Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-24 / 172. szám

1980. július 24. Képújság 3 Dunaföldvár A községi pártalapszervezet munkájának néhány tapasztalata Munkasfelvetel orvosi beutalóval Kiss András otthonában ■ XII. kongresszus kiemelt figyelmet fordított a lakóterületi pártszervezetek mun­kájára, elismerve a te­rület politikai irányításá­ban, a lakosság széles rétegeinek körében ki­fejtett eredményes tevékeny­ségüket. E pártszervezetek sorában figyelemre méltó ta- * nulságokkal szolgál a duna- földvári községi alapszerve­zet munkája, is. Működési területén jól képviseli a párt politikáját, eredményesen munkálkodik annak végre­hajtásán. Pártellenőrzési, be­számoltatási tevékenysége tu­datos és tervszerű. Aktívan részt vesz a társadalmi és községpolitikai feladatok is­mertetésében, elfogadtatásá­ban és megvalósításában. Az alapszervezet tagságá­nak összetétele sokszínű. Az aktív dolgozó párttagok több üzemben, intézmény­ben dolgoznak, illetve kisipa­rosok. A munkások aránya 45 százalék, a fiataloké 16 százalék, a nyugdíjasoké 33 százalék. A község nagyobb üzemeiben, intézményeiben önálló pártalapszervezetek működnek, amelyek irányí­tását — a községi pártalap- szervezetekkel együtt — a nagyközségi pártbizottság látja el. Ezért a községi párt- alapszervezetben folyó politi­kai munka irányítása na­gyobb erőfeszítést és hatéko­nyabb munkát igényel az alapszervezet vezetőségétől. Több esetben kezdemé­nyezték a tanácsi vezetőknél és a nagyközségi pártbizott­ságnál, hogy a lakosságot rendszeresen tájékoztassák fontos községfejlesztési, el­látási és egyéb őket érintő kérdésekről. Az eszmecserére, a lakosság tájékoztatására felhasználják a pártnapokat, a kibővített tanácsüléseket, a tanácstagi beszámolókat, a falugyűléseket, valamint a tömegszervezetek és mozgal­mak rendezvényeit. A lakos­ság érdeklődését jelzi, hogy az elmúlt öt évben e rendez­vények látogatottsága foko­zatosan nőtt. Ez azt is mutat­ja, hogy a párt, a tanács és a lakosság kapcsolata tovább erősödött. A taggyűlések fórumain a tanácsi vezetők rendszeresen tájékoztatják az alapszerve­zet tagságát a fejlesztési el­képzelésekről, a tanácsi mun­kákról, a lakosság ügyeinek intézéséről. A párttagság ér­demben mond véleményt, tesz javaslatot az egyes fej­lesztési elképzelések kiegé­szítésére, módosítására a ta­nácsi munka javítására. Eze­ket az észrevételeket, javas­latokat a tervek végleges ki­munkálásánál hasznosítják. Rendszeresen tájékoztatják a párttagságot a lakosság el­látásának helyzetéről, az alapszervezet hatáskörébe nem tartozó üzemekben, in­tézményekben és a termelő- szövetkezetekben folyó mun­káról. Sikerült elérni, hogy a községi alapszervezet tagsága a községben folyó politikai és gazdasági munka egészéről rendszeresen tájékozott. A pártalapszervezet ösztönzi az állami, gazdasági, intézményi és tömegszervezeti vezetőket, hogy mindenkor a lakosság bejelentéseire, észrevételeire, javaslataira reagáljanak és az irreális igények esetében magyarázzák meg, hogy tel­jesítésük miért megvalósít­hatatlan. Az eddigi tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy az objektív gondokat, nehézsé­geket, valós érveket a lakos­ság többsége nemcsak tudo­másul veszi, hanem meg is érti. Az ilyen munkamódszer­rel nagymértékben hozzájá­rulnak a lakosság nevelésé­hez, a valós tények jobb meg­ismertetéséhez, az elhatáro­zott célkitűzések teljesítésé­hez. A községi alapszervezet munkájának egyik sajátossá­ga, hogy néhány — létszámát tekintve — kisebb, tevékeny­ségét illetően azonban jelen­tős üzem tartozik hatásköré­be. Ezekben az üzemekben, intézményekben a párttagok alacsony száma miatt alap­szervezet nem működik, a párttagok a községi alapszer­vezethez tartoznak és párt- csoportot alkotnak. Az alap­szervezet a pártcsoportok bevonásával rendszeresen se­gíti és ellenőrzi e munkahe­lyeken folyó politikai, gazda­sági munkát, beszámoltatja vezetőit a párthatározatok végrehajtásáról. Több alka­lommal a helyszínen győződ­nek meg a végrehajtás állá­sáról. Az alapszervezet pártépítő és tagfelvételi munkája évek óta tervszerű és folyamatos, mindinkább megfelel a ma­gasabb követelményeknek. A XI. kongresszus óta felvett 16 párttagból 12 fizikai dol­gozó, 6 fő 30 éven alul és közülük 5 fő nő. A tagfelvé­telt elsősorban azoknál a ter­melőegységeknél szorgal­mazzák, ahol később az ön­álló alapszervezet létrehozá­sának feltételei megteremthe­tők. A községi alapszervezet vezetősége minden segítsé­get és támogatást megad a pártcsoportok ilyen irányú tevékenységéhez. A XI. kong­resszus óta létrehozott párt­csoportok munkája egyrészt jól kapcsolódott az alapszer­vezeti vállalásokhoz, más­részt önállóan is foglalkoztak a sajátos üzemi, munkahelyi feladatokkal. Az alapszervezet tagságá­nak közel egyharmadát ki­tevő nyugdíjas, idős és beteg — a rendszeres pártélet alól többségükben felmentett — párttagokkal kapcsolatuk fo­lyamatos. Az alapszervezet sajátos vonása, hogy a nyug­díjas párttagok döntő többsé­ge aktív dolgozó korában is a községi alapszervezet tagja volt. Átjelentkezéssel csak olyan elvtársak kerültek az alapszervezethez, akik a kör­nyező települések üzemeiben, a nyugdíjazásuk után a köz- intézményeiben dolgoztak és ségben telepedtek le. Beillesz­kedésüket az alapszervezet életébe a vezetőség és a tag­ság mindenben segíti, olyan feladatokkal bízzák meg őket, amit a munkahelyi alapszervezetükben is végez­tek, vagy felkészültségük alapján el tudnak látni. Ugyanakkor többen sérelme­zik, hogy a volt munkahe­lyükkel kapcsolatuk teljesen megszűnt. Igényelnék, hogy legalább évenként egyszer tájékozódhatnának a volt munkatársak, elvtársak, te­vékenységéről, az üzem ered­ményeiről. Az alapszervezet vezetősége a nyugdíjasok élettapasztala­tait jól hasznosítja. Van, aki tagja az alapszervezet veze­tőségének és propagandista. Mindkét megbízatást példá­san, nagy hozzáértéssel vég­zi. A nyugdíjas elvtársak gyakran mondják el észrevé­teleiket, megjegyzéseiket, ja­vaslataikat egy-egy fontos kérdés tárgyalása során, ez­zel is segítve a helyes állás­pont kialakítását. A vezető­ség igényli is az elvtársak ilyen irányú segítségét. Az alapszervezet vezetősé­ge az idős, beteg elvtársak­kal is rendszeres kapcsolatot tart. Évente két alkalommal testületi ülésen foglalkoznak helyzetükkel, körülményeik­kel. A bizalmiak rendszere­sen, a vezetőség tagjai és az alapszervezet titkára, eseten­ként lakásukon keresik fel őket. Segítséget nyújtanak egyéni gondjaik megoldásá­hoz, pl. tüzelő-, gyógyszerbe­szerzés, orvosi ellátás biztosí­tása, a rászorulóknak szociá­lis segély folyósítását kezde­ményezik1 stb. .-■■.v.-.vsl zek az idős elvtársak B szívesen fogadják az alapszervezet segítsé- ­.... gét és igénylik is a ve­l ük való többszöri beszélge­tést, törődést problémáikkal való foglakozást.' TÓTH JÓZSEF az MSZMP KB munkatársa A csökkent munkaképessé­gűek rehabilitációja, gondo­zása, foglalkoztatása szere­pelt a dombóvári NEB-ülés napirendjén. Sok szó esett az ezzel kapcsolatos gondokról, többek közt arról, hogy egyes vállalatok, üzemek néha még arra sem képesek, hogy köny- nyű munkát biztosítsanak azon dolgozóiknak, akik erre való igényük jogosságát or­vosi javaslattal igazolják. Ezért váltott ki meglepetést Radnai Lajosnak, az Unió Ipari Szövetkezet személyze­tisének a bejelentése. — Nálunk ez nem problé­ma. Sőt, felhatalmazást kap­tam a szövetkezet vezetősé­gétől arra, hogy közöljem: toliüzemünkbe, ahol a PEV- DI-vel kooperálva golyóstol­lat, filctollat szerelünk ösz- sze, Jjajlandók vagyunk fel­venni is olyan dolgozókat, akik rokkantak, csökkent mun­kaképességűek. Sőt, aki nem tud rendszeresen bejárni, be­dolgozóként is tudjuk foglal­koztatni. — Nekünk ez a „kismama­üzemünk” — mondja Regé- nyi Károly elnök. Kismama­szalag vagy -műhely ma már csaknem mindenütt van, ahol sok a nődolgozó. A mienk azonban több ennél. Szövet­kezetünk működési szabály­zata kimondja, hogy —egyé­ni elbírálás alapján — itt foglalkoztassuk azokat, akik családi körülményeik miatt nem tudják vállalni a több műszakos munkát és itt dol­gozhatnak a csökkent mun­kaképességűek is. — A munka egyszerű — tájékoztat Pintér István mű­vezető — betanulási idő tu­lajdonképpen nincs, egy nap alatt akárki, akinek megvan a kellő kézügyessége, beler jöhet. EzerkilencszázhetVenhét ja­nuár másodikéval indult a munka ebben az üzemben. A PEVDI-vel kötötték meg ko­rábban a megállapodást. A szentendrei vállalat szállítja a golyóstoll- és filctoll­alkatrészeket, itt összeszere­lik őket, majd küldik vissza. Az első évben négy és fél millió toll készült itt, most hetenként kétszázezret — évi tízmilliót — visz a teher­autó. Jelentős részük export­ra kerül. — Évi háromszázmilliós termelési értékünkhöz képest elenyésző tétel az a 3,1 millió forint, amit ez az üzem pro­dukál — mondja Németh Vilmos főkönyvelő —, nyere­sége sem nagyon befolyásol­ja a mérleget, ám mégis megkülönböztetett figyelem­mel foglalkozunk vele. Vidóczy László városi ta­nácselnök véleménye: — Az Uniónak ez 'az üzeme enyhít a gondjainkon. Bárcsak több ilyen lenne a városban. A világos, csendes, tiszta levegőjű üzemben vagy negy­venen dolgoznak. Egyszerű szerszámokkal, szerelőtüskén, vagy karos készülékkel. — Egy évvel korábban tudtam visszajönni a gyesről — így Kun Sándomé. — Az­előtt a rádiócsőüzemben dol­goztam, két műszakban. Itt nappal dolgozom, el tudom látni a kicsit. Lénárd Lászlóné bedolgozó Tüskén, a Vörös Sugár utcá­ban lakik. Ott kerestem fel. — Hét gyerekem közül már csak Tibor van a háznál. Paralízises, állandó gondo­zásra szorul. A tanácsnál ajánlották, hogy legyek be­dolgozó a szövetkezetben. Most, délelőtt hozták a hét­ezer tollhoz való alkatrészt. Én a felsőrészt szerelem ösz- sze, Tibor segít, a rugót és a betétet rákja be és csavarja össze a tollat. Neki is jobb, van valami elfoglaltsága. Kü­lön kapok még kétszáz fo­rintot a rezsire, mivel hogy itthon dolgozom... Bedolgozóvá vált Kiss And­rás is. Eredeti mestersége asz­talos, közel harminc éve szö­vetkezeti tag. — Építésvezető voltam, majd amikor kezdődött a baj a lábaimmal, az ezermester­bolt vezetését bízták rám. Aztán, amikor az egyik lába­mat amputálták, öltözőőr .let­tem, reggelenként a szövetke­zet személygépkocsija jött ér­tem, este hozott haza. Tavaly aztán a másik lábamra is „sor került”. Nem valami ma­gas a rokkantsági nyugdí­jam, feleségem is már nyug­díjas, a kettőből megélnénk. A semmittevés azonban meg­ölne. Táppénzen voltam egy évig, közben gyakran meg­látogattak a szövetkezet ve­zetői, a szövetkezeti bizott­ság tagjai. Kérnem sem kel­lett, ők ajánlották: „Bandi bácsi, ha dolgozni akar, ide­hozzuk a munkát...” Azelőtt, jóformán nem is hallottam, hogy golyóstoll is készül a szövetkezetben. Most meg ez adta vissza életkedvemet. J. J. II ad hajtások Panaszkodik az egyik impex vállalatnál dolgozó ifjú ismerősöm, hogy főnökei meg­tiltották a teafőzést: a forraló áramot fo­gyaszt. Vígasztalom, parancs az parancs. Ám az ifjú közbevág: „Kávézni bezzeg sza­bad! Akár ötször-hatszor napjában. Pedig a presszógépet sem a napenergia fűti!” Az egyik ruházati szövetkezetben már­ciusban furcsa eset történt: a tmk-villany- szerelők végigjárták a műhelyeket, irodá­kat, és minden százas égőt kicseréltek 60 wattosra. Egy olyan régimódi, belvárosi házban, ahol a szobák 4 méter magasak, s a szűk utcában alig talál utat a fény. Az indok: takarékoskodni kell az árammal. Nemrég hallottam, hogy jó néhány me­zőgazdasági termelőszövetkezetben az idén alaposan megnyirbálták a szociális-kultu­rális alapot, mondván: takarékoskodni kell a közösség pénzével. Takarékoskodni, ha színházlátogatásról, TIT-előadásról, vagy könyvvásárlásról van szó... De mit szóljunk ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek csupán 1980-ra 1000 Ikarus autóbuszt rendeltek — munkásszállítás céljaira? Nem túlzás, hogy — például Dombóvár és Sásd között 14 autóbusz közlekedik reggel 5-től 7 óráig, s abból csupán négy menetrend szerinti Vo­lán-járat, a többi a sásdi tsz munkásszállító autóbusza? És napközben legtöbbje kihasz­nálatlanul vesztegel a parkolóban. Megfordultam az idén néhány olyan üzemben, ahol a tavaszutó hideg napjaiban nem fűtöttek, mert letelt a fűtési szezon, és takarékoskodni kell az energiával. Ismerek olyan gazdaságokat, ahol a vízdíjak állami dotációjának megszüntetése óta nem öntöz­nek, mert költséges. Hogy ez a költség bő­ven visszatérül, hiszen míg egy hektár ku­koricaöntözés 2000—2100 forintba kerül, a többlettermés 4800—5000 forintot ér — úgy látszik, nem gondolkoztatta el a vezetőket. Takarékoskodni hazai és import nyers­anyaggal, energiával, alkatrészekkel és pénzzel — nem egyszerűen jelszó, hanem a kor parancsa. Kétszer is megnézni, mire költjük a pénzt, gazdagabb országokban is tanácsos. De kétszer is megnézni és aztán arra sem költeni, amire kell, súlyos hiba. A 60 wattos égő takarékosságra aligha jó, csak arra, hogy tönkretegye a szabászok és szalagvarrónők szemét, különösen, ha nem korszerűsítik magát a világítást. A tea­főzésen megspórolt villanyáram sokszoro­sát pazarolják el a napokig égve felejtett utcai lámpák. A kulturális alap szűkösen mért tízezreinél sokkal többet vihetnek el a gyűléseket követő mulatságok, közpén­zen rendezett magyarnótaestek. Takarékoskodjunk a pénzzel, anyaggal, energiával. De okosan, célszerűen, az egyén és a közösség hasznára. NYÍRI ÉVA Az üzemben Erős Andrásné és Loe Dezső né meősok naponta 35—40 ezer toll minőségét ellenőrzik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom