is áthárítani. A felelősségben a gyár volt legfontosabb beosztású vezetői osz­toznak, ha a kritikus helyzetben leléptek és a könnyebb ellenállás útját választották is. A cikk szerzőjének végkövetkeztetése megalapozatlan és felelőtlen abban, hogy itt a helyi vezetők a kritikát, a hibákat felve­tő dolgozókon megtorolják. Az szb-titkár véleményét a következte­tések levonásánál egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ha nem tartották elég meggyőzőnek, másokat is megkérdez­hettek volna, esetleg olyanokat, akik sem a pártból, sem a gyárból nem léptek ki vélt vagy valós sérelmeik miatt. Befejezésül el kívánom mondani, hogy a Népújságban mejelent cikk hatására változtattam az élesen bírált módszerei­men, elhatároztam, hogy ebben az évben először én is kiveszem a szabadságomat. BODÓ GYULA * A Patex tolnai gyára igazgatójának, Bodó Gyulának az eredeti írás megjelenése előtt minden felvetett kérdésünkre volt módja vá­laszolni, mivel közel két órán át beszélget­tünk egy előre egyeztetett időpontban. Visszautasítjuk, hogy általánosításainkat megalapozatlanul tettük. Meghallgattunk több érintettet is, köztük olyanokat, akik ma is a gyárban dolgoznak (párttitkár, szb-titkár, szövödetechnikus). Véleményüket nem egyetlen személy elmarasztalására, hanem a munkahelyen kialakult községszerte ismert áldatlan állapotok - fluktuáció, gazdasági eredménytelenség, rossz hangulat - okainak felkutatása érdekében kértük ki. Az igazgató sajátos szempontok alapján megfogalmazott sok helyütt személyeskedő levelében egyébként a gyár helyzetéről leírta­kat nem cáfolja meg. Csupán az elmenekülni kényszerült két szakember felelősségét bi­zonygatja. S miközben azzal vádolja őket hogy meg­futamodtak, mert nem voltak képesek ellátni feladatukat ő maga, minta vezérigazgató kö­zölte velünk - vezetői alkalmatlanságára hi­vatkozva - korengedményes nyugdíjazását kérte. Ügy gondoljuk, ez a tény az igazi válasz írásunkra. A némileg rövidített levélhez egyéb hozzá­fűzni valónk nincs, s az ügyben további vitát nem is kívánunk nyitni. Csodálatos másodvirágzás Tamásiban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom