Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-21 / 144. szám

/ 1980. június 21. ‘' Képújság 3 A népfront életéből TAPASZTALATCSERE ötnapos tapasztalatcsere- látogatásra utazik testvér- megyénkbe, Karl-Marx- Stadtba, a Hazafias Népfront kéttagú delegációja a hónap utolsó napján. A Hazafias Fronttal évek óta együttmű­ködés keretében tartják a kapcsolatot, ezúttal a lakó- területi munkát tanulmá­nyozza a delegáció, amely­nek tagjai Szűcs Györgyné, a HNF megyei bizottsága nő- és családpolitikai munkatár­sa és Kiss 'Istvánná, a nép­front szekszárdi bizottságá­nak titkára. KÉSZÜLNEK A MEZŐGAZDASÁGI VASÁRRA Üilést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő gazdaságpo­litikai munkabizottság. Meg­tárgyalták a párt XII. kong­resszusa és a felszabadulás 35. évfordulójának tiszteleté­re 'hirdetett országos társa­dalmi munkaakció eddigi megyei eredményeit és meg­beszélték a további felada­tokat. A másik napirendi pont keretében az Országos Me­zőgazdasági és Élelmiszer­ipari Kiállításra való felké­szülésről esett szó. A megyei Kertbarát Szövetséggel egyetértésben megyénket a kiállításon, a pincehelyi és a dunaföldvári népfront- bizottság kertbarát körei képviselik. Az eddigi kert­barát-kiállítások alapján őket javasolták az OMÉK- on való részvételre. A helyj kertbarátok természetesen már kora tavasz óta készül­nek arra, hogy szép termé­nyekkel jelenhessenek meg a bemutatón, ahol szerepel­nek majd kabakos növényeit, gyümölcsök, közöttük szőlő, valamint kerti zöldségnövé­nyeik, paprika és paradi­csom. AJÁNDÉK A GYEREKEKNEK ,A HNF szekszárdi bizott­sága mellett működő nőpoli­tikái munkaközösség közösen a gyermek- és ifjúságvédel­mi albizottsággal, az idén is gyermeknapi ünnepséget szervezett a város cigányok lakta körzeteiben. A Vörös- kereszt városi szervezete használt, de még kitűnő ál­lapotban lévő gyerekruhák­ból, a lehetőségek szerint névre szóló csomagokat állí­tott össze. Az óvónők KISZ- szervezete saját készítésű já­tékaival kedveskedett a gyerekeknek, a nőbizottság és az ifjúságvédelmi albi­zottság pedig édességet vásá­rolt. Az ajándékokat kis ün­nepség keretében adták át a gyerekeknek, illetve a szü­lőknek. A HNF városi bizottságá­nak a felhívására igen sok „kinőtt játékot” is ajándé­kozták a szülők és a gyere­kek, ezeket is eljuttatták a rászoruló gyerekekhez. Sok segítséget nyújtottak a város óvónői. A Népfront a gyer- méknapi ajándékozást ha­gyománnyá szeretné fejlesz­teni, s jövőre bevonja ebbe az akcióba az általános is­kolák gyermekvédelmi fel­ügyelőit is. A nőbizottság vezetője, író Lajosné, ezúton is kö­szönetét szeretne mondani a városi Vöröskeresztnek, raj­tuk keresztül pedig azoknak, akik a ruhák összegyűjtésé­ben közreműködtek, vala­mint Mártonfalvi Tiborné kiskereskedőnek, aki minden gyereknek léggömböt aján­dékozott a gyermeknap al­kalmából. Küldöttértekezlet a pedagógusok szakszervezetében A kongresszusra való fel­készülés jegyében tartotta meg tegnap Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Műve­lődési Központban megyéi küldöttértekezletét a pedagó­gusok szakszervezete. A kül­döttértekezleten jelen volt és annak munkájában részt vett dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára, István József, a megyei tanács el- nökhelyetese, Horváth Géza, az SZMT titkára és Vadas Ferenc, a megyei tanács osz­tályvezetője is. A megyei bizottság beszá­molója és a számvizsgáló bi­zottság jelentése adott ala­pot a vitához. A beszámolási időszakban az alapszervezetek tervszerű­en és szervezetten működtek, munkájukban érvényesült a demokratizmus és a kollektív vezetés. A különböző mun­kabizottságok működésével erősödött a tagság részvétele a döntések előkészítésében és a határozatok meghozatalá­ban, a végrehajtásban és a végrehajtások ellenőrzésében. Tartalmasabbá vált az isko­lák mozgalmi élete, amely a pedagógusszakszervezet mű­ködésének egyik legfontosabb fokmérője. Kedvezően alakult a vá­lasztott testületek személyi összetétele, valamennyi bi­zottságban biztosították a kü­lönböző rétegek létszámará­nyának megfelelő képvisele­tet. Számottevően emelkedett a nők és fiatalok száma, el^ sősorban a bizalmiak köré­ben, de a bizottságokban is. A munkaerőhelyzet a be­számolási időszakban javult, csökkent a képesítés nélküli pedagógusok száma. Az irá­nyított elhelyezkedési rend­szer javította a kis iskolák tanerő-ellátotságát. Várható­an teljes megoldást a tanító- ■ képző főiskola végzőseinek munkába állása hoz. A vitában felszólalók az alapvető, lényeges kérdések- k«mpglalkoztak, javaslataik­kal segítséget adtak az új megyei bizottság munkájához. A küldöttértekezlet az új megyei bizottság, a számvizs­gáló bizottság és a felsőbb küldöttértekezlet küldöttei­nek megválasztásával zárult. A megyei KISZ-bizottság ülése Tegnap délelőtt ülést tar­tott a megyei KISZ-bizottság. Három fontos témát tárgyal­tak meg. A KISZ dombóvári bizottsága beszámolt arról, hogy a kezdő szakmunkások miként illeszkednek be az üzemi KISZ-munkába. Meg­beszélték ezen kívül a tavaszi taggyűlések és küldöttgyűlé. sek tapasztalatait és tájékoz­tatót hallgattak meg a Szek­szárdi Húskombinát építkezé­se felett vállalt védnökségi munka helyzetéről és a to­vábbi feladatokról. Ezt köve­tően a megyei KlSZ-bizott- ság megtekintette az építke­zést. PflHIHIOIH DBVÄR Kedden a majosi telepen 17 Celsius fokot mértek, ke­vés harmat volt, és gyenge délnyugati szél fújt. Lassan három évtizede, hogy napon­ta jegyzik az időjárás alaku­lását. Ezen a napon, június 17-én a Pannónia Termelő- szövetkezetben négyszázötven ember kezdte meg a munkát, azaz folytatta. Hiszen a nyár sok döloggal jön. Solymár József termelési főmérnök határszemlére invi­tál »bennünket. Kora reggel beülünk a terepjáróba, és irány a Völgység, a hatezer­ötszáz hektáros közös terület. Hegy, völgy. Pannon-világ. Azaz nem is hegy, s nem is völgy, ha viszonyítjuk más tájakhoz. A Bonyhádig húzó­dó Mecsek-nyúlványok erre már megszelídülnek. Az er- dők-ligetek, legelők-szántók váltogatják egymást, szebb­nél szebb táblákat hagyunk magunk mögött. Gyönyörű nyáron a bony­hádi termelőszövetkezet. Nem egy tábla szép, hanem az egész határ. És még milyen lesz?! Majos határában húzódik az Aparhanti-vízfolyás. Ez a neve ennek a pataknak, amelynek felső részén az apari tsz halastava van. Itt, a bonyhádi tsz határában pedig majd három kilométer hosz- szan olyan völgyben fut, amely semmire sem használ­ható. Nem lehet ráhajtani a jószágot, hogy a gazdag fü­vet lelegelje. Nem lehet ide- küldeni a kaszálógépet, mert elsüllyed a mocsárban. Át­alakítják a völgyet: szabá­lyozzák a patakot, hidakat építenek rá, és a szántót így le tudják hozni egészen a vízpartig. Százhúsz hektár mentesítéséről van szó. En­nek legalább fele szántóföld lehet — a többi pedig gondo­zott rét. Búzatáblák suhannak mel­lettünk. Sűrű, dárdaállásban húznak a kalászok az ég fe­lé. Látni mindegyiken, hogy elvirágzott. ötven mázsát ígér a Rana. A B5-ös táblá­ban megáll a termelési fő­mérnök, s mutatja a szép ter­mést. Szétnyomja ujjai kö­zött a szemet. Szépen érik a búza. A sűrű állományt te­relgetjük lábunk előtt, ne­hogy legázoljunk egy szálat is. Köröttünk búza és búza. Száz hektárakban számolnak: a B2-es tábla négyszáz hektár. Búza. Kenyérnek való. ösz- szesen 1000 hektáron ter­mesztenek búzát. Tessék el­képzelni, hogy mekkora ér­ték ez a földön, s ezért mi­lyen nagy gonddal készülnek a betakarításra... Hogy áll a terményüzem a szezon előtt? Csobot Zoltán ágazatvezető, a szárítóüzemben ad tájékoz­tatót. Készen vannak a ter­més fogadására. Az utolsó raktárát most ürítik. Szom­baton, vasárnap lezárják, fer­tőtlenítik a magtárakat. Ek­kor nincs mozgás a telepen. Lehet mérgezni. A Sirokkó szárító kész. Kijavítva, azaz most is üzemben van. Hiszen már a századik vagon szénát készítik benne. Éppen réti széna „fut” a gépen. Harminc vagonnal lehetne elvinni, annyit adnak el a TSZKER- nek. Jó pénzt hoz a közös kasszába a réti széna. Mint­egy hat éve kezdtek a hegy­oldalak felújításával, a rétek intenzív kezelésével foglal­kozni. Az ősgyepet legtöbb helyütt felújították, a domb­oldalakon pedig telepítettek. Szálas-herés keveréket ve­tettek. A bonyhádi telepen, a sza­kosított tehenészeti üzemben négy óriás kazal áll, félig rakott még mindegyik. A lu­cerna első kaszálását rakták össze. A héten végeznek az első kaszálással, s jószerint foghatnak a gépek a második vágáshoz... Dél felé jár az idő, amikor a gépműhelybe érünk. Mészáros Sándor kombáj- nos a harmadik szezont kez­di az E—512-es géppel. — Ügy gondolom, hogy rám száz vagon, azaz ezer tonna gabona betakarítása vár. A héten dönt a vezető­ség a bérezésről. Ha úgy ala­kul, mint a múlt évben volt, nem szólunk semmit. A ga­bonával nyolc kombájn fog­lalkozik majd. Húsz nap kell a nagy munkára. Árpával kezdjük, zabbal végezzük. Szőts Antal az anyagellá­tásra panaszkodik. — Gyatra minőségűek az ékszíjak. Ritka kivétel, ame­lyikkel három napig járni tudok. A hazai drágább, mint a külföldi, s mégis a drágább pusztul el előbb. Két-három óra alatt lenyűvődik: rossz az anyag összetétele. Antflinger János JD-kom- bájnnal dolgozik majd. — Ritkán lehet jó köpenyt kapni. Ez az erős gép jó „ci­pőt” kíván. Kénytelenek vol­tunk variálni: az 512-esekről levettük a kereket, és azt sze­reltük a JD-re. Az örökös anyaghiány a szerelők legna­gyobb ellensége — pedig sze­rencsénk van, hiszen az anyagbeszerzőnk kiváló szak­ember, de még ő sem tud csodát tenni, olyan alkat­részt hozni, amely sehol az országban nincsen. A kukoricatáblákon a nö­vény legalább kéthetes ké­sésben van. Sorol szépen, de legalább két arasszal maga­Átalakítják a völgyet „Gyatra minőségűek az ék­szíjak” sabbnak kellene lennie. A tőszám jó. Nem hiányos a tábla, tehát a vetés sikerült. Egy helyütt kellett utánvetni — abból siló lesz. Nagy szük­ség van a tömegtakarmány­ra, hiszen közel ezer szarvas- marhát tartanak... És h határszemle része a kárfelvétel is: ugyanis hétfőn jelentették a termelési ága­zat vezetőjének, hogy a ka- kasdi határban két és fél hektárról a maszek juhász lerágatta birkáival a kukori­cát. Tényleg lerágatta... Sivár ez a tábla. Hogyan, s miként fizettetik meg a juhásszal a kárt? A sokadik eset ez már, eddig jobbára „maguk” kö­zött intézték el. Most, amikor a juhászt behívatták, sírt sze­gény ember. Sajnálja a kárt, elismeri a vétkét. Áll bírái elé — mondotta. Ettől a kukoricatáblától szebb vidékre visz bennün­ket a terepjáró, be a kakas- di „hegyek” közé. Itt van a hazája a juhászati ágazat­nak. Több mint háromezer birka harapja a füvet. A domboldali legelőt szépen gondozták, most dús rendet vág rajta Zsók Vince trak­toros. — Próbáltam a merede- kebb részen is vágni — mondja a főmérnöknek —, de nagyon ugrált a gép. A si­mább terepen járok. S megkapja ő is az elisme­rő, dicsérő szót. A fiatal trak­toros nemrég került a gépé­szethez. Eddig a tehenészet­ben dolgozott. — Hogy érzi magát? — Szeretek dolgozni. Hat­kor kezdtem a munkát, meg­„Készek vagyunk a termés fogadására.” „Az örökös anyaghiány a szerelők legnagyobb ellen­sége.” csináltam a kaszakuplungot, minek vigyem ezt be a köz­ponti műhelybe. S reggel óta kaszálok, legalább 4 hektár­ról levettem már a füvet. Jó a termés, ilyen „anyagban” szeretek dolgozni. Az első vágás, a széna, ka­zalba kerül a juhászat most épülő központi telepén. A sarjút legeltetik. A hegytetőről rálátunk a Rák patak völgyére. Ott lent csillog a halastó. Előtte a réten két traktor szénát sodor. (A riport befejező része holnapi számunk hetedik ol­dalán olvasható.) PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András Solymár József a B.-ös táblában „A harmadik szezont kezdem az 512-essel.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom