Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-11 / 135. szám

1980. június 11. / TOLNA \ _ NÉPÚJSÁG 3 Tudósítóink írják Az üdültetésről (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a jól megérdemelt sza­badságot gondtalanul, kelle­mes környezetben szeretnék eltölteni. Aki viszont ugyan­ezt szeretné, de a szűkös ke­ret miatt nem jut beutaló­hoz, az sokszor joggal mél­tatlankodik. Az üdíülőjegyek „gazdája” a szakszervezet; Szabó Béláné üdülési felelős, aki évek óta lelkiismeretesen foglalkozik az üdülőjegyek­kel, készségesen szolgáltatja az adatokat: — Az idén 8 úgynevezett szóló, 5 házaspár, és csupán egyetlen családos beutalót kaptunk a SZOT-tól. Ezen­kívül négy lánggyári szülő gyereke élvezheti a gondtalan üdülés örömeit SZOT-beuta- lóval. A vasas szakszervezet­től csak négy gyermekbeuta­lót kaptunk erre az évre. A gondokon — bár ezek kelle­mes gondok — próbál segíte­ni a vállalat is. Egy német testvérválialattai való együtt, működés révén NDK-csere- üdülésen vehet részt az idén hat gyerek és öt csatád. A vállalat börzsönyligeti üdü­lőjébe öt, a balátonszántódi- ba hat, a bálátonföldváriba pedig egy család nyújtotta be igényét, hogy ott kívánja el­tölteni szabadságát. A gunarasi üdülőt inkább a törzsgyári dolgozók és az NiDK-csereüdülőik veszik igénybe. A gyáregység dol­gozói hétvégi pihenésre, illet­ve a kisebb kollektívák, bri­gádok egy-egy alkalmi össze­jövetelre használják. A központilag adott beuta­lók az év szinte minden idő­szakára esnek, és azt nem ér­tik dolgozóink, hogy arányai­ban miiért kevesebb a fő­idényre szóló beutaló, pedig köztudott, hogy nyáron sak­kal több üdülő üzeméi, mint máskor. Az üzem egyre fejlődik, növekszik, már több mint félezer dolgozója van a dom­bóvári Lángnak és az üdülési igények egyre nagyobbak. Ha ezt jobban ki lehetne elégí­teni, az csak fokozná a dol­gozók ragaszkodását a gyár­hoz, és segítené a még jobb munkahelyi közérzet kiala­kulását. Oszlánczi János sajAt üdülő nélkül is példásán 'A gyönki Petőfi Mgtsz dol­gozói közül május f-től szep­tember 15-ig hetenként 4 sze­mély számára biztosított a tsz által Harkányban bérelt üdülőrészben a kellemes pi­henés. Ez azt jelenti, hogy csaknem 80 dolgozó tölthet el egy kellemes hetet itt, ha teljes az üdülő kihasznált­sága. Harkányba általában az idősebb korosztály kér üdü­lési lehetőséget és itt biztosí­tanak helyet a tsz nyugdíja­sainak is, a megbecsülés je­leként. Az ifjabb korosztályok el­sősorban a szintén kellemes zamárdi lehetőségeket óhajt­ják kihasználni. A bérelt üdülőrészben égy négyágyas és egy kétágyas szoba várja a pihenni vágyókat. Ez a le­hetőség június 1-től szeptem-' bér 1-ig adott. A térítési dí­jak egységesek; tagok számá­ra naponta 6 Ft. Ez azt is jelenti, hogy a tagok család­tagjaikat magukkal vihetik az üdülésre, részükre á térí­tési díj 12 Ft/nap, gyerme­keknek 4 Ft/nap. Tekintettel arra, hogy a teljesen kom­fortos üdülőkbe a tsz saját mikrobuszával hozza-viszi az üdülőket, a térítési díj mér­téke nagyon alacsony. Mind­két üdülő közvetlen szom­szédságában jó bevásárlási lehetőség van, így ellátási gond az üdülés alatt nem adódik. A turnusok beosztá­sa általában nem ütközik nehézségekbe, bár a szezon­jellegű munkában dolgozók (pl.: kombájnosok,. szerelők) részére inkább az előszezon­ban biztosíthatnak csak üdü­lési lehetőséget. Együttesen a két üdülő­helyen évente kb. 160 ember egyheti gondtalan pihenését biztosítja a tsz, feltételezve a teljes kihasználtságot. Ez na­gyon imponáló szám, ha hoz­zátesszük, hogy az aktív dol­gozói létszám jelenleg ’250 körül van. Lönhárd Ferenc a létszám csökken, AZ ÜDÜLÖK ARANYA NÖVEKSZIK A Tolnai Selyemgyár dol­gozóinak összlétszáma — saj­nos — évről évre csökken (ez azt hiszem a könnyűipari üzemekre országosan is jel­lemző, ami magával hozza azt a körülményt, hogy az üdülő­jegyek számát is csökkentik a felsőbb szakszervezeti szer­vek. Ennek ellenére — ez viszont a szociális ellátottság javulását bizonyítja — ará­nyaiban több dolgozó üdül­het, mint a korábbi évek­ben. Míg 1978-ban az összdolgozóknak 45 százaléka üdülhetett szervezetten, addig 1979-ben 48,9 százaléka, s a lehetőségek 1980-ban a dolgo­zók 51 százalékának biztosít­ják a kedvezményes üdülte­tést. A beutalójegyek szá­mának viszonylagos növeke­dése ellenére, gondot okoz a szétosztás, mert a lehetősé­gek (Balaton vagy hegyvi­dék, stb) és az igények álta­lában eltérnek egymástól. Ez évben gyárunk 51 szakszer­vezeti beutalót kapott — ez öttel kevesebb, mint a múlt évi — ugyanakkor 69 válla­lati (Balatonszéplak) üdülési lehetőség is van, s ez 18-cal több, mint 1979-ben volt. Ez utóbbinál tudjuk leginkább kielégíteni a családos (nagy- családos) igényeket, s bár valamivel drágább, mint a SZOT-beutaló, mégis igen népszerű. Az üdülési lehető­ségek választéka széles ská­lán mozog. A már említett SZOT- és balatonszéplaki üdültetésen kívül ez évben lehetőség van 4 dolgozónak Lengyelországban, 2-nek az NDK-ban (csereüdültetéssel), 11-nek Sopronban (vállalati), 60-nak Harkányban (gyári bérelt) és 120—130 dolgozó­nak Domboriban pihenni. Az előzetes számítások szerint körülbelül 320 fő részére biz­tosítja a gyár éves szinten az üdülési, pihenési lehetősé­geket. Az érdeklődés válto­zatlanul a családos SZOT- beutalók iránt a legnagyobb, ezek száma viszont — sajnos — nem növekszik. A fő gond pedig az elő- és utószezon­ban a balatoni beutalók el­helyezése: ezt nehezíti, hogy az iskolás korú gyerekét már nem, vagy még nem lehet a szülőknek magukkal vinni, így ezekre általában egyedül­álló dolgozókat kell „rábe­szélni”. Nagy általánosságban a gyár üdültetési színvonala ki­elégítő, s a dolgozók többsé­ge elégedett az üdültetési bi­zottság munkájával. Schäffler Ádátn FONTOS FELADAT A SZERVEZETT ÜDÜLTETÉS A pihenéshez való jogát minden dolgozónak alkotmá­nyunk biztosítja. Ma már nemcsak ismerik, hanem e jogukat aktívan' gyakorolják is a pincehelyi Vörösmarty Termelőszövetkezet dolgozói. Ahhoz, hogy elhasználódott munkaerejüket a legtökélete­sebben felújítsák, karban­tartsák, egyre többen és szí­vesen választják a szervezett üdültetés formáját. Az ilyen irányú jogos igény kielégíté­se érdekében már jó néhány év óta komoly energiát for­dít vezetőségünk az üdültetés szervezésére, lebonyolítására, s természetesen jelentős anyagi fedezetet is biztosít mindehhez. A gyakorlati munkát a szociális, kulturá­lis és közművelődési bizott­ság támogatásával a tsz ve­zetősége által kijelölt dolgo­zó nagy ügybuzgalommal vég­zi. összehasonlíthatatlanul nagyobb gondot okozott és jelent ma is a tsz-dolgozók üdültetésének megszervezése és biztosítása, mint az ipari dolgozóké. Üdülő, szakszerve­zet hiánya, de ezen túlme­nően — üdülés esetén — az otthon maradó háztáji gaz­daság ellátása, több területen pedig a munkák meghatáro­zott idényjellege sok prob­léma megoldását teszi szük­ségessé. Ilyen adott körülmények között az elmúlt években a szervezett üdülést csak szo­ba bérlése útján lehetett biz­tosítani. Tekintettel arra, hogy „régi fiataljaink” első­sorban a termálvizes üdülési lehetőséget óhajtották, így az egyik tsz üdülőjében bérel­tünk szobát Hévízen. Itt azok­ban étkeztetés nem volt, azt csak a vendéglátóipari válla­latnál biztosíthattuk. Akiket nem kezdett még ki a kü­lönböző reumatikus bánta- lom, az ő részükre Agárdon biztosítottunk üdülési lehető­séget. Szervezett üdülésben az el­múlt évben — hasonlóan a korábbi évekhez — 60 tsz- dolgbzó vett részt családjá­val együtt. Ezt egészítette még ki az elmúlt évben 10— 15 család üdülése a Magas- Tátrában. Biztosítjuk még a jó munkát végző dolgozóink elég jelentős számú külföldi jutalomutazását is. Az üdülésből hazaérkező dolgozók felfrissifltsége, ér­zékelhető, jó közérzete arra ösztönözte vezetőségünket, hogy további erőfeszítéseket tegyen. Lehetőség kínálko­zott arra, hogy a tsz-szövet- ség szervezésében létrehozott Üdültetési Közös Vállalat ál­tal Harkányban üzemeltetett üdülőben üdültetési jogot vásároljon termelőszövetke­zetünk. Itt biztosított a tel­jes ellátás, s arra nyílik le­hetőség, hogy évente mint­egy 120 tsz-dolgozó üdüljön. Ez év áprilisától már igény­be veszik dolgozóink, akik elégedetten térnek vissza. A növénytermesztésben dolgozó asszonyaink akkorra ütemez­ték üdülésüket, amikor az őszi betakarítási munkák be­fejeződnek. Termelőszövetkezetünkben megfelelőnek látszik a dolgo­zók szervezett üdültetése, amelyet a jövőben tovább kí­ván fejleszteni vezetőségünk. Dr. Molnár István A harkányi közös tsz-üdülö Orsós Mihály és ifjú Orsós Ferenc a Dalmand felé vezető út szélén kaszálja a fü­vet A tavaszi esőben kizöldült árokpartok, utak, vasúti és árvízvédelmi töltések, erdő­területek fűtermését jó ideje már kaszálják azok a szarvasmarhatartó kister­melők, akiknek a tanácsi szervek azokat ingyei szét­osztották. Ha a tulajdonosok — kezelők — a füvet június 5-ig nem kaszálták le, azt bárki ingyen betakaríthatja. A háztáji kisegítő gazda­ságok fejlesztéséről szóló ha­tározat értelmében a taná­csok végrehajtó bizottságai felmérték, melyek azok az útmenti árokpartok, út-, vas­úti, árvízvédelmi töltések, erdőterületek és nagyüzemi rétek, amelyekről a tulajdo­nosok a teljes fűtermést nem tudják betakarítani, és az igények alapján a szarvas- marhatartással foglalkozó kistermelők között május 15- ig szétosztották. Ha a tulaj­donosok az így kapott terü­letről a füvet július 5-ig nem kaszálták le, azt bárki ingyen betakaríthatja. A mezőgaz­dasági nagyüzemek a kaszá. lattan, illetve nem hasznosí­tott rét- és legelőterületük » után az aranykoronában nyil­vántartott kataszteri tiszta jövedelmük ezerszeres szor­zatának megfelelő foriritösz- szeget kötelesek befizetni. A magánszemélyek betakarítat. lai rétjét a helyi tanácsi szerv javaslatára — járási földhivatali határozattal — állami tulajdonba veszik. Az idei jó fűtermiés lehető legkisebb ^veszteséggel törté­nő betakarítása és a takar­mányozásban való felhaszná­lása érdekében a MÉM fel­hívta a tanácsokat, hogy a közleményben foglaltak vég­rehajtását szervezzék meg, ellenőrizzék és érvényesítsék. A KPM Közúti Igazgatósá­gához összesen 1400 kilomé­ter hosszú út tartozik Tolna megyében. A közutak mind­két oldalát rendszeresei ka­szálja a vállaalt 5 rotációs fűkaszája. Az így levágott fűtermést bárki, akinek szüksége van rá, elviheti. Azokon a helyeken pedig, ahol a gépek nem tudták le­kászálni a füvet, „szabad a gazda”: akinek szüksége van rá, engedély nélkül betaka­ríthatja az árokpartok fűter­mését. A vízügyi igazgatóság szek­szárdi szakaszmérnöksége minden ,év áprilisálban árve­rést tart: ekkor kerül gazdá­ja a töltésoldalaknak, gátak­nak. Igen sokan bérleti szer­ződést kötnek, mégpedig há­rom évre, így hát érdekéitek abban, hogy a fűtermő terü­letet karbantartsák, gondoz­zák. A töltésoldalakat fo­lyamméterben adják el, — a mindenkori ár a fű minősé­gétől, valamint a töltés szé­lességétől függ. Idén alig ma­radt szabad terület, — tavaly 800, idén ennél jóval több bérlővel kötöttek szerződést. A mezőgazdasági szövetke­zetek, állami gazdaságok üzemi útjai mentén termett fűtermést az állattartással foglalkozó tagok és dolgozók rendszeresen betakarítják a nyár folyamán. d— Fotó: B; Kommunális ellátottság Egy település milyenségét többféle értékmérővel lehet mérni. A szerepköri besoro­láson túl leginkább mérhető a lakók életszínvonalának ala­kulásával, művelődési ás szo­ciális igényeik kielégítésével. Am mindezek teljesítésének alapfeltétele, hogy a telepü­lés lakói milyen kommunális körülmények közt élnek. * Szekszárd népessége az V. ötéves terv indulásakor — 1976-ban — nem érts el a 31 ezer főt. A távfűtőműbe bekapcsolt lakások száma magíhialadta az 1500-at. 71 kilométer ivóvízcsatorna- és 31 kilométer szennyvízháló­zatot, valamint 46 kilométer, kiépített tanácsi kezelésű út­hálózatot tudhatott a város magáénak. 210 ezer négyzet- méter parkosított terület szé­pítette a várost és Szekszárd lakói 5,7 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tervidőszak utolsó évé­ben, napjainkban már mást mondanak ezek a számok. 1979-ben a társadalmi munka értéke meghaladta a 10 millió forintot, az ösz- szes parkosított terület 405 ezer négyzetméterre, az ivóvízhálózat 120 kilomé­terre és a szennyvízcsator­na-hálózat 65 kilométerre növekedett. A kommunális szükségle­tek megnövekedését az el­múlt négy évben a város népességének 12,4 százalékos megnövekedése hozta magá­val. Szekszárd város Tanacsa 1976. március 26-i ülésén hagyta jóvá a város közép­távú fejlesztési tervét. Ekkor alapvető feladatként hatá­rozták meg a gyermekintéz­mények férőhelyeinek nö­velését, a lakásépítkezések és az alapközművek fejleszté­sét, a közművelődési igények fokozottabb kielégítését és a város kereskedelmi hálóza­tának korszerűsítését. A tervidőszak közepe táján jelentkeztek a feladatok idő­arányos teljesítésének nehéz­ségei, mivel megnövekedtek a mélyépítési munkák költsé­gei, az alapközművek fede­zetszükségletei, s jelentkez­tek más, előre nem látott akadályok is. A kommunális ellátottság biztosítása elsőrendű, ki­emelt feladat. A tervidőszak­ban a legnagyobb figyelmet a szennyvíztisztító telep léte­sítésére, a déli fűtőmű bőví­tésére és az ivóvíz minőségét javító vas- és mangántalaní- tó építésére fordította a városi tanács. A napi 10700 köbméter ka­pacitású szennyvíztisztító te­lep első ütemének építése 1977-ben kezdődött és 1979 végére műszakilag el is készült. A távfűtés fejlesztését szol­gáló déli fűtőmű bővítését, a magas költségek miatt két ütemre bontották. Az első ütem 91 millió forintos költ­ségét tanácsi beruházási alapból, míg a második üte­mét a városgazdálkodási vál­lalat beruházási alapjából fogják fedezni. Az ivóvíz tisztítását szol­gáló, napi 12 ezer köbméter kapacitású vas- és m'angán- talanító berendezés építésé­nek várható befejezése 1980, A városi tanács és a Tolna megyei Vízmű Vállalat között létrejött egy olyan megálla­podás, amely szerint a léte­sítmény ez év végére el­készül, de az automatikus ve­zérlés és egy további 8 ezer köbméter kapacitású új egy­ség a VI. ötéves tervre ma­rad. A város egyes területei közműhálózatának színvona­la különbözik egymástól. Az új lakótelepek közművekkel való ellátottságát a lakását­adással egyidejűleg biztosít­ja a városi tanács. Ugyanak­kor az egyes régebbi lakó­körzetek út-, járda- és csa­tornahálózata elavult, s ezek felújítására és korszerűsíté­sére csak korlátooztt rpérték­ben áll fedezet a városi ta­nács rendelkezésére. Így a régi körzetek közműellátott­ságának javításában nem várható gyors előrelépés. Schw-emmer Lászlónak, a városi tanács terv- és mun­kaügyi osztályvezetőjének nyilatkozata alapján a kom­munális és más feladatok végrehajtása az 1976—78-as években az eredeti célkitűzé­seknek megfelelően haladt. 1979-től azonban a tanácsi gazdálkodásban is éreztette hatáSát a népgazdaság hely­zetének bekövetkezett válto­zása. Csökkentek a bérfej­lesztésre a központi pénz­alapból fordítható összegek. * Ezek a körülmények arra kell, ho|y ösztönözzék a vá­rosi takácsot, hogy működ­jön még eredményesebben együtt a Különböző vállala­tokkal, intézményekkel, azok pedig lehetőségeikhez mérten nyújtsanak fokozottabb anya­gi segítséget a városi ellátás minőségét javító fontos, kom­munális feladatok megvaló­sítására. — szűcs — Azé a fütermés, aki Itkaszálja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom