Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-10 / 162. szám
1983. július 10. Kongresszusra készülve Három öreg, két fiatal — Saluton, Kamaradino! — .mondja belépésemkor Audi Sándor és így folytatja: — Cu vi párolás esperante? Az üdvözléshez fűzött érdeklődésére, hogy beszélek-e eszperantóul, kénytelen-kelletlen bevallom, hogy nem. De azért őszinte kíváncsiság hozott ide, a dombóvári művelődési ház emeleti 3-es szobájába, ahol a 24 tagot számláló eszperantócsoport három veteránja: Audi Sándor, Borza József és Balog Imre bácsi. továbbá dr. Hir Erzsébet és dr. Béldi Judit képviselik a csoportot. Sándor, Józsi és Imre bácsik félévszázaddal ezelőtt, 1928-ban és 29-ben vállalták föl az eszperantó mozgalom célját. Dr. Hir Erzsébet — a MÁV orvosa, a csoport elnöke — csak néhány éve határozta el, hogy megtanul eszperantóul. — Ide jártam német nyelv-' tanfolyamra és megláttam, hogy eszperantó nyelvtanfolyam is van. Beiratkoztam. Aztán csoport alakult és meg. választott elnökének. Dr. Béldi Judit: — Én meg Erzsinek köszönhetem, hogy eszperantista lettem. Nem akartam először, aztán csalogatására eljöttem néhányszor és maradtam. Most már el se tudnának kergetni... — Sokan voltunk így ezzel — veszi át a szót a veteránok egyike, Borza József nyugdíjas vasutas. Két társa rábólint. Audi Sándor bácsi fiatal kőművesként sajátította el a nyelvet, de olyan magas fo-' kon, hogy 1945 előtt meghívták tanítani még a gimnáziumba is. Az ő különóráinak sokan köszönhetik az eszperantóban való jártasságukat még akkor is, ha az idők folyamán hűtlenekké váltak a béke nyelvének okkal nevezett eszperantóhoz. Balogh Imre a Viharsarokból, Orosházáról települt Dombóvárra és valamikor unokabátyja, Darvas József - író társaságában került, még földművesként, kapcsolatba a mozgalommal. Azt mondja, amikor megtudta, hogy Dombóváron erős az eszperantó mozgalom a vasutasok körében, mindjárt megvolt az oka az örömre új lakhelyén. A csoport? Kétségkívül nemcsak a legnépesebb a Tolna megyei csoportok között, hanem a legszerencsésebb is, azért, mert tagságának a fele régi eszperantista és rengeteget jelent a nyelv oktatásával foglalkozó dr Lehoczkyné Poros Eszter tanárnak és dr. Gyöngyössy György ny. MÁV-főorvosnak a beszélni társalgási fokon tudók jelenléte. Csütörtök a mi napunk. Délután 5—6-ig tart az aktív nyelvtanfolyam. Utána beszélgetünk és jó látni, hogy senki se siet haza. Készülnek-e az Eszperantó Világszövetség 68. — Budapesten rendezendő — kongresszusára, melyre a Föld minden tájáról 6—7 ezer esz- perantistát várnak július 30. és augusztus 6. között? Nagyon is készülnek. A csopor' szavazással választotta mef képviselőit még az elmúlt év vegén. Gyöngyössy doktor, L. Poros Eszter tanár és Audi Sándor delegálása mellett foglaltak állást, befizetve a befizetendőket. — Nagyon megnőttek a * részvételi költségek, saját zsebből például egy nyugdíjas nem tudna egy hetet fönt tölteni — mondják. De aztán mondjak azt is, hogy egy- egy napra többen fölmennek majd. Dr.iHir Erzsébet telnök Audi Sándor ny. kőműves Borza József ny. vasutas Dr. iBéldi Judit jogtanácsos — Biztosan nem bánják meg — vélik az idősebbek, akik a szerte a világban megrendezett kongresszusok valamelyikén részt vettek már. Van, aki öt-hat alkalommal. — Részt vesz az ember 2—3 ilyen világtalálkozón — fűzi tovább a szót Borza József, akinek a felesége jó tízegynéhány éve, egy ilyen világot átfogó hollandiai seregszemle után lett eszperantista — és alkalmanként barátokat lát viszont. Balogh Imre hy. földműves — Hát igaz. Az emberek keresik egymást a levelező kapcsolatok alapján is. — Életre szóló élmény. Ne kém elhihetik. Én eddig hat kongresszuson voltam, de nem tudnám egyiket a másik elé helyezni. Legkedvesebb? Igen, az lehet — mondja a nyugdíjas vasutas. Kortársai rábólintanak. Aki unokája lehetne, Béldi Judit pedig csillogó szemmel figyel, hogy egy szó se vesszen el az idősebbek szavaiból. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy a dombóvári eszperan- tisták csoportjának ez a fő erőssége. A kipróbáltak, régiek jelenléte, akik nem nosztalgiáznak a régi dicsőség múltán. Azon, hogy a Dombóváron a vasutasság nevéhez fűződő eszperantóélet az el múlt másfél évtized során kissé megfakult. Beérik azzal, hogy az eszperantó mozgalom térhódításában a vasutasság elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az újulás magvát is ők alkotják és ezt jó érzés tudni. Egyébként, minden év májusában más és más országban rendeznek vasutas eszperantótalálkozót. Az idén Ba- latonfüred volt a vendéglátója ennek az eseménynek. Mi sem természetesebb, mint az, hogy onnan nem hiányozhattak a dombóváriak. Akikről érdemes tudni, hogy nem sokkal a megyei szervezet megalakulása után összehoztak „öregeik” anyagából egy kiállítást, aminek megnyitását öszekötötték Zámenhof-est- j ükkel. Ezenkívül igen eleven kapcsolatot alakítottak ki a Tamásiban működő eszperantócsoporttal is. .Dombóvár és Tamási közel van egymáshoz, s ha van miért, megtöltik azt azt öt-hat személyautót, mely a tagság köréből fuvarra fogható. A 68. világtalálkozó után egyébként szeptemberben jön a kezdők első próbája. Az „A” vizsga, a számadás, az alapok megszerzéséről. Aztán jöhet idővel a „B” és a „C” minősítés mgszerzése. Audi Sándor bácsi nincs kibékülve azzal, hogy mesterségemhez nem társul az eszperantó nyelv ismerete. Még akkor is meg akar győzni a nyelv megtanulásának egyszerűségéről, amikor búcsúzóban megállapodunk egy kongresszus utáni, augusztusi találkozóban. — N«n boszorkányság csak a nyelvtant kell alaposan megtanulni. Utána már 800 szó ismerete elég! Nyolcszáz szó? Ügy tűnik nem sok. Ha mégsem leszek klubano, azaz klubtag, bocsáttassák meg. A pártoló tagságot évekkel ezelőtt vállaltam már... LÁSZLÓ IBOLYA Bővülő határmenti árucsere-forgalom Élénkült a piackutató tevékenység, közvetlenebbé váltak a kapcsolatok a kül- és belföldi határmenti vállalatok között, rugalmasabb és megalapozottabb lett az üzletkötés. Ennek nyomán a szocialista országokból határmenti csereforgalomban beérkező áruk mennyisége az idén mintegy 20 százalékkal növekszik. Kedvezőek a hazai határ.menti társaságok működésének tapasztalatai; ezek az elmúlt két év alatt mintegy 20 százalékkal növelték forgalmukat, s több új cikket vontak be az árucserébe. A Konsumex szervezésében öt társaság jött létre: Bács- Kiskun, Csongrád és Békés megye 42 vállalata a román és jugoszláv; Baranya és Somogy megye 39 vállalata a jugoszláv; Vas és Zala megye 38 vállalata a jugoszláv és osztrák, Győr-Sopron és Komárom megye 38 vállalata az osztrák és csehszlovák, Borsod, Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár megye 65 vállalata pedig a csehszlovák, a szovjet és a román határmenti területeken bővíti az árucserét. Politikai fordulat Tolna megyében 1948-ban ___________________________________________ íUépűjság 3 A ki a politikai fordulat történéseit eddig lapunkban figyelemmel kísérte, meggyőződhetett arról, hogy a megye politikai és ' gazdásági arculata. 1948 vegére gyökeresen megváltozott. A lépésről lépésre botira tolódó népi demokratikus forradalom a szocialista forradalomba torkollott. Érintettük, hogy az MDP vezetése a. hatalom birtoké bán totalitásra törekedett. A népi demokratikus átalakulás során életre hívott' minden .szervezetet, mozgalmat és 'intézményt átalakítva, illetve megszüntetve tett az új rendszer részévé. Az átszervezésen átesett a vöröskeresztes moz,- igalomtól a politikai pártokon keresztül) a legeltetési bizottság okig minden szervezet. Az átszervezés értetette a gazdasági élet egészét, a földosztás és a juttatások által kialakított kisparaszti rendszert is. Az eddigiekben ennek a gyors és konfliktusoktól. sem mentes átrendeződésnek az áilltatenk legfontosabbnak vélt mozzanatait •tekintettük át. Nem érintettük — de ebtől még nagyon jelentős eseménynek tartjuk —, hogy 1948 tavaszától el>- kezöődöt't az egységes ifjúsági szervezet körvonalainak kialakítása is. Első lépésként létrehozták a MiIiNSZJt (Ma- igyiar Ifjúság Népi Szövetsége), amely csúcsszervként fogta össze a bal oldattalak számító ifjúsági rétegszervezeteket. Tolna megyében az EPOSZ-inlak (Egységes Pa- ráisZtif jóság Országos' Szövetsége), a S21T-inek (Szakszervezeti Ifjúmunkás és Ta- n.onomozgalom), az MDNSZ- nek (Magyar Diákok Nemzett Szövetsége) voltak jelten- tősebb alapszervezetei. De a MINSZ osák az átmenetet készítette elő az 1950-ben létrehozott DISZ-ihez (Demokratikus. Ifjúsági Szövetség), amely a rétegszervezeteket is magába olvasztotta. A'jobboldali és a volt koalíciós pártok ifjúsági tagozatai fokozatosan beszüntették tevékenységüket. Helyemként azonban' működött még a megyében egy-egy FISZ (Független Ifjúsági Szövetség), és a vallásos katolikus ifjúságot tömörítő Szívgárda, KÁLÓT sfb. A politikai fordulatot követően egyre több bírálat érte a közigazgatás hagyományos rendszerét is. A községi nemzeti bizottságok a fel- szabadulást követően eredményesen funkcionáltak, mint a munkás-parasz t ha- taltím népi szervei. A politikai pártok és a szakszervezetek képviselőiből alakult nemzeti bizottságok azonban a pártok tevékenységének lanyhulása után Válságba kerültek, iszétesőbem voltak. Szükségessé vált a közigazgatás átszervezése, a tanácsrendszer létrehozása is, amelyre szintén 1950-ben került sor. Mindezt csak annak bizonyítására soroltuk fél, hogy a szocialistái forradalom 1948-tban az indulásnál korántsem oldott' meg minden feladatot. A fordulat évében csak a politikai feltétele teremtődött meg annak, hogy a szocialista, társadalmi rendszer építése elkezdődjön. Az új társadalom a saját mozgástörvényei aiapján indult fejlődésnek. iAz MDP vezetésében egyre inkább tért hódító türelimeit- fen politikai irányvonal konfliktusai javarészt abból adódtak, hogy az objektív folyamatokat is adminisztratív úton akarta gyorsítani. A fejlődés iránya azonban a szubjektív szándékokat. óhajokat nem vette figyelembe. Ma már a.z is nyilvánvalónak látszik, hogy az éppen megszülető új társadalmi rendszer mozgástörvényeit akkor senki nem ismerhette. 1948—il949 fordulójlára tehát hazánkban kétséget kizárva munkásfiatalom jött létre. A politikai élet irányítóit ebben a helyzetben elsősorban olyán gvakorlati kérdések foglalkoztatták, hogy ■milyen' az új társadalom teherbíró képessége, milyen a tömegbázisá. A társadalmi átalakulás demonstr álására és megszilárdítására választások kiírását határozták el. Az új választójogi törvényt a parlament 1949 március végén hagyta jóvá. A törvény a demokratikus állampolgári jogok szélesítését határozta el. Fokozottabban számított a nők akti vitására-, lesz állította' a szavázá-ra jogosultak alsó korhatárát, hangsúlyt kapott a titkosság, előírta a községenként! választást. A nemzeti bizottságok hatáskörét — mivel1 több helyen csak formálisan működtek — a Magyar Függetlenségi Népfrontra ruházta. • A szavazati jogot, csak a politikai okokból deportáltaktól vonták meg. A laookban 1949. április 7-én hozták nyilván osságra, hogy „A Népfront elnöksége felkéri a kormányt, tegyen javaslatot az országgyűlés feloszlatására' ás az új választás kiírására”. Április 12-'én az országgyűlés feloszlott, a belügyminiszter május 15-re tűzte ki az új választás napját. Április 17-én napvilágot látott a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívása. Az országgyűlési választásokat az MDP vezetése az eddig megtett út összegezésének tekintette. Rákosi Mátyás az április 19-én megtartott választási rádióbeszédében így indokolta a választások kiírását: „Üj választást javasoltunk, hogy megkérdjük dolgozó népüni- ket, helyesli-e azt az utat, amelyet pántunk az elmúlt két esztendőben mutatott, hozzájárul-e ahhoz az ötéves tervhez, amelyet népünk gazdasági és kulturális fel e míg! k sdé'sé re kido 1 g o ztunk, és jóvábagyj'a-e azt a .békepolitikát, amelyet eddig vittünk és folytatni kívánunk”. A választásoknak az egyszerű köz véleménykutatáson kívül tényleges politikai jelentősége is volt. Az országiban végbement politikai .fordulatnak a törvényhozás 'legfelsőbb szervében is tükröződnie kellett. Ez az igény a választás gyakorlati előkészítése során meg is fogalmazódott. A Dombóváron megtartott választási nagygyűlés szónoka egyértelműen kimondta : „ ... az 1947-ben megválasztott országgyűlés- a mai összetételében nem tükrözi a munkásosztály vezető szerepét.” A kiírt választások legfontosabb úi eleme az volt, hogy megszüntette a pártok rivalizálását. A népfrontba tömörült pártok közös listán és közös programmal indultak. A választások kiírása után Tolna megyében borúlátó nyilatkozatok láttak napvilágot arról, hogy az időpont alkalmas-;e az erőpróbára. Prantiner József — ■az MDP Szekszárd városi ■titkára aggályait azzal indokolta. hogy „A mostani választások nehezebbek lesznek mint az elmúlt választások, mert akkor a reakció nyílt volt, most pedig burkoltan dolgozik és nehezebb lesz a leleplezése.” Az MDP megyei vezetőinek aggodalma mögött az húzódott meg, hogy a;z elmúlt időszak gyors tá r sa d a lml-isazdais á gi vá l.fco- ,zásai a megye politikai, helyzetét áttekinthetetlenné tették. Az nyilvánvalóvá vált, hogy 1949 tavaszára a parasztpártok szervezeti élete teljesen szétzilálódott, a polgári ellenzék pártijai pedig még formálisan sem működtek. Az 1947-es választás néhány keserű meglepetése azonban túl közel volt ahhoz, hogy azt az új helyzetben. teljesen, figyelmen, kívül lehetett volna hagyni. A vezetés úgy érezte, hogy az ellenzéki politikai pártok mozgástere ugyan minimálisra .korlátozódott, de az őket támogató tömegek továbbra, is a megyében élnek. A megye vezetőit különösen a parasztság egyre kézzelfoghatóbbá váló passzivitása nyugtalanította. Láttuk, hogy az 1947-;es választáson az MKP megyei sikereit a paraszti érdekek következetes védelmének köszönhette. Az elmúlt időszakban folytatott agrárpolitika, a pár a sztság adminisztratív korlátozása., a túlfeszített beszolgáltatás, a kulákká nyilvánítás, a rendőrségi zaklatások, a paraszti szövetkezeti és érdekképviseleti szervek átszervezése stb. számos konfliiktus'helyzetet teremtett. Jogosan merült fel a kérdés, hogy az MDP mire számíthat a parasztság körében. Tisztá zártán volt az is, hogy a ki- és betelepítés befejezése után, az érintett tömegek kiket fognak szavazatukkal támogatni. Az 1947- es választáson ugyanis a németek nagyobbik része nem szavazhatott. A felvidékiek egy része még nem volt itt, a más áttelepültek pedig 1947-ben nem kaptak szavazati jogot. Kiszámíthatatlannak látszott a székegység állásfoglalása is. Igaz, hogy az 1947-es választáson a szé- kelység a demokratikus erők biztos 'bázisát jelentette, csakhogy azóta az egyházi iskolák államosítása és Mind- szenty letartóztatása felboj- dítóttá a még mindig jelene tős papi befolyás alatt álló tömegeiket. Elégedetlenek voltaik azért is, mert a juttatott ingó- és ingatlan felszerelésért törlesztést kellett fizetniük. A székelység által lakott fal vakból sorozatosan jöttek jelzések szándékosnak, szabotázsnak vélt akciókról. Az üzemi munkásság várható magatartása sem volt egyértelmű. A Tolnai. Se- lyemgyar, a Bonyhádi Cipőgyár, a Siimonitomyai Bőrgyár, a Bonyhádi Zománcgyár munfcásösszetiétele nemcsak a németek nagy száma miatt okozott gondot. A túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzemekben tartottak az egybázi-papl befolyástól. és a ,jszoc.demes” hagyományoktól. A választási előkészület egyik legfontosabb feladatává a különböző népcsoportok hangulatának, várható állásfoglalásának felderítése vált. Az MDP aktivistái áprilisban pl. arról igyekeztek meggyőződni, hogy az itt maradt németség magáévá teszi-e a népfront programját. A németek által lakott falvakban nemzetiségi ankétek at hívtak össze. A megbeszélésekről készült jelentések arról tanúskodnak, hogy az itt maradt németek hálásak vo'ltak az MDP figyelmességéért. Megelégedéssel vették tudomásul, hogy a kommunisták megszüntetnek minden faji megkülönböztetést. Teljes támogatásukról! biztosították a népfrontot, csak azt kérték, hogy őket ne kezeljék ezután külön nemeztiségként. A fasiszta demagógiától, majd a felsza- badúlást követő sommás elmarasztalástól, kollektív fe- lelősségvállalás.töl szabadulni akaró németek a teljes azonosulásban, a beolvadásban látták a kiúitiat: „Szálka községben 30 év múlva kihal a német sző, mert itthon maradt németségünk szeretné elfelejteni, hogy valaha német volt” — oltVashatj.uk a kisgyűlésrői készült jelen- tésbeni. (Folytatjuk) László Péter