Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-15 / 88. szám
1981. április 15. Képújság 3 Éljen a szocializmus és a béke! Osztályról osztályra (VII.) Kereskedelem, vendéglátás Sorozatunkkal szeretnénk az olvasót- a választópolgárt — megismertetni a Tolna megyei Tanács hivatali apparátusának munkájával. Bepillantunk egy-egy osztály munkájába. A sokrétű munkaköri kötelességet, a tennivalókat nem lehet egy újságriportban felsorolni, de a kiragadott epizódok eligazítanak, tájékoztatnak arról, hogy kik, s hogyan dolgoznak a megyei tanács épületében. A MÉSZÖV vezetői és a KPVDSZ megyei titkára Sólyom Zoltánnal tárgyalnak A kereskedelmi osztályra rosszkor jöttünk, vagy talán éppen a legjobbkor? A MÉSZÖV vezérkara ül bent Sólyom Zoltán osztályvezető irodájában. Itt van a KPVDSZ megyei titkára is, Molnár Lajos. Hát várunk. Azaz, dehogy. Ugorjon csak be fotós kollégám, soha jobb alkalom, bizonyítandó az osztály és a kereskedelem kapcsolatát. — Miről tárgyaltak? — kérdezzük később Sólyom Zoltántól. — Prémiumról. Üj rendszerű elosztás, meg új elvek. Vitatkoznak a kereskedelemben, a kereskedelmi dolgozók képviselői, a véleményünket kérték. Ültünk a téma körül legalább másfél órát, de nyugodtan váltunk el, úgy hisszük, a dolgozók megelégedésére szóló határozatot hozhatnak. És még mennyi minden szóba kerül az osztályon! A lakosság ellátása, a készlet- gazdálkodás, árpolitikai ügyek, üzletek szervezése, a kereskedelmi morál, a rendszeres információ. A szállítók és a fogadók közötti konfliktusokban igazságtétel. Az, hogy a nagykereskedelmi vállalatok miként kezelik Pécsről Tolna megyét. Beszámoltatnak egy szövetkezetét, vállalatot, s ott terítékre kerül azok munkája, az osztály tapasztalata, véleménye. — Munkaterületünk a lakossággal a legszorosabb kapcsolatban van. Ha nincs reggel kifli a boltban, hozzánk is jönnek telefonok. Miért nem az osztályhoz tartozik a sütőipari vállalat? — Mert a termelőágazathoz tartozik, egyébként is: fölöttébb szaporodnának ezzel gondjaink. Valójában így van. Az osztály munkatársainak sokat kell járni a megyét. Nem is szólva a kereskedelmi felügyelőségről — Mátyás Tibor osztályvezető-helyettes a felügyelőség vezetője. Őket főleg a lakosság „hajtja-űzi” — hiszen a fogyasztók érdekeinek védelmében vizsgálják az árakat, a minőséget, az esetleges súlycsonkítást. — Végeredményben a kiskereskedelmi vállalatok önállóak, a maguk urai, ha úgy tetszik. A mi dolgunk, hogy az irányítást elvégezzük, egveztessük a népgazdasági érdekeket, a lehetőségeket, például a keretgazdálkodás alá vont cikkek esetében. Az ágazati irányítás egyben azt is jelenti, hogy a MESZÖV- gyűlésen az osztály képviselteti magát — az állami érdeket képviselve. A rendszeres áreligazító értekezletekre mindenkit meghívnak. Az összes kiskereskedelmi forgalom tervezett növekedése országosan 9,3 százalék, nálunk 9,6 százalék volt, A megyei tényleges forgalom 1980-ban élelmiszerekből 11,5 százalékkal, vendéglátásban 7.7 százalékkal, a vegyesiparcikkekből 8 százalékkal haladta meg az előző évit. Viszonylag kisebb mértékben, 3.7 százalékkal emelkedett ruhaneműkből az eladás. — Ebből következik a megye gazdagodása, és az ellátásban dolgozók nagy felelőssége — mondja az osztályvezető. — Nekünk oly#l munkát kell kifejteni, hogy a kiskereskedelmi hálózat, ha tetszik nekik, ha nem, úgy tevékenykedjen, hogy a fogyasztás-, a növekedésigényt kielégítsék. És ilyenkor még a tárcaközvetlen vállalatok megyei üzleteinek munkájába is beleszólunk, természetesen a vállalat — bolt — önállóságának megsértése nélkül. A lakossági ellátás színvonalát vizsgálva nem elég a bázishoz nyúlni, hanem a szomszédos megyék helyzetét, sőt a fővárosi kereskedelmet is vizsgálni szükséges. így tudnak olyan érvekkel, utasításokkal előrukkolni, hogy a kiskereskedelmi vállalat, „ha tetszik, ha nem tetszik” alapon, de megfogadja a tanácsot. Mert észrevehető verseny alakult ki a szövetkezeti és az állami kereskedelem és vendéglátás között. És ennek az a lényege, hogy a lakosság jár jól. Azzal is, hogy inspirálják a vállalatokat, szövetkezeteket üzlethálózat-fejlesztésre, és korszerűsítésre. A versenyre jó példa — mondják az osztályon —, hogy a Korzó áruszínvonala a legjobb a környéken, miután a Skála megnyílt, hogy a Népbolt egyre több szakboltot nyit, hogy az áfészek sorra korszerűsítik üzleteiket Dombóváron és főleg a városok környékén, a „perifériákon”. A legfrissebb bizonyítékot Komlóczi János vendéglátóipari igazgató „tárja elénk”; az átalakított Kispipa vendéglőt. No de, a kereskedelem útjai éppoly rögösek, mint a vendéglátóiparé. Kereskedni, vendégetlátni, mindenki úgy hiszi, nagyon tud. Ülnék csak be két napra az osztályra, megtudnánk mennyi gond, probléma van, amely alig- alig oldódik föl. Mert mi, fogyasztók — fogyasztunk. S vásárlókedvünket megyei szintről irányítani, óriási feladat. Ügy tapasztaltam, az elmúlt években igen gyors a fejlődés, csökken e szakmákban a panasz. PÄLKOVÄCS JENŐ A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat egy felterjesztése a kereskedelmi osztályhoz; címe: A nők gazdasági, szociális helyzetének megjavítására a módosított intézkedési terv. Der es termeles Több éves tapasztalat------------------— ból mondom, hogy a jelentésolvasásnál segíti az embert az eligazodásbán valami, amit talán ösztönnek neveznek a szakemberek. így történt ez legutóbb is, amikor több szövetkezet egy évi munkáját összefoglaló lanyag számtengeréből szinte fényjeleket adva hívta fel magára a figyelmet néhány adat. Az egyik —» főleg a lakosságból élő — szövetkezet úgy tervezte, hogy hatmillió forint nyereséggel zárja az évet. Hogy ez sok, vagy kevés, tisztességes, vagy kevésbé az, itt most nem számít. Mindenesetre elégedetten dörzsölhették össze az év végi ikasszazárásnál a tenyerüket, mert a nyereség több mint duplájára, tizenhárom és fél millió forintra rúgott. Megint ne vizsgáljuk, hogy ez a rossz — vagy finoman szólva, túl óvatos — tervezésből fakadt-e vagy hirtelen beütött egy jó üzlet. A tény, tény marad. Ám a következő rovat megint mond valamit. Mégpedig azt, hogy az árbevételi tervüket hatvan százalékkal teljesítették túl. Lássuk csak tehát: az árbevétel 60 százalékkal lett több, a nyereség viszont a tervezett dupláját is meghaladja. Jó nyereséget hozó bevételi forrásra bukkanhattak, hiszen az árbevétel százalékánál lényegesen magasabban nőtt a nyereség, vagyis visszájára fordult a régi mondás, most ugyanis a kis forgalom (növekedési hozta a nagy hasznot. Ez a szövetkezet vagy nagyon szerencsés, vagy nagyon ügyes, netán... No, csak semmi elhamarkodott vélemény. Lássuk, mit terveznek a jövőben. íme, amit a hatodik ötéves tervre előirányoznak maguknak: A termelést 30—32szá----------------------- zalékkal n övelik. Tiszteletre méltó cél, még úgy is, hogy közben létszámnövelést is terveznek, három, három és fél százalékosat; ezért igazán nem lehet egy rossz szót sem szólni, hiszen a tercier ágazatban ilyen módon is van fejlődni- való. Az is természetes, hogy bérszínvonal-növekedést is terveznek. Történetesen ezt 35 százalékban állapítják meg. Nos, itt álljunk meg. Nem a harmincöt százalék miatt, bár ha azt vesszük, hogy máshol három, négy7, négy és .fél százalékot terveznek évente, ez sem megvetni való, hanem a termelésnövelés és a bérszínrvonal- növelés közötti eltérés miatt. Ugyanis a termelés és a bér- növekmény három-, vagy ötszázalékos különbözetét vala- honnét elő kell teremteni. Hogy honnét? Azt mi csak gyaníthatjuk, de a terv készítői nyilván tudják is. Alighanem a nyereség növekszik majd olyan mértékben, hogy fedezze a bérnövekedést — és az azzal járó úgynevezett közterheket, például az SZTKnjárulékot. De miiből növekedhet egy, a lakosság igényeinek kiszolgálására összeállt szövetkezet nyeresége? A bevételekből, a végzett munka — más szóval a termelés — utón számlázott és .bevételezett forintokból. Nem nehéz tehát kikövetkeztetni, hogy a termelés és a bérnövekedés között hiányzó három vagy öt százalékot a számlakészítésnél kell „megtermelni”. Magyarul: előre beterveztek az áremelésből származó nyereséget. Hát, tisztesség neg“' szólván... Kezdek érteni néhány dolgot, már ami a tervezett hat és a válás ágban létrejött tizenhárom és fél milliós nyereség között van. (F. I.) Kisgépek Nagy siker volt A kesztyűgyár hete Javuló ellátás A fejlesztések, kooperációk és licencvásárlások eredményeképpen javult a hazai mezőgazdasági kisgépedé,tás. Az idén a legfontosabb és legkeresettebb berendezésekből mér nem várható nagyobb hiány. Ezt állapították meg az Ipari Minisztérium vezetői amikor áttekintették a kisgépgyártás és -ellátás helyzetét.1 A mezőgazdasági kistermeléshez fontos gépek közül igény szerinti az ellátás a kézipermetezőkíbői és a több változatban készülő szőlőfeldolgozókból. A gyártó VE- GYÉP8ZER Vállalat és a Veszprémi MEZŐGÉP a kereskedelem minden idei igényét visszaigazolta. Hasonlóan kedvező az ellátás a villanymotorral hajtott készülékekből is. Mivel az ezeket a cikkeket előállító iparvállalatok tervszerűen megvalósították gyártmány'korszerűs ítési programjukat és fejlesztési célkitűzéseiket, a jó ellátás hosszabb távon biztosított. Nem ilyen kedvező az ellátás benzinmotoros kisgépekből; motoros kapákból, permetezőkből és kástrakto- rokból. Tavaly például az igényeknek csak 60—70 százalékét elégítették ki, bár a nagyobb import végülis számottevően enyhítette a hiányt. A tárca felmérése szerint 1985-ig a kistermelőknek évente mintegy 30—35 ezer ilyen kisgépre van igénye. Mégis a teljes körű hazai gyártás megszervezése helyett a termelési kooperációkat, licenc és know-how vásárlásokat szorgalmazzák, s erre ösztönzik a hazái ipart is. A legjelentősebb eredmény: a három .lóerős kds- tráktorak hazai gyártásának meghonosítása. A Veszprémi MEZŐGÉP tavaly vásárolt licelncet a francia Biriban cégtől. A kistraktorokhoz eddig részegységeket és munkaeszközöket készítettek, de az év második felétől, a motor kivételével, minden egységet Veszprémben, illetve Békéscsabán állítanak elő. Ez utóbbi helyen az utánfutókat, a fűnyírót, ekét, rotációs kapát, vagyis a kiegészítő eszközöket készítik. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nagy sikere volt az „Ez a mi munkánk” sorozatban bemutatkozó Dombóvári Kesztyűgyárnak. A városi művelődési központban rendezett egyhetes eseménysorozat keretében volt ünnepi nagygyűlés. Kiváló dolgozó kitüntetések átadása, divatbemutató. Nagy érdeklődés kísérte a helyszínen dolgozó szabászok és varrók munkáját. Diaképeket vetítettek, amelyeken keresztül az érdeklődők Jbotefciintlhettek a gyár munkájába, életébe. A legnagyobb közönségsikere a divatbemutatónak volt, amelyen jó mozgású, csinos, manökenek mutatták be a ruhákat. Vasárnap délelőtt a gyerekeket a játszóház várta, ahol bábokat készítettek, mesefilmet néztek, agyagozhat- tak. Dombóvár lakói ezúttal egy újabb dombóvári üzem életét ismerhették meg. Kép és szöveg: TILLINGER SÁNDOR Részlet a gyár termékeit bemutató kiállításról A kesztyűvarrónő a kíváncsi ak gyűrűjében
