Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-13 / 61. szám
Mai számunkból XXXI. évfolyam, 61. szám. ÁRA: 1,40 Ft. 1981. március 13., péntek. BEILLESZKEDNI A KÖZÖSSÉGBE (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) „IMÁDOK NAGY VÍZBEN FÜRDENI” (6. old.) HÁROM HÁZ TAMÁSIBAN (3. old.) Csapatmunka Március 11-én a rádió reggeli párbeszéde során, majd este a tv-ben a szentesi kórház főorvosa magyarázta el a riporternek egy új kézműtőasztal előnyeit. A hallgató óhatatlanul a saját kezére nézett és nyomban méltányolni tudta az új találmányt, mely a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul könnyebbé teszi e fontos végtagunk megreparálását, amit csak az tud méltányolni igazán, akinek már volt baja a kezével. A főorvos érezhető módon sugárzott az örömtől, és nem győzte dicsérni az új műtőasztal érdekében kifejtett jó kollektív munkát. Mert kellett hozzá természetesen az ő orvosi tudása, egy kitűnő kisiparos szakértelme és egy sereg üzem, felettes szerv megértése, segítőkészsége. Ez a jó csapatmunka eredményezte azt, hogy most ismét gazdagabbak vagyunk valamivel, ami a világon sehol nincs, hazai anyagokból előállítható és amiről remélhetőleg öt év múlva egy következő reggeli párbeszédben nem fogjuk megtudni, hogy még mindig nem sikerült a piacra (és a világpiacra) dobni, mert a továbbiakban már hiányzott a jó csapatmunka. Egyelőre maradjunk csak ennél és annál a ténynél, hogy hasonló összefogás nélkül az élet egyre kevesebb területén lehet megmozdulni. A magányos zsenik kora lejárt, ha egyáltalán létezett valamikor. Hiszen még Albert Einstein se nélkülözhette előbbi évszázadok ismereteit ahhoz, hogy korszakot nyithasson a világ megismerésében. Ami persze egyáltalán nem csökkenti nagyságát. A magányos (és meg nem értett) zseni szerepében napjainkban legfeljebb csak tetszelegni lehet, de előbbrejutni egy lépéssel sem. Az a meglepő, hogy ezen viszonylag milyen ritkán szoktunk elgondolkodni. Az kétségtelen, hogy kinek-kinek más és más a képessége, tudása, akaratereje, szorgalma, lelkiismeretessége. De joggal elvárható legalább any- nyi, hogy mindenki ebből a legjavát igyekezzen adni, és akkor itt lenne a Kánaán... Ami persze még egyáltalán nincs itt. Lehet rossz csapatmunkát is végezni. Lapunk egyik glosszaírója március 11-én tűnődött el azon, hogy van Szekszár- don ház, melynek vitatható értékű restaurálása időben messze lekörözi azt, amit valamikor építésére fordítottak. Nem egy ember ügyködik rajta, tehát csapatmunka ez is. Ugyanígy az újságírás, egy tantestület szellemének kialakítása, a vállalati légkör, vagy az, hogy szépen sült kenyér a kellő időben kerüljön a fogyasztók kosarába. (Ez az utóbbi időben mifelénk mintha már kezdene megvalósulni.) Valószínűleg lehetne beszélni a sport terén fellelhető csapatmunkáról is, mely mondjuk a Tolnai Vörös Lobogó asztaliteniszező lányainál egészen más, mint egyebütt... Beszélni egyébként is sokat lehet. Valamit tenni, sokkal fontosabb. O. I. A Szojuz-T-4- startja Kovaljonok az űrállomás felé tart Finnország Kekkonen fogadta Marjai Józsefet Moszkva, Kis Csaba és Fazekas Judit, az MTI tudósítói jelentik. A világűr egyik veteránjával, s Földünk századik, a Szovjetunió ötvenedik űrhajósával fedélzetén, csütörtökön újabb szovjet űrhajó indult a Szaljut—6 űrállomáshoz. A Szojuz—T—4 űrhajó, amelynek parancsnoka Vlagyimir Kovaljonok, fedélzeti mérnöke pedig Viktor Szavinih, a késő esti órákban rajtolt a bajkonuri űrrepülőtérről. Az első jelentések szerint az űrhajó rátért a Föld körüli pályára, ahonnan majd pályamódosításokkal közelíti meg a csaknem három és fél éve működő űrállomást. Mint ismeretes, a Szaljuthoz már korábban eljuttatták egy Prog- ressz típusú szállítóűrhajóval az új expedíció számára szükséges felszerelést. Az űrhajó parancsnoka, Vlagyimir Kovaljonok, ezúttal már harmadszor indult a világűrbe. A Szaljut-űrállo- máson a második tartós űrexpedíció parancsnoka volt és Alekszandr Ivancsenkov- val 140 napot töltött munkával a világűrben. .Korábban ő volt a parancsnoka a Szojuz —25 űrhajónak is; partnere ekkor Valerij Rjumin volt, de az 1977. októberi úton űrhajójukat nem sikerült összekapcsolni a Szálj úttal. A belorusz származású Kovaljonok 39 éves, korábban a szovjet légierőnél teljesített szolgálatot, és 1967 óta tagja az űrhajós egységnek. A világűrben végzett kimagasló jelentőségű munkájáért a Szovjetunió hőse címet kapta meg, számos szovjet és külföldi kitüntetés birtokosa. Viktor Szavinih, aki a szovjet űrhajósok sorában az ötvenedik, és a Föld kozmonautái között a századikként indult útnak a világűrbe, maga is az űrkutatás veteránjai közé tartozik, noha ez első útja. Hosszú évek óta foglalkozik azonban űrhajók tervezésével és egyik legjobb ismerője a Szojuz—T típusnak, amelynek szerkesztésében kezdettől fogva részt vett. Szavinih . a kirovi területen levő Berezovka községben született 1940- ben, parasztcsalád gyermekeként. Vasúti technikumot végzett. Ezt követően Szverd- lovszkban dolgozott brigádvezetőként, majd katonai szolgálata leteltével beiratkozott Moszkvában a Geodéziai és Kartográfiai Főiskolára, ahol elsősorban a légifényképezéssel foglalkozott. Kiváló tanulmányi eredményei ismeretében a szovjet űrhajózás egyik megteremtője, Ko- rojov akadémikus hívta meg tervezőintézetébe, ahol tehetséges tervezőnek bizonyult, s a többi között az űrhajók és űrállomások optikai berendezéseinek szerkesztésében vett részt. Már ekkor is foglalkoztatta az a gondolat, hogy az általa tervezett műszereket, berendezéseket a gyakorlatban próbálja ki. 1978-ban lett az űrhajós egység tagja, megszerezte az űrhajók és űrállomások irányításához szükséges ismereteket. Szavinih nős, 12 éves leánygyermeke van. Kedvenc szórakozásai közé tartozik a sport, rendszeresen sízik és úszik, s versenybíróként működött közre úszóversenyeken. Az új űrexpedíció első feladata, hogy megközelítsék a Szaljut—6 űrállomást, kapcsolják össze azzal űrhajójukat és vizsgálják át az űrállomás műszereit, berendezéseit, végezzék el a szükséges javításokat. A Szaljut 1977. szeptember 29. óta kering már a Föld körül, bár tervezői eredetileg sokkal rövidebb időszakra tervezték hasznosítását. A cserélhető berendezések, a szállító űrhajókkal eljuttatott rendszeres utánpótlás azonban lehetővé tette, hogy az űrállomást folyamatosan hasznosítsák. Mint ismeretes, a Szaljuton eddig már négy tartós expedíció dolgozott, több szovjet űrpáros és az Interkozmosz-prog- ram hat nemzetközi expedíciója, köztük a szovjet—magyar közös űrrepülés két résztvevője, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan. Legutoljára, rövidebb ideig, a Szojuz —T—3 űrhajóval látogatott el az űrállomásra három szovjet űrhajós. Visszatértük, 1980. december 10. óta a Szaljut—6 automatikus üzemmódban működik, berendezései azóta is számos megfigyelési adatot továbbítottak a Földre. A Szojuz—T típusú űrhajó a szovjet űrkutatás új eszköze, az űrhajósok szállítására szolgál. Külsőre alig tér el a korábbi Szojuz-űrhajóktól, belsejében azonban sok a módosítás, az újdonság. Ezek közül a legjelentősebb az űrhajó irányítását végző fedélzeti számítógép alkalmazása. Viktor Szavinih egyébként kiváló ismerője a számítógépnek s az új típusú - űrhajó egyéb berendezéseinek is. A Szojuz—T személyszállító űrhajókon d fedélzeti mérnök szerepe igen nagy, a többi között ő a felelős a számítógéppel végzett műveletekért is. Az új típusú űrhajóból eddig az első példányt utasok nélkül próbálták ki, a második és a harmadik űrhajó már összekapcsolódott az űrállo-' mással, ahová előbb két, majd három utast szállított. Az expedíció számára az űrállomás felülvizsgálatán kívül széles körű tudományos programot is előirányoztak. Ütjük egyben jelzi azt is, hogy várhatóan folytatódik az Interkozmosz-program végrehajtása, amelynek keretében mongol és román űrhajós készül a világűrbe. Urho Kaleva Kekkonen, finn államfő csütörtökön Helsinkiben fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettest. Ezt megelőzően Marjai József Esko Rekola finn külkereskedelmi miniszterrel folytatott megbeszélést. A délelőtt folyamán a magyar kormány elnökhelyettese ellátogatott a helsinki városházára, ahol találkozott Raimo Ilaskivi főpolgármesterrel. Marjai József délután Tur- kuba utazott, ahol csütörtökön nyitották meg a magyar gazdasági napokat. A magyar gazdasági és műCsütörtökön elutazott hazánkból Emesto Augusto Meló Antunes, a Portugál Forradalmi Tanács tagja, az alkotmánybizottság elnöke, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes búcsúztatta. Jelen volt Fernando Delfim Maria Lopes Vieira, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete. A genfi leszerelési bizottság csütörtöki teljes ülésén felszólalt Kőmíves Imre nagykövet, Magyarország állandó genfi ENSZ-képviselő- je. Beszédében hangsúlyozta, hogy a bizottság napirendjén szaki napok keretében csütörtökön Turkuban találkoztak a finn és a magyar gazdasági élet képviselői. Dr. Bartha Ferenc, a kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és Geist Róbert, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást Magyarország gazdasági életéről, külgazdasági kapcsolatairól, majd ke- rekasztal-beszélgetésen tekintették át a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. A turkui gazdasági élet vezetői délután fogadást adtak a magyar vendégek tiszteletére. Ernesto Augusto Meló Antunes, a Portugál Forradalmi Tanács tagja, az alkotmánybizottság elnöke Púja Frigyes külügyminiszter vendégeként március 8—12-e között Budapesten tartózkodott. Púja Frigyessel folytatott tárgyalásait követően Meló An- tunest a portugál köztársasági elnök személyes megbízottjaként fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. szereplő átfogó leszerelési program az ENSZ-közgyűlés jövő évben sorra kerülő rendkívüli leszerelési ülésszakával összefüggésben bír különös jelentőséggel. Elutazott hazánkból Ernesto Augusto Meló Antunes Genf Magyar felszólalás A gyakorlati feladat megoldása közben Szekszárdi a második és az ötödik helyezett Ünnepélyes külsőségek között hirdették ki tegnap délután a bőrdíszműves szakmunkástanulók országos versenyének eredményét. Mint azt Váczi Sándor, a Művelődési Minisztérium szakmunkásképzési és továbbképzési osztályának vezetője elmondta, a verseny színvonalas volt. Az első két helyezett mindkét feladatát ötös eredményre oldotta meg, de voltak eltérések az elméleti és a gyakorlati tudás között. Előfordult, hogy közepes elméleti tudású versenyző kiváló minőségű táskát készített a gyakorlati munka során, de ennek az ellenkezőjére is volt példa. Végül is elmondhatjuk, hogy szekszárdi siker is született, hiszen, a második és az ötödik helyet szerezte meg az 505-ös szakmunkásképző két tanulója. A helyezések sorrendben a következők. Első lett Kelecsényi Csilla, a balassagyarmati, második Bíró Erzsébet, a szekszárdi, harmadik Boldog Etelka, a debreceni ipari szakmunkás- képző intézet tanulója. Negyedik Bácsai Mária, Marcaliból és ötödik Illés Zsuzsanna Szekszárdról. A vállalat ajándékait Göttlinger József, a Bőrdíszmű igazgatója, a KISZ-bizottságok ajándékait pedig Kari Imre, a megyei KISZ-bizottság titkára adta át a győzteseknek, akik az eredményhirdetés után befejezték a szakmunkásvizsgát. Az elméleti és gyakorlati jegyük ugyanis már megvolt a versenyen elért eredménnyel, a zsűri előtt már csak szóban kellett vizsgázniuk. A három első helyezett a minisztérium díját, egy későbbi időpontban veheti át. Készülnek a női táskák — a vizsgadarabok
