Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-22 / 118. szám

1982. május 22. InÆPÜJSÂG 3 A járási párt-vb megtárgyalta Gazdaságpolitikai munka a gemenci erdészetekben A végrehajtó bizottság--------2---------£----- több tag­ja bejárta a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság szekszárdi, pör- bölyi, bátaszéki erdészetének több területét, hogy friss él­ménnyel ülhessen tárgyalóasz­talhoz Bátaszéken, ahol a párt szekszárdi járási végrehajtó bi­zottsága tárgyalta az erdésze­tekben folyó gazdaságpolitikai munkát. A tanácskozáson feltárult az erdő sokszínűsége, a változó adottságok között folyó sokrétű munka, amely az erdőrengete­gekben a külső szemlélő elől rejtve történik. Hogy mennyire változatosak a körülmények, álljon példa­ként: a bátaszéki erdészet öt­ezer hektáros területe 20 kilo­méter észak—déli, 10 kilométer kelet-nyugati kiterjedésben a sötétvölgyi kirándulóközponttól a szálkai erdőn keresztül az üveghutai, mórágyi völgyekig terjed. A mély völgyekkel, víz­mosásokkal tagolt erdőterületen elsősorban bükk, gyertyán, tölgy díszlik. Ezek vágási életkora 53 év. A szekszárdi erdészet 4242 hektáros területe az erdős sztyeppe klímaövezetbe tarto­zik. Fafajait a magassági fek­vések határozzák meg: a na­gyon mély fekvésű területeken bokorfüzesek, a középmagas fekvésűeken szil, tölgy, kőris, fehér- és nemesnyár váltja egy­mást. Itt a vágási életkor 10 évvel fiatalabb, vagyis negyven- három év. A pörbölyi erdészet kezelésében van a kisvasút, amely egyszerre szolgálja a pörbölyi, a szekszárdi erdészet és az idegenforgalom érdekeit. Itt a pörbölyi fűrészüzemben dolgozzák fel a kitermelt fa naqy részét. Eltérő adottságok között ugyan, de mindhárom erdészet­ben hármas feladatot kell meg­oldani: termelni, védeni a kör­nyezetet és biztosítani az üdü­lési, kirándulási lehetőségeket. Termelni itt annyit jelent: össz­hangot teremteni a vadgazdál­kodás, a mag- és csemeteter­melés, az erdősítés, az erdők ápolása, a nevelőváqás és a véghasználat között. Mindegyik nagyon fontos: a maggazdál­kodás döntően befolyásolja és alapvetően meghatározza, hogy a termőhelyi viszonyoknak meg­felelő minőségű csemete álljon rendelkezésre. Ez pedig nem könnyű. A hegyvidéki kocsány- talan tölgy magtermése például időszakos. Ha jó a magtermés. akkor legalább háromévi cse­metetermeléshez elegendő ma­got kell biztosítani. 1981-ben jó volt a maatermés. A báta­széki erdészetben közel száz mázsát gyűjtöttek belőle. A szekszárdi erdészet tolnai cse­metekertiében elsősorban fűz­és nvárcsemetéket termelnek a körnvező aazdasáqoknak is. A bátaszéki erdészek által nevelt fák díszlenek meavénkben az utak mentén. A aemenci erdé­szetek csemetéit teleDÍtették azokba a szekszárdi és környék­beli oarlaaterületekbe, amelvek nemréa terültek az erdészetek tulajdonába. Ennek az erdősí­tésnek Szekszárd is hasznát látia. Ezek, az elmúlt években telepített erdők védelmet nyúj­tanak az erózió ellen. Az erdő óllanHó áoolásra szo­rul. Létét veszélveztetik a'sor­jak. Ahol csak kézi kapával le­het, ott ezzel, ahol géppel, ott természetesen gépekkel szaba­dítják meg az erdőt a sarjak- tól. A vegyszeres gyomirtást üzemi méretekben, káros hatá­sa miatt, mellőzik. A mai erdészektől függ az, hogy milyen lesz a jövő erdeje. Az elődök jó munkát végeztek, a maiak még jobb, még na­gyobb termést adó erdőt sze­retnének az utókorra hagyni. Igen, az utókorra, mert a mai erdész telepít, a jövő erdésze jelöli ki a vágásra érett terü­leteket. A jövő erdeje pedig függ a nevelővágásoktól is. A fafajok között olyan optimális elegyarányt és hálózatkialakí­tást kell biztosítani, hogy vég- használati korra, vagyis kivá­gásra, egységnyi területen a legnagyobb értékű és mennyi­ségű élőfakészlet legyen. Hosszú, fáradságos, kemény munka árán jutnak el a faki­termelésig, amely a fő jöve­delmet biztosítja. Ezért a jöve­delemért nemcsak nagyon meg kell dolgozni, de állandóan ké­szen kell állni arra hogy meg­feleljenek az újabb és újabb kívánalmaknak. Különösen az utóbbi években okoz gondot a fa értékesítése. Évek óta kíná­lat van a piacon és a külföldi vásárlók olyan minőségi köve­telményeket támasztanak, ami­lyenekről néhány éve az erdé­szek még álmodni sem mertek. Hogy tudnak igazodni az újabb követelményekhez, eredményeik bizonyítják. A gazdaság, ter­mészetesen-a három erdészet is, megalakulása óta mindig kiváló szinten teljesítette a feladatát. Tegyük hozzá: eredmé­nyeiket állandó­an csökkenő létszám mellett ér­ték el. Minden erdészet keve­sebb emberrel dolgozik, mint amennyire szükség volna. Hiá­ba biztosítanak minden elkép­zelhető lehetőséget: minden brigádnak munkásszállító jár­művet, amely háztól házig vi­szi a dolgozókat, melegedőket, szociális épületeket, üzemorvo­si rendelőt, kedvezményes áron konzervet.... az erdővel most is csak azok az emberek tudnak örök barátságot kötni, akik nem ijednek meg az időjárás viszon­tagságaitól, akik nehéz körül­mények között is képesek fel­adataikat megoldani. Az erdő­ben még gépkocsivezetőnek, munkagépkezelőnek sem köny- nyű lenni. Nemcsak a tereppel, az időjárással kell megbirkóz­niuk, de tudni kell megjavítani is e távoli munkahelyeken a gépeket. Az erdészet dolgozói szeretik az erdőt, a férfias munkát, is­merik feladataikat. A munká­ban is, a feladatok ismeretében is élen járnak a kommunisták, akik minden alkalmat felhasz­nálnak arra hogy e szétszórt munkahelyeken minden ember tudja a sa iát és az erdészet feladatát. A párttagok között, sajnos, kevés a fiatal, a huszon­éves, mert mint mondják, mire valakiből erdészeti dolgozó lesz, mire végképp kiköt itt, mire párttaggá érik, eléri bizony a harmincadik évét is. A kommu­nisták mindenütt hallatják sza­vukat: a szocialista brigádok­ban, a demokratikus fórumo­kon is. A három erdészetvezető, a három alapszervezeti titkár be­számolóját hallgatva, az volt az érzésem: az erdei emberek egy nagy családot alkotnak, isme­rik, tisztelik egymást, minden gondban, örömben együtt van­nak. Annak is köszönhetik si­kereiket, hogy jól összehangol­ták az erdő- és vadgazdálko­dást, hogy tudnak alkalmaz­kodni a piaci követelmények­hez. Ez utóbbi nem könnyű fel­adat. A külpiacon csak akkor lehetnek eredményesek, ha kedvező árajánlattal és kiváló minőségű áruval jelentkeznek. A belföldi igényeket is elemez­ték, ennek eredményeként fű­részüzemükben olyan megoldá­sokat alkalmaznak, amelyek le­hetővé teszik az igen gyors al­kalmazkodást - fafaj, méret, minőség - a piaci igényekhez. A fa feldolgozottsági fokának növelése érdekében idén üzem­be helyezték az aprítógépet. A fűrészüzemi léchulladékot fel­aprítják és így szállítják a Mo­hácsi Farostlemezgyárba. Ter­veik között szerepel egy rönk- kérgező gép vásárlása. E qép- pel egyrészt növelni tudják a váaószerszámok élettartamát, másrészt a kérgezett léchulladé­kot felaprítják és magasabb áron értékesítik a papírgyár­nak . . . A termelés mellett sokat tet­tek és tesznek azért is, hogy a pihenni vágyó ember megtalál­ja felüdülését az erdőben. 1976- ban ötven hektáron alakítottak ki egy területet üdülési, kirán­dulási célokra. Ide Keselyűs indulóállomással szállította az erdőgazdaság vasútüzeme a ki­rándulókat. Egyelőre még szál­lítja is. Ma már ez a terület azonban nem tudja biztosítani az igények kielégítését. Ezért egy új, a városhoz közelebb, mintegy 200 hektáros területet jelölt ki az erdőgazdaság ki­rándulási célokra, lemondva itt az intenzív vadgazdálkodásról. Idén indulnak e területen a be­ruházások, a vasút kivételével. Az erdészek azt mondják: ideá­lis kirándulóközpont lesz. A sötétvölgyi erdőterület, Szekszárd fejlődő zöldövezeté­hez csatlakozóan 1975 óta vé­dett. Sötétvölgyben, Szálkán: esőházikók, asztalok, padok, er­dei sétautak foglalt források, torna- és játékpályák várják a kirándulókat. Nagy vállalkozá­suk, a sötétvölgyi arborétum, amelyben több, mint 200 fafaj­jal büszkélkedhetnek, csak sok évi lelkiismeretes, szakmaszere­tő munka árán lesz valameny- nyiünk kincse. Az MSZMP Szekszárdi Járási Végrehajtó Bizottsága a három erdészetben folyó ggzdaságpo- litikai munkát jónak ítélte és elismerését fejezte ki azokért az eredményekért, amelyeket az itt dolgozók elértek. Eddigi eredményeikre épít- ---------2— ve sikerrel birkóz­hatnak meg az elkövetkezendő évek feladataival is. Nem lesz könnyű dolguk: olyan minőségű és árú fával és termékkel kell jelen lenniük a külpiacon, amely árban is, minőségben is felveszi a versenyt a legjobbak- kal. Ugyanakkor azt is figye­lembe kell venniük, hogy a ha­zai vásárlók igénye is megnö­vekedett. SZALAI JÁNOS K onzervipari előkészületek a szezonra Készülnek a konzervüzemek a szezonra. A hideg tavasz miatt később érnek a növé­nyek, s így az indulás időpont­ja az idén mintegy két héttel eltolódik, május vége helyett június 10. körül várják a gyá­rak az első nyersanyagszállít­mányokat. Jelenleg is élénk azonban a munka, részben a tavalyi termést dolgozzák fel befőttnek, savanyúságnak, rész­ben pedig a gépek, be’rendezé- sek karbantartását végzik, hogy a nagyobb munkacsúcsok ide­jén elkerüljék a géphibából eredő kiesést. Az idény az eg­resfeldolgozással kezdődik a nagykőrösi és a debreceni gyá­rakban, majd a zöldborsó kö­vetkezik. Az idén önállósult 16 kon­zervgyár jó előre lekötötte nyersanyagszükségletét mező- gazdasági partnereivel. Hozzá­vetőlegesen annyi zöldségre, gyümölcsre szerződtek, mint ta­valy, eszerint a nyersanyag- ellátás — amennyiben az idő­járás nem szól közbe — bizto­sított. Az egyes termények le­kötött mennyisége azonban né­mileg eltér az elmúlt évitől. Ennek oka, hogy az önálló gyá­rak a korábbiaknál is rugalma­sabban követik a piaci igények változásait, s igyekeznek a leg­keresettebb termékekből biz­tosítani a kínálatot. Amíg a pa­radicsomból a mérsékeltebb kereslet miatt a korábbi évek­nél kevesebbre szerződtek, ad­dig a külföldön igen kelendő csemegekukoricából, zöldpap­rikából! és uborkából nagyobb mennyiséget igényeltek a gyá­rak. Az üzemek munkáját az idén alakult Konzervipari Közös Vál­lalat segíti, többi között meg­szervezi a segédanyagok — különféle csomagolóeszközök — elosztását, piaci előrejelzést ad az igények alakulásáról, s termékbemutatókat szervez kül­földön a gyárak kínálatából, hogy feltárja az újabb export­lehetőségeket. Legutóbb igen jól sikerült az NDK-ban rende­zett konzervipari bemutató, egész sor új termék iránt ér­deklődnek az NDK-beli part­nerek. HÉTRŐL HÍRRŐL Elsősorban a legfontosabbról — pontatlan a megfogalmazás, mert nagyon sok legfontosabb van —, az év 20. hetének mezőgazdasági munkáiról. Hiszen nincs a megyében olyan család, amely valamilyen módon nem kapcso- lódik a mezőgazdaságihoz. Vagy úgy, hogy maga is termelőszövetkezeti dolgozó, vagy úgy, hogy kiskerttulajdonos, vagy egyszerűen csak vásárló a piacon. Az időjárás kedvében járt a földeken dol­gozóknak. Habár a hét vége felé, sőt a köze­pén már sokan figyeltük a gyülekező felhőket. Kellene, nagyon kellene egy jó fajta tavaszi, vagy mondjuk inkább így: nyári eső. A héten kikerültek a földekre a palánták. Szinte tar- káIlőtt Szekszárdon is a hegyoldal, délutánon­ként, esténként sok százan dolgoztak, hogy megtermeljék a zöldséget, a konyhára valót... Mondom: jó idő volt. Kegyes hozzánk az időjárás. Szakemberek mondják, hogy a rend­kívül hosszúra nyúlt tél, de a hűvös és kelle­metlen idő ellenére is szépék a vetések. Ka- lászol az őszi árpa és a rozs, virágzik a repce, szádba szökött már a búza, kikelt a kukorica, sőt, sok helyütt megkezdték a betakarítást is, vágják a lucernát. folytassuk kellemes hírekkel. A Szekszárdi Dózsa labdarúgócsapata továbbra is a nem­zeti bajnokság második vonalában. A szerdai mérkőzés kétezer embert csalt ki a pályára. Azt mondják a szakemberek, hogy a sportered­mények mindenkor meghatározói az ország hangulatának. Állítólag egy-egy Rába-győze- lem után jobban ment a munka a Győri Va­gon- és Gépgyáriban. A válogatottunk szerep­lése — béjutottunk a spanyolországi VB 24-es csoportjába — lázba hozta az országot. Szó­val a Dózsa továbbra is NB lll-es csapat, örül­jünk neki, ha ezután jobban dolgozunk, az még külön haszon is. Pironkodva olvastam Az előbbiekben az örömteli eseményekkel foglalkoztáim. Igaz, hogy csak két dolgot em­lítve —- ennél jóval több volt a héten. Most egy számomra sajnálatos dologról szeretnék pár szót ejteni. Szerdai lapunk negyedik ol­dalán jelent meg az apró kis tudósítás. Illyés Gyulát, megyénk szülöttét köszöntötték Vá­con, a Híradástedhniikai Anyagok Gyárának kultúrtermében. Illyés Gyula háromszoros Kos- suth-díjas írónk idén ünnepli 80. születésnap­ját. A váciak tíz éve vannak jó barátságban a költővel. Mi, Tolna megyeiek vajon hány éve vagyunk „barátságban” azzal a költővel, aki világirodalmi rangra emelte a Puszták népét, aki az Ozorai példa című drámájával örökre beírta Ozora^ nevét a magyar történelembe? Az ozorai csatának állít emléket, annak a csa­tának, amely sok történelemkönyvben mind­össze egyetlen mondattal szerepel. INem tudom, hogy kinek kellett volna észben tartani a költő születésnapját. Egy bizonyos: Tolnának kellett volna a jubileum megrende­zésében élenjárni. Nem tettük meg. Késő a bánat, de elgondolkodtató, hogy nem jutott eskünkbe. Pedig a közelmúltban nagyszerűen vallott a szülőföldhöz való kötődésről a tele­vízióban Illyés Gyula. Legalább eme műsor kapcsán kellett volna a szülőföldnek bensősé- gesébben megmlékezni a költőről. HÉTRE HÍRRE Az ozorai vár. Illyés Gyula drámájában az Ozorai példában örök emléket állít a köz­ségnek. Az emberi kapcsolatokról Manapság — ezt a gazdasági nehézségeink és eredményeink is követelik — egyre többet kell foglalkoznunk az embert kapcsolatokkal. Az előbb említett illyési példa erre rossz bizonyíték. De, azért szerencsém volt a héten beszélgetni több olyan emberrel, aki igenis számon tartja az emberi kapcsolat fontossá­gát. Ozorán beszélgettem egy pedagógussal, aki azon fáradozik, hogy a szülőföldhöz kö­Új munkahely létesült 60 asszonynak Madocsán tődést, az illyési gondolatot Ozorán „napiren­den" tartsa. Ugyanerről beszélgettünk Bölcs- kén a Gyár- és Gépszerelő Vállalat gyáregy­ségében. ,Egy faluval arrébb pedig tanúi lehet­tünk, hogy a madocsai asszonyok birtokukba veszik a község volt művelődési házát. A Dia­mant ipari szövetkezet varrodát létesített, hogy hatvan asszonynak legyen otthon, a faluban munkája. A bölcskei gyárban Schuszter János lakatos­hegesztővel beszélgettünk. A fiatalember Paks­ról jár ki dolgozni Bölcskére, pedig otthon sok­kal többet keresne az atomerőmű építkezésén. És tíz éve ingázik! Egyszerűen azért, mert jól érzi magát üzemében. Jó a kapcsolat a veze­tők és a munkások között, jó a kapcsolat a műlhelybeliek között. Az ilyen körülmények pe­dig azt is lehetővé teszik, hogy az ember olyan pluszt vállaljon, amely nem tartozik a munka­köri kötelességei közé. Rugalmasan, ésszerűen Egy hírt olvastam keddi lapunkban. Honvé­delmi napon vett részt Simontornyán 150 ál­talános iskolás diák. val, val. E hír kapcsán beszélgettem Beidek László- a nagyközség pártbizottságának titkárá­A község és a gyár, a bőrgyár kapcsolatá­ról volt szó. Azt tudjuk, hogy Simontornya évek óta a társadalmi munka megyei versenyében az előkelő helyen szerepel. Ez annak is kö­szönhető, hogy a munkásközségben az üzemek tevékenyen részt vállalnak a fejlesztésben, a község arculatának megváltoztatásában. Az­tán szóba került, hogy strandot, később pedig — ez még a távoli jövő zenéje — fedett uszo­dát építenek. Nem lesz egyetlen egy olyan ember a falúban, aki nem vesz részt a mun­kában, mert maguknak építik. Egyszerűen ar­ról van szó, hogy a közelmúltban fúrtak egy kutat a faluban, amelynek vize meleg, tehát alkalmas fürdésre. A gyárnak szüksége van a vízre, lévén a bőrgyártás víziigényes. Közös összefogással megoldják a fürdőgondot, úgy, hogy közben a gyárnak is jut technológiai víz. Rugalmasan, ésszerűen, ahogy a közmondás mondja: a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Események sorokban Kakasdon május 17-e és 23-a között, az év 20. hetében — tehát még tart — közművelő­dési napokat tartottak, tartanak. Héfőn dél­után magyar—'bolgár barátsági nagygyűlés volt Georgi Dimitrov születésének 100. évfor­dulója tiszteletére a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldölgozó Vállalat szekszárdi gyár­egységében. Kedden K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára átadta a Kiváló Szö­vetkezet címet a tolnai Aranykalász Termelő- szövetkezetnek. A tolnaiak ezzel negyedszer nyerték el a megtisztelő kitüntetést. Szerdán megnyílt Budapesten, a vásárvárosban a ta­vaszi BNV. Erről holnapi lapunkban számo­lunk be. Egész héten televíziós felvétel volt Gyönkön. Vetélkedőn vett részt nyolc község — Gyönk, Izmény, Kölesd, Mórágy, Decs, Bo- gyiszló, Őcsény és Sióagárd — általános is­koláinak csapata. Eddig többször foglalkoz­tunk ebben az írásban is a kötődésről, a szülő­föld szeretetéről. Ez a vetélkedő a legszebb példája lehet a hagyományőrzésnek. Csütörtö­kön tűzoltóverseny volt Zombán... A 20. hét összefoglalóját a mezőgazdaság­gal kezdtük, fejezzük is be azzal. A héten több kollektíva vehette át az elmúlt évi munkája alapján azt a kitüntetést, amelyet kitűnő gaz­daságii eredményekért kaptak. Kiváló szövet­kezet lett a tolnai Aranykalász, a dunaföldvári Aranykalász, az aparhanti Búzavirág, a mözsi Új Élet Termelőszövetkezet. HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom