Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. július 24. Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlésen A közel-keleti béke kulcskérdése a palesztin nép nemzeti joga Faruk Khaddumi, a Palesztin Felszabadítási Szervezet kép­viselője az ENSZ tanácskozásán. (Képtávírónkon érke­zett.) „Az Egyesült Államok gyámkodásával megkötött Camp David-i egyezmény csődbe jutott” — jelentettek! Faruk Kaddumi, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet politikai osztályának vezető­je az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakán. A világ; szervezet három és fél évti­zedes történetének hetedik rendkívüli ülésszakán, amely a Palesztinái arab nép sorsá­val foglalkozik, Kaddumi ki­jelentette, hogy a kedden megkezdett ülésszak „az utol­só lehetőség a válság békés rendezésére”. „Ha Camp David a békét jelenti, akkor miért folytatja az Egyesült Államok Egyip­tom és Izrael felfegyverzé­sét?” — tette fel a kérdést a palesztin vezető, majd rá­mutatott: „A palesztin és a libanoni nép tudja, hogy eze­ket a fegyvereket most elle­nük fordítják. Egyiptomi tá­maszpontokat használhak az iráni forradalom elleni ak­ciókhoz. Szadat rendszere nem riad vissza a szomszédos Líbia elleni agresszióktól sem.” „A közel-keleti helyzet so­ha sem volt bonyolultabb, soha sem fenyegette komo­lyabban az egyetemes békét” — jelentette ki Isidoro Mal- mierca Peoli kubai külügy­miniszter, aki az el nem kö­telezettek mozgalmának ne­vében szólalt fel. Élesen kikelt Malmierca szavai elleni Butrosz Ghali egyiptomi külügyi állammi­niszter, aki a napirendet fi­gyelmen kívül hagyva, csu­pán azt próbálta bizonygatni, hogy a kubai politikus sza­vai „nem az el nem kötele­zettek álláspontját tükröz­ték”. Az ENSZ-közgyűlés 7. rendkívüli ülésszakán szer­dán felszólalt Halász András tanácsos, a New York-i ma­gyar ENSZ-képviselet meg­bízott vezetője, az ENSZ-köz­gyűlés 7. ülésszakán résztve­vő magyar küldöttség veze­tője. Megállapította, hogy az ENSZ 1947 óta foglalkozik a közel-keleti problémakörrel, benne a palesztin kérdéssel. — Ma már a tagállamok túlnyomó többsége elismeri, hogy a palesztin kérdés a kö- zel-'keleti konfliktus lénye­ges eleme. Ezt a közgyűlés 1974-ben elfogadott határoza­ta is tükrözi, amely állást foglal a palesztin nép elide­geníthetetlen jogainak meg­határozása mellett. Ez utób­biak magukban foglalják az önrendelkezéshez, a nemzeti szuverenitáshoz és az elüldö- zöttek hazatéréséhez való jo­gát, továbbá a PFSZ-nek a palesztin nép egyedüli törvé­nyes képviselőjéként való el­ismerését. A magyar képviselő elítél­te a Jeruzsálem jogi és poli­tikai státusának megváltozta­tására irányuló egyoldalú iz­raeli lépéseket, majd a Camp DaVid-i megállapodást elemezte, amelynek alapelvei ellentmondanak az ENSZ­közgyűlés határozataiban foglalt elveknek. A rendkívüli ülésszakon résztvevő magyar küldöttség vezetője végül a magyar nép változatlan szolidaritásáról biztosította Palesztina arab népét. Romesh Chandra, a Béke­világtanács elnöke táviratot küldött a rendkívüli ülésszak alkalmából a közgyűlés elnö­kének és az ENSZ főtitkárá­nak. „A rendkívüli ülésszak olyan időszakban kezdődött hangzik Chandra távirata —, amikor Izrael a megszállt te­rületeken fokozza a terrort: folytatódik a lakosság lemé­szárlása és deportálása, a földrablás, az emberi jogok megsértése. Felgyorsult az iz­raeli félkatonai települések létrehozásának üteme.” Romesh Ohandra sürgette a világszervezet tagállamait, hogy hatékony intézkedések­kel vegyék elejét a palesztin kérdéssel foglalkozó ENSZ- határozatok további súlyos m egsér tásén ék. Irán Dzsaledin Farszi a kormányfőjelölt Dzsaledin Farszit. jelölte Irán miniszterelnökének tisz­tére az Iszlám Köztársasági Párt Központi Bizottsága — közölte szerdán a párt hiva­talos lapja. A parlamentben többséggel rendelkező párt jelöltjének megválasztása bi­zonyosnak látszik. Dzsaledin Farszi eddig a párt vezetősé­gében tevékenykedett. Khomeini ajatolláh ezt megelőzően elutasította azt a javaslatot, hogy fiát, Szajed Ahmed Khomeinit jelöljék a m in isztereln'öki tisztségre. Mint kiderült, Ahol Hasszán Baniszadr elnök egy hónapja ilyen értelmű levelét intézett Khomeinihez, de gyors eluta­sító választ kapott. „Nem akarom, hogy a rokonaimra ilyen tisztséget bízzanak” — tudatta az ajatollaíh Bani- szad-rral. Az esetről a teherá- ni rádió számolt be. Az amerikai túszokat fog­va tartó „iszlám diákok”, nyi­latkozatban ismertették az új kormány megalakításával kapcsolatos javaslataikat. A köztársasági elnökhöz cím­zett nyilatkozat követeli Khomeini ajatolla-h utasítá­sának betartását, azaz „száz százalékig iszlám kormány” kijelölését. Szerdán reggel három nagv erejű pokolgép robbant az iráni főváros egyik fedett be­vásárló utcájában. A rendőr­ség első közleménye hat ha­lálos áldozatról és mintegy száz sebesültről számolt be. Iszlám gárdisták szerdán elfoglalták a Bamdad című teheráni napilap szerkesztő­ségét és megakadályozták az újság terjesztését. A iap szer­dai számában, amelyből csak néhány példány került utcá­ra, szerkesztőségi cikk jelen­tette be az újság megszünte­tését július 31-ével. A kiadó döntését a cikk azzal indo­kolja, hogy a lap székháza ellen pokolgépes merényletet hajtottak végre, és fenyegető leveleket kaptak a Bamdad vidéki szerkesztőségei is. Spanyolország A NATO kapujában Az a veszély fenyeget, hogy Spanyolország, amely otthont ad ősszel az európai biztonsági értekezlet új szakaszának, az európai feszültség fokozódásának egyik gócpontjává válik. Ezt a borús lehetőséget az hordozza magában, hogy a spanyol politika csúcsain, számos külső körülmény hatására, megvál­tozott a hivatalos álláspont Spanyolország NATO-tagságának időzítése ügyében. 1. Korábban a szélesebb értelemben vett jobboldalt képviselő Centrum Unió kormánya olyan programot dolgozott ki, hogy minden erővel siettetni kell az ország belépését a Közös Piac­ba. A gazdasági helyzet ugyanis egyre nehezebb. Az infláció üteme jóval meghaladja a 20 százalékot, a munkanélküliek száma pedig veszedelmesen közeledik a kétmillióhoz. A Közös Piachoz való csatlakozástól Spanyolország elsősor­ban azt várja, hogy mezőgazdasági termékei az eddiginél sza­badabban találnak utat a Kilencek piacára. És mivel a mun­kaerő szabad mozgása szerves része a közös piaci tagságnak. — a Nyugat-Európában dolgozó spanyol vendégmunkások ki­szorítása a Kilencek országaiból jóval nehezebbé válnék. így Spanyolország megszabadulna az egyébként is túlfeszített munkaerőpiacra nehezedő esetleges újabb nyomástól. Nemcsak gazdasági, hanem belpolitikai érdekek is sürgetik a közös piaci belépést a kormány számára. A Kilencek integrá­ciós szervezetéhez való csatlakozást ugyanis (éppen a gazda­sági szükségszerűségek miatt) a spanyol baloldal szintén tá­mogatja. Mégpedig nemcsak az ellenzék legnagyobb pártja, a szocialisták (PSOE), hanem a Spanyol Kommunista Párt is. Ilyen körülmények között a közös piaci belépés előtérbe he­lyezése megkönnyítette volna a kormánypárt és Suarez mi­niszterelnök helyzetét, elterelvén a figyelmet már kérdések­ről, amelyekben az ellenzék esetleg élesen támadta volna a kabinet politikáját. 2. Ez a madridi stratégia párosult azzal, hogy Spanyolország NATO-belépését távolabbi célként kezelték és úgy fogták fel, hogy arra legfeljebb a Kilencekhez való csatlakozás után ke­rülhet sor. A jobboldal számára ez nem okozott problémát, miután Spanyolországot 1953 óta kétoldalú katonai szerződés kapcsolja az Egyesült Államokhoz. Az ország területén külföl­di katonai támaszpontok is vannak. Ezt a stratégiai sorrendet azonban veszélyeztette az Egye­sült Államok nyomása. Washington ugyanis szívesen látta vol­na Spanyolország viszonylag gyors csatlakozását a NATO- hoz. A Szovjetunió pedig már idejekorán figyelmeztett arra, hogy ha az Európában lévő két katonai csoportosulás (a NATO és a Varsói Szerződés) közül az egyiket kiterjesztik, akkor az súlyosan veszélyeztetheti az európai egyensúlyt. Sajátos módon éppen az amerikai katonapolitikától sok szempontból függetlenül tevékenykedő Franciaország fellépé­se teremtett új helyzetet. Mégpedig minden jel szerint nem katonapolitikai, hanem gazdasági és választási meggondolá­soktól indíttatva. Franciaország és a Közös Piac legnagyobb mezőgazdasági exportőre, gazdasági érdekeivel ellentétes a? olcsó spanyol mezőgazdasági termékek kedvezményezett meg­jelenése a Kilencek napján. Franciaországban rendkívül széles ellenzéke van a Kö­zös Piacra történő spanyol belépésnek. Ez a jobboldali pa­raszti rétegeiktől a francia kommunistákig terjed. A feszült­séget a közelmúltban jelezte a spanyol áruszállító teherautók ellen francia területen elkövetett bombamerénylet-sorozat, majd a spanyol kamionosok akciója, a határon átvezető utak eltorlaszolására. Giscard elnök, aki 1981-ben választási.küzdelembe bocsátko­zik, belpolitikai szempontból nem engedheti meg magának, hogy elszigetelődjék az anyagilag közvetlenül érintett és po­tenciálisan jobboldali szavazónak minősülő mezőgazdasági ter­melőktől, s hogy ebben a kérdésben átengedje a kezdemé­nyezést akár a gaulleista, akár a baloldali ellenzéknek. Ezért a francia kormány olyan döntést hozott, hogy a spanyol csat­lakozással kapcsolatos tárgyalásokat erőteljesen le kell lassí­tani. 3. A Kilencekhez való csatlakozás lehetőségének eltolódása új taktikára kényszerítette a spanyol kormányt. A külügyminisz­térium váratlanul bejelentette, hogy a Suarezr kormány már 1981-ben benyújtja felvételi kérelmét az Atlanti Szövetségbe: a NATO-tagság ügyét 1983 előtt tető alá kívánja hozni. A taktikai változás célja világos. Az Egyesült Államokban, Angliában és a francia mezőgazdasági politika miatt elége­detlen más nyugat-európai NATO-országokban keresnek szö­vetséges, hogy ily módon fokozhassák a nyomást Párizsra. Az új döntés azonban komoly bel- és külpolitikai veszélye­ket hordoz. Belpolitikailag: az egész baloldal ellenzi Spa­nyolország NATO-csatlakozását. A helyzet éppen olyan kü­lönleges, mint a közös piaci csatlakozás ügyében. Ott a kom­munisták támogatása minősül rendhagyónak: a NATO-csat- lakozás esetében viszont a PSOE az egyetlen a nem semleges országok szociáldemokrata pártjai közül, amely nem foglal el atlanti álláspontot és ellenzi a NATO-tagságot. A belpolitikai feszültséget ebben a viszonylatban élezheti tovább, hogy a kormány szerint a NATO-csatlakozás sorsdön­tő problémáját egyszerű parlamenti többséggel is el lehet dönteni. A baloldali ellenzék ezzel szemben népszavazást ja­vasol az ügyben. Külpolitikailag a Szovjetunió részéről már a vita jóval ko­rábbi szakaszában elhangzott figyelmeztetés rámutat a ve­szély jellegére. A nemzetközi feszültség általános fokozódása az európai kontinensen eddig némileg tompított formában volt csak érezhető. Ha az európai egyensúlyt meghatározó két katonai csoportosulás az amerikai vezetés a^att álló NATO-t a stratégiailag rendkívül fontos Spanyolországra is kiterjesz­tik, ez megindíthatja az európai egyensúly felbillenésének újabb feszültséget növelő folyamatát. —i —e Szovjet-vietnami űrpáros indult a Szaljut-6 felé (Folytatás az 1. oldalról.) szakaszában kapcsolatban álltak a két űrhajóssal. Nyo­mon követték, amint szerda délután a szkafander felölté­se után Gorbatko és Bharrí Tuan a rajt helyszínére ér­kezett a korábbról már is­mert különleges autóbuszon. A szovjet parancsnok ezután jelentette az állami bizottság elnökének, hogy az indulás­ra készen állnak. A két űr­hajós elfoglalta helyét a ka­binban, majd — a központ­ból végzett utolsó műszeres orvosi és műszaki ellenőrzés után — működésbe lépett a hordozórakéta első lépcsője. A Szojuz—37 a három lép­cső leválása után ráállt a megadott Föld körüli pályára. Előreláthatólag csütörtökön, késő éjszaka érik el a Szal- jut—6 űrállomást, amelynek állandó személyzete, Leonyid Popov és Valerij Rjumin sze­retettel várja az újabb ven­dégeket. A földi irányítóközpontban szerdán késő este közölték, hogy a Szojuz—37 a rajttal és a pályára állással kapcso­latos ' feladatokat sikerrel hajtotta végre, a műszerek és berendezések az előírásoknak megfelelően működnek, s az űrhajósok közérzete jó. Viktor Gorbatko A Szojuz—37 parancsnoka, Viktor Gorbatko ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, a szovjet űrihajósok idősebb nemzedékéhez tartozik. 1934- ben született a Krasznodari körzet egy kis kaukázusi fa­lujában. 1956-ban, miután befejezte tanulmányait a Ba- tájszki katonai repülési is­kolán, a szovjet hadsereg lé­gierejének kötelékébe lépett. 1960-tól Gorbatko az űrhajós egység tagja lett, majd anél­kül, hogy az űrhajósok ki­képző központjában végzett munkáját abbahagyta volna, elvégezte a Zsukov Repülő- mérnöki Akadémiát. Gorbatko 1969. októberében indult első űrutazására: a Szojuz—7 fedélzeti mérnöke­ként részt vett a Szojuz—8, a Szojuz—7 es a Szojuz—8 kö­zös űrrepülésében. 1976-ban a Szojuz—23 tartalékegységé­nek parancsnoka volt. 1977 februárjában a Szojuz—24 parancsnokaként 18 napos űr­utazást tett, amelynek során társával, Jurij Glazkovval a Szaljut—5 űrállomáson vég­zett kutatásokat. Viktor Gorbatko 1959 óta az SZKP tagja. Több társa­dalmi megbízatásnak tesz eleget: a Szovjet—Mongol Baráti Társaság elnöke, a szovjet ejtőernyős sportszö­vetség elnöke. Nős, két leánya van. Felesége orvos. 1957-ben született Irina leánya a Lo­monoszov Egyetemen tanul, az 1960-as születésű Marina pedig a Lumumba Egyetem hallgatója. PANORÁMA BUDAPEST Az Országos Vízügyi Hiva­taltól kapott tájékoztatás szerint az utóbbi három na­pon, szerda reggelig sok csa­padék hullott a Duna és fő­ként a Tisza vízgyűjtő terü­letére és ennek következté­ben áradások kezdődtek a folyók felső szakaszain. A Felső-Duna vízgyűjtő terüle­tén mért 15—70 milliméteres csapadék hatására az utóbbi 24 órában Bécsnél 147 centi­méterrel emelkedett a Duna vízszintje, s a magyar szaka­szon az árhullám fogadására készülve első fokú árvízvé­delmi készültséget rendeltek el a folyó szigetközi szaka­szán. A Tisza mellékfolyói közül a Túr árhulláma átjutott a magyar szakaszra, Garbóié­nál 200 centiméterrel emel­kedett a folyó vízszintje és ezért tegnap első fokú árvíz- védelmi készültségbe léptek, délután pedig már a másod­fokú készültség erői is kivo­nultak a gátakra. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin szívélyesen üd­vözölte India vezetőit az in­diai tudomány és technika kiemelkedő sikere, a „Rohi- ni” mesterséges hold felbo­csátása alkalmából. „A szov­jet emberek örülnek az In­dia baráti népe által a koz­mikus térség békés célú ku­tatásában elért új sikernek, csakúgy, mint a Szovjetunió és India e téren megvalósult gyümölcsöző együttműködé­sének. Ennek az együttmű­ködésnek a során valósult meg már megelőzően az „Ariabat” és a „Bhaskar” in­diai mesterséges holdak együttes felbocsátása” — ír­ják táviratukban a szovjet vezetők. LA PAZ Az ellenálló bolíviai parasz­tok teljesen lezárták a Potosi —Cochabamba—La Paz út­vonalat, amelyen személy- és teherautók ezrei torlódtak össze — közölték a vidékről a fővárosba érkezett külföl­di újságírók. La Paz élelmi­szer-ellátása így várhatóan rövid időn belül nagy nehéz­ségekbe fog ütköni, és ez megnehezíti a puccsisták ha­talmának megszilárdulását. Az ország bányaközpont- jainak többségében a dolgo­zók ellenállási gócokat alakí­tanak ki a tárnákban. Phan Tuan Piham Tuan 1947. február 14-én, parasztcsalád gyerme­keként született Thai Binh tartomány Quoc Tuan falujá­ban. Mint kitűnő középiskolai tanuló lett 1963-ban a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. Ugyanebben az évben a vietnami hadsereg légierejének kötelékébe ke­rült, ahonnan a Szovjetunió­ba küldték tanulni. A kato­nai repülők főiskoláján 1968- ban szerzett diplomát. Hazájába visszatérve alhad- nagyi rangban Vietnam egyik leghíresebb repülőalakulatá- nak, a Vörös Csillag elfogó-^ vadászezrednek lett a pilóta-’ ja. Az amerikai agresszorok elleni harcban, különösen az éjszakai repülésekben, kitűnt magas fokú műszaki és tak­tikai képességével, értelmé­vel és bátorságával. 1968-ban lett a kommunista pártnak, az akkori Vietnami Dolgozók Pártjának tagja. 1974-ben léptették elő szá­zadossá, s 1976-ban ezredének helyettes parancsnoka lett, majd hamarosan az ezred pa­rancsnokává nevezték ki. Pham Tuan „A Népi Fegy­veres Erők Hőse”, a harmad- osztályú „Had'itettekért” ér­demrend, valamint a másod- és harmadosztályú „Hadiszol­gálat” érdemérem kitünte­tettje. Pham Tuan nős, négyéves kislánya van. 1978-ban Pham Tuant a Szovjetunióba küldték, s megkezdte tanulmányait a Jurij Gagarinról elnevezett Repülőakadémián. 1979-ben alezredessé léptették elő. Ugyancsak 1979-ben a Viet­nami Kommunista Párt és a VSZK kormánya őt jelölte azon vietnami pilóták egyi­kének, a'kik a Szovjetunióban készültek az Interkozimosz- program keretében végrehaj­tandó közös szovjet—vietna­mi űrrepülésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom