Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-08 / 5. szám

A NÉPÚJSÁG 1985. január 8. Moziban Grog A közelmúlt olasz filmjei közül nem sokat láttam, szombaton este viszont meg­néztem a Francesco Landa- dio filmszatíráját, a Grog-ot, húsz-harminc fiatallal együtt. (A mérsékelt érdeklődés a kegyetlen időjárásnak is be­tudható, jobb, ilyenkor a te. levízió előtt a jó meleg szo­báiban. A Grog-ról előzőleg én sem hallottam sókat, a film elején viszont olvashat­tam, hogy 1982-ben a film- kritikusok díját nyerte el.) Röviden a témáról. A film első kockái kalandfilmre en­gednek következtetni. Két hírhedt börtönszökevény — sebesült börtönőr túszukkal — próbál folyvást kibújni üldözőik gyűrűjéből. Majd nyugalmukat egy jómódú házaspár otthonában lelik meg, akik barátaikkal éppen kellemesnek ígérkező estéjük első perceit élvezik. Hamar felborul azonban a nyugal­muk, amikor a vendéglátó házaspár ifjú leányának ha­zatértével plusz 4 fővel nö­vekszik a létszám. A lakás megfelelő búvóhely a szöke­vényeknek, talán nem is oly ritka az ilyen olasz Lakás, mint a filmbéli. Mindenféle biztonsági berendezések tö­rik meg hangulatát, beleért­ve a páncélozott ablakokat is. Hamarosan a televízióé lesz a főszerep, egy siker- hajhász riporter kamerával felszerelkezve a helyszínre érkezik, és élő adásban tu­dósít á szökevények követe­Színházi élet Sepsiszentgyörgyön A Sepsiszentgyörgyi Álla­mi Magyar Színház tavaly is folytatta sikersorozatát. A három és fél évtizede műkö­dő társulat olyan tartalmas kapcsolatot alakított ki kö­zönségével, hogy ma már alig tudja teljesíteni a ven­dégszereplésekre szóló meg­hívásokat. Az elmúlt évben a társulat 282 előadást tartott, s a da­rabokat 115 ezren tekintet­ték meg. Különösen sokat mondó az a tény, hogy tavaly a 62 ezer lakosú megyeszék­helyen a nézők száma meg­közelítette az 58 ezret. Éppen ezért a színház az eddigi 18 bérletét 22-re növelte. Színpadra állítják Tudor Popescu Maszek paradicsom című víg játékát és a Tamási Áron-ciklus soron következő darabját, A boldog nyárfale­velet. Az évet tavaly kabaré­műsorral zárták. A tavaszi bemutatók között szerepel Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem és Csehov Há­rom nővér című színműve. A közönség több stúdió­előadásra is számíthat, ame­lyeken a művészek kamara­drámákat és balladaműsoro­kat visznek színpadra. Még le sem futott a rádió­ban a Határ-Idő-Napló, már meg is jelent könyv alakjá­ban. S közben meghalt Fe- rencsik János. Olvasom a „nyájas olvasóhoz” intézett rövid ajánlását. A mentege­tőző és hálálkodó sorok után egy különös, vagány kiszó­lás üt meg: „Hát így volt, az angyalát!” Hogy kerül ez ide, ez a mondás? Mi volt „így”, mi volt az a virtus — talán a klasszikusok elvezénylése? Igen — és a beszélgetések meggyőző választ adnak az ajánlás provokációjára. Mert Ferencsik szenvedélyes mu­léseiről, a szerencsétlenül járt társaság lelkiállapotá­ról. Ez utóbbi azonban egyre alárendeltebb szerepet ját­szik, mindent a televízióadás lehető legnagyobb sikerének szolgálatába állítanak. (A (szituáció nem ismeretlen an­nak, aki esetleg olvasta Ör­kény István: Rózsakiállítás című kisregényét, ott az alap­helyzet szinte ugyanez, halál­ra ítélt emberek életét hosz- szabbítják meg egy televízi­ós adás időpontja miatt.) Közben a túszok is szerepet játszanak, szorongásaik ol­dódnak, a természetes em­beri reakciók átrendeződnek, hamissá válnak. Hol megszo­kott tárgyaik között látjuk ezeket az embereket, hol a televízió képernyőjén, az utóbbin keresztül mégirakább sikerül elemezni lényüket, hangsúlyozottabban láttatni negatív jellemvonásaikat. Időnként a televíziós adást megszakító reklámok pereg­nek, itt találkozunk a Grog fantázianévvel is, s a rek­Bohus Zoltán 1941-ben szü­letett Endrődön, 1966-ban végzett a Magyar Iparművé- vészeti Főiskola díszítő-festő szakán Budapesten. Szobrász, üvegtervező, a Magyar Ipar- művészeti Főiskola üvegter­vező szakának tervezője. Nyolc közös kiállítása volt Lugossy Máriával, a magyar üveg valamennyi külföldi ki­állításán részt vett, a nemzet­közi üvegszimpozionok rend­szeres résztvevője. Művei számos külföldi üveggyűjte­ményben megtalálhatók. Te­vékenységéért 1984-ben ka­pott Munkácsy-díjat. Lugossy Mária 1950-ben született Budapesten, 1973- ban végzett a Magyar Ipar- művészeti Főiskolán Buda­pesten. Ötvös szakon 1973— 1975-dg, továbbképző inté­zetben tanult. Rendszeres ki­állító a nemzetközi üvegki­állításokon és a magyar üveg külföldi bemutatóin. Munká­csy-díjat kapott 1983-ban. Kovács Péter művészettörté­nész írja: „Bohus Zoltán a főiskolán Z. Gács György ta­nítványa volt. Számára azon­ban az üveg szépségével, ra­gyogásával nem egyszerűen a felszabadult öröm, a játék lehetősége, hanem inkább egyfajta téri kutatásnak a zsikus volt, aki elébe ment a kihívásoknak. 10—11 éves, mikor helyettesít egy temp­lomban, s később, mint ope­rakarnagy, szintén „beugrás­sal” debütál. Beteg is lehet, de a dicsőségről nem mond le: levezeti a délutáni elő­adást, majd — beugrással — az estit. „Ez a Parasztbecsü­let — Bajazzók előadásom igaz históriája” — fűzi hoz­zá némi büszkeséggel. Halá­láig hálás Radnai Miklósnak, mert őrá bízta a Don Juan-t. Mint mondja: „Radnai koc­káztatott velem: lóverseny­nyelven szólva rám foga­dott”. S miután elmondja, lámszöveg kellemes, lágy dal­lama (mellyel egy italcsalá­dot népszerűsítenek) és a film alaphelyzete között el­lentétet érzünk. De a hely­zet, minél inkább előrehala­dunk az időben, annál in­kább felfogható kellemes já­tékként is. A színészi alakí­tások elég szürkére sikerül­tek (igaz, nagy lehetőséget egyik szerep sem kínál), fi­gyelemre méltó viszont a fortélyos, egyedi munkamód­szerékkel kísérletező nyomo­zó, és a két szökevény játé­ka. A két üldözött ugyan nem sokat beszél, de arcjáté­kukkal, mozdulataikkal re­mekül alakítják a mindenre elszánt, faragatlan és még­is szánalmas figurákat. A film cselekményét időnként abszurd jelenetek tarkítják, az olasz humorérzék és az olasz temperamentum ezáltal kicsit mesterkéltebb. Végül is nem ígér kelle­metlen perceket a film, jó a zene, lehet néhányszor egy kiadósat derülni, csak jó hangulat kell hozzá. tárgya és eszköze is egyszer­smind. Gondosan csiszolt, ragasz­tott üvegtestei ismeretlen rendeltetésű, tán egy más csillagzatról származó szuper­tárgyakként hatnak. A töm­bök belsejében az egymásra rétegződő lemezek matema­tikai tisztaságú raszterekké rendeződnek, majd észrevét­len feloldódnak, belemerül­nek egy valószínűtlen mély­ségű, az univerzum lüktető izgalmát idéző térbe.” „Lu­gossy Mária munkái sem ke­vésbé kiszámítottak — for­matervezettek — mint fiatal társaié. Mégis, talán ő a föl­dönjáró, akinek tevékenysé­ge, mondanivalója, s az anyaghoz való viszonya is új­ra a .régiékre’ utal. Gyö­nyörű üveg-fém zárványai, a szabad tér felé lendülő, anyagtalan fénnyé oldódó formái, tartózkodóan elegáns építményei nem is titkolt módon szólnak valami meg­magyarázhatatlan szoronga- tottságról, egy olyan életér­zésről, melynek legközelebbi rokona a Schaár Erzsébet.” A kiállítást Frank János művészettörténész nyitja meg 1985. január 11-én, pénteken délután 4 órakor a Pécsi Ga­lériában. hogyan ugrott be Rékai he­lyett a Salomé-ba, kajánul idézi egyik kollégája meg­jegyzését, miszerint „ez volt a század legnagyobb szemte­lensége”. (Hasonló a helyzet a zongorázással: tudja, hogy nem profi, de mivel imád zongorázni, sohasem képes ellenállni a felkéréseknek.) De aki ilyen szenvedéllyel vállalkozik,' az veszít is, és Ferencsik sorra vallja be — kéretlenül — „vesztett mér­kőzéseit” is. S félelmét, ha egy Kodály, egy Bartók, vagy egy Stravinsky jelenlétében kellett dolgoznia. És mégis, újra és újra odadobja a kesz­tyűt: fiatal karnagyként ön­álló Beethoven-estet dirigál, a németeknek Wagnert, az osztrákoknak Beethovent és Johann • Strausst, a csehek­nek Smetanát, a franciáknak pedig Debussyt vezényel... Egy tudásra szomjas, me­rész, férfias élet bontakozik Rádió Számlavezetés és pezsdítö hatás Nemcsak hivatásom kap­csán szeretek hallani, olvas­ni és kérdezni különböző té­májú és fontosságú vizsgála­tok tapasztalatairól, hanem a mindenkiben élő természetes emberi kíváncsiság miatt is. Itt persze nem az olyan vizsgálatra gondolok, amit több száz ember végez, meg­állapít valamit, készül két kiló irat meg intézkedési terv is, aztán utána a kutya se kíváncsi a vizsgálat utó­életére. A népi ellenőrzési bizottságok vizsgálatai nem ilyenek. E társadalmi ellen­őrző szervezetünket illik mindenkinek komolyan ven­ni, ezt a munkát ők komo­lyan végzik. Az elmúlt hét szerdáján Nagy Izabella a Kossuth adón a kora délutáni órák­ban több NEB-vizsgálatról számolt be apró riportjai­ban. Egészen pontosan olyan vizsgálatokról, amelyeknek megállapításai, hatásai már érződnek. Az elsőben Nagy Izabella bepillantani engedett ben­nünket az egyik fővárosi vál­lalat kebelén belül működő vállalati géemká számlaveze­tésébe. A kerületi NEB elnö­ke — ahová a vgm ellen ér­kezett a közérdekű bejelen­tés — beszámolt arról, hogy vizsgálóik olyan dolgokat ál­lapítottak meg, amelyek több mint furcsák. A megrende­lőkhöz az elvégzett munka fejében a vgm néhány olyan számlát küldött, amelyből ki­derült, hogy egy nap alatt a munkatárs egy helyütt 75, másutt pedig 90 órát dolgo­zott. Csak zárójelben adom tovább: ugyanennél a válla­latnál 82-ben már hasonló „félreírás” miatt megszün­tették az előző géemkát. A riporternek sikerült egy asztal mellé leültetnie a vál­lalat igazgatóját meg a vgm képviselőjét. Aki hallotta a riportfüzér nyitó darabját, azt bizony nem öntötte el valami földöntúli boldogság. No, nemcsak azért, mert Nagy Izabella szeme elől ép­pen azt a munkalapot pró­bálták kiemelni, amin az az ominózus 75 óra állt, hanem a beszélgetés egész légköre miatt. Lényegesen jobb volt azt hallani, hogy az 1983-ban be­vezetett párhuzamos külke­reskedelmi jog milyen ver­senyt, pezsgést hozott. Erről a KNEB-vizsgálat alapján számoltak be. Mint ismere­tes, két éve több gyár és vál­lalat olyan árukra kapott külkereskedelmi jogot, ame­lyekkel más vállalatok már évtizedek óta kereskednek. Mi volt a hatás? Az első idő­ben inkorrekt magatartás. És most? Mint a vizsgála­tot irányító KNEB-es mun­katárs elmondta, ez a lehe­tőség pezsdítőleg hatott a külkereskedelemre, új piaco­kat kutattak fel a cégek, ám néhány külker jogot már ko­rábban kapott vállalatnak magába kellett nézni és vál­toztatni kellett partnerkap­csolatán. A vizsgálatokról szóló hír­adásokat hallva többeknek is ... szűcs ki előttünk: küzdelem a par­titúrákkal, a szerzőkkel, a szólistákkal és a zenekarok­kal : előbb korrepetitorként, majd — hihetetlen munkabí­rással — egyszerre tanárként, opera- és koncertdirigens­ként. Korábbi betegségére a Német Requiem-mel „vágott vissza”. Vajon utolsó kon­certlekötései, melyekkel 1984- re az Erkel Színházba, 1985- re pedig Prágába ígérkezett, a Halálnak szóló kihívásai voltak ? A sok dokumentumfényké­pet feltáró könyvhöz Bónis Ferenc írt utószót. Mindezt diszkográfia egészíti ki, va­lamint egy zenetörténeti do­kumentum: Bartóknak a Fá­ból faragott királyfi-n vég­rehajtott korrekciói (a Fe­rencsik János tulajdonában volt zongorakivonaton.) A könyvet a Zeneműkiadó je­lentette meg. Könyv Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal Bohus Zoltán és Lugossy Mária üvegtervezők kiállítása elé Szervátiusz Jenő A XX. század európai szobrászatinak egyik kiemelke­dő mestere volt, a Szervátiusz család körül pedig való­ságos legendakor alakult ki; fia nyomába lépett, de kérdés, hogy művészete megkapta-e a méltó helyet itt­hon is, Európa művészetében is. A televízió jó szolgá­latot tett amikor portréfilmet készített róla, ezzel is kö­zelebb hozva művészetét, tiszta emberségét. A film el­készítése és bemutatása között azonban csaknem egy év­tized telt el, amit nehéz indokolni, de ez a kései tisztel­gés is méltó volt a mesterhez. Nincs terünk arra, hogy Szervátiusz Jenő művészetét érdemének megfelelően méltassuk, inkább essék néhány szó a riporterről, aki nem volt más, mint Pomogáts Béla, a jeles irodalomtörténész. Megható tisztelettel, mindig a lényeget érintő kérdésekkel fordult a mesterhez, s a nézőnek végig az volt az érzése, valahogy így kell ezt csinálni. A riporter ne okoskodjék, ne akarjon többet tudni, érje be azzal, ami valóban a feladata, de azt jól csinálja, mert régi igazság, hogy csak okos kérdésekre lehet okos választ adni. Pomogáts Béla így volt értő társa a nagy erdélyi szobrásznak. Rövidfilmek A magyar rövidfilmekről általában annyit tudunk, hogy itt meg itt nagy és még nagyobb, fő és még főbb díjat kaptak nemzetközi versenyeken, de a néhány so­ros hír után alig történik valami, a filmek nem kerül­nek be igazán a „forgalmazásba”, s legföljebb rend­szeres mozilátogatók találkozhatnak velük, mellékesen, a játékfilm bevezetőjeként. Nyilván jók ezek a rövidfilmek, egyébként nem kel­tenének nemzetközi feltűnést. A most kezdődött Sza­bó István sorozat bevezetőjeként vetített négy rövid­film is erre figyelmeztet, mert remekmű is akad közöt­tük. A Koncert még igazi vizsgafilm, az ifjú rendező jó húsz évvel ezelőtt ezzel lépett ki a főiskolából, és sok leleménnyel mutatja be, hogy derekasan megtanulta a mesterfogásokat. A várostérkép — 1976-ban készült — már igazi remekmű, s itt nem azt kell firtatnunk, hogy világosan értjük-e minden jelképét, szürrealista játékát, hisz az élet sem olyan logikusan egyszerű, azt pedig már Shakespeare-től tudjuk, hogy „egy meggondolat­lan tett néha jól segít, midőn derék tervünk hibáz”. A Koncert még csak oklevelet kapott Oberhausenben, a Várostérképet már az egyik fődijjal jutalmazták, — tel­jes joggal, tehetjük hozzá. A négy rövidfilm jó bevezető volt Szabó István mű­vészetéhez, de arra is figyelmeztet, hogy maga a műfaj több megbecsülést érdemelne. CS. L. Bűvös kockázat Rubik Ernő világhírű találmányát sejttette az elmúlt héten (szerda 18.25 óra) sugárzott televízióműsor címe. Azt a bűvös kockát juttatta eszembe, ami nemcsak alko­tójának, hanem nekünk, magyaroknak is a hírnevet, a sikert jelentette, mert sikerült feljutni vele a csúcsra. Vajon feljutunk-e még a dobogóra, megcélozzuk-e a csúcsot? — tette fel a kérdést Karácsondi Miklós szer­kesztő-műsorvezető az adás elején, miközben így el­mélkedett: „Magyarországon hozzávetőlegesen félmillió szellemi alkotásra képes ember él. Divatos kifejezéssel élve: félmillió, innovációra kiképzett ember. Ha el is fogadjuk, hogy jelentős akotáshoz — maradjunk a bű­vös kocka feltalálásánál — a dolgok szerencsés összeta­lálkozása kell, s ez minden ember életében egyszer be­következik, akkor félmilió embert alapul véve min­den nap ötven olyan ötletnek kéne megszületnie, ami­re odafigyel a világ.” Ezután olyan vállalkozókat láthattunk, hallhattunk, akik „kimozdítják a világot”. Először idős Rubik Ernő Góbé nevű vitorlázó repülőgépéről nyilatkoztak a szak­emberek, köztük Farkas Bertalan és Magyari Béla űr­hajósok is, aztán a konténerbe épített takarmánykeverő­ről, a SZOFTVER számítógép-programról — ami a nyi­latkozók szerint most a legjobb a világon — hallhattunk többek között. Karácsondi műsora több volt egyszerű információ­közlésnél, figyelmeztetett arra is, bűn kihagyni a lehető­séget. — él — Kalendárium Hangsúlyozottan ismeretterjesztő műsora ez a televí­ziónak. Minden ilyen jellegű információs öszeállítás an­nál érdekesebb, minél szerteágazóbb, minél több terület­ről ad számot, tudósítást, közöl eredményt. A Kalendá­rium egy órája két részre bontható szerkezetileg. Az el­sőben bemutatott riportokhoz, filmrészletekhez kapcso­lódva lehetőségük van a nézőknek, hogy kérdezzenek. Válaszadásra — és ez a második rész — minden eset­ben egy-egy tudományágat vagy a látottakat jól ismerő szakembert kérnek fel. Így válik igazán elevenné, élővé a műsor. A legutóbbi adásban egy sokak által ismert bibliai történet közreadására kínált alkalmat Ábel nap­ja. Az európai gondolkodásban az ószövetségi testvérpár Kain és Ábel alakja, a rossz és a jó, a sötétség és a fé^ nyesség közötti állandó harc szimbólumaként is él. A nép hagyományok, szokások téli ünnepei között nem is­meretlen a vízkereszt napja. Ehhez fűződő — ma még élő — népi játékot, a háromkirályozást láthattuk Vas megyéből. A bor a pincében terem — tartják ezt az öreg borosgazdák, akiknek ez idő tájt szükségeltetik bort fejte­ni. E fontos munkálatokhoz is szolgál tanáccsal a Kalen­dárium. A női daganatos megbetegedések szűrővizsgála­tán való megjelenés nem kötelező hazánkban, de ered­ményessége számokkal mérhető csakúgy, mint az or­topédiai vizsgálatok esetében. Az orvosprofesszorok vá­laszai csökkenthették a nézőkben a vizsgálattól való fé­lelmet, feszültséget, amely lányaink, asszonyaink egyéni felelősségének kérdése is. Végezetül, hogy a naprakészség is igazolva legyen, a szomszédos országokból kaptunk hójelentést. Feltehe­tően hasonló érdekességekkel bővülnek ismereteink ak­kor is, ha a négy hét múlva ismét jelentkező Kalendá­rium műsorát megtekintjük. decsi — A túszok egy csoportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom