Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

1983. augusztus 9. ^fcpÜJSÁG 3 Kinek veszteséges a tejtermelés? A végtermék előállítására kell ösztönözni A meszesmühelyben (I.) az ember bírja ki.. Mint halászok a hálót... csak ez nyersbőr és nehéz Ennél drágább oklevelet .még nem kaptunk — mutat­ja egy termelőszövetkezeti el­nök a tejtermelési verseny­ben elért helyezésük után já­ró okmányt. Bekereteztethet- jük, kiakaszthatjuk a falra, de azt már aligha tehetjük meg, hogy aláírjuk: ez az ok­levél 2,9 millió forintjába ke­rült a gazdaságnak. A termelőszövetkezet jó hí­rű gazdaság, s hírnevét ép­pen élenjáró tejtermelésével alapozta meg egy évtizede. Azóta is többször értek el helyezést az országos tejter­melési versenyben. Láttak jobb napokat is persze, volt idő. amikor nemcsak az ok­levéllel, hanem a tejterme­lés gazdaságosságával is büszkélkedhettek. Mi változott meg azóta? Lanyhult a gazdaságban a technológiai fegyelem, ke­vésbé figyelnének az állatok takarmányozására, gondozá­sára? Ezt tagadják a szö­vetkezet vezetői. A számok mellettük szólnak. Tavaly is átlagosan 6668 liter tejet fej­tek egv Holstein-fríz fajtájú tehéntől, a megszületett bor­jaknak mindössze két száza­léka hullott el. Száz liter tej előállításához 2 órát töltenek az emberek az istállóban és környékén. A gazdaság tehát az átlagot jóval meghaladó termelési szintet ért el, s ezt tartják esztendők óta. A veszteség mégis tény, s ennek okát a közgazdasági szabályozásban, pontosabban a tej felvásárlási árában le­lik meg a szövetkezet veze­tői. Csak két adat ennek ér­zékeltetésére: egy liter tejet 8,56 forintért tudnak előállí­tani, s összesen 6,7 forintot kapnak érte. így aztán minél többet termelnek, annál in­kább növelik veszteségüket. — Milyen volt az esküvői szertartás? — Először délelőtt bemen­tünk Örkényibe, a tanácshoz — veszi át a szót az Ifjú férj, Ullein Jakab. — Ott megvolt az ügy hivatalos része, majd visszajöttünk ide a fesztivál­ra. A nagyszínpadon Dévényi Tibor műsorvezető bemutat­ta mindegyik párt a közön­ségnek és onnét hintókon mentünk ki a jeltoronyhoz. — Először ültem négylovas hintón — folytatja Ferencz Zsuzsa. — Végig az út szálén álltak, ingtegettek, éljeneztek az emberek. „Szaporodjatok, mint a csicsóka” — kiabálta egy idős bácsi. Szóval felejt­hetetlen élmény volt az egész. — Kint a jeltoronynál az­tán megvolt az esküvő, kü- lön-külön összeadták mind­egyik párt, majd rövid be­széd következett. A Képes Űj ságtól bábakelengyét kap­tunk ajándékba. — Nászútra hova mennek? — kérdezem újra az ifjú fér­jet. — Stílszerűen a kemping- körülményék között tartott esküvőhöz, kempingezni, or­szágjárásra megyünk. Bérel­tünk egy lakókocsit, néhány napig azzal járjuk majd az országot. * Az örömanyával, Ferencz Lajosnéval az esti lakodalom­ban találkoztam. — Késői kislány a Zsuzsi — mondja —, negyvenkét évesen szültem. Így már nyugdíjas vagyok, mire férj­hez adtam. Amikor mondták, hogy itt akarnak összeháza­sodni, el sem tudtam képzel­ni, mi lesz. Aztán olyan szép lett, hogy sose gondoltam volna ezt. Amikor Zsuzsiék elmentek a hintával, miniket a rokonságot különlbuszokkal szállítottak ki a jel toronyihoz. Rendőrautó ment előttünk, mégis csák lépésben tudtunk haladni, akikora volt a tömeg. Leírhatatlan hangulata volt az egésznek. És ez a lakoda­lom is. Sátorban vagyunk, de jó a zene, hangulatos min­den. Az említett vezetők nem magányos panaszkodók, má­sutt is tapasztalhatók hason­ló jelenségek. Persze az is igaz, hogy ők vannak keve­sebben, ugyanis az átlagos termelési színvonalat elérők­nek kevesebb oka van a búslakodásra. így az a fur­csa helyzet alakult ki, hogy néhány élenjáró gazdaságban vált veszteségessé a tejter­melés. Szükségtelen bonyolult közgazdasági fejtegetések­be bocsátkozni, a tejterme­lés vesztesége könnyen föl­deríthető. A tej felvásárlási ára ugyanis három részadat­ból áll össze: van az úgyne­vezett alapár, a nagyüzemi árkiegészítés és a tejprémi- um. Az első két tétel vala­mennyi termelőnek azonos összeg literenként, tehát a tej felvásárlási árának eme­lése a tejprémiummal érhető el. Csakhogy a prémiumot a tejértékesítés növekedése után fizetik. A gazdaságok két módon adhatnak el több tejet: vagy töbet fejnek egy tehéntől, vagy újabb állato­kat vezetnek az istállóba. Mindkét módszernek vannak korlátái. Az említett gazdaságban tartósan magas színvonalú termelést értek el, amit .már nem lehetett látványosan nö­velni. Másfelől takarmány­termő területük is meghatá­rozott nagyságrendű, nem tudták növelni a tehenek lét­számát sem. Ennek következ­ménye, hogy le kellett mon­daniuk a tejprémiumról, s ezzel együtt a tejtermelés jövedelmezőségéről is. S itt elakadtak, mert a kézenfekvő megoldás, a tehenészet fel­számolása, szóba sem jöhet. Nagy értékű, importból szár­mazó állomány termel az is­tállókban, selejtezésük rend­— Aludt már sátorban más­kor is? — Nem, soiha. Ez az első kempingezésem, de mondha­tom, nagyon tetszik ... * Vasárnap dél, forróság. A nagyszínpad előtt több mint negyedmilliós tömeg tekint az égre, várja a repülőgépet, amelyből kiugró ejtőernyősök hozzák a magyar fiatalok bé­keüzenetét. Sorra bomlanak ki az égen a színes ernyők, majd Pákozdi Mariann, a bu­dapesti HSC ejtőernyős klub­jának sportolója hozza a szín­padra a békeüzenetet, amit Farkas Bertalan űrhajós ol­vas fel. Ezután a Magyar Nők Országos Tanácsának béke- üzenetét ismertették, majd a fesztivál díszvendége, Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke lépett a mikrofonhoz. „Ha nem tudjuk megőriz­ni a békét, akkor száz év múl­va nem lesz, aki ezt, a most acélkazettába helyezett üze­netet elolvassa. Jó lenne, ha a száz évvel később élő utó­daink azt mondanák, ezt az üzenetet az a generáció he­lyezte el, akik elűzték az em­beriség történetéből a hábo­kívül nagy üzemi és népgaz­dasági veszteség volna. A tejtermelés jövedelmező­sége persze nemcsak az élen­járó gazdaságokban, hanem mindenütt romlott az elmúlt másfél évben. Egy 1981-ben készült felmérés szerint az állattenyésztési ágazatok kö­zött a tejtermelés volt a leg­jövedelmezőbb, megelőzte a .marha-, sertés- és csirkehús­termelést. A húsexportot vi­szont csak úgy lehetett növel­ni, ha a termelés gazdasá­gossága javul. Mivel az or­szágnak nem volt több pénze az állattenyésztés támogatá­sára, az ágazaton belül cso­portosították át a felhasznál­ható összeget. Jelenleg már a teitermelés van a legkedve­zőtlenebb helyzetben. Persze nemcsak a szabályo­zó változása miatt maradt le a tejtermelés jövedelmezősé­ge a hústermeléstől. A nagy­üzemek sem használták ki a kínálkozó lehetőségeket. A tervezettnél kevesebb tejet termeltek, így 600 millió fo­rint tejnrémiumot nőm tud­tak kifizetni a felvásárlók. A tejtermelés összességében nö­vekedett ugyan, de mivel el­maradt a tervezettől, a tá­mogatás egy részéről lemond­tak a gazdaságok. Vitathatatlan, az intézke­dések az élenjárókat sújtot­ták leginkább. Jelenleg már dolgoznak a szakemberek a szabályozás módosításán. Tö­rekvésük, hogy a jövedelme­zőséget ne a különféle támo­gatásokkal érhessék el az üzemek, hanem a teljesítmé­nyükkel. A végtermék elő­állítására kell ösztönözni a gazdaságokat, így a maga­sabb termelési színvonalat elérők sem járhatnak rosz- szul. rút, akik megteremtették az örök békét” — mondotta. „Győzni fogunk, mert sokan vagyunk. Éljen Magyaror­szág, éljen a szocializmus, a béke!!!” — fejezte beköszön­tőjét. Ezután Sarkadi Nagy Bar­na, az Országos Béketanács főtitkára szólt a fesztivál résztvevőihez, majd autóbu­szok szállították a vendégeket a jeltoronyhoz, ahol Somogy- vári László, Örkény nagyköz­ségi Közös Tanácsának elnö­ke helyezte el a torony mel­letti kőtömbbe az acéldoboz­ba zárt békeüzenetet. Az Ör­kényi tanács gondozza a jö­vőben a kőtömböt, ami őrzi a 2083 augusztusában felbon­tandó üzenetet. * Délután a közönség ked- venceindk műsorával folyta­tódott a békefesztivál prog­ramja. Színészek, operett- és tánedalíénekesek, zenékarok váltották egymást és bár so­kan készülődtek már haza­felé, több ezren voltak, akik még az esti órákat is meg­várták PusztaVacson. tamási János Itt csak A nagy hodály műhelyben a zaj nem is elviselhetetlen, öt percnyi zsongás után a fül megszokjál, s már a be­szélgetés is úgy megy tovább, ahogy normális körülmények között kell. Nem így az orr nyálkahártyája. A bűz fél­óráig is zavarja az embert, aztán szépen lassan hozzá­szokik, mint kutya a bolhái­hoz. A bűzről nem is lehet mondani mást. Van és kész. De, hogy milyen? Faj súlytalan., Van abban rot­hadásra utalói, meg a külön­böző vegyszerek szaga ... De összességében semmi külö­nös nem érzékelhető. Az emberek arca, válla, karja nedves. Nem izzadt­ság. Valami más. Pára ... Csillog ... Olyan, mintha a Balaton partiján lekenték volna magukat napolajjal. A ipára fojtogató... Nem is fojtogató, csak kellemetlen kaparást okoz a gégében, és elegyedik a különféle érzék­szervek jelzéseivel. Leírha­tatlan. A ipára „van”. Azt mondják, itt csak az ember birja ki. A vas alkat­részek sorra rozsdásodnak. A vasbeton-szerkezetek évek múlva imállani kezdenek. Az embernek „csak” az ízületei mennek tönkre. A nagy hodály műhelyben nincs semmi különös. Tar­goncák szaladnak, forognak a dobok, amik nagy, hordó- szerű alkalmatosságok, ben­ne a nyers bőr ázik a vegy­szerekben, a mésziben,. A másik falnál pedig pódiu­mok, rajtuk emberek, lent a földön, ,is emberek. A gépet etetik, a nyers bőrrel. A moz­dulatukat lelhet figyelni. iGyönyörködni benne. A mozdulat elárulja az embert. iLehet ímmel-áimmal mozdul­ni, lehet lendületesen,. De itt csak lendületesen mozdul mindenki, máskülönben a nyaka köré tekeredne a le­pedő nagyságú tmarhabőr. Az pedig kellemetlen. Ezért kell és van a lendület. Még ak­kor is, ha már sajog a csuk­ló, amikor a gyémántot már alig tudja fogni. '(A gyémánt egy fogó, amivel megfogják a bőrt, de hogy miért nevez­ték el a legnemesebb és leg­keményebb ásvány nevéről azt a kaimpószerű szerszá­mot, senki sem tudja meg­mondani. Talán, az értéke, a munka értéke változtatta, a vasat gyémánttá, vagy a gyűlölet, hogy egész nap ezt szorongatja az ember.) A gyémántot erősen kell szorí­tani, mert az csak akkor fog­ja meg a bőrt, s azt csak ak­kor lehet vele a gép hengerei közé lendíteni. iA pódiumon nincs megál­lás. Hajnaliban — négy óra­kor — felállnak rá, s lendí­tik a bőrt. mint halászok a hálót. íMegtisztitják a feles­leges faggyútól, a húscafa­toktól. iDe még nem tartunk itt... Egyelőre Király László 'üzemvezetővel álldogálunk a nagy Ihodály 'műhely köze­pén,. A MESZESMÜHELY FELADATAI... A szaiknyeiv meszesnek nevezi a nagy ihodály mű­helyt. A bőrgyártás első mű- rvelete folyik itt. A legnehe­zebb munka, a legutálato- sabb és a legjobban megfize­tett. 'Ez utóbbit a gyárban, — a Siimontornyai Bőrgyárban — mondja mindenki, csak a meszesműhely dolgozói nem,. A legjobban fizetett kifeje­zés viszonylagos. Az igaz, hogy a legtöbb bért innét vi­szik haza az emberek, de a munkát vajon meg lehet-e fizetni ott, ahol, az ember ibírja a legtovább, minden más szerkezet tönkremegy a sós, ipárás levegőiben,? Király László szakavatot­tan, vezet be a bőrgyártás rejtelmeibe. Az üzemvezető 33 éves, fiatal ember a szak­mában. Vegyipari techniku­mot 'végzett. 'Dolgozott labo­ratóriumban,, majd művezető lett itt, később, alig három évvel ezelőtt,, előrelépett. Családi, úgymond dinaszti­kus alapon dolgozik éppen itt. — öregapám hasító,mester volt. Édesapám is tiímárszaik- imumkás. Ez a tény nem sokat jelent az ottaniaknak, mert, szinte minden munkásnak dolgo­zott a GYiÁRiBAiN rokona. Király László alacsony ember. Elveszik az izmos, erős térmunkások között, ám tisztelik az itteniek. (Nem az alak számít, a tett. Hogyan tud irányítani? Az emberekkel bánni... Az üzemvezető felnéz a többi­ekre. így talán még jóízűt veszekedni sem lehet. Föl­felé néave... De nem is kell veszekedni. Tudja min­denki, mi a feladata. — Aki nem, ide való, azt úgyis kimarják maguk kö­zül — mondja, s ezzel a, fe­gyelmezési feladat megol­dottnak tekinthetői Egyéb­ként nincs könnyű feladata. Az itteni emberek tudják, mit érnek a gyárnak, ezért a hangjuk is keményebb. Csak tiszta és őszinte szóval lehet leszerelni őket. Handaban- dázással és ígérgetésekkel nem. A meszesműhelyben kell a lefagyasztott nyersbőrnek visszaadni az eredeti nedves­ségtartalmát,, s 'közben fel­tárni a bőrt, lehetővé tenni, hogy a későbbiek során a rostok közé a cserzőanyag bekerüljön és megszabadíta­ni a már említett felesleges anyagtól: a szőrtől, a fagy- gyútól, a húscafatoktól. Évente tizenháromezer tonna ibőrt dolgoznak fel — mozgatnak meg;., Az üzem­rész létszáma pedig alig ki­lencven 1 — Ezen a munkahelyen kevesen töltenek el, 25—30 óvet — mondja az üzemve­zető. — Talán ha ketten— hárman. A iGulyás István, 30- at, Kovács I. József pedig 25-iöt, ez pedig nagy ritka­ság itt a gyárban... HAZAFI JÓZSEF Fotó: KAPFINGER ANDRÁS '(Folytatjuk.) A nagy hodály műhely Sim ontorayán, a bőrgyárban Farkas József Részt vett a békefesztiválon Romes Csandra, a Béke­világtanács elnöke is

Next

/
Oldalképek
Tartalom