Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

1980. május 37. ^PffePÜJSÄG 3 Losonczi Pál választási nagygyűlése Kaposvárott Választási nagygyűlést ren­deztek hétfőn Kaposvárott, a Kilián György Művelődési Központ ez alkalomra zászló- díszbe öltöztetett színházter­mében. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke, Somogy miegye 12. vá­lasztókerületének országgyű­lési képviselőjelöltje beszélt a megye és a város választó­polgárainak képviselők ipari és mezőgazdasági üzemeinek, intézményeinek dolgozói előtt. iA Himnusz hangjai után dr. Kanyar József, a Haza­fias Népfront kaposvári Vá­rosi Bizottságának elnöke, a megyei levéltár igazgátójía köszöntötte a nagy gyűlés több mint félezer résztvevő­jét, majd Losonczi Pál emel­kedett szólásra. Bevezetőben hangoztatta: a megválasztásra ajánlott kép­viselő- és taná cstagj elölték a nép jelölt jei. Foglalkozás sze­rint igen különbözőek — munkások, parasztok, értel­miségiek, tudósok, írók és művészek, há zta rt ásbe liek, kommunisták és pártonfcívü- liek. Valamennyiük közös vo­nása', hogy helytállnak a munkában, a Hazafias Nép­front programiját vallják, a nép ügyét szolgálják. Közü­lük számosán egy vagy több választási cikluson át már tagjai voltak az országgyű­lésnek, illetve a tanácsoknak, örvendetes, hogy a korábbi­aknál! 'többen vannak azok, akiket első ízben jelöltek e tisztségekre. De akár régi, ta­pasztalt képviselők, akár most készülnek érvényesen szólni társaik nevében is, számadással tartoznak az or­szág népének, megbízóiknak a végzett és végzendő munká­ról — mondotta az Elnöki Tanács elnöke, majd így folytatta: — Most a párt és a Haza­fias Népfront is számot ad a népnék a végzett munkáról. Tiszta, jó lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy az öt évvel ezelőtt megválasztott jelöltek és testületek, az országgyű­lés, a kormány, a tanácsok a legutóbbi választásók alkal­mával meghirdetett prog­ramhoz, az akkori vállalás­hoz híven, az akkor megfo­galmazott politika alapján dolgozták. Ennek az elvhű, következetes munkának is köszönhető, hogy az elmúlt fél évtizedben nagyot válto­zott az ország. Szűkebb pátriájában körül­nézve vagy az ország bár­mely táját járva bárki meg­győződhet, hogy új alkotások, hatalmas erőművek, gyárak, mezőgazdasági üzemek, kul­turális intézmények, utak épülték, új városrészek, la­kótelepék nőttek ki a földből. Joggal mondhatjuk, hogy szebb lett az ország, szebb és jobb lett az élet hazánkban. Az utóbbi időben egyre ne­hezebb feltételek között de- rekas és eredményes munkát végzett népünk. Szorosabbá vált a munkás—paraszt szö­vetség, és ami a legfonto­sabb: erősödött a párt és a széles tömegek összeforrdtt- sága. Létrejött, egyre szilár­dabbá válik a munkásfiata­lom és államunk, a Magyar Népköztársaság. A szónok az eredmények­hez vezető út állomásait so­rolva kiemelte, hogy mind­ebben óriási jelentősége van a pártonkívüliek és a kom­munisták mélyülő szövetsé­gének, a különböző világné­zetű emberek összefogásá­nak, egyetértésiének és közös cselekvésének. Annák, hogy a munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség és más dolgozók szövetsége, a kom­munistáik és a pántonkávülii- ek a különböző világnézetű emberek összefogása, a szo­cialista nemzeti tömörülés a legutóbbi országgyűlés mű­ködésének időszakában is tovább erősödött. Nagy győzelem ez szá­munkra — tette hozzá —, hi­szen még emlékezhetünk né­pünk megosztottságára, a vi­szályok és összeütközések időszakára. Világos, követke­zetes elvi politikával, minden hazánkfia véleményét, néze­tét és jóakaraté törekvését tiszteletben tartva, a társa­dalom minden rétegének ér­dekéit méltányolva formál­tuk szocialista céljainkat. Ezeket követve jött létre ná­lunk az a szocialista nemze­ti tömörülés, amelyet a dol­gozó osztályok és a céljain­kért legjobb tudásával tevé­kenykedő alkotó értelmiség izmosodó egysége jellemez, s amelyben egyet tud érteni minden tisztességes gondol­kodású magyar ember. E cé­lok alkalmasak arra, hogy a nemzet összes alkotó erejét összefogják szocialista fel­adataink megoldására, orszá­gunk, népünk jövőjénék épí­tésére, amelyben mindenki munkájára szükség van. — Számokkal, adatokkal mérhető és jellemezhető eredményeink eléggé köz­ismertek, felesleges lenne el­ismételni őket. Ezekről, éle­tünknek erről vagy arról a területéről ki-ki a maga módján ítél és ítélhet — mon­dotta az Elnöki Tanács elnö­ke, majd azt hangsúlyozta: Senki sem vitathatja, hogy népünk három és fél évtize­des harcának, nagy erőket lendületbe hozó építőmunká­jának nyomán magyar ha­zánk politikailag erős, gaz­daságilag és kulturálisan mind erőteljesebben fejlődő országgá vált. Olyan hazává, amely biztos és tisztességes megélhetést, emberi életet, szabadságot, és biztonságos munkát, jó, alkotás'ra ser­kentő munkakörülményeket nyújt állampolgárainak. Ez nagy történelmi vívmá­nyunk ! Mindez —mutatott rá — első­sorban a nép akaratát szorgal­mát és alkotókedvét dicséri. Mindaz, ami országunkban épült, kifejlődött, az a nép tehetségének, szellemi erejé­nek és keze munkájának eredménye. Ezt a munkát, népünk szorgalmával kiküz­dött eredményeit elismerik és messze határainkon túl, a nagyvilágban is megbecsülik. Körülményeinket elemezve Losonczi Pál szólt arról is, hogy népünk élete nem gond­talan, de életkörülményei és életszínvonala az adott kö­rülmények között megfele­lően, életmódja mindinkább szocialista céljaink szerint alakul. Hozzáfűzte, hogy ma­napság sokat beszélünk ne­hézségekről. gondokról, s bi­zonyos, hogy nem valósul meg ötéves tervünk minden célja. Kétségtelen, hogy ez a tény egyrészt a vártnál ked­vezőtlenebb külgazdasági kö­rülmények következménye. Annak tudható be, hogy ter­mékeinket a tervezettnél csak jóval alacsonyabb áron tudtuk értékesíteni, ugyan­akkor a számítottnál sokkal magasabb volt a behozott energia és nyersanyagok ára. A másik okként pedig saját munkánk fogyatékosságát, a munka alacsony termelé­kenységét, a drágán előállí­tott és sokszor versenykép­telen termékeket említette. Mindemellett — fűzte hoz­zá — a gazdasági élet képe nagyon sokrétű. Ismerünk kiválóan dolgozó üzemeket, brigádokat', de van, ahol rosz- szul szervezik vagy végzik a munkát, és csak gyenge ered­ményt tudnak elérni. A továbbiakban a mező- gazdaságról beszélt, amelyről — mint mondotta — mosta­nában kevesebb szó esik. — Talán megengedik nekem, hogy itt Somogybán, ahol a mezőgazdaságnak régi hagyo­mányai vannak és a mező- gazdaság képviseli a terme­lés jelentős hányadát, rész­letesebben szóljak erről a kérdésről. Ma már mezőgaz­daságunkról az országon be­lül, de határainkon túl is elismeréssel beszélnek. Me­zőgazdaságunk teljesítmé­nyének köszönhetően az egy főre eső termelés alapján ga­bonafélékből, húsfélékből Magyarország az élenjáró or­szágok közé küzdötte fel ma­gát. Mezőgazdaságunkban jelenleg fele annyian dol­goznak és kisebb földterüle­ten a dupláját termelik, mint az átszervezés előtti időszak­ban. Ez azt jelenti, hogy a termelékenység a mezőgaz­daságban négyszeresére nőtt, és a növekvő belső ellátás mellett több mint hatszoro­sára növeltük a, mezőgazda- sági exportot, a 20 év előtti­hez képest. Amikor a mező- gazdaság átszervezéséért agi­táltunk, itt Somogybán is, emlékszem, hármas jelszót hangoztattunk: „Kevesebb munkával többet termeljünk, és olcsóbban” Az első kettőt megvalósítottuk. Kevesebb munkával lényegesen többet termelünk, de az olcsóbb ter­melés ígéretét nem tudtuk megvalósítani, valószínű, hogy ez nem a mezőgazdaság dolgozóin múlott csak. — Visszagondolva a meg­tett útra, felmerül a kérdés, minek köszönhetők az elért eredményék, hogyan tudturtk ilyen rövid Idő alatt évszáza­dos elmaradottságot felszá­molni? Én elsőnek említeném a parasztság egyetértését -a szocialista nagyüzemekkel, cselekvő támogatását a nagy­üzemi gazdálkodás minden­napi munkájában. Talán fe­lesleges, bizonygatni, hogy a parasztság támogatása nélkül a jelenlegi eredményeket nem lehetett volna elérni. Sok vita folyt abban az időben, hogy vajon a társadalom részéről a mezőgazdaságnak nyújtott különböző támogatások mi­kor, hogy térülnek meg? Ma elmondhatjuk, hogy ennek a segítségnek a hasznát az egész ország lakossága élvezi a biztonságos élelmiszer- ellátásban. A tudomány és a technika eredményeinek az alkalmazásával új eljárások, új fajták jelentek-meg a me­zőgazdasági termelésben. Va­lóságos forradalmi átalakulás zajlott le a mezőgazdaságban. S ami a legfontosabb — mondotta befejezésül —, a mezőgazdaság és az élelmi­szertermelés előtt biztos táv­latok vannak. A , nagygyűlésen felszólalt Simon Ernőné, a Nagyatádi Cérnagyár munkásnője. So­mogy megye 11. sz. választó- kerületének képviselőjelöltje. Többek között azokról a gyö­keres változásokról beszélt, amelyek a felszabadulás óta történtek a somogyi munkás­ság életében. A megtett út nem volt könnyű — mondta, — de az eredmények önma­gukért beszélnek. Saját vá­lasztókerületében., Nagyatádon — az utóbbi években is dina­mikusan fejlődtek az ipari üzemek, korszerűsödött ter­mékszerkezetük. Régi gond oldódott meg azzal, hogy 1979-ben megkezdte a gyó­gyító munkát a városban az új kórház, amely Dél-So- mogy százezer lakóját látja el. Az MSZMP-nek — hang­súlyozta végül a képviselője­lölt — világos és közérthető, a feladatok megoldására lel­kesítő nemzeti programja van, a XII. kongresszus évékre szóló politikai, gazda­sági és kulturális feladatokat adott mindannyiuraknák. Az új tanácstág- és országgyűlé­si képviselőjelöltek szívesen vállalják a társadalmi mun­kát, közéleti tevékenységet, a kiállást e program megva­lósításáért. Nekemr, párton kívüli munkásnak meggyőző­désem, hogy a kongresszus által eLénik tűzött feladatok megoldása jól szolgálja né­pünk jelenét, jövőjét, az em­beri haladás és a béke ügyét — fejezte be felszólalását a képviselőjelölt. Szót kért és kapott a nagy­gyűlésen ezenkívül Rostás Károly nyugalmazott városi tanácselnök, a Hazafias Nép­front Somogy megyei bizott­ságának elnöke, Muzslai Pé- terné, a 13. sz. Volán Válla­lat KISZ-bizottságának titká­ra és Choma Zsoltné, a Nagy- kanizsai Bútorgyár kaposvári gyárának igazgatója. A nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Dél-Korea Vihar előtti csend Képünkön páncélozott jár­művek tartanak Kvangzsu városközpontja felé A dél-koreai hadsereg hét­főn folytatta a lassú előrenyo­mulást Kvangzsu központja felé. A diákok egyik szóvivője azt mondta az újságíróknak, hogy a felkelők harcolni fog­nak a hadsereg ellen és vég­ső esetben felrobbantják a várost. A dél-koreai hadsereg — tankokkal és páncélozott jár­művekkel — Lassan közeledik a tartományi székhely köz­pontjához, miután az éjjel bulldózerekkel lerombolta azokat az elhagyott bariká­dokat, amelyeket a diákok emeltek. Csői Kju Ha államfő hétfőn újabb rádióbeszédében igye­kezett „méltányos megadás­ra” rávenni a felkelőket. Fel­szólította őket, hogy „térje­nek jobb belátásra” és fel­ajánlotta nekik a büntetlen­séget, ha megadják magukat. A beszéd után negyvenezren békés tüntetést tartottak a városközpontban, a rendkívü­li állapot megszüntetését és demokratikus reformokat kö­vetelve. BUDAPEST Hétfőn1 Joseph-Marie Tribn Vain Can hanoi bíboros érsek vezetésével vietnami római katolikus püspökök ér­keztek hazánkba. A vietnami katolikus egyházi delegáció itt-tartózJkodása során ismer­kedik a magyar katolikus egyház helyzetével. Fogadja őket dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, találkoznak a magyar katolikus püspöki kar tagjaival és különböző katolikus 'intézményeket láto­gatnak meg. SZÓFIA Az iraki Baath-párt és Szaddam Husszein iraki ál­lam- és kormányfő meghívá­sára a közeli napokban hiva­talos látogatásra az Iraki Köztársaságba utazik Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt KB első titkára, az államtanács elnöke — jelen­tette be vasárnap a BT A bolgár hírügynökség. TEHERÁN Baniszadr iráni elnök va­sárnap este csaknem három­órás megbeszélésen fogadta a Szocialista Internacionálé küldöttségét. A találkozó után Kreisky osztrák kan­cellár, a küldöttség vezetője kijelentette: „Megvitattuk az iráni forradalommal és az iráni—amerikai válsággal összefüggő kérdéseket”. BONN A nyugatnémet kormány enyhülési politikájának el­utasítása áll az ellenzéki kain- cellárjelölt, Franz Josef Stra­uss választási kampányának középpontjában. Minta jobb­oldali politikus hétfői sajtó­nyilatkozatából kiderült, az általa vezetett keresztény- pártok szükségtelennek mi­nősítik a kormányfő tervezett moszkvai útját, feltétlen hű­séget követelnek az Egyesült Államokkal szemben, és az NSZK „semlegesítésével” vá­dolják a hatalmon lévő szo­ciáldemokratákat. Határidő és holtpont Hétfő esti kommentárunk. 1979 tavaszán, az emlékezetes Camp David-i hármas ta­lálkozón 1980. május 26-át jelölték ki határidőnek a leg­kényesebb kérdés, az úgynevezett palesztin autonómia ren­dezésére. Mint várható volt, azoknak lett igazuk, akik azt vallották, hogy a Carter amerikai elnök által inspirált és a Szadat egyiptomi elnök által elfogadott különút — járha­tatlan. Az okot könnyű volt megfogalmazni: nem létezik közel-keleti rendezés a palesztin nép jogainak elismerése nélkül, a palesztinok pedig nem érik be látszatautonómiá­val a megszállók jogara alatt, hanem igazi önállóságot akarnak, beleértve az államalapítás jogát. Azóta bebizonyosodott, hogy Begin izraeli miniszter- elnök még látszatengedményekre sem hajlandó — miköz­ben Szadat egymás után teszi a valóságos engedményeket. Ezt sem volt nehéz kitalálni, hiszen a hármas Camp David-i modell lényege a következő: Carternek választási okokból szüksége van látványos eredményekre, Szadatnak jól jön­ne valami gesztus a palesztinok felé, mert szinte teljesen elszigetelődött az arab világban, Beginnek viszont tökéle­tesen megfelel a jelenlegi állapot. Mi volt a helyzet a lejárt határidő napján? A látszat­megállapodásban igazán érdekelt két fél, Egyiptom és az USA tovább próbálkozik. Mubarak egyiptomi alelnök Car- terrel, Muskie-val és Linowitz közel-keleti főmegbízottal tárgyalt. A további engedményekért amerikai részről már meg is csillantották az ellenszolgáltatást: Kairó „jó maga­viseletét” negyven darab F—16-os repülőgéppel jutalmaz­zák Washingtonban. Ugyanakkor Begin a maga módján adta a magas tárgyaló felek tudtára, hogy nála minden változatlan: kinevezte a három hete Ciszjordániából ki­toloncolt arab polgármesterek utódait — egyáltalán nem a „palesztin autonómia" jegyében... Közben Szadatot engedékenységéért, Begint mindinkább hajthatatlanságáért bírálják honfitársai, s nem akármilyen körökben. Látványos jele ennek Ezer Weizman hadügymi­niszter lemondása. A távozó miniszter elég fontos személyiség ahhoz, hogy lépése befolyásolja az izraeli belpolitika alakulását. Begin talán hamarosan rájöhet arra, hogy áprilisi gúnyos meg­jegyzése elsietett volt és az izraeli választások még sincse­nek olyan messze... HARMAT ENDRE Lázár György fogadta az NSZK gazdasági miniszterét Veress Péter külkereske­delmi miniszter és dr. Otto Lambsdorff, a Német Szö­vetségi Köztársaság szövet­ségi gazdasági minisztere hétfőn a Külkereskedelmi Minisztériumban ünnepélye­sen aláírta a magyar—NSZK gazdasági, ipari és műszaki együttműködési kormány- szintű vegyesbizottság IV. ülésének jegyzőkönyvét. Dr. Otto Lambsdorff tár­gyalásokat folytatott meghí­vójával, Veress Péter külke­reskedelmi miniszterrel a két ország közötti gazdasági kap­csolatok alakulásáról. Ennek keretében áttekintették a gazdasági kapcsolatok el­múlt évi fejlődését és továb­bi perspektíváit. Megállapí­tották, hogy a külkereskedel­mi árucsereforgalom 1979. évi alakulása összhangban áll Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kára és Helmut Schmidt kancellár 1979. szeptemberi eszmecseréjén közösen elfo­gadott kereskedelempolitikai irányelvekkel, és aláhúzták a két országnak a forgalom to­vábbi harmonikus bővítésé­hez fűződő kölcsönös érde­keltségét. * Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta dr. Ot­tó Lambsdorffot, a Német Szövetségi Köztársaság gaz­dasági miniszterét. A szívé­lyes légkörű találkozón jelen volt Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Veress Péter külkereskedelmi miniszter és dr. Johannes Balser, az NSZK budapesti nagykövete is. Lázár György fogadta dr. Otto Lambsdorff nyugatnémet gazdasági minisztert. (Képtávírónkon érkezett.) Karl-Marx-Stadt Barátsági nagygyűlés Százezres nagygyűlést és tömegfelvonulást rendeztek vasárnap az NDK-beli Karl- Marx-Stadtban az V. NDK— szovjet ifjúsági barátságfesz­tivál csúcsportjaként az NDK párt- és állami veze­tőinék jelenlétében. A ren­dezvényen Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának fő­titkára, a Német Demokrati­kus Köztársaság Államtaná­csának elnöke mondott be­szédet. A lelkes hangulatú tömegdemonstráción részt vettek az NDK-ban dolgozó és tanuló magyar KISZ-fia- talok képviselői is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom