Tolna Megyei Népújság, 1983. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-09 / 187. szám
a Képújság 1983. augusztus 9. Nagy sikerrel vetítették a szekszárdi Panoráma filmszínházban az Ez igen című amerikai filmvígjátékot Moziban Latyi visszatérése Micsoda film, micsoda színészek, — sóhajtottam fel a moziból kijőve, hisz bent — amíg az Egy szoknya, egy nadrág vetítése tartott —, nem volt idő elgondolkodni azon, hogy a régi mesterek mennyire értettek a neveltetéshez. A film pergő cselekménye, a jól elhelyezett poénok sora nem engedte a néző figyelmét elkalandozni. Népes színészdinasztia a Latabároké, de közülük is a legnagyobb, a legemlékezetesebb Latabár Kálmán, a közkedvelt Latyi volt. A színházak színpadán, az utcán, mindenütt érezhette népszerűségét, ugyanakkor életében és halála után is érték támadások, rágalmak. Öt is ripacs- nak tartották egyesek, mint Az egy szoknya, egy nadrág című film főszereplőjét, Sóvári Pétert, aki a maga színészi eszközeivel áll bosz- szút az őt sértegetőn. Mintha ezzel a filmmel Latyi is visszavágna az őt támadóknak, mintha halálon túli fintora lenne ez a film, „Nézzétek, visszajöttem, lássátok meg, hogy mekkora színész voltam" — mondaná. Mert ez — hiába a mellette szereplő válogatott színészgárda — Latabár Kálmán egyszemélyes filmje. Őneki, az ő karakterére írták a filmet és őrá emlékezik mindenki visszagondolva a filmre. Pedig ott játszott mellette, kedves, szép alakítást hozva Turay Ida és Csikós Rózsi, ott volt a szeretetre méltó bumfordi Mály Gerő, a század egyik legnagyobb színésze, Csortos Gyula és a korán elhunyt, de ebben a filmben is színészi nagyságát igazoló Mihályi Ernő. Mi'háA hírközlés különböző szolgáltatásai sokféle információt továbbítanak, hogy kielégítsék az egész világon egyre fokozódó kommunikációs igényeket. Bárdos Sándor könyve a hang-, kép- és adatinformációikat közvetítő hivatalos és szórakoztatási célokat szolgáló hírközlés új lehetőségeiről tájékoztat, ismertetve a hírközlés- és információelmélet tételeit és a közeljövőben alkalmazásra kerülő új megoldásokat. A 'könyv a már elért elektronikai eredmények hírközlésre történő koncentrált alkalmazását mutatja be úgy, hogy közben az alaptudományok részleteivel megismerteti az olvasókat. A kábeltelyi, a hozományvadász álgróf és Lálábár tánckettőse, azt hiszem, a film egyik csúcsa volt. Nemcsak egyszerűen két férfi tánca, akik közül az egyik női ruhába bújt. Az a hozományvadász Mihályi rítustánca, megalázkodása a pénz, a gazdagság előtt. Latabár nőala'ktíása pedig a filmművészet, színművészet legkülönösebb átöltözés szerepe, alaktíása volt. Mert Latyi nem beszélt vékony hangon, nem változtatta el a külsejét, épp, hogy csak egy parókát és egy szoknyát húzott és a partnerei máris elhitték, hogy nő. És egy kis jóakarattal mi is elhihettük, hogy ők elhiszik. Erről a filmbeli színész, Sóvári Péter így .nyilatkozott: „nem változtatom el a hangom, nem levízió végső soron magában foglalja mindazokat az integrált hírközlőrendszereket, amelyek képesek a ma már ismert valamennyi hírközlési és adatátvételi információ akár egyidejű átvitelére is. Felmerülhet a kérdés; vajon miért Van szükség kábelezésre, amikor a szabad térbe váló sugárzással a tömegkommunikációt már évtizedek óta megoldottnak tekinthetjük? Azért, mert a villamos berendezések egyre növekvő száma mind több zavarforrást idéz elő, s a szabad tér telítettségének és a növekvő zavarszintnek a kiküszöbölésére a kábelen való továbbítás mutatkozik a legjobb megoldásnak. Ezenkícsinálok semmit és ez úgy megdöbbenti őket, hogy kénytelenek elhinni, egy férfias nőt látnak. A partnerei elhitték és ez lehetőséget adott a poénok sokaságára. Az egy szoknya, egy nadrág nem volt művészi film. Nem akart semmit, csak szórakoztatni a nézőt. De ez akkor — 1943-ban —, a világ- háborús Európában, amikor az emberek két órára kikapcsolódni, mindent elfeledni akartak, nem kis dolog volt. És az alkotók — Barabás Pál író, Hamza Demeter, Dezső Ákos filmrendező, Icsey Rezső operatőr — magasfokú szakmai tudásának, fel- készültségének köszönhetően ezt a célt a film maradéktalanul megvalósította. TAMÁSI JÁNOS vül a kábeles hálózaton történő információtovábbítás — a tömegkommunikáció mellett — az egyéni kívánságok, érdekek teljesítésére is alkalmas. ■A könyv ismerteti az információátvételi szolgáltatásokat, a hírközlés továbbítására szolgáló információátviteli láncot, az információ- áramlás irányát. Szó van az átviteli csatornák jellemző tulajdonságairól, a torzításokról, a csatornakapacitás meghatározásáról, a video- kommunikációs rendszerekről. A szerző előbb a hagyományos tv-műsorátvitel rendszertechnikáját mutatja be, majd a különleges video- kommuhikációs formákat. Rádió Mit üzen a jogász? Minden valószínűség szerint népes hallgatótábora van a Kossuth-rádió egyik legsikerültebb „jogszolgáltató" műsorának, a dr. Szegő Tamás és Kerényi Mária szerkesztette és vezeette Mit üzen a rádiónak? A televízióbéli Jogi esetek rádiós ikertársa a hallgatók levelei, jelzései, a riporterek kutatásai alapján mindig, de mindig olyan vitás családi és polgári jogi témáknak jár utána, amelyek valóban megtörténtek. Közismert, hogy nem vagyunk egymást fenemód és a törvényt is mindenkor tisztelő nemzet. A rádió más hasonló jellegű adásai is bizonyítékul szolgálnak erre. Ha pedig még valakinek az a hivatkozás sem lenne elég, akkor tessék csak elolvasni a polgári peres és családjogi vitákról a sajtóban elég gyakran olvasható jelentéseket. A „sajtó három nővére” mindig is lényeges feladatának tekintette a jogpropagandát. Talán éppen a napi sajtóban gyakran olvasható jogszabály-ismertetések és egy-egy jogvitás ügyből keletkező újság-, rádió- vagy té- vériportök vezethették oda az emberekét, hogyha úgy vélik, hogy nem kapták meg igazukat — netán vélt igazukat — a munkahelyükön, a tanácsnál vagy bárhol másutt, akkor valamelyik tömegkommunikációs sajtóeszközhöz fordulnak. Ez eddig rendjén is van. Ám 'közismert, hogy sem a tévé, sem az újság, sem a rádió nem áll a törvényes intézmények felett, ügyet nem intéz, de a szerepe nagy: egyrészt a konkrét ügyben segíthet, másrészt pedig a riportban olvasható ügy kapcsán jogi ismereteket ad át szerényebb jogi ismeretekkel bíró embereknek. Ezt a sokrétű feladatot már évek óta ragyogóan Végzi a Mit üzen a rádió? Az elmúlt pénteken sugárzott 398. műsor sem lógott ki a sorból. Ugyanolyan feszes szerkesztésiben hallhattuk amos- tani két ügy részleteit is, mint a korábbiakat. 'Miért fordulnak a rádióhallgatók bizalommal a két műsorkészítőhöz, Kerényi Máriához és dr. Szegő Tamáshoz? Az előbbiekben mondott életközei iség, a következő műsorokban viszonthallható eredményesség és a két műsorvezető-szerkesztő egyénisége miatt. szűcs Könyv Bárdos Sándor: Kábeltelevízió, videokommunikáciá Egy művészházaspár kiállítása A tamási galériában augusztus 3-án nyílt meg és augusztus 31-ig tart nyitva a megyében is jól ismert művészházaspár, Péterfy Gizella festőművész és Kő Pál szobrászművész kiállítása, mely anyagával azt az alkotásbeli együttműködést demonstrálja lenyűgözően, amit pályatársakként valósítottak, valósítanak meg munkásságukban. ‘ | jfl > - MM Péterfy Gizella: Kettesben Kő Pál: István király Tévénapló Lapzárta előtt Az a kérdés föl sem merül, hogy Módos Péter novellahőse, Németh Jocó egyáltalában tehetséges-e, nincs is jelentősége, mert a karriernek nem elengedhetetlen feltétele a tehetség. Nem baj, ha van, tehetjük hozzá, de az érvényesülés nagyon gyakran nem ezen múlik. Rossini Don Basilió- jától rég megtanulhattuk, hogy a rágalmat nem lehet feltartóztatni, csak sokszor kell ismételni, s végül mindenki elhiszi. Módos Péter azt mondja, a viccet, a szakmai tréfának szánt jó hírt is elhiszik, s végül ez is „olyat robban, mint az ágyú”. Robban is a Hivatottak, választottak című novella tv-feldolgozásában, mert a jelentéktelen, álbohém Németh Jocó, a napilap bármikor mellőzhető munkatársa egy kajánnak szánt tréfa következtében indul el a hírnév útján, s csinál váratlan karriert. Mindenki ámul, mert végképp nem erről volt szó, de a tréfa megalapozta Németh Jocó hírét, s miután mindenki mondja, el is hiszik. Szellemes történet, a végén váratlan csattanóval, ugyanakkor több is ennél, mert Módos Pétert a siker irracionalizmusa érdekli, az értéktől független karrier, ami ugyanakkor csapda is, s főszerkesztővé előlépett újságíró hőse a siker ormán amolyan csuka fogta róka, mert most már élni is kell a hatalommal. A rendező Gát György takarékosan élt a történettel, nem csinált belőle harsány vígjátékot, helyzetei és helyszínei nem rugaszkodnak el a valóságtól, s kezdettől azt sugallják, hogy mindent komolyan kell vennünk, ki nem mondott tanulságával együtt. Módos Péter azt mondja nyilatkozatában három hőséről „Bízom a csodában. Föltámadhatnak ők még más formában is". Csodára nem volt szükség. Föltámadtak egy jól pergő, biztos ritmusú filmben, s ezt segítette elő a három meggyőző szereplő. Bodrogi Gyula, Garas Dezső és Avar István. Szabadgyalog Nagyon hatásos filmet akart írni és rendezni Tarr Béla, de közben megfeledkezett arról, hogy a valóság pontos átmásolását nem tűri meg a művészet, szabályai is mások. A művészetnek mindig sűrítenie, tömörítenie kell az élet tényeit, s a szándéknak is világosnak kell lennie: miért ezt, és miért így közük velünk? A szabadgyalog című film gátlástalan naturalizmusában egymásra rakódik minden, fontos és esetleges vegyesen, s tulajdonképpen nem is lehet nyomon követni András, a Krisztus-arcú főhős útját. Pedig van itt minden, elmeház, részeg bömbölés, termelési értekezlet normarendezéssel, házasság, házassági hűtlenség, csak épp a rend hiányzik, az a művészi munka, ami alkotássá változtatja az élet tényeit. Az elmúlt évtizedekben egyre jobban terjedt, már-már divattá vált a nyers tények ábrázolása, pontosabban közvetítése, a dokumentum tisztelete. Ez önmagában éppen nem baj, de ha hiányzik a művészi rendezés, a tények ökonomikus csoportosítása, akkor a végeredmény legföljebb az lesz, hogy mondhatjuk: ilyen az élet. Mint ennek a filmnek láttán is. Pedig a nyersanyagból nem hiányzott az erő, a drámaiság, csak nem volt, aki egységbe fogja a valóság tényeit. CSÁNY1 LÁSZLÓ Mit tettünk? így igaz: a valóság túlszárnyal minden emberi képzeleten. Ezt igazolta a szombaton vetített holland tévéfilm is. Mi európai emberek 1945. augusztus 6-át — Hirosima, majd pár nap múlva Nagasaki elpusztításának dátumát — az emberiség történetének példátlan katasztrófájaként tartjuk nyilván. Ugyanennek a napnak emlékére három- évenként gyűlnek össze és koccintgatnak azok az amerikai katonák, akik az első atomtámadásban és annak előkészítésében részt vettek. Hasonló furcsa ötlet egy édesanyának a nevét adni egy olyan bombázórepülőnek, amely szempillantás alatt százezrek életét olthatja ki. Az is meghaladja az emberi képzeletet, hogy a támadást túlélő japán fiatalember mosolyogva ürítsen poharat a békére, azokkal, akik fölötte oldották ki a B—29-es típusú repülőgép bombáját. Csak három epizódot említettünk a filmből. Erénye volt, hogy az alkotók nem ollóztak apokaliptikus filmrészleteket az adott kockák közé. Megmaradtak a békésen, elégedetten emlékezgető „hősök” elegáns asztaltársaságánál, vagy egyet-egyet otthonában kerestek föl. Így is sikerült ellenszenvet kelteni a rendkívüli misszió tagjai iránt. A film így minden kommentár nélkül lerótta kegyeletét az atomháború áldozatai fölött. — decsi — Az SS története Késő este került vetítésre Andrew Mollo dokumentumfilmje, mely az SS történetét mutatta be. A rendező részben ismert, részben még nem publikált dokumentumokkal próbálta bemutatni, hogyan, milyen történelmi, hatalmi viszonyok között alakult ki Hitler kisszámú testőrségéből a Waffen—Schutz—Staffel, vagyis a fegyveres őregység. A jól szerkesztett filmben megszólaltak egykori SS-tisztek — többek között Wolf Sendele, Hans Wissebach — és olyan személyek, akik véleménye, kutatási eredménye alapján még egységesebb, még reálisabb képet alakíthattunk ki az ereje csúcsán 900 ezer fős, de egyáltalán nem egységes alakulatról. A szavak és az azokat kísérő, egységbe fogó eredeti képek egy vad, egy kegyetlen, egy gátlástalan világba vitték el a nézőt. Olyan világba, amelyben öröm volt pusztítani, dicsőség ölni. A filmkockákon megjelent csont-bőr emberek, s a hullahegyek láttán görcsbe ránduló gyomrunk, lúdbőrőző testünk is reagált a látottakra. Hermann Lang- bein, a koncentrációs táborok foglyai nemzetközi bizottságának titkára, Alfréd Spiess, legfőbb államügyész, Heiner Lichtenstein, nyugatnémet újságíró, Dr. Adalbert Rüc- kerl, a nácizmus kivizsgálására alakult központi iroda igazgatójának nyilatkozata nyomán vált teljessé a történet. Keserű mementó és fontos figyelmeztetés volt egyszerre a film, s aki végignézte, megállapíthatta, hogy az SS hagyománya gyilkos hagyaték, amely ellen küzdeni kötelességünk. — él —
