Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
1980. június 22. ^ÉPÜJSÁG 3 A nőpolitikái határozat végrehajtása az ipari szővetkezetekhen Előtérben a nevelés, tudatformálás A hét elején — mint arról hirt adtunk — együttes ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának nöbi- zottsága és a Tolna megyei KISZÖV elnöksége. Egy téma került napirendre: a nőpolitikái határozat végrehajtásának tapasztalatai Tolna megyében. Nem véletlen, hogy megyénkbe látogatott és itt vizsgálta a több mint tíz évvel ezelőtt hozott központi bizottsági határozat végrehajtásának tapasztalatait az ipari szövetkezetek országos érdek- képviseleti szervének nőbizottsága. A szövetkezetek dolgozóinak, tagjainak átlagosan 60 százaléka nő, megyénkben ez az arány 1979. december 31- én 59 százalék volt. Vannak szövetkezetek (a három ruházati), ahol az arány meghaladja a 80 százalékot. És a Tolna megyei nőpolitikái munka igen eredményes volt az elmúlt évtizedben. Gyökeres változások következtek be a határozat óta a szövetkezetekben dolgozó nők munkakörülményeiben. Korszerű gépek, tágas, világos munkaterem a Szekszárdi Szabó Szövetkezet négy évvel ezelőtt elkészült központi üzemházában. Megállapítja a jelentés — és a vita is ezt támasztotta alá —, hogy a megye szövetkezeteinek termelésnövekedése mind a negyedik, mind az ötödik tervidőszakban meghaladja az országos átlagot, s ez a nők helytállásának is köszönhető. A szocialista brigádokban dolgozó nők az összes brigádtag 56 százalékát teszik ki, ám a brigádvezetők. 78 százaléka asz- szony és leány. Meg is jegyezte az egyik felszólaló, szövetkezeti elnök, hogy akár van határozat, akár nem lenne, akár vannak OKISZ- és KISZÖV-ajánlások, akár nincsenek, elemi érdeke a szövetkezetnek, hogy jó munka- feltételeket, keresetet, szociális ellátást, művelődési lehetőséget teremtsen a nőknek, bevonja őket a vezetésbe. Nem azért kell csinálni valamit, mert ajánlás van rá. A határozatok, ajánlások segítenek, irányt mutatnak, a párthatározat a párttagokra, a kormányhatározat minden érintettre kötelező, de a mindennapi tevékenységben az alapvető érdekeket kell látni. ' A szövekezetek nődolgozóinak zöme kétműszakos termelésben vesz részt. Minden szövetkezet megteremtette a lehetőséget arra, hogy a kisgyermekes anyák — akiknél ezt a családi körülmények indokolják — egy műszakban dolgozhassanak. Az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elve ma már szinte mindenütt megfelelően érvényesül. A határozat utáni két évvel már ajánlotta a KISZÖV elnöksége a szövetkezeteknek, hogy a bérfejlesztési lehetőségeken belül az átlagosnál nagyobb mértékben növeljék a nődolgozók bérét. Természetesen ott, ahol az előbb idézett elvet korábban megsértették. Vita is támadt a tanácskozáson e kérdés körül, mivel a jelentés négy ilyen szövetkezetét említett meg pozitív példaként. A válaszokból derült ki, hogy nem precíz a megfogalmazás: e négynél az utóbbi években egyenlítették ki a különbségeket, a többi azért nem került a felsorolásba, mert ott már a hetvenes évek első felében ezt megtették. Mindenesetre* a feladatok közt szerepel: „Mindenütt tartsák napirenden az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének betartását...” Egyenlőtlenség ott jelentkezik, hogy a nem köny- nyűipari profilú szövetkezetekben a betanított munkás- nők bére magasabb, mint a „női” szövetkezeteknél a hasonló felkészültségűeké. Ez egyenes folyománya annak, hogy a könnyűiparban alacsonyabbak az átlagbérek. Ezen csak országos intézkedéssel lehet segíteni. Nagy az előrehaladás a nők vezetői munkakörbe állításánál. Tíz éve a vezetők egyti- zede, ma 37,5 százaléka nő. A Bonyhádi Ruházati, a Szekszárdi Szabó és a Tolna me- megyei Ruhaipari Szövetkezetnél szinte valamennyi középvezető és közvetlen termelésirányító nő. Dolgoznak hasonló munkakörben nők műszer- és vasipari szövetkezetben is. Ám magasabb vezetőbeosztásban már sokkal rosszabb az arány. Egyetlen női elnök van — tíz éve egy sem volt —, műszaki vezető nincs, főkönyvelő mindössze kilenc, ugyanennyi, mint tíz éve. (Az arány magasabb, mert az elmúlt évtizedben egyesülésekkel csökkent az ipari szövetkezetek száma). E problémák köré csúcsosodott ki a vita. Maga, a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet elnöke, Selényi Ottóné mondta el, hogy hét éve — amikor felkérték, vállalja el az elnökséget, a kérést csak úgy tudta teljesíteni, hogy férje a korábbinál többet vállalt az otthoni munkából, a család ellátásából. A KISZÖV elnöke megemlítette, hogy az elmúlt években két — vezetőnek mindenképpen alkalmas — nőt javasoltak az elnöki posztra, mindkét esetben a férjek „ellenállásán” bukott meg az ügy. Elhangzottak olyan vélemények is, hogy ma már ez nem jellemző. Van, akit a munkatársak beszélnek le. Ahelyett, hogy örülnének, ha művezetőjüket, szalagvezetőjüket „kiemelik” mondjuk üzemvezetőnek vagy termelési osztályvezetőnek, rátámadnak: „nem vagy megelégedve velünk, a helyeddel? Kell az neked, hogy még több gon- dod-bajod legyen?” A házigazda szövetkezet (a tanácskozás a dombóvári Unióban üzemlátogatással és a szövetkezet életét bemutató film vetítésével kezdődött) elnöke, Regényi Károly mondta el, hogy vannak műszaki főiskolát, egyetemet végzett mérnöknők a szövetkezetben, s kettőt is meg akartak bízni termelésirányítással, ám elzárkóztak az előléptetés elől, szívesebben dolgoznak a laborban, semmint 40—60 ember munkáját irányítsák. E területen van tehát még sok tennivalójuk a szövetkezeti vezetőségeknek, de főként a nőbizottságoknak. Olyan légkör kialakítását segíteni, amelyben a nők — mármint akik alkalmasak vezetőnek — bátran vállaljanak ilyen munkakört és erről munkatársaik, beosztottjaik ne beszéljék lé őket. Hasonlóképpen főképp mozgalmi feladat a nők tanulásának elősegítése. A szövetkezetek vezetőségei biztosítják a feltételeket, ám kény_ szeríteni a tanulásra senkit nem lehet. Nagyok az eredmények — ma a szövetkezetekben dolgozó nők 35 százaléka szakképzett, tíz százalékkal több, mint tíz évvel ezelőtt. Rendszeres a felnőtt szakmunkásképzés. Munka mellett az elmúlt tíz évben mintegy 300 asszony és leány szerzett szakmunkásbizonyítványt. És nemcsak tipikusan női szakmákban. A Bonyhádi Vasiparinál például he- gesztőtanfolyamot szerveztek nők részére, akik aztán — az eredményes vizsga után — szakmunkások lettek. E téren vannak még tennivalók és lehetőségek. Ám igencsak rontja az általános képet, hogy az ipari szövetkezetekben hatszáz olyan nő dolgozik, aki a nyolc általánost sem végezte el. ök előbb ezt kell, hogy pótolják és csak ezután mehetnének szakmunkásképző tanfolyamra. Többségük 40—50 év közötti, de vannak szép számmal, akik még a harmincadik életévüket sem töltötték be. Itt is elsősorban mozgalmi feladat — nevelő, felvilágosító munka — szükséges hozzá, hogy a fiatalok pótolják a hiányzó általános iskolai végzettségüket. A vitában felszólaló dr. Pánczél Gézáné, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese hangsúlyozta: Azt kell tudatosítani, hogy a tanulás legalább oly mértékben érdeke az egyénnek is, mint a társadalomnak, vagy az üzemnek. önmagukért beszélnek azok a számok, amelyek a nők közéleti tevékenységét tükrözik. A szövetkezeti vezető testületekben 49 százalékos a nők aránya — 10,6 százalékkal magasabb, mint tíz évvel ezelőtt — és hét százalékkal nőtt a legutóbbi tisztújítás óta. A pártalapszervezetek- ben és felsőbb pártszervekben 52 nő visel tisztséget, 14-gyel több, mint a korábbi ciklusban. Van ipari szövetkezeti nőtagja a megyei pártbizottságnak és volt ipari szövetkezetből nőküldött a XII. kongresszuson. Tanácstagnak június 8-án 17 ipari szövetkezeti nődolgozót választottak meg — a korábbi ciklusban tizenegyen voltak.-Gyökeres változás következett be az elmúlt évtizedben a szövetkezetek munkakörülményeiben, korszerű üzem- házak épültek és jelentős felújítás, korszerűsítés minden szövetkezetben volt. Ma már •— két szövetkezeti üzem kivételével — a munkakörülmények mindenütt megfelelőek, de e kettőnél is folyamatban van a megoldás. Javult a szociális ellátottság, hétről tizenegyre nőtt azon szövetkezetek száma, ahol üzemi orvosi rendelés van, a közétkeztetésben részesülők száma 8-ról 12-re emelkedett, több szövetkezetben üzemi bolt működik és minden szövetkezetben van olyan helyiség, ahol szabad időben ösz- szejöhetnek a dolgozók. A nők is kihasználják ezt a lehetőségük és nőbizottságok együt- séget. A szövetkezeti bizott- tes kezdeményezésére egészségügyi előadásokat szerveznek, kulturális rendezvényeket tartanak. A nőbizottságok megtalálták helyüket a szövetkezetek önkormányzati rendszerében. Eredményesen látják el érdekvédelmi funkciójukat, különböző fórumokat, tanfolyamokat kezdeményeznek, szerveznek, rajtuk keresztül történik kapcsolattartás a gyesen lévőkkel, stb. A szövetkezeti vezetőségek évente egy alkalommal áttekintik a nőpolitikái határozat végrehajtását, meghatározzák a tennivalókat, hasonlóképpen a megyei szövetség elnöksége is, és ajánlásokat juttat el a szövetkezetekhez, rendszeresen szervez a nőbizottsági elnökök, tagok részére tanfolyamokat, és évente egyszer tapasztalatcsere- jellegű megbeszélést. Eredményes munkáról kapott képet a tanácskozáson az OKISZ nőbizottsága, olyan tapasztalatokat szerezhetett, amelyet másutt is hasznosíthatnak. J. J. A KPVDSZ megyei küldöttértekezlete Több mint kilencezer kereskedelmi, vendéglátóipari és pénzügyi dolgozó megbízásából tegnap Szekszárdon, a megyei művelődési központban tartotta küldöttértekezletét a Kereskedelmi, Pénzügyi és Ve idéglátóipari Dolgozóik Szakszervezete. A küldöttértekezleten részt vett és az elnökségben foglalt helyet Horváth József, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese, Horváth Géza, az SZMT titkára és Pilisi Sándor, a KPVDSZ központi vezetőségének osztályvezető-helyettese. Füzék Árpádnak, a megyei bizottság elnökiének ihegnyitója után Molnár Lajos, megyei titkár fűzött szóbeli kiegészítést a megyei bizottság írásos beszámolójához. Tolia megye több mint kilencezer kereskedelmi és pénzügyi dolgozója említésre méltó munkát végzett az elmúlt küldöttértekezlet óta eltelt időszakban. A kereskedelmi, vendéglátóipari vállalatok és fogyasztási szövetkezetek a beszámolási időszakban megfelelő áruellátást biztosítottak, jélentős erőfeszítéseket tettek, hogy a megyei béLső fogyasztás és az idegenforgalom igényeit kielégítsék. A pénzintézetek eredményesen helytálltak a szigorúbb hitelpolitíikai elvek érvényre juttatásában, a lakosság takarékosságra vaió ösztönzésébe i és a biztosítási tevékenység terén. A beszámolás időszakában számos intézkedés történt a dolgozók élet- és munkakö- rülményeinék javítására, javult anyagi és erkölcsi megbecsülésük. Kiemelkedő figyelmet fordítottak a szakszervezeti szervek az üzemi demokrácia fórumainak kialakítására, ezék tartalmi színvonalának emelésére, a bizalmiak jog- és hatáskörének érvényesítésére. A beszámolási időszakba a nőtt a szakma dolgozóinak létszáma és kedvezően alakult a szervezettség. A felszólalók, konstruktív javaslataikkal, nagy segítséget nyújtottak a megválasztott megyei bizottságnak és hasznos instrukciókkal látták el a kongresszusi küldötteket. A küldöttértékezlet záróaktusaként megválasztották a megyei bizottságot és megyénk küldötteit a KPVDSZ soron következő kongresszusára. Szárítás pakurával Pakutartályok a szövetkezet géptelepén Jelentős területen termel lucernát a kaposszekcsői Kossuth Termelőszövetkezet. Az elmúlt évben több mint nyolcvan mázsa átlagtermést értek el. Az 1980-ias gazdasági évben 319 hektár régi és 90 hektár új telepítésű lucerna betakarítása és szárítása a feladat. Az energiatakarékosság jegyében hárommillió forintos beruházási költséggel a szárítási feladatokat pakurával oldják meg. Mint köztudott, a fűtőolaj 2,7-szer drágább a pakurá .iái, így a napi szállítás — melyet saját tartály- kocsival oldanak meg — és a pakura felmelegítése még mindig gazdaságosabb, mint az olaj használata. A közös gazdaság szárítóüzeme 1980-ban 30 870 mázsa terményt dolgoz fel. Szárításra készítik elő az idei első lucernatermést
