Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7. (' rom*'' iMÉPÜJSÁGS A tudomány XX. századi fellegvára A természet mindig is meghálálja a törődést. A zölde- lő fa, a puha pázsit felüdít. Az őszi napsütésben a lassan hízó levélszőnyegben oly jól esik az andalgás, hogy az ember észre sem veszi az idő múlását. Csillebércen járunk, fönn a budai hegyekben. Az őszi napsütés,' a csend, a zavartalanság előcsalogatja az éne­kes madarakat. Az erdő sűrűjébe épült be a Központi Fizikai Kutató Intézet meghagyva a természet csodáit, a tölgyeket, szép, szemet gyönyörködtető fákat, bokrokat, cserjéket. A tu­dományos munkához béke, nyugodtság és kiegyensúlyo­zottság kell. Szatmáry Zoltán, az Atom­energiái Kutató Intézet igaz­gatóhelyettese széles kar- mozdulattal mutatja a tájat, amit a tudományos munkája mellett évtizedek óta élvez, amit dícsér, és természetesen véd is. Bninél szebb és jelképes­nek is mondható környezetet nem is választhatott volna 1954-ben, amikor is elhatá­rozták, hogy Magyarorszá­gon felépítik az első kísérleti célra alkalmas atomreaktort. A természettel való egyesü­lése azt is jelképezi, hogy csak erre szabad használni. A KFKI természetesen azóta terebélyesedett és vé­geznek itt atomenergiai, mé­rés- és számítástechnikai, mikroelektronikai, szilárd­testfizikai és részecske-mag­fizikai kutatásokat. Olyan nagy programokban vesz­nek részt, mint az űrfizikai kísérletek. A Szovjetunióval és más szocialista országok­kal közösen most folyik a Vega űrhajó építése, — 1986. decemberében fogja közel­ről megfigyelni a Haley üs­tököst — amely 76 éven­ként kerül földközelbe. A világon most indul először űrszonda, amelyben a műsze­rek közel negyven százaléka KFKI-s műszer lesz. Itt ké­szült az a sugárzásmérő mű­it*. m E Szatmáry Zoltán szer ás, melyet Farkas Ber­talan űrhajós próbált ki az űriben... Komoly lézerkuta­tások folynak, nagy feladatot jelent a számítástechnikai és mikroelektronikai kormány­program rájuk eső részének a megvalósítása. És természetesen Csille­bércen van a Paksi Atom­erőmű tudományos fellegvá­ra, így nekünk Tolna megyei­eknek szívügyünk az itt ké­szülő programok, kísérletek nagy része. Pakson szemé­lyes ismeretségek kötődtek a tudósok és a gyakorlati szak­emberek között. Ezer és ezer szál köti össze őket. Ott állunk a kísérleti reak­tor pódiumán. Hallani vél­jük, hogy miként dolgozik a gép, pedig csak a műszerek dongása jelzi, hogy a hu­szonöt éves reaktor dolgozik. Két év múlva megkezdjük a rekonstrukciót, mert el­szállt fölötte az idő — mond­ja kísérőnk. — Felújítjuk két év alatt, de úgy, hogy telje­sítményét húsz megawattos­ra növeljük. A huszonöt év alatt számtalan olyan alap- kutatási programot vittünk végig, amit most jól lehet hasznosítani Pakson. Próbáljuk számbavenni az eredményeket. Azt, hogy a reaktorfizikai kísérletek so­rán megvizsgálták, milyen magfizikai folyamatok ját­szódnak le. Hogyan lehet a legbiztonságosabban és leg­gazdaságosabban a reaktort működtetni. Már több mint tíz éve fo­lyik az a munka, amelyet az európai szocialista országok, valamint Kuba, Vietnam és Finnország tudósai együtte­sen végeznek. A program 1990-ig szól, és a téma tudo­mányos vezetését itt Magyar- országon, a KFKI-ban vég­zik. Ezért építettek több olyan kis reaktort, amelyek alkalmasak modellezni a na­gyokat. Kísérőnk a ZR—6-os reak­torhoz visz bennünket, amely mindenben hasonlít a paksi erőműhöz, csak jóval kisebb, 10 watt hőteljesítményű, de számítógépek segítségével ugyanazt az eredményt mér­hetik rajta, mint egy 440 megawattos működő reakto­ron. Csak hát ott nem lehet kísérletezni, mert az nagyon- nagyon drága lenne. Egy másik teremben — nekünk úgy látszik — áll­ványerdőt látunk, itt egy nagy nyomású vizeshurok működik, ami arra alkalmas, hogy hőfizikai szempont­ból Vizsgálják az erőműve­ket. Beszélgetésünk során szó esett az elektronikáról, az irányítástechnikáról. Azok­ról a berendezésekről, ame­lyék a reaktort irányító ope­rátornak jelzéseket adnak... Egy másik problémakör: ho­gyan lehet megoldani elek­tronikusan, hogy a kezelő- személyzet ne adhasson té­ves utasítást a gépnek. Ezért is épült a hetvenes években a kutatóreaktor mellé egy R—10-es számítógép, amely az előbbi kísérletekben segít­séget nyújt. Kevesen tudják, hogy a KFKI-ban komoly gyártás is folyik. Az irányítástechnika A ZR—6-os berendezés, a nemzetközi kísérletek segítője továbbfejlesztésében közel 500 darabból álló műszer­családot fejlesztettek ki, amélyek közül szinte minden darab működik már Pakson is. A kutatóintézetben büsz­kék arra, hogy az egyik legnagyobb vállalkozásuk si­keres és a paksi erőműnél használják is. Ez pedig a környezetet sugárvédelmi szempontból ellenőrző háló­zat. Ők dolgozták ki és segí­tették az építését a környe­zetellenőrző laboratórium­nak, amely a paksi Kishe­gyen már évek óta dolgozik. Szót kell még ejteni az egésztestszámláló berende­zésükről, amely az emberi testben lévő ráddóaktivitást mutatja ki. És ezt a berende­zést az egészségügyben már más területen, például a szilikózis kimutatásánál is eredményesen használják. Bent ülünk a zsebkendőnyi irodában és Szatmáry Zoltán a Pakssal kapcsolatos fel­adatokról beszél. — Ügy jellemezhetjük a kapcsolatot, hogy számtalan közös munkát végeztünk. A paksiak közül voltak itt ná­dunk szakemberek, akik egy­két évig dolgoztak a KFKI- ban. Mi pedig több berende­zés üzembe helyezésénél vet­tünk részt. Sokszor adtunk választ egy-egy felmerülő kérdésre és sokszor kaptunk választ, amikor nékünk volt kérdésünk. Egyértelműen ki­jelenthetem, hogy szüksége volt minden kutatónak erre a munkára, mert megfelelő tapasztalatok után már az új kérdésekre a választ felké­szültebben lehet keresni. A két legfontosabb fel­adat, ami talán a kutatóin­tézetnek is óriási feladatot jelent. Az egyik: ők fogják készíteni a Paksi Atomerő­mű hármas blokkjának az irányítástechnikáját. Eddig már 800 számítógépet adtak el a világon, de ez összetet­tebb feladatot jelent. A másik: a szimulátor. Ilyen még Magyarországon nincs. Az atomerőműves szakemberék kiképzése ezért is történt külföldön, a Szovjetunióban, az NDK- ban és Finnországban. A szi­mulátorra azért van feltét­lenül szükség, mert az üze­melő atomerőműben talán sohasem jön elő olyan prob­léma, amire a kezelő sze­mélyzetet mégis fel kell ké­szíteni. A szimulátor tökéle­tesen megfelel a működő erőmű blokkvezénylőjének, ugyanazokat a munkákat el lehet végezni vele, csak nem reaktort irányítanak, hanem számítógép modellezi a re­aktort. A szimulátor — fon­tosságát jelzi — három mil­lió dollárjába, vagyis 400 millió forintjába kerül az or­szágnak. Pakson építik fel három éven 'belül, A finnor­szági berendezést vásároltuk meg és a KFKI fogja adap­tálni. Ez a berendezés már többet tud majd, mint az eddigiek, mert ezzel nemcsak a kiképzést segítik, hanem számtalan kísérlet lefolytatá­sára lesz alkalmas... Lent, az udvaron a termé­szetről beszélgetünk. Arról, hogy az atomenergia-iparban dolgozók nagyon szeretik a természetet és mindent meg is tesznek érte. — Egyszer télen, amikor sok-sok hó van, jöjjenek el. Csodálatos — mondja Szat­máry Zoltán. Az ősz is csodálatos. Csend van. a város zajai ide nem jutnak fel... Este van már, nekünk pedig indulnunk kell. Az erdők közepén el­bújik a huszadik századi tu­domány fellegvára, a csille­bérci Központi Fizikai Kuta­tó Intézet. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom