Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. június 21. BONY KS Tolna megyei Cipőipari Szövetkezet BONY-cipők Münchentől Moszkváig Nyolc cipész összeállt 1951 augusztusában és néhány más iparossal — fodrászokkal, női, férfiszabókkal, fényképészekkel — együtt megalakította a bonyhádi vegyesipari ktsz-t. Talán még legbátrabb álmaiban sem gondolt akkor senki arra, hogy alig két évtized, pontosabban tizenkilenc év múlva, az akkor „manufaktúraként" dolgozó szövetkezet jogutódja által gyártott cipőket az emberek hordani fogják a müncheni, a bécsi, a prágai, a budapesti és a moszkvai utcákon egyaránt. Kis szövetkezet volt. Jórészt szolgáltatást végeztek, és az igény szerint készítettek méretes cipőket is. A mai korszerű nagyüzem felé vezető úton az első lépést akkor tették meg, amikor 1960. július 1-én a cipészek kiváltak a ktsz-ből és önálló cipész ktsz-t alakítottak. Ekkor a domináló szolgáltató tevékenység mellett már cipő- és papucsgyártóssal is intenzívebben foglalkoztak és továbbra is készítettek méretes cipőket. Egy évvel később — 1961-ben — 138 volt a bonyhádi Cipész Kisipari Termelő Szövetkezet dolgozóinak létszáma. Termelési értékszámaik is sokat mutatnak, amíg nem hasonlítjuk össze, a mai korszerű szövetkezet termelésével. Akkor — 1961-ben — komoly mennyiség volt az a 77 ezer pár lábbeli, amit egy év alatt gyártottak, éppúgy, mint a ktsz nyolcmillió- nyolcszáznyolcvannyolcezer forintos termelése. * Oldalakat töltene be, ha leírnánk, mi minden történt Bonyhádon, hogyan fejlődött a szövetkezet, amíg a többszöri fúzió és diffúzió után 1978. január 1-én a két nagy Tolna megyei cipőipari szövetkezet egyesüléséből létrejött a mai, világpiacon is keresett termékeket gyártó szövetkezet. Ekkor egyesült a szekszárdi Kövendi Sándor Cipész Szövetkezet a bonyhádi BONY Szövetkezettel, megalakítva a BONY KS Tolna megyei Cipőipari Szövetkezetét. Az egyesült szövetkezet négy telephelyen dolgozik. Bonyhádon, Szekszárdon és Pakson elsősorban cipőgyárCsizmakollekció — szabadidő-cipőkkel fással foglalkoznak, míg a tolnai telepen gumi aprócikkeket állítanak elő. 1980-as terveikről beszélgettünk Sze- lesi Lászlóval, a szövetkezet elnökével. — Kilencvenhárommillió- hétszázezer forint anyagmentes termelési érték előállítását terveztük az idei évre — mondta. — Ez azt jelenti, hogy a termelésnek meg kell haladnia a kétszázhétmilliós értéket. Terveink szerint a rubelelszámolású országokba irányuló exportszállításaink értéke az idén mintegy száznyolcvankétmilliós, míg a tőkés exportunk 10 millió körüli lesz. A hazai igények kielégítésére is van lehetőségünk. A belföldi piacokon több mint t'zenhét és fél millió értékű lábbelit tervezünk eladni. — Ezek a számok imponálóak. De a kívülállónak keveset mondanak. Milyen termékeket készítenek? — Az utóbbi években leszűkítettük a termékskálát, az 1973-as profiltisztítás óta elsősorban női szandálokat, és női divatcsizmákat gyártunk. Mindig igyekszünk a legkorszerűbb, a legdivatosabb lábbeliket előállítani, ezért állandóan változó a termékeink fajtája, külseje, viszont a minőségi követelményeket igyekszünk szigorúan betartani. — Az idén mi kerül le a szalagokról? — Azt mondhatom, hogy évente — így az idén is — lekerül mintegy 35—40 fajta női szandál és 10—12 különböző fazonú női divatcsizma. — Hol találnak piacra ezek a termékek? — Legnagyobb vevőnk a Szovjetunió. A TANNIM- PEX-en keresztül értékesítjük az exportra szánt termékeinket, mert a termelésünk kilencven százaléka exportáru. Csak egyedül a Szovjetunióba az idén 390 000 pár lábbeli szállítását tervezzük, és megvan a reális lehetősége annak, hogy jövőre az oda irányuló szállításunk meghaladja a négyszázezer párat. — Milyen más országokba jutnak el a szövetkezet termékei? — Rendszeresen szállítunk az NDK-ba, Csehszlovákiába, a tőkés exportunk nagy része pedig az NSZK-ba irányul. Legnagyobb vásárlónk a Qvelle áruházak vállalata. Rendszeresen küldik megren- delésekiet. Az ottani számító- gépes adatfeldolgozásnak köszönhetően még azt is pontosan tudjuk, hogy milyen méretű lábbelik ürültek ki a raktárakból, a nyugati nagyvárosokban melyik fazonok a legkeresettebbek és természetesen termelésünk megtervezésekor is fel tudjuk használni ezeket az információkat. — Ügy tudom, a szövetkezet egész megyét behálózó szolgáltató tevékenységet is folytat... — Épp erre akartam rátérni. A lábbelitermelés állandó korszerűsítése mellett sem feledkezünk meg arról, hogy jelentős feladatunk a lakossági szolgáltatások elvégzése. Persze azt is meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben ezen a területen vannak a legnagyobb nehézségeink, mert a különböző községi, nagyközségi javító- műhelyekbe a legnehezebb a szakember-utánpótlást megoldanunk. Tizenhárom helyen van szolgáltatóegységünk, de még ha ezeken a helyeken magasabb fizetést is biztosítunk, akkor sem dolgoznak ott szívesen a fiatSl szakmunkások. Persze ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy lemondunk a szolgáltató tevékenységről. Ellenkezőleg! A felvevőhelyek korszerűsítésével, a javítómunkák minőségének további emelésével igyekszünk eleget tenni a növekvő igényeknek, mert az a tapasztalatunk, hogy az emberek újra igénylik a javítást. Ma már nagyon sokan vannak, akik nem dobják el a kilyukadt, használt cipőt, hanem meg javíttatják és tovább hordják. Az ilyen takarékosságot pedig, úgy érezzük, nekünk is támogatnunk kell a szolgáltatások színvonalának állandó emelésével, a minőségi, megbízható, gyors és jó munkával. — A szolgáltatóhelyeken nem is termelnek? — Ott elsősorban javítanak és az igények szerint méretes cipőket készítenek. Azt mondhatom, hogy a lakossági igények maximális figyelembe- telével dolgoznak ezek az egységeink. Jelentős tevékenységük a garanciális javítás is. Mint köztudott, ma már a határidő előtt megrongálódott lábbeliket nem cserélik vissza a boltok, hanem a kereskedelem ingyen biztosítja a hiba kijavítását. Ez a gaA BONY KS divatos szandáljait sok európai országban hordják a lányok, asszonyok. ranciális jayjtótevékenység sok munkát ad a szolgáltató- egységeknek. — Említette a szakemberutánpótlás gondjait. Tudomásom szerint a szövetkezet reiidszeresen képez tanulókat.. ■f Igen, de egyedül a bonyhádi telephelyünkön van tanulóképzés és ez az egy bázis nem tudja valamennyi egységünk szakemberutánpótlását megoldani. Az idén is felszabadul nálunk tizenkét cipőfelsőrész-készítő lány és négy cipész fiú, de valamennyiüknek tudnánk a bonyhádi telepen munkát biztosítani. Az évente felszabadulók számá. nak három, négyszerese kellene ahhoz, hogy a szolgáltatási tevékenységhez és a termeléshez szükséges szakmunkáslétszám meglegyen. — A szolgáltatás terén terveznek további bővítéseket? — Igen. Uj cipőjavító szalonokat szeretnénk létrehozni. Elsősorban két városban Dombóváron és itt Bonyhádon kell előrelépnünk. A dombóváriakkal már megegyeztünk, az idén indul a cipőszalon és remélhetőleg a bonyhádi Városi Tanács js tud olyan helyiséget biztosítani, ahol a szolgáltatóegységünket ki tudjuk alkaítani. Ezeken a helyeken és az elmúlt években megnyitott szalonokban már a legkorszerűbb igé. nyéknek megfelelő gépi és egyéb eszközöket szereltünk fel és hogy ez maga után vonta a munka minőségének emelkedését is, azt igazolja az hogy az utóbbi időben lényegesen kevesebb minőségi reklamációval jöttek az emberek a központba, mint azelőtt. Ha már a fejlesztésnél tartunk, feltétlen említsük meg hogy a paksi telephelyen épületfelújítást és gépi rekonstrukciót tervezünk a közeljövőben. Jelenleg ott a leg- korszerűtlenebb a termelés és a dolgozók munkakörülmé. nyei, a szociális létesítmények színvonala is a legalacsonyabb. A rekonstrukció után — és most az erőnk nagy részét arra koncentráljuk — a paksi dolgozóink is ugyanolyan körülmények között dolgozhatnak majd, mint a szövetkezet más telepein tevékenykedők. Kérésemre rövid sétára indulunk a bonyhádi központban, ahol a szövetkezet irodái, az adminisztratív állomány munkahelyei, a műszakiak műhelyei mellett a legjelentősebb volumenű cipőgyártás is folyik. Miközben a betonozott udvar szépen gondozott virágágyásai között haladunk, kísérőm, Lafferton Ernő elnök- helyettes a helyi eredményekről beszél: — Tavaly csak itt Bonyhádon kétszázkilencvenkétezer pár cipő készült — mondja. Az itt előállított termelési érték meghaladja a hetvennyolcmilliót. Ezen a telephelyen közel háromszáz ember dolgozik. Az új üzemcsarnokot 1977-ben létesítettük. Azóta nagy mértékben javultak a munkahelyi körülmények. A dolgozók részé, re ma már biztosítani tudjuk az üzemi étkeztetést, az üzemorvosi ellátást, munka előtt és után korszerű öltözők, zuhanyozók állnak rendelkezésükre. Beszélgetés közben benézünk a szabászatra. Nagy teljesítményű sajtolok biztosítják, hogy a dolgozó kézmozdulatára a vágókések egy darabban vágják ki a kívánt felsőrészdarabot, vagy cipő- talprészt. A modern, nagyablakos műhelyben világosság, kellemes, tiszta levegő fogadja a belépőt. Az ablakokban virágok, bent egyenletes, kellemes hőmérséklet. A következő műhelyben hosszú szalagok mellett láKismamaszalag Bonyhádon nyok, aszonyok készítik a női szandálokat. A komolyabb fizikai munkát is igénylő gépek mellett férfiakat, de a legtöbb munkaasztalnál, gépnél nőket látni. Ahogy lassan haladok a szalag mellett, a halomba rakott — az idegen számára kideríthetetlen rendeltetésű — „cipőalkatrészekből” lassan kialakul a divatos fazonú, szép magas sarkú női szandál. — Hol lehet ezeket megvásárolni? — kérdezem kísérőmtől. — A belföldi értékesítésre szánt termékeink a Dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat közvetítésével jutnak el a boltokba és ez azt jelenti, hogy itt a megyében majdnem minden cipőboltban lehet kapni a szövetkezetben készült lábbeliket. Továbbmegyünk. Megnézzük a műhelyeket, a raktárakat, a tanműhelyt, ahol a jövő szakmunkásait oktatják és benézünk abba a műhelybe is, ahol a „kismamaszalagon” azok a fiatalaszonyok dolgoznak, akikre otthon kisgyerekek várnak. Ezen a szalagon csak egyműszakos termelés folyik, így biztosított minden kismamának, hogy munkába indulás előtt ellássa gyermekeit, esetleg a kicsiket^ elvigye az óvodába, bölcsődébe, munka után pedig értük mehessen. A nőpolitikára egyébként is komoly súlyt helyeznek a szövetkezet vezetői, ami érthető is, hiszen a foglalkoztatott hatszázötvenes dolgozói lét_ szám hatvankét százaléka nő. A szövetkezet dolgozóinak harminchat százaléka fiatal, harminc év alatti. A szövetkezet nőbizottságának minden telephelyről vannak tagjai, így valamennyi dolgozó nő képviselete biztosított. Rendszeressé tették a nők orvosi vizsgálatát, az egészségre káros munkahelyeken — ahol ragasztóval dolgoznak — még az átlagnál is gyakrabban tartanak ellenőrző orvosi vizsgálatot és bevezették a ragasztóval dolgozók külön premizálását. A bonyhádi kismamaszalag mellett még az idén tervezik Pakson is egy kismamaszalag beindítását. A szövetkezetnek saját üdülője van a Balaton partján, ahol évente mintegy kétszáz ember üdültetésére van lehetőség, emellett Harkányban is rendszeresen bérelnek egy üdülő-lakrészt, így aki a meleg vizet kedveli az is nyaralhat szövetkezeti keretek között. Nem szóltunk még a tolnai telephelyről, ahol gumi aprócikkeket gyártanak. Évente mintegy négy és fél milliós termelési értéket állít elő a szövetkezetnek ez az üzemrésze. A Tolnán folyó termelés fontosságát az is aláhúzza, hogy az ott előállított termékek legtöbbje az országos hiánycikkek kategóriájába tartozik. Tömítőgyűrűket, ke- rékpárpedálgumikat védőszemüveg-keretet és még felsorolni is nehéz lenne hányféle aprócikket gyártanak Tolnán. A szövetkezet vezetői nagy figyelmet szentelnek arra, hogy a tolnai dolgozók munkakörülményeit jobbá, a bonyhádi, vagy a szekszárdi telephelyen dolgozókéhoz hasonlóvá tegyék. A szövetkezetben huszonnégy szocialista brigád tevékenykedik és mindegyik munkahelyen pártalapszer- vezet hangolja össze a kommunisták munkáját. A kisebb kollektívák — a brigádok — versengésének és jő munkájának köszönhetőek a szövetkezet eredményei, a kiváló címek, és az sem titok, hogy az idén újra el szeretnék érni a Kiváló Szövetkezet megtisztelő címet. Ehhez az esélyek biztosítottak. Nem túlzás azt állítani, hogy a BONY KS szövetkezet neve, termékeinek híre ma már határainkon túl is ismert Termékeikkel — a RUSZÖV-ön keresztül — ott vannak a Budapesti Nemzetközi Vásáron, de kiállítottak .már Lipcsében is, a hazai pécsi és szegedi ipari vásárokon pedig rendszeresen önálló kiállítóként jelennek meg. Hogy minőségi munkával, keresett termékkel mutatkoznak be, azt bizonyítják termelési eredményeik, a szövetkezet elnökének irodájában sorakozó elismerő oklevelek, emléklapok, serlegek, plakettek és egyéb elismerések. Legutóbb pedig a szovjet partner, a RAZNOEXPORT szovjet külkereskedelmi vállalat megbizottja, Borisz Zsuldibin adta át az 1979. évi szállítások alapján a szövetkezeti iparban legjobb minőségért oklevelet. A RAZNOEXPORT képviselője kifejezte azon reményét, hogy a jövőben még nagyobb tételben, még nagyobb választékban vásárolhatnak Bonyhádról cipőt, mert a BONY KS Cipőipari Szövetkezetben megbízható partnert, igényes, szép, minőségi termékeket szállító gyártót ismertek meg. (X) y A modern szekszárdi telephely külső képe
