Tolna Megyei Népújság, 1984. március (34. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
A NÉPÚJSÁG 1984. március 22. „A tettek beszélnek” Több mint egymillió kisdobos és úttörő akciója Riadó 19-65-84 Forró nyomon... Bonyhádi kisdobosok A hőgyészi Hunyadi Általános Iskola Barátság raja már kiállta a hét próbát, teljesítette a hét akadályt Időpont: 1984. március 21., a Tanácsköztársaság 65. évfordulója. Színhely: Bonyhád, Alpári utca 95. Résztvevők: Érni Vilmos, 3. c osztályos ás Érni Krisztián 1. d osztályos tanulók, a II. számú iskola kisdobosa és kisdobosjelöltje. Reggel 1 óra 10 perc: A két fiú már több mint félórája útra készen, tréningruhában, anorákban, fejükön sapka, kezükben reklámszatyor, szívükben határtalan izgalom és lelkesedés. A reggeli ma nem ízlik, nem is érdekli őket. Nagy eseményre várakoznak. A konyhából ki, az előszobába be, onnan a nappaliba, de ott sem az igazi. Csak telne már az idő! 7 óra 24 perc: Az anyuka még igazít mindegyik fiú ruházatán egyet, megnézi a szatyrokat. Krisztián a kisebb testvér nem hajlandó egyedül indulni. Mit akar a Vilcsi a rádióban? Ezt neki is tudni kell, elvégre ő is lesz kisdobos. 7 óra 28 perc: A rádiót felerősítik, falnak támaszkodva feszülten várakoznak. Beszélgetnek. — Ne lóbáld a szatyrodat! — Kriszti, készítsd az ajtót! — Jó, de akkor jöhetek én is veletek?! 7 óra 30 perc: A Kossuth rádióban elhangzik a felhívás. Érni Vilmos riadóláncindító kilendül az ajtón, határozott léptekkel indul a szomszédba, Wéberékhez. Már ketten folytatják az utat. Csípős idő van, tavaszi szél söpri a Fáy lakótelep utcáit. — Következik a Götz Robi! — Már itt is vagyok. A létszám növekszik, mert időközben befut Amrein Melinda, Papp Ági és Braun Péter is. Egész kis csapat vonul a titkos helyre, ahol a további parancsot kapják. Ezt egyelőre csak Vilmos ismeri. A Gagarin utcai osztálytársak a türelmetlenségtől már az utcán toporogva várják társaikat. — Na végre, hogy ideértetek! — Menjünk gyorsan! A kis csapat, mert időközben még heten érkeztek, rendezett sorokban vonul a cél felé. Senki sem irányítja őket. Maguktól is érzik, átérzik a dolog komolyságát, fontosnak érzik azt, amit tesznek. Izgatott beszélgetéssel fordulnak be a központi iskola utcájába. 7 óra 41 perc: A felhívás óta alig telt el tíz perc, máris 24 kisdobos vonul végig a Il-es iskola folyosóján, a matematika I-es terembe. — Tehát ide kellett jönni! Közben szinte özönlenek a tanulók ki és be a kapun. Színes forgatag az egész, sehol nem látni pedagógust, a gyerekek mégis tudnak mindent. Hova menjenek, mit csináljanak. Megérkezik a rajvezető és osztályfőnök, Csuka Katalin tanító néni. Előkerül a távirat, amit a Pajtás újságban megjelent kulcs alapján kell megfejteni. Serény, lázas munka kezdődik. — Végre sikerült! A megbízott tanuló már rohan is a riadóparancsnokságra. Itt gyülekeznek az osztályok, rajok képviselői, akik meghallgatják az országos díszparancsot, amit Do- náth Dénes városi munkás- őrparancsnok olvas föl. Rajta kívül még húsz munkásőr tevékenykedik az iskola kisdobosai és úttörői között. Segítenek a túrákon, lövészeten és ki tudja még hány helyen ?! 8 óra 21 perc: A 3. cések amíg a további utasításra várnak, jelvénykészítéssel töltik idejüket. Előkerülnek a rajzlapok, körzők, filcek és lassan mindenki boldog jelvénytulajdonos lesz. — Itt az új parancs! Részletesen: 9 óra — indulás a gimnáziumba, 9.35 — megnézzük a munkásőrség új épületét, 10.05 — irány a gyermekkönyvtár, 10.35 — vissza az iskolába, ebéd, este 18 órakor tábortűz az iskolaudvaron. — Elfáradtam, de csuda klassz volt! — mondja Vilmos, hiszen ő indította a 3. c akcióját. Mindenki másképp csinálja... Csapatvezetői szemmel Bechtlné Tóth Etelkát, a nagymányoki II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat csapat- vezetőjét arra kértem, mondja el ennek az akciónak a lényegét, és saját munkájukat ennek kapcsán. — Országos jellegű megmozdulásról van szó, amely a Tanácsköztársaság 65. évfordulójának tiszteletére rendeztek. A riadóakció felhívása 1984. március 21-én reggel fél nyolckor hangzott el a Kossuth rádióban. „A tettek beszélnek” — ami az akció kapcsán is igazzá vált. Három nagyon fontos kulcs rejtőzik a 19—65—84 számok mögött. A tizenkilenc természetesen 1919-re utal, 'a hatvanöt az évforduló száma és a nyolcvannégy a máé. Jól előkészített riadóakcióról beszélhetünk. Központi kiadvány jelent meg, amit mi január végén kaptunk kézhez. Ebben szerepelt az előkészítéssel kapcsolatos részletes terv és a napi programra vonatkozó igen sok és hasznos tanács. Ennek a megjelenése után öt tanulóból álló riadóparancsnokságot alakítottunk. Minden osztály képviseltette magát ebben, és igen komoly, aktív szervező és tervezőmunkát végeztek. Folyamatosan tájékoztatták a rajokat a várható feladatokról. Ezek között szerepeltek a Tanács- köztársaság történetét feldolgozó, vezetőinek életét megismerő és megismertető feladatok. Mindenbe bevontuk az iskolarádiót is. Fontos kérdésként kezelték a rajok annak megismerését, amit tett a Tanácsköztársaság a gyerekekért. Mi itt Nagymányokon fórumot szerveztünk a helyi vezetők bevonásával. A tanács, a brikettgyár, a téesz. a Hazafias Népfront és a KlSZ-szerve- zet munkatársai válaszoltak lakóhelyünkkel kapcsolatos kérdésekre. Nagyon jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy egy általunk felkért jogász előadást tartott az Alkotmányról és összehasonlítást tett az akkori és a mai hasonlóságokról valamint értékelte a megvalósult terveket. A rajok egész évre tervezett munkatervét most félre kellett tenni, ennek az akciónak a kapcsán. Együtt ez kicsit soknak bizonyult volna, így átprogramoztuk terveinket. Vendégeink, akik meglátogattak bennünket akadályversenyeket, idős kommunisták köszöntését, plakátrajzoló versenyt, lövészversenyt, kirándulásokat, csillagkereső vetélkedőt és a felkészülésünk eredményeit is láthatták. Az őrsi és rajszakácsok pedig meleg étellel várták a visszaérkező társakat. összességében nagyszerű kezdeményezés volt, igen sok szervezési feladattal teletűzdelve, romantikus, színes ka- valkád jellemezte. Szükség van rá, pezsgővé, mozgalmassá tette a gyerekek napját, és nem utolsó sorban ismereteiket is gyarapította. Sokat kellett készülni rá, de megérte! Mármint, hogy az akadályversenyt. A népszerű együttes közkedvelt slágerének szövege az országos riadóparancs, az úttörők feladatai kapcsán jutott eszembe. Bár annyi biztos, a reggeli készülődés, otthoni várakozás — legalábbis a legkisebbeknél — majd mindenhol ugyanolyan lázas volt. Sokan már jócskán idő előtt „útrakészek” voltak: elemózsia a szatyorban, nyakkendő felkötve, őrsi zászló a kézben. Csakhogy még várni kellett a társra, a riadólánc előző emberére, aki „váratlanul” érkezik, hogy tovább fussanak, egy házzal odébb, ugyanez ismétlődjön meg a harmadik, negyedik gyereknél is. A várakozást azonban legtöbben kitörölnék életükből. S ez vonatkozik még inkább a gyerekekre. De miután tizedszer is megnézte az órát — egyeztetve a család valamennyi tagjával, jól jár-e — s kikémlelt az ablakon, odafutott az ajtóhoz, hátha kopogtak, végre megérkezett a társ — indulhatunk. * A hőgyészi Hunyadi János Általános Iskolában hét akadályt kellett leküzdeniük a diákoknak. A versenyen rajonként vettek részt a tanulók, közösen, együttes erővel kellett átverekedni magukat az akadályokon. Ezek között alaki, mozgalmi feladványokon kívül történelmi tájékozottságukról kellett számot adni a csapatoknak, sőt fizikai felkészültségüket, ügyességüket is bizonyítaniuk kellett. A délutáni programban tábortűz szerepelt. Dombóváron, a Molnár György Általános Iskolában, szintén az évfordulóhoz kapcsolódóan csillagszerző versenyt szerveztek. Ennek lényege: öt állomáson kellett az őrsöknek megfelelni, amelyeken a helyes megoldásokért, jó feleletekért a vörös csillag egy-egv részletét kapták meg. Így állt össze végül az ötágú jelkép, a vörös csillag — persze csak a legjobbaknak, akik valamennyi feladatnak megAhány iskola, annyi szokás, mondhatnánk ennek az akciónak a keretein belül. És ez így van jól, hiszen minden iskola és vele az úttörőcsapata ismeri a maga körülményeit, lehetőségeit és igényeit. Így ezeknek a figyelembevételével alakítják programjaikat. A szekszárdi V. számú általános iskola úttörőcsapata a közeljövőben veszi fel a Béri Balogh Ádám nevet. Mi sem természetesebb annál, hogy ilyen esetben a március 21-i ünnepségek előtt két raj rendbehozta Béri Balogh Ádám fájának környezetét és a Tanácsköztársaság 65. évfordulója alkalmából virágot is helyezett el ott. Az úttörőcsapat programja nyolc órakor kezdődött meg, ekkorra érkeztek az iskolába kisdobosok és úttörők egyaránt. A távirat szövegének megfejtése után plakátrajzoló verseny kezdődött, amit ünnepi megemlékezés követett. Tíz órakor már kiállítás nyílt a legsikerültebb művekből, közben a 4.—5. osztályosok hatvan kérdésből álló vetélkedő keretein belül mérték össze tudásukat. Aztán fél tizenegykor következett a „csúcs”. Az MHSZ autó- és repülőmodellezői három autó- és két repülőmodellel több mint egyórás bemutatót tartottak az iskola kézilabdapályáján. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy több mint ezer kisdobos és úttörő szívét dobogtatták meg a kis járművek. A környéken lakók is a kerítéshez sereglettek és a járókelők sem tudtak elmenni anélkül emellett a látványosság mellett úgy, hogy ne nézegették volna néhány percig. Volt még sport- és váltó- verseny, aerobik a kicsiknek, rajzfilmvetítés az ebédlőben. A népszerű tanár— diák mérkőzés sem maradhatott el. A fiúk fociban, a lányok kosárlabdában igyekeztek megverni tanáraikat. A programot táncház egészítette ki, amit a szekszárdi művelődési ház táncosai Kapási Júlia vezetésével gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt nagy örömére tartott. Ezt követte a napi munka értékelése, majd ünnepélyesen, fáklyagyújtással fejezték be a napot. Modellezők a kézilabdapályán I i! un mm II i/tti!i i mi i ni in feleltek. A sok érdekes feladat közül kiemelhető például a rejtvényfejtő állomás, ahol kisméretű, de nem is túl könnyű rejtvény megfejtésével a PROLETÁR szót betűzhették ki. A legkisebbeknek persze még nehezen ment, bár az őrsvezető, az idősebb felsős társuk kísérte őket. A lelkesedésük azonban a „nagyokén” is túlnőtt... Ha nem is tudtak valamennyi feladattal megbirkózni, elkeseredésre nem volt okuk. Hiszen van, ami az eredménynél is fontosabb... Az esti tábortűz persze itt sem maradhatott el, közös énekléssel, tánccal tábortűz mellett fejezték be a mozgalmas napot az iskola diákjai, pedagógusai. A Magyar Úttörők Országos Szövetségének felhívása nyomán falun és városon egyaránt a március 21-ei reggel gyermek- zsivalytól, vonulásoktól, gyülekezőktől volt hangos. Kisdobosok és úttörők indultak a rádiófelhívás nyomán társaikhoz. Vitték a hírt, — kezdetét vette az az országos program, melynek indítása a Kossuth rádióban fél nyolckor elhangzott díszparancs volt. Ezt a díszparancsot Surány Pál, az 1919-ben alakult Marx Károly úttörőcsapat egykori vezetője olvasta fel. Aláírta Haraszti István, a Magyar Úttörők Országos Szövetsége titkára és Farkas Bertalan űrhajós, a Magyar Népköztársaság Hőse. Kisdobosok és úttörők indultak a díszparancs felolvasása után úttörőcsapatukhoz, rajukhoz, őrsükhöz és az előre kidolgozott programok alapján a 65. évforduló tiszteletére akadályversenyeket, túrákat, vetélkedőket és különböző programokat rendeztek. Az országban a felhívás után több mint egymillió iskoláskorú tanuló tettekkel tisztelgett egykori elődeik és a Tanácsköztársaság emléke előtt. Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok A csillagszerző verseny egyik állomása a dombóvári művelődési központban volt Feladatmegoldás közben a dombóvári Molnár György Általános Iskola 3. c osztályának Ezermester őrse Felszálláshoz készülődve Az oldalt írta: Takács Zsuzsa és Szabó Sándor, a fotókat készítette: Kap- finger András.
