Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
a Képújság 1980. június 22. Hármas ikrek névadója Anyucikám, ez melyik V* >y A dolgozó nő és a szolgáltatások A háziasszonyok gondjai Június 3-án múlott öt hónapja, hogy a szekszárdi kórházban megszületett Márton Éva, Zsuzsa és Béla — megyénk legifjabb hármas ikrei. Azóta több alkalommal adtunk hírt lapunkba.! a testvérek gyarapodásáról, arról, hogy az akkor még Tevelen élő család ma már öröklakást tudhat magáénak Bonyhádon... Á három kisbaba szépen fejlődik, súlyuk hat kiló felett van. Szépek, virgoncok, értelmük nyiladozik. Nap barnított arcocskáik -mellett vakít a fehér rugdalozó. Viktornak, a két és fél esztendős bátyjuknak — aki „ban- davezórne'k” titulálja magát — jól jött a vasárnapi névadó. Örömmel pötyögi el, hogy most legalább megkülönböztethetőek lesznek a lányok Bélától, akik névadó- sziileiktől parányi aranyfül- bevalót kaptak ajándékba. — Eddig Viktor nagy gondban volt... Óránként érte „kudarc”, mivel Évát Bélának, Zsuzsit Évának szólít- gatta — mondja nevetve az édesanya, Márton Béla né. — Kissé ingerült lett, hogy soha nem volt „találata”. így harcmodort változtatott, s öt percenként szaladt hozzám: — Anyucikám, ez melyik — s mutatott rá valamelyik babára. '— A kis családból nagy csatád lett — hangzott az ünnepi beszéd a névadón, amit vasárnap délelőtt tartottak a bonyhádi művelődési központban. — S amint nagy család lettek Mártonék, egyre másra jelentkeztek az üzemek, intézmények, szocialista brigádok, hogy segítőkezet nyújtsanak a családnak. — Mi ntha álmodtunk volna — mondja Éva asszony. — A teveli tanács azonnal segélyt utalt nekünk, megkaptuk a háromszobás, szép modern lakást, az OTP-től ajándékba automata mosógépet. Egyszerűen nem is veszem észre, ha mosás van.... A gép dolgozik, miközben én a gyerekeket rendezem. Persze, segítségem is van. A boiy- hádi városi tanács gyermekgondozónőt „adott” mellénk. Ünnepélyes pillanatok sora követi egymást. A helyi 2-es számú általános iskola negyedikesei kedves műsora emlékezteti az eseményre összegyűltöket, hogy a „jövendő reményeit” ünnepeL jük, hogy milyen csodálatos dolog szülőiek lenni, napról napra gyönyörködni a gyerekek fölcseperedésében. Persze, az ő fejlődésüket, növekedésüket, egy város, sőt az egész megye figyeli... A névadó hivatalos része után sorra köszöntötték a boldog családot a szocialista brigádok. A bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet negyvenhét tagú tejtermelő brigádja, a Petőfi, napi két literre szótó tej jegyet adott át. Néhány lappal korábban beszéltem Mártonékkal. Azt mondták: — Naponta több liter tej kell. össze se merem számolni, hogy csak a tejre hány forintot adunk ki havonta... No, nem panasz, csak úgy mondom. — Ezért volt őszinte meglepetés és öröm a szülők arcán az ajándék átvételekor. — Most csak az 1980-ra szóló jegyeket adtuk át, majd januárbai jelentkezünk az újakkal — mondja a Petőfi brigád vezetője. S azután kígyóztak a sorok — mindenki átnyújtotta kollektívája ünnepi meglepetését, s hozzáfűzték, a támogatás, a kapcsolattartás nem alkalmi, hanem hiszik, hogy soká tart majd. Következett a zománcgyár. Két brigád, a Zrínyi és az Egyetértés ünnepelt a családdal, és a hozzátartozókkal. Két hatalmas, aranyszalaggal átkötött csomagot adták át. Egyikben lábas, másikba i fazék ,.sorozat” volt. Márton Béláné munkáltatója, a Népbolt Vállalat — a Vöröskereszt segítségével — hármas babakocsit csináltatott az apróságoknak, a Tolna megyei Ruhaipari Vállalat bonyhádi részlegének József Attila szocialista brigádja kiságyba való garnitúrát ajándékozott. — Amikor meghallottuk, hogy hármas ikrek születtek, azonnal elmentünk a tanácsra, elkértük címüket. Azutái máris elkezdődött az ünnepi készülődés — mondja Kaufmann Konrádné brigádvezető. — Az asszonyok jobbnál- jobb ötletekkel álltak elő. Végülis elkészült az ajándék: rózsaszínű műszálszövetből varrtuk a kispárnákat és paplanhuzatokat, amelyeknek az eleje csipkéből készült. Szekszárdon, a városi—já_ rási tűzoltópara icsnokságon dolgozik Márton Béla. Innen a párt- és KlSZ-alapszerve- zet vásárlási utalványokat küldött a családnak, a közvetlen munkatársak — ki-ki tehetsége szerint — „pénzt dobtak össze”. — Amikor Tévéiről beköltöztünk Bonyhádra, nem volt gond semmire. A szállítást, a rakodást munkahelyem és kollégáim rendezték — szól a négygyermekes apuka. — Hogy ez milyen jól esett. .. nem is tudom megfogalmazni. Ezen a napon a három baba és a „nagytestvér” kissé el lettek kényeztetve. A vendégsereg leste hangjukat, mindenki hozzájuk beszélt. No. de ők az ünnepeltek, s az ünnep kivételt tesz. A kicsik gügyögve, sikoltozva reagáltak egy-egy dicséretre. S főként a lánvók „örömköd- tek”. Hiába, ők a nők. A kis Béla tornamutatványaival, vidám rugdalózásával nyűgözte le közönségét. Egyébként Béla született a legnagyobb súllyal, s most ő a legvékonyabb, amit a szülők szerint a mozgékonyságával ért el. Zsuzsi nagyon kedves baba, szívesen játszik színes ruhadarabbal, sőt a csörgőt is szereti. Évi a legkiegyensúlyozottabb. Persze, csak akkor nyugodlt, ha nem éhes. Lévén ő a kis ,,'haspárti”. Az ikrek még nem voltak betegek. Rendszeresen látogat hozzájuk a védőnő és a gyermekorvos. Tanácsadásra nem kell menniük, még a Vé_ d őolt ás ok at is otthon kapják meg. V. HORVÁTH M. Fotó: SZAUER JÁNOS Megoldásra váró gondjaink sorában „előkelő” helyet fog-» lalnak el a nők termelő munkája és családanyai, háziasszonyi hivatásuk összeegyeztetésének problémái. A ícsalád ellátását segítő szolgáltatások helyenként alacsony színvonala még mindig aránytalanul sok terhet ró a nőkre, megnehezíti számukra a második műszakot. • Egy nemrég készült' életmódvizsgálat feltárta, hogy egy háziasszony heti bevásárlásai során összesen 50— 60 kilónyi élelmiszert cipel haza családjának. Az ország néhány megyéjében végzett felmérés tanúsága szerint vannak vidékek, ahol — a szolgáltatások fejletlensége, a mélyhűtött és készételek* szerény választéka, illetve a felsoroltakkal szembeni előítéletek miatt — még mindig heti 40—50 órát fordítanak a dolgozó nők házimunkára! Az naponta csaknem egy teljes műszak, a második. A kereskedelem, a szolgáltatóipar gondjai közvetlenül nehezítik a háziasszony, a családanya életét is. Magam is megfordultam olyan, a fővárostól távol eső megyékben, ahol a kereskedelmi ellátás legtöbb problémája közös tőről fakadt: nemhogy a falusi üzletekben, már a megyeszékhelyen megszakadt a hűtőlánc. Ha mégis akadt egy-egy nagyközség élelmiszerboltjában hűtőpult, illetve hűtőszekrény, akkor az árukészlet hiányzott hozzá. Ezért fogadtuk örömmel a hazai hűtőipar tárolókapacitásának bővítéséről érkezett híreket. A hűtőházi raktározási lehetőség 5 év alatt 50 százalékkal nőtt, a gyors- fagyasztott áruk gyártókapacitása mintegy 20 ezer tonnával bővült. A Békéscsabai és a Dunakeszi Konzervgyár új tésztaüzemet kapott ebben a tervidőszakban, az eredmény: 16 ezer tonnával több, jó minőségű száraztészta. A készételválaszték bővítését szolgálta a Budapesti Konzervgyár húsüzemében végrehajtott rekonstrukció, ezzel évente 2100 tonna húskonzerv gyártását oldották meg. A szőnyegtisztítás háztól házig szolgálat kiterjesztése, a Patyolat ágyneműkölcsönző akciója, a szarvasi gyorsrizs, vagy a mélyhűtött palacsinta egy-egy apró állomása a második műszak megkönnyítésének. VAGY AZ IDŐ, VAGY A PÉNZ Ha ennyi minden történt nem egészen öt esztendő alatt, miért nem vagyunk mégsem elégedettek? Tovább kellene lépni vásárlási, tárolási, főzési, étkezési szokásainkban, mert mi tagadás, ezek nem éppen korszerűek. A Magyar Nők Országos Tanácsának egyik munka- csoportja nemrég széles körű vizsgálatot végzett Budapest két kerületében, valamint Bács-Kiskun, Borsod, Csong- rád. és Somogy megyében a fogyasztói szokások alakulásáról. A Vizsgálat azt kutatta, milyen módszerekkel takarékoskodnak a háztartási munka során az idővel, az energiával és a pénzzel. A tapasztalatok szerint a városi értelmiségi családok gyakrabban veszik igénybe a háztartási munkákat könnyítő szolgáltatásokat, használnak félkész és készételeket; s ezzel időt nyernek; a vidékiek inkább a pénzükkel takarékoskodnak. Olyan módszereket, amelyekkel egyszerre takarékoskodhatnának idővel, energiával és pénzzel, a családok nem ismernek. A megvizsgált vidékeken minden család mindennap legalább egyszer — de inkább többször — vásárol élelmiszert. Kénytelen, hiszen amíg a kisvárosokban, községekben különböző napokon, különböző időpontokban kapják a boltok a zöldséget, a húsárut, a mireliteket, a tejet, tejterméket és a pékárut, addig mindenért külön kell elmenni. Ahová pedig hetente egyszer-kétszer érkezik friss áru, ott a nagyobb bevásárlágök a szállítás napjára torlódnak. A lakótelepeken más a gond: a lakásokban nincs megfelelő tárolóhely a nagyobb bevásárlásokhoz. A legtöbb lakás éléskamra nélkül épült, •s az sem' ritka, hogy a 120 literesnél nagyobb hűtőszekrény elhelyezése is gondot okoz. NEM ELŐRE — . VISSZALÉPTÜNK Néhány esztendeje még nagy reményeket fűztünk az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok házhoz szállítási akciójához. Nos, a kezdeti fellendülést azóta mindenütt lefékezte a kiszámíthatatlan áruellátás,. a nem megfelelő propaganda és a munkaerőgondok. Megállapíthatjuk, hogy a második műszak tekintélyes részét a főzés tölti ki. Több családban főznek naponta — vagy legalább kétnaponként t—, mint ahányban hétköznap rendszeresen otthon ebédelnek, tehát szervezett étkeztetésben részt vevő családok nagy részében is rendszeresen főznek otthon. Sajnos, nemcsak az ízlés, a tárolási szokások is konzervatívak. A hűtőszekrények mélyhűtőjében —■ ha egyáltalán használják — a megkérdezettek legtöbbje mirelitet, és legfeljebb egy hétre beszerzett húst tárol. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy noha 1979-ben már a háztartások 80 százaléka volt ellátva hűtőszekrénnyel, ezek túlnyomó többsége régebbi típusú, úgynevezett egycsillagos készülék volt, melyben nem is lehet hosszabb ideig ételt tárolni. TÖBB AUTOMATA MOSÓGÉPET Nem lenne teljes a második műszakról festett kép, ha nem szólnánk az ipari szolgáltatásokról. Sajnos, a lehetőségek és az igények ma még nincsenek összhangban. Részint előítéletek miatt — „az én ut=am bele nem feküdne olyan ágyneműbe, amit a Patyolat mosott!” —, másrészt viszont, az alacsonyabb jövedelmű családok számára e szolgáltatások még az ártámogatás mellett is drágák, és fióküzletek is távol vannak. A leginkább fejlődő szolgáltatások egyike a textil- tisztítás. Az V. ötéves tervben folytatódik a hálózat bővítése, illetve korszerűsítése a szalonrendszerrel, az ágyneműcserével és a mozgószolgálattal. 1979 tavaszán 1200 felvevőhely működött az országban; az utóbbi években megnyitott 130 szalon közül 100-at vidéken hoztak létre. E szolgáltatás igénybevételét nagy szóródás jellemzi, mert míg a fővárosi lakosok fejenként 5,6 kilogramm mosást és 2 tétel vegytisztí- tást vesznek igénybe, addig az országos átlag 1,87 kg textilmosás és 1 tétel vegytisz- títás. E nehéz házimunkát inkább minél több korszerű, időt és energiát felszabadító, automata mosógép gyártásával lehetne megkönnyíteni, mert ma az ilyen gépek aránya a háztartásokban mindössze 5 százalék. Az otthonok falain kívülről jövő segítség természetesen önmagában nem lehet elég. A nők munkába állásának általánossá válása óta szükség van a családon belüli szemléletváltozásra a munkOTiegosztásban. Az igazságosan elosztott terhek köny- nyebbé teszik az egész család életét. NYÍRI ÉVA Szélén a lányok, középen Béla A „bandavezér” és a babák A névadón készült felvétel bal oldalán a négygyermekes házaspár.
