Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
1980. június 25. KÉPÚJSÁG 3 Itt a nyár, a szabadságok, utazások időszaka. Útra kel majd az egész ország. Nem mindegy azonban, hogy milyen minőségű az országút. Hazánkban a közúthálózat üzemeltetése, fenntartása, korszerűsítése a megyei közúti igazgatóságok feladata. Minden évben, így az 1980- as esztendőben is a közúti igazgatóság saját megyéjében számba veszi, megtervezi a feladatokat, majd a tavaszi jó idő beálltával saját, vagy vállalati kivitelezésben — munkába kezd. Igaz, ez olykor kellemetlenséggel jár, néhányan csak azt veszik észre, hogy már megint csinálják az utat, hordják az aszlfaltot. Pedig az úton végzett munkák között különbségek vannak. A nehézgépjármű-forgalom túlnyomó része a főúthálózatot terheli. Éppen ezért fokozott figyelmet kell fordítani ezek pályaszerkezetének teherbíró képességére. A különösen terhelt útszakaszokon tervszerűen és időben kell elvégezni a burkolatmegerősítéseket. Az erősen elhasználódott út megerősítésekor a meglévő burkolatra több rétegben aszfaltbetont terítenek, az új burkolat szerkezeti vastagsága a 6—12 centimétert is elérheti. Ezzel szemben egy olyan főúton, amelynek a teherbíró képessége miég jó, viszont jelentős ne- hézjármű-forgalom várható, mert például nagy beruházás létesül, a burkolat megerősítésére sokszor elegendő 2— 3 centiméter vastag kopóréteg felvitele. A növekvő gépjárműforgalom — ezen belül a növekvő nehézgépjármű-forgalom—mintegy természetes következménye az utak „kopása”, így érthető, hogy az elsőként említett burkolat-megerősítés a gyakoribb. Aszfaltozási munkákkal járó művelet, de nem sorolható a burkolat megerősítési munkák közé a kopóréteg — az útburkolat legfelső rétegének felújítása. Erre azért van szükség, mert a biztonságos közlekedéshez a burkolatfélületnek érdesnek keld lennie. Ha ez a meghatározott érték alá csökken, vagy akörül mozog, akkor egy vékony, 1—2 centiméteres, új kopóréteg felvitele szükséges. Ez az aszfalt nagy százalékban tartalmaz jó minőségű, kemény, apróra zúzott követ. A hegyi és dombvidéki utakon egyre gyakoribb a kapaszkodónyomok építése. Ott, ahol az út hosszan és erősen emelkedik, igen lelassul a forgalom, hisz a kamionok, teherautók jelentős terhet szállítván nehezebben küzdik le ezeket a szakaszokat. Ilyenkor a személykocsik is kényszerűen felveszik ezt a sebességet, viszont sok személykocsiban a vezető ideges, türelmetlen, felelőtlen előzésekbe kezd, baleseti helyzétet, veszélyt idéz elő. A kapaszkodónyomok révén a baleseti veszélyforrás csökken, nő a forgalombiztonság, hiszen a lassabb járművek a szélső, tehát a kapaszkodósá- von haladnak, a belső sáv szabad az előzésre, amit a gyorsabb kocsik könnyedén elvégezhetnek. Egy apró figyelmeztetés: a KRESZ előírja a kötelező jobbratartást, tehát legyen bármily gyors is alattam az autó, az előzés befejeztével, vagy ha üres a kapaszkodósáv — nekem is ott kell folyamatosan haladnom. A rossz gyakorlat közismerten nem ez. Ugyancsak építéssel járó és főútjainkon egyre gyakoribb munka a 2x2 forgalmi sávra szélesítés, csomópontok korszerűsítése. Megyénkben ebben az évben kereken 100 ezer négyzetméterrel szélesednek az utak. Érdekesség, hogy mintegy 86 ezer négyzetméterhez a nagydorogi és a dúzsi keverőtelep készíti az úgynevezett cementstabilizá- ciót. <f. i.) Útra kelünk, de milyenre? Aszfaltozás Elkövetők, szabálysértések, pénzbírságok „A szabálysértés jogellenes magatartás, mely nagyrészt az államigazgatás szabályainak megszegéséből áll.'1 (Részlet a szabálysértési törvény általános indoklásából.) Egy középvezető a jobb üzletkötés reményében, szövetkezeti vízből kifogott hallal vendégelte meg magasabb beosztású kollégáit és barátait. (A pénzbírságot később, fizetéséből kellett letiltani.) Egy fuvaros, a hatósági felszólítás ellenére a fedetlen vizeskút közelében „felejtette” elhullott lovait. (Az elzárásra átváltoztató határozat kézhez vételekor megijedt és fizetett.) A szemetet azóta rendületlenül a tiltott helyre szállítja. Egy bolti dolgozó, az állam zsebére mérte rövidebben az árukat. Mások filléres árukért képesek eladni becsületüket és vállalják a pénzbírság kiszabásával együtt járó eljárási huzavonát, egy-egy doboz ellopott cigarettáért, desodo- rért, Amo szappanért. Példáim nem a képzelet szüleményei. A tanácsi szabálysértési hatóságok ezeknél szélesebb választékot tudnak nyújtani a szabálysértési cselekmények választékából. Egy adat: Tolna megyében 1979-ben 1643 elkövetőre 1 372 650 forint pénzbírságot szabtak ki a tanácsok szabálysértési ügyintézői. A tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezet elnöke elkomorodik a szabálysértés szó hallatán. — Sokan abban a tévhitben élnek — mondja Kern Ferenc —, hogy a halat a természet adta, és azzal, ha valaki egy-két horoggal horgászik, még nem követ el bűn- cselekményt. Ez mindaddig rendben is van, ameddig szórakozásból olyan helyen horgászik, ami nem tiltott vízterület. De amikor már haszonszerzésből, keresetképpen tiltott helyen halászik, akkor ez már — véleményem szerint — lopás. Kern Ferenc egy kis szünetet tart, én • meg körülnézek az elnöki irodában. Az ajtók melletti szekrény tetején katonás rendben sorakoznak azok a bronzplakettek, amelyek a tolnai halászati termelőszövetkezet működését, termelési eredményeit dicsérik. — Én a szabálysértésnél súlyosabb dolognak tartom — szakít meg szemlélődésemben az elnök hangja —, ha rövid idő alatt, ugyanazt a személyt öt-hat esetben tetten érjük. Az elmúlt évhez viszonyítva növekszik a szabálysértések száma. — Nemrég azt mondta, hogy a halállományból 20 ezer darab elúszott. Hogyan értette ezt? — Éves viszonylatban, mintegy 20 ezer darab az a pontyveszteség, ami lehalászáskor — a veszteség figyelembevételével — hiányként mutatkozik. Azért jelölöm inkább a darabszámot, mert ha a kihelyezett 25—30 dekás pontyokból 60—70 darabot is elvisz egy személy, akkor ott nem a súly dominál. — Beszéltem a halőrökkel, akik elmondták, hogy különösen a visszaesők, nem riadnak vissza a tettlegességtől sem. — Az elmúlt évekhez mérten — válaszolja Kern Ferenc —, annyi változás történt, hogy most 5—8 emberből álló és ennél nagyobb csoportokba verődve követik el a szabálysértéseket. Az idén szövetkezetünknek nagyon sokszor igénybe kellett venni a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság és a paksi vízi rendőrség hathatós segítségét. Egy-egy razzia alkalmával volt, hogy 14 személyt is megfogtunk. Ekkor tapasztaltuk, hogy akadtak, akik a hatósági személy elől is elmenekültek. Mások, mivel személyi igazolványukat nem hordják magukkal, valótlan adatokat mondanak be, vagy megtagadják az adatbevallást. — A tettlegességre vonatkozó kédrésemre még nem válaszolt. — Nem egy, és nem két halőrt vertek már meg. Sajnos a halőrnek semmi védőeszköze nincs. A legjobb védőeszköz az önvédelemre betanított kutya. A buszmegálló felé menet két tolnai lakos szolgál új információkkal. Elmondják, hogy Tolnán nagyon dívik a fekete-halkereskedelem; 50— 55 forintért mérik egyesek a ponty kilóját... A szabálysértési törvény a módosításokkal és a kiegészítésekkel 200-nál is több alapesetei különböztet meg. Tehát széles a skála. Igen, a SKALA! — A Skála áruház megnyitását — érzésem szerint — egy új vadászterület reményében várták azok, akik szeretnek fizetés nélkül „vásárolni”. Igaz ez? — kérdezem Mikóczi György igazgatótól. — A megnyitás időpontjában nem volt nagyobb a lopási hullám, mint később — feleli az áruházigazgató. A megnyitás óta 102 esetben értük tetten az elkövetőket. — Milyen áruféleségek szerepelnek a terítéken? — Bármi, ami megtetszett nekik. Csak néhányat említek: autótükör, kávé, cigaretta. Hét forinttól 709 forintig terjedő értékű árut próbáltak eltulajdonítani. Az áruházban megtudom, hogy a szekszárdi Skálában négy függetlenített rendész dolgozik. Vannak belső ren- dészek, és működik — eredményesen — egy 32 eladóból álló társadalmi rendész csoport is. — Az elkövetők között sok a tanuló — folytatja Mikógzi György. — Velük szemben az iskola jár el. Jónak tartom a szekszárdi Városi Tanács bírságolási politikáját. Nem tudok ellentállni a kísértésnek, hogy az iránt is tudakozódjam; milyen foglalkozású emberek nyúlnak a Skála-árukért. Később megtudom, az elkövetők" között volt brigádvezető, pedagógus és tiszthelyettes is. Egy szabálysértési előadó tapasztalatait tolmácsolom. Úgy érzi, hogy a büntetőjogi eljárással ellentétben, az elkövetők a szabálysértést valamiféle „kamaszos csínytevésnek”, komolytalan dolognak fogják fel. Sokszor mondták már neki: „Jobb a tanácson, elkövetőként, akár többször is állni, mint Szekszárdon, a Béla téri épületben akár egyszer is ü 1 - n i .” Azért vannak, akiknek az útjuk mégiscsak a Béla téri büntetésvégrehajtási intézetbe vezet. A szabálysértési ügyintézők foglalkozását nem irigyeli senki, még a tanácsi apparátuson belül sem, a munkájukkal szemben támasztott követelmények miatt. A szekszárdi Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának szabálysértési hatósága, Farkas László igazgatási főelőadó. Ö 1977 óta látja el ezt a funkciót, és a Pécsi Jogtudományi Egyetemen most fejezte be esti tagozaton a 3. évet. — Irigyelt, vagy népszerű foglalkozás a szabálysértési ügyintézőé? — Nem hinném, hogy irigyelt lenne ez a foglalkozás — feleli mosolyogva a főelőadó. — Legfeljebb a tanácsi apparátuson belül, a végzős jogászok körében lehet vonzó. — Távoztak már úgy az irodából, hogy „majd kint találkozunk?” — Néhányan megfenyegettek már, de a folytatás elmaradt. Később bizonyára ők is belátták, hogy igazam volt és jogszerű volt az eljárás. Irattárba került ügyiratok között tallózok. A közhiedelemmel ellentétben sűrűn találkozom pénzbírságot kiszabó határozat helyett figyelmeztetéssel is. Az indok, az elkövető közvetlen anyagi, és szociális helyzete, a szabálysértési cselekmény csekélyebb társadalmi veszélyessége. Ha ellenben visszaesőről van szó, aki cselekményével számottevő kárt okoz, akkor a nevelő és visszatartó hatás érdekében nagyon is indokolt a súlyos pénzbírság kiszabása. Dr. Lovas Zsuzsannát, a megyei tanács vb igazgatási osztályának helyettes vezetőjét megyei vonatkozású tényekről kérdezem. — Milyen hatékonyságú a megyei szabálysértési hatóságok munkája? — A szabálysértési hatóságok megfelelően előkészítik döntésüket és határozataik megalapozottak, arányában állnak az elkövetett szabály- sértések súlyával. Jó a bírságpolitika. Azért bizonyos területeken adódnak nehézségek. Visszaesés van például a községi szabálysértési bizottságok munkájában. Felhívtuk az érdekelt tanácsok figyelmét, hogy változtassanak ezen. — A tanácsokhoz került új alakzatokat — a becsület- sértés és a magánlaksértés elbírálását — hogyan alkalmazzák a gyakorlatban? — Általában megfelelően. A becsületsértést és a magánlaksértést megkülönböztetett figyelemmel kísérik a szabálysértési hatóságok és betartják a speciális szabályokat. A becsületsértési ügyek általában kibéküléssel végződnek. Ez is a kívánalom. Jogszabályaink azért vannak, hogy biztosítsák életünk zavartalanságát, a szocialista együttélés normáinak betartását és betartatását. Szeretnék osztozni annak az igazgatási előadónak az optimizmusában, aki egyszer ezt mondta: — Nagyon megnyugtató lenne, ha az emberi tudat és a műveltség egyszer eljutna arra a fokra, hogy betöltené az „erkölcsi zsilip” szerepét. Ha ez megvalósulna , akkor az emberek gazdagabbak lennének — többek között néhány millióval — állam- igazgatásunk pedig örömmel vesztene el egy hatósági funkciót. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Irattárba kerülhet az ügyirat
