Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-22 / 69. szám

A NÉPÚJSÁG 1984. március 22. „A tettek beszélnek” Több mint egymillió kisdobos és úttörő akciója Riadó 19-65-84 Forró nyomon... Bonyhádi kisdobosok A hőgyészi Hunyadi Általános Iskola Barátság raja már kiállta a hét próbát, teljesítette a hét akadályt Időpont: 1984. március 21., a Tanácsköztársaság 65. év­fordulója. Színhely: Bonyhád, Alpári utca 95. Résztvevők: Érni Vilmos, 3. c osztályos ás Érni Krisz­tián 1. d osztályos tanulók, a II. számú iskola kisdobosa és kisdobosjelöltje. Reggel 1 óra 10 perc: A két fiú már több mint fél­órája útra készen, tréning­ruhában, anorákban, fejü­kön sapka, kezükben rek­lámszatyor, szívükben ha­tártalan izgalom és lelkese­dés. A reggeli ma nem íz­lik, nem is érdekli őket. Nagy eseményre várakoznak. A konyhából ki, az előszo­bába be, onnan a nappaliba, de ott sem az igazi. Csak telne már az idő! 7 óra 24 perc: Az anyuka még igazít mindegyik fiú ruházatán egyet, megnézi a szatyrokat. Krisztián a ki­sebb testvér nem hajlandó egyedül indulni. Mit akar a Vilcsi a rádióban? Ezt neki is tudni kell, elvégre ő is lesz kisdobos. 7 óra 28 perc: A rádiót felerősítik, falnak támasz­kodva feszülten várakoznak. Beszélgetnek. — Ne lóbáld a szatyrodat! — Kriszti, készítsd az aj­tót! — Jó, de akkor jöhetek én is veletek?! 7 óra 30 perc: A Kossuth rádióban elhangzik a felhí­vás. Érni Vilmos riadólánc­indító kilendül az ajtón, ha­tározott léptekkel indul a szomszédba, Wéberékhez. Már ketten folytatják az utat. Csípős idő van, tavaszi szél söpri a Fáy lakótelep utcáit. — Következik a Götz Robi! — Már itt is vagyok. A létszám növekszik, mert időközben befut Amrein Me­linda, Papp Ági és Braun Péter is. Egész kis csapat vonul a titkos helyre, ahol a további parancsot kapják. Ezt egyelőre csak Vilmos is­meri. A Gagarin utcai osz­tálytársak a türelmetlenség­től már az utcán toporogva várják társaikat. — Na végre, hogy ideérte­tek! — Menjünk gyorsan! A kis csapat, mert időköz­ben még heten érkeztek, rendezett sorokban vonul a cél felé. Senki sem irányít­ja őket. Maguktól is érzik, átérzik a dolog komolyságát, fontosnak érzik azt, amit tesznek. Izgatott beszélgetés­sel fordulnak be a központi iskola utcájába. 7 óra 41 perc: A felhívás óta alig telt el tíz perc, már­is 24 kisdobos vonul végig a Il-es iskola folyosóján, a matematika I-es terembe. — Tehát ide kellett jönni! Közben szinte özönlenek a tanulók ki és be a kapun. Színes forgatag az egész, sehol nem látni pedagógust, a gyerekek mégis tudnak mindent. Hova menjenek, mit csináljanak. Megérkezik a rajvezető és osztályfőnök, Csuka Katalin tanító néni. Előkerül a távirat, amit a Pajtás újságban megjelent kulcs alapján kell megfejte­ni. Serény, lázas munka kez­dődik. — Végre sikerült! A megbízott tanuló már rohan is a riadóparancsnok­ságra. Itt gyülekeznek az osztályok, rajok képviselői, akik meghallgatják az orszá­gos díszparancsot, amit Do- náth Dénes városi munkás- őrparancsnok olvas föl. Raj­ta kívül még húsz munkás­őr tevékenykedik az iskola kisdobosai és úttörői között. Segítenek a túrákon, lövésze­ten és ki tudja még hány helyen ?! 8 óra 21 perc: A 3. cések amíg a további utasításra várnak, jelvénykészítéssel töltik idejüket. Előkerülnek a rajzlapok, körzők, filcek és lassan mindenki boldog jelvénytulajdonos lesz. — Itt az új parancs! Részletesen: 9 óra — indu­lás a gimnáziumba, 9.35 — megnézzük a munkásőrség új épületét, 10.05 — irány a gyermekkönyvtár, 10.35 — vissza az iskolába, ebéd, es­te 18 órakor tábortűz az is­kolaudvaron. — Elfáradtam, de csuda klassz volt! — mondja Vil­mos, hiszen ő indította a 3. c akcióját. Mindenki másképp csinálja... Csapatvezetői szemmel Bechtlné Tóth Etelkát, a nagymányoki II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat csapat- vezetőjét arra kértem, mond­ja el ennek az akciónak a lényegét, és saját munkáju­kat ennek kapcsán. — Országos jellegű meg­mozdulásról van szó, amely a Tanácsköztársaság 65. év­fordulójának tiszteletére rendeztek. A riadóakció fel­hívása 1984. március 21-én reggel fél nyolckor hangzott el a Kossuth rádióban. „A tettek beszélnek” — ami az akció kapcsán is igazzá vált. Három nagyon fontos kulcs rejtőzik a 19—65—84 szá­mok mögött. A tizenkilenc természetesen 1919-re utal, 'a hatvanöt az évforduló szá­ma és a nyolcvannégy a máé. Jól előkészített riadóakció­ról beszélhetünk. Központi kiadvány jelent meg, amit mi január végén kaptunk kézhez. Ebben szerepelt az előkészítéssel kapcsolatos részletes terv és a napi prog­ramra vonatkozó igen sok és hasznos tanács. Ennek a megjelenése után öt tanuló­ból álló riadóparancsnoksá­got alakítottunk. Minden osztály képviseltette magát ebben, és igen komoly, ak­tív szervező és tervezőmun­kát végeztek. Folyamatosan tájékoztatták a rajokat a várható feladatokról. Ezek között szerepeltek a Tanács- köztársaság történetét fel­dolgozó, vezetőinek életét megismerő és megismertető feladatok. Mindenbe bevon­tuk az iskolarádiót is. Fon­tos kérdésként kezelték a rajok annak megismerését, amit tett a Tanácsköztársa­ság a gyerekekért. Mi itt Nagymányokon fórumot szerveztünk a helyi vezetők bevonásával. A tanács, a bri­kettgyár, a téesz. a Hazafias Népfront és a KlSZ-szerve- zet munkatársai válaszoltak lakóhelyünkkel kapcsolatos kérdésekre. Nagyon jó kezdeménye­zésnek bizonyult, hogy egy általunk felkért jogász elő­adást tartott az Alkotmány­ról és összehasonlítást tett az akkori és a mai hasonló­ságokról valamint értékelte a megvalósult terveket. A rajok egész évre terve­zett munkatervét most félre kellett tenni, ennek az ak­ciónak a kapcsán. Együtt ez kicsit soknak bizonyult vol­na, így átprogramoztuk ter­veinket. Vendégeink, akik meglátogattak bennünket akadályversenyeket, idős kommunisták köszöntését, plakátrajzoló versenyt, lö­vészversenyt, kirándulásokat, csillagkereső vetélkedőt és a felkészülésünk eredményeit is láthatták. Az őrsi és raj­szakácsok pedig meleg étel­lel várták a visszaérkező tár­sakat. összességében nagyszerű kezdeményezés volt, igen sok szervezési feladattal teletűz­delve, romantikus, színes ka- valkád jellemezte. Szükség van rá, pezsgővé, mozgal­massá tette a gyerekek nap­ját, és nem utolsó sorban is­mereteiket is gyarapította. Sokat kellett készülni rá, de megérte! Mármint, hogy az aka­dályversenyt. A népszerű együttes közkedvelt slágeré­nek szövege az országos ria­dóparancs, az úttörők fel­adatai kapcsán jutott eszem­be. Bár annyi biztos, a reg­geli készülődés, otthoni vá­rakozás — legalábbis a leg­kisebbeknél — majd min­denhol ugyanolyan lázas volt. Sokan már jócskán idő előtt „útrakészek” voltak: elemózsia a szatyorban, nyakkendő felkötve, őrsi zászló a kézben. Csakhogy még várni kellett a társra, a riadólánc előző emberére, aki „váratlanul” érkezik, hogy tovább fussanak, egy házzal odébb, ugyanez is­métlődjön meg a harmadik, negyedik gyereknél is. A vá­rakozást azonban legtöbben kitörölnék életükből. S ez vonatkozik még inkább a gyerekekre. De miután ti­zedszer is megnézte az órát — egyeztetve a család vala­mennyi tagjával, jól jár-e — s kikémlelt az ablakon, odafutott az ajtóhoz, hátha kopogtak, végre megérkezett a társ — indulhatunk. * A hőgyészi Hunyadi János Általános Iskolában hét aka­dályt kellett leküzdeniük a diákoknak. A versenyen ra­jonként vettek részt a tanu­lók, közösen, együttes erő­vel kellett átverekedni ma­gukat az akadályokon. Ezek között alaki, mozgalmi fel­adványokon kívül történelmi tájékozottságukról kellett számot adni a csapatoknak, sőt fizikai felkészültségüket, ügyességüket is bizonyítani­uk kellett. A délutáni prog­ramban tábortűz szerepelt. Dombóváron, a Molnár György Általános Iskolában, szintén az évfordulóhoz kap­csolódóan csillagszerző ver­senyt szerveztek. Ennek lé­nyege: öt állomáson kellett az őrsöknek megfelelni, amelyeken a helyes megol­dásokért, jó feleletekért a vörös csillag egy-egv rész­letét kapták meg. Így állt össze végül az ötágú jelkép, a vörös csillag — persze csak a legjobbaknak, akik valamennyi feladatnak meg­Ahány iskola, annyi szo­kás, mondhatnánk ennek az akciónak a keretein belül. És ez így van jól, hiszen minden iskola és vele az úttörőcsapata ismeri a ma­ga körülményeit, lehetősé­geit és igényeit. Így ezek­nek a figyelembevételével alakítják programjaikat. A szekszárdi V. számú ál­talános iskola úttörőcsapata a közeljövőben veszi fel a Béri Balogh Ádám nevet. Mi sem természetesebb an­nál, hogy ilyen esetben a március 21-i ünnepségek előtt két raj rendbehozta Béri Balogh Ádám fájának környezetét és a Tanácsköz­társaság 65. évfordulója al­kalmából virágot is helye­zett el ott. Az úttörőcsapat program­ja nyolc órakor kezdődött meg, ekkorra érkeztek az iskolába kisdobosok és úttö­rők egyaránt. A távirat szö­vegének megfejtése után plakátrajzoló verseny kez­dődött, amit ünnepi megem­lékezés követett. Tíz órakor már kiállítás nyílt a legsi­kerültebb művekből, közben a 4.—5. osztályosok hatvan kérdésből álló vetélkedő ke­retein belül mérték össze tudásukat. Aztán fél tizenegykor kö­vetkezett a „csúcs”. Az MHSZ autó- és repülőmo­dellezői három autó- és két repülőmodellel több mint egyórás bemutatót tartottak az iskola kézilabdapályáján. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy több mint ezer kisdobos és úttörő szívét do­bogtatták meg a kis jármű­vek. A környéken lakók is a kerítéshez sereglettek és a járókelők sem tudtak elmen­ni anélkül emellett a látvá­nyosság mellett úgy, hogy ne nézegették volna néhány percig. Volt még sport- és váltó- verseny, aerobik a kicsik­nek, rajzfilmvetítés az ebéd­lőben. A népszerű tanár— diák mérkőzés sem marad­hatott el. A fiúk fociban, a lányok kosárlabdában igye­keztek megverni tanáraikat. A programot táncház egé­szítette ki, amit a szekszár­di művelődési ház táncosai Kapási Júlia vezetésével gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt nagy örömére tar­tott. Ezt követte a napi mun­ka értékelése, majd ünnepé­lyesen, fáklyagyújtással fe­jezték be a napot. Modellezők a kézilabdapályán I i! un mm II i/tti!i i mi i ni in feleltek. A sok érdekes fel­adat közül kiemelhető pél­dául a rejtvényfejtő állomás, ahol kisméretű, de nem is túl könnyű rejtvény meg­fejtésével a PROLETÁR szót betűzhették ki. A legkiseb­beknek persze még nehezen ment, bár az őrsvezető, az idősebb felsős társuk kísér­te őket. A lelkesedésük azonban a „nagyokén” is túlnőtt... Ha nem is tudtak valamennyi feladattal meg­birkózni, elkeseredésre nem volt okuk. Hiszen van, ami az eredménynél is fonto­sabb... Az esti tábortűz per­sze itt sem maradhatott el, közös énekléssel, tánccal tá­bortűz mellett fejezték be a mozgalmas napot az iskola diákjai, pedagógusai. A Magyar Úttörők Országos Szövetsé­gének felhívása nyomán falun és városon egyaránt a március 21-ei reggel gyermek- zsivalytól, vonulásoktól, gyülekezőktől volt hangos. Kisdobosok és úttörők indultak a rádiófelhívás nyomán társaikhoz. Vitték a hírt, — kezdetét vette az az országos program, melynek indítása a Kossuth rá­dióban fél nyolckor elhangzott díszparancs volt. Ezt a díszparancsot Surány Pál, az 1919-ben alakult Marx Károly úttörőcsa­pat egykori vezetője olvasta fel. Aláírta Haraszti István, a Magyar Úttörők Orszá­gos Szövetsége titkára és Farkas Berta­lan űrhajós, a Magyar Népköztársaság Hőse. Kisdobosok és úttörők indultak a dísz­parancs felolvasása után úttörőcsapatuk­hoz, rajukhoz, őrsükhöz és az előre kidol­gozott programok alapján a 65. évforduló tiszteletére akadályversenyeket, túrákat, vetélkedőket és különböző programokat rendeztek. Az országban a felhívás után több mint egymillió iskoláskorú tanuló tettekkel tisztelgett egykori elődeik és a Tanácsköztársaság emléke előtt. Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok A csillagszerző verseny egyik állomása a dombóvári mű­velődési központban volt Feladatmegoldás közben a dombóvári Molnár György Általános Iskola 3. c osztályának Ezermester őrse Felszálláshoz készülődve Az oldalt írta: Takács Zsuzsa és Szabó Sándor, a fotókat készítette: Kap- finger András.

Next

/
Oldalképek
Tartalom