Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
A KÉPÚJSÁG 1982. május 22. „Aki leül, elpusztul” Török László,a „tűzi ember" Nem tanulják már a szakmát, pedig egyetlen olyan vállalat sincs, ahol ne kellene „tűzi ember” — mondja Török László, aki egész életében megmaradt „tűzi embernek”, vagyis kovácsnak, amellett, hogy kitanulta a lakatos és a mezőgazdasági gépszerelő mesterséget is. Amikor nála jártam, meggyőződhettem róla, hogy még mindig kovácskodik, közel a hetvenhez. Bekopogtatott a lakásukba, Nagydorogon, a Vörösmarty utca 33-ba egy férfi, nagyfejszét hozott, élésitésre. Török László letette a szék mellé, mondván, majd jön még hozzá más is, akkor rak tüzet. Néhány évvel ezelőtt kistrak- torokat csinált, családtagoknak, motorkerékpár-motorok felhasználásával. Javítani, szerelni kellett valamit, idejöttek hozzá. Egy mutatványos embernek tönkrement a vontató-költöztető traktora, természetesen Török Lászlóhoz irányították. Ma már nem vállal gépjavítást: a keze, a tapintóérzéke nem olyan, mint volt. Irtózatosan sok vasat, gépalkatrészt megfogott, igazgatott és formált életében. A múlt rendszerben kezdte egy kajda- csi uradalomban, gépészkovácsként. Megsértették, nem viselte el az önérzete a megaláztatást, fölment Pestre a BSZKRT-hoz, a főváros akkori közlekedési vállalatához, üzemlakatosnak. Hat gyerekük született, volt kire keresni. A felszabadulás után, amikor jöttek az első körmös traktorok, megcsillant előtte a Kritikusan néz mindent nagy lehetőség, visszaköltözött vidékre, szűkebb hazájába. Számára már ismerős volt ez a gép, mert Budapesten az utolsó időt a Vöiös Csillag Traktorgyárban töltötte el. A körmösökkel felszántották Nagydorogot és környékét, 13 esztendő alatt. Húsz erőgépért volt felelős a nagydorogi gépállomáson Török László, mint a legjobb traktoros. Magasabb vezető beosztást is felajánlottak neki, nem fogadta el, inkább járt a géppel, zötyögtette magát. Szántottak Györköny- ben, Németkéren, Cseresznyésben. Aztán szerelő lett. Négyen végezték az egész gépállomás szerelőmunkáját, mégpedig úgy, hogyha kellett, elment Hő- gyészre is, mozgómühelybe. Az utazás motorkerékpárral történt, esőben, fagyban.- Úgy fáj a kezem sokszor, mintha kutyák rágnák - mondja az idős ember, aki egyébként jó erőben van, otthoni tartózkodásra is rendszeresen borotválkozik, sőt „kiöltözik". Utóbbit a felesége erős kívánságára teszi. — Tele voltam reumával, nem használt semmiféle fürdő. Azt mondta az orvos, naooztassam magam állandóan. Hát én akkor egy szál gatyában jártam eaész nyáron, még a boltba is úgy mentem el. Hiába mosolyogtak. El is múlt a nyavalya, csak a kezem érzi méq. Nem szabad elhagyni maqát az embernek, dolgozni kell, nem tétlenkedni, öreq korban is. Aki fizikai munkás volt és leül, az elpusztul. Török László mindig oda ment, ahol segíteni kellett. Oktatott nőket a traktorvezetésre, 1952-ben, Fácánkerten. Ebből sem maradhatott ki. Ügy emlékszik, 120 lányt képeztek traktorosnak. „Nem nekik való volt, de húzták eqy ideieg, a naqv- dorogiak talán két éviq. is dolgoztak gépen". Ő a Paksi Állami Gazdaságban gépszerelőként dolgozott három esztendeig, már a nyugdíjas korhoz közeledve. Amikor nyugdíjas lett, fölkeresték többször, hoav segítsen. Bement Biritóra. Otthon Koksz parazsa lesz a kovácstűz is mindig a munka várta, nem a pihenés. Tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy nem szabad leülni - állandóra. Sokat cigarettázik. Erős a keze, élénk a tekintete. Szeret mesélni. Vagy inkább, emlékezni, a munkáról beszélni. Amit elmond, csöppet sem meseszerű, bár néha mesébe illően színes történet, a nehézségeket tekintve. Számomra az a legmeg- kapóbb ebben az emberben, milyen kritikusan nézi a múltat is, meg a jelen bizonyos dolgait is. Az életével elégedett, de ha pazarlást, tehetetlenséget, hanyagságot lót, fölháborodik. Úgy ismerkedtünk meg, hogy a nagydorogi vasútállomás mellett, autóbuszra várva görbe szemmel nézegettem az elfuserált, használhatatlanul keskeny- re épített kocsiparkolósávokat, a betonba öntött ostobaságot. Arra jött, ő is megmondta a véleményét, komolyan, a felelősséget ismerő ember hangján. Rögtön tudtam, hogy „az én emberem”. így lett riportalany Török László, a „tűzi ember”. GEMENCI JÓZSEF Fotó : Gottvald Károly. Csató Károly: A város megnyugodva fogadta a hírt ___ - sllélegzett szinte minÜ “ denki. Nem kóboráram, f® • nem titokzatos elektro- k-—mos kisüléí, nem is amit a sci-fi kedvelőinek népes tábora hangoztatott az illetékes szervek tehetetlenségét minősítve, hogy ismeretlen ufo-te- vékenység volt mindennek az oka. A járókelők demokratikus tömegeit nem annyira a rettegés, mint inkább a restelkedés tartotta pánikban e nagy múltú, és szigorú erkölcséről híres városban. Igen, a restelkedés, a szemérem, meg a bizalom hiánya; a titok és a titkolózás kegyetlen zabigyerekei. Ki merte volna vállalni annak a kockázatát, hogy elújságolja, mi is történt vele a Góbinak becézett, s meglehetősen szépen gondozott tér kavicsos sétányain, éppen bevásárlásra menet. — Ugyan, képzelődsz! — s gúnyos röhögés, kételkedő vizs- latás, csodálkozásba burkolt káröröm, miegyéb. Inkább nem! Maradjon csak magánügy, ha az maradhat: felejtsük el. Az a kék folt majd elmúlik, s ki is lehet valamint találni, hogy az asztal sarka vagy a villamoson. .. De éppen ott? Egészen a combtőnél? Úristen! Még októberben kezdődött az egész, amikortól jócskán megritkultak a levelek a fákon, és szokatlan módon hullani kezdtek a vadgalambok is. Egy-egy álmos szombat délutánon, máskor hűvös reggeleken négy-öt galamb zuhant örök megnyugvásra a puha levélszőnyegre. A tér gondozásáért felelős köztisztasági dolgozó sejthette, hogy valami nincs rendben, de csak a fejét csóválta, miután elföldelte a béke madarainak e szürke tollú mártírjait a puszpángbokrok tövében. A természet körforgásának és örök megújulásának törvénye szerint e tetemek táplálják legalább az örökzöldet. E dolgozó süketnéma és enyhén debil volt ugyan, de tudta, hogy az elpusztult állatokat az embernek illő eltemetni. A furcsa jelenség talán ezért is nem tűnt fel a járókelőknek. Akik Felfigyeltek, azt gondolhatták, hogy galambirtási akcióba kez- -•dett a városgazdálkodási vállalat, s kevesebb lesz majd az orvul lepöttyentett ember. A levélszőnyegre, télen a fehér hóra kiömlő vér sem volt zavaró, bár az ilyen durva galambirtási technológiát primitívnek tartották, de felfogták egyféle újításnak. Tapasztalhatták, hogy cinke, csóka, feketerigó nem esik áldozatul, csak vadgalamb. Tavaszra e térről eltűntek a vadgalambok, a köztisztasági dolgozó galambtetem-haszno- sítási ösztönének jóvoltából pedig szinte tombolt a sarja- dás. A kertészek ezúttal nem is trágyázták meg a bokrok tövét, azt mondták: az állomány igen jól beállt. öt-hatszáz galamb hiányát észre sem vette ez az alvó környék, pláne nem, hogy maradéktalanul teljesítette kötelességét az, akinek kellett. Fogadjuk el tényként, hogy e térről véletlenül távolmaradtak az állat- és természetvédők, s más aggodalmárok, még a gyanús jelenségeket azonnal ielentgetők is. Közbiztonságilag e környék teljesen szennyezet- len, nem számítva egy-két részeg vizelőt, de ők is mindig szemérmesen eltakarták magukat a kiszemelt fatörzzsel. Semmi szeméremsértés, csak megértésre méltó emberi szánan- dóság ebben is. A tavasz nemcsak rügyeket, tomboló sarjadást hozott, hanem kutyasétáltatókat is. Valami különösre ezeknek a négylábú barátainknak a gazdái lettek figyelmesek. A kutyák csak úgy, póráz nélkül keresték az ingernyomokat, szabadon nyolcasozva a fatörzsek között, s egyszer csak visítás, kaikolás, a szetter meg usgyi, veszettül fut végig a parti sétányon, és meg sem áll a temetőig. Ez testvérek között is hatszáz méter a galambtetemektől burjánzó tértől. A gazdik földben tanyázó darazsakra gyanakodtak, miután meglelték hátsójukat nyaldosó barátaikat. Majd egy tucat ilyen rejtélyes eset után eltűntek a kutyások, pedig az itteni fák alatt már nem kellett tartani a petyegtető galamboktól. Nem jelentették a köztisztasági részleg vezetőjének azt sem, hogy a Fazekas Gábor tér utcaseprője kifogástalanul látja el feladatát. Az igazi botrány — mármint a magánbotrányok sora - május közepén kezdődött, amikorra teljességükben kinyíltak a nők is. Igen, a kétmilliárd féle keb- lűek, csípejűek, fenekűek — én azért előre sorolnám — arcúak. Férfibarátaim! Ök, az élet hordozói, megszülői és megtartói, néhány hónapig nem kis keserűséget okoztak nekünk. Ezt be kell vallanunk. Gyanakvást, gyötrődést, megdöbbenést, tehetetlen lemondást, cinikus belenyugvást, állatias elszabadulást, önmagunkból kivetkőzést, értelmetlen menekülést okoztak. Mindent, mindent... Mert szeretjük őket. Ki-ki a magáét, kiki a másét is, így aztán mindannyiunk mindannyiunkét. A város megnyugodva fogadta a hírt, hogy mindenre fény derült, s a bűnöst méltán eléri a méltó . .. De kárpótlás ez? Ami megtörtént, a jelenben már jóvátehetetlen. Hogyan lenne jó- vátehető az, hogy ismeretlen emberek pillanatok alatt összepofozkodnak? Először két, magukat csövesnek tartó gimnáziumi tanuló járta meg. Esetük típuseset, ezért érdemel említést. ülnek a pádon, s a néphadseregben rendszeresített gázálarchordtáskából iszogatnak. Feszes nadrágban egy bomba jó nő jön, hogy a katonai nyelvnél maradjunk. Ok stírölik, röhögnek, tesznek egy kettős értelmű megjegyzést, amikor az elhaladó a pompás hátsó idomához kap, de mór rohan is vissza a pádhoz, és állatokat kiáltva fölképeli a tanulókat. Képzeljenek el hasonló eseteket azzal a különbséggel, hogy a hölgy az öléhez kap, másik a combjához, a harmadik megint hátra, a felképeitek pedig nyugdíjasok, egy tanácsi előadó, egy biológus, két katonatiszt, a sarki épület házmestere, egy klinikai adjunktus és mások. Négy nő bizony visszakapta a tajtékzó felindulásból kiosztott pofonokat, s ebből gyors egymásutánban három feljelentés született. Rengeteg olyan eset is előfordult, amikor a közelben, de még a téren sem járt senki, így a magányos dühroham nem okozott inzultust, csak rémületet. A titkolt kék foltok miatt - intim helyeken — megszaporodtak a hűtlenségi vádaskodások, és bármennyire durva dolognak is számít a nők verése, elcsattantak a pofonok is. De azt, hogy megyek a Gabi téren, s hirtelen egy fájdalmas ütés a jobb combomon, a közelben pedig senki, nagyon nehéz ép észszel elhinni. — Megint hazudsz, ismerlek már! — így a férfiak. Tajtékoz- tak ezen a szeplőtlen fogamzással is felérő mesén. — Csak úgy, az utcán, mi? - üvöltötték, s a többit elképzelhetjük. A pofozkodások miatt tett feljelentések után a rendőrhatóság intézkedett az áramszolgáltató vállalatnál, de a legmodernebb kóboráram-érzékelő műszerek sem mutattak ki semmit. Egy fehérnadrógos hölgy - szintén pofozó és megpofozott — esete vezetett nyomra. Azon a bizonyos helyen kis szürke folt éktelenkedett. - Nadrágot le, s a laboratóriumba vele! - intézkedett a százados. Amire elkészültek a jegyzőkönyvek, csörgött a telefon:- Ólomfolt, Tónikám, ólomfolt! Arra az egyszerű kérdésre, hogyan kerülhetett az oda, mégpedig kék foltot hagyva a testen, a szakértők minden kétséget kizáró választ adtak. Ettől kezdve az események felgyorsultak. A megfigyelőknek távcsöveket osztottak ki, a rendőrségi fényképész teleobjektívet szerelt gépére. Az inzultusok jegyzőkönyvi adatai szolgáltatták a megfigyelés irányát e szerint választották ki a legjobban álcázható megfigyelési pontokat. A rendőrség legcsinosabb női alkalmazottai hófehér nadrágban mutogatták idomaikat a Góbinak becézett téren. Pompázatos nyári nap unalmas délutánja volt, amikor a kettes pont rádiója azt jelentette, hogy a négy per bé harmadik emeleti konyhai ablakának szúnyoghálója résnyire nyílt, s egy puskacső látható. A fényképész azonnal ráirányította a teleobjektívet, s exponált. Pór pillanat múlva a sétányon szolgálatot teljesítő Liliké alhadnagy az öléhez kapott, és a fájdalomtól hangtalanul összegörnyedt. Bizonyos magatartások társadalmi jelenségként való értelmezéséhez legtöbbünkben nincs sem hajlam, sem kellő érdeklődés. A vizsgálat iratai így nem túl érdekesek. Szürkén, tényszerűen tartalmazzák a bűntény előzményeit és indítékait: Spec János 31 éves elvált, gyermektelen üzemmérnök az előző év nyarán apja gépkocsijával nyugati utazást tett. Münchenben ismerkedett meg Franz Hellerrel, aki pár napra vendégül látta édesapja farmján. Itt többek között azzal szórakoztak, hogy. Walter márkájú zárt irányzékú légfegyverekkel szexmagazinok kitépett lapjaira lövöldöztek. Spec Jánosnak igen megtetszett ez a szórakozás, ezért Franz Heller az egyik fegyverrel és kétezer lőszerrel az elválásukkor megajándékozta. A határon, szétszerelt állapotban, a kint vásárolt horgászbotok tartójában csempészte át. Konyhája ablakából a résnyire nyitott szúnyogháló mögül először az őt többször is lepiszkító vadgalambokra lövöldözött. Miután ezt megunta, de a galambok is kipusztultak a környékről, a téren sétáltatott kutyák hátsójára lőtt. Csak a kutyák eltűnése után .vette célba az arra haladó nők altesti idomait. A tizennégy atmoszféra nyomású sűrített levegővel működő szeleprendszeres fegyver hatvannyolcvan méteres lőtávolságból ruhán keresztül nyílt sérüléseket nem okozott, de a találat helyének környéke mintegy tízforintos nagyságban megkékült. A gyanúsított a célpontként kiszemelt nők tettlegességig fajuló felháborodásán nagyokat nevetett. Vallomásában ezt viselkedésszínháznak nevezte, amelynek jeleneteit ő írta és rendezte. A fegyver irányzékrendsze- rét mindig szakszerűen, a lőtá- volságnak megfelelő értékre állította be, és elmondása szerint célt nem tévesztett. A légfegyvert a megmaradt lőszerrel együtt a rendőrség lefoglalta. A kapitányság- sajtó útján tájékoztatta a lakosságot, hogy a sérüléseket nem kóboróram és nem is ismeretlen ufo-tevékenység okozta, hanem garázdaság. Várják a sértettek jelentkezését. város megnyugodva fogadta a hírt. Hónapok múlva egy szűk körben ismert szociográfus-új- ságíró a rendőrségtől azt a tájékoztatást kapta, hogy csak hat fővel többen kértek engedélyt légfegyver tartására, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ennek az információnak az értékelésével a sajtó eddig nem foglalkozott. Verandájuk fémből van, stílusosan