Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. május 22. PANORÁMA Dél-Korea Zavargások Kvangzsuban Szaljut-6 Lekapcsolták a teherűrhajót Dél-Korea Kvangzsu tarto­mányi székhelyén újabb, im­már polgárháborús méreteket öltő összecsapásokra került sor a tüntető tömeg és a rendőrség, valamint a kato­naság egységei között. Az ország déli részén fek­vő nagyvárosban vasárnap óta tartanak és egyre elkese­redettebbé válnak az utcai harcok. Kedden este több mint százezres, szerdán dél­előtt mintegy kétszázezerre tehető tüntető tömeg vonult fel a város utcáin. A rend­őrök és a katonák kedden könnyfakasztó gránátokkal és figyelmeztető lövésekkel pró­bálták szétoszlatni a tüntető­ket, sikertelenül. Szerdán már tüzet nyitottak a tün­tetőkre. A rendkívül súlyos összecsapásoknak legkeve­sebb tizenegy halálos áldoza­ta van. Az egyre nagyobb méretű megmozdulások résztvevői a rendkívüli állapot azonnali megszüntetését és demokrati­kus választások kiírását kö­vetelik. A tüntetők elkesere­dettségét és elszántságát bi­zonyítja, hogy egy alkalom­mal autóbusszal rontottak ne­ki a rendőrök állásainak. Ti­A Biztonsági Tanács ked­den este ismét fölszólította Izraelt: vonja vissza azt a rendelkezést, amelynek alap­ján megszálló hatóságai tör­vényellenesen " kitoloncolták Ciszjordániából a hebroni és a halhuli polgármestert és a hebroni mohamedán bírót. A testület egyszersmind elítélte Tel-Avivot, amiért nem haj­totta végre az ugyanerre fel­szólító május 8-i határoza­tát. A keddi döntést — ugyan­úgy, mint a május 8-it — 14 szavazattal, ellenszavazat nélkül hozták. Az Egyesült Államok ezúttal is tartózko­dott. A BT-határozat rámutatott, hogy a palesztin vezetők ki­toloncolásával Izrael megsér­tette az 1949-es genfi konven­ciókat. A Biztonsági Tanács elismerését fejezte ki Kurt Csői Kju Ha elnök szerdán a lemondott kormányfő he­lyébe Pák Csöng Hun (ké­pünkön) volt tábornokot nevezte ki miniszterelnök­ké. (Képtávírónkon érke­zett) zenhárom középületet fel­gyújtottak vagy súlyosan megrongáltak. Megszakadt a Kvangzsu és Szöul közötti te­lefon- és telexösszeköttetés, Waldheim ENSZ-főtitkárnak a három ciszjordániai szemé­lyiség visszatérése érdekében tett erőfeszítéseiért, és fel­kérte: minél hamarabb te­gyen jelentést a további fej­leményekről. A BT-ülésen jelen volt a három kitoloncolt palesztin: Fahd Kavaszma hebroni és Mohamed Milhem halhuli polgármester, valamint Baj- jud-al-Tamini hebroni kádi — vallási bíró — is. Haszem Nuszeibeh jordá- niai küldött, aki kormánya nevében az ülés összehívását kérte, emlékeztetett arra: mi­lyen embertelen módon bán­nak az izraeli hatóságok a ciszjordániai palesztin lakos­sággal, továbbá arra, hogy Tel-Aviv eddig 1600 palesztin elöljárót deportált a meg­szállt területekről, köztük Jeruzsálem arab polgármes­terét. miután a kezelőszemélyzet minden tagja otthagyta a munkahelyét. Ezt követően az egyetemisták vezette tünte­tők — a tartományi elöljáró­ság épületének kivételével — elfoglalták az egész várost. A városban heves utcai harcok folynak, valóságos népi fel­kelés bontakozott ki, a rend­kívüli állapot megszüntetését követelve. A Kvangzsuban állomáso­zó, mintegy 10 ezer főnyi ka­tonaság erősítést kért. Egy 2500 fős dandárt és ejtőer­nyősöket vezényeltek erősí­tésül a városba. A tartományi kormányzó és a város polgármestere, jelen­tések szerint, helikopteren el­hagyta a várost, miután a ka­tonák már csak a kormány­zóság épületét tartották el­lenőrzésük alatt. Csői Kju Ha dél-koreai ál­lamfő szerdán Pák Csöng Hunt bízta meg az új kor­mány megalakításával. Pák Csöng Hun korábban már volt miniszterelnök-helyettes és jelenleg a kereskedelmi ka­mara vezetője. Korábban a légierő tábornoka volt. Az előző kormány kedden mondott le. • • Uzemanyagjegy A Német Demakratóikius Köz­társaság hatóságainak rendelke­zései szerint 1980. június l-ttől az ország területén külföldi rendszámú személygépkocsiik ré­szére üzemanyagot kizárólag ta­lon (lüzemainyagjegy) ellenében szolgáltatnák ki. A talonokat ab­ban az országban, árusítják, ahol az NÜK-ba látogató személy ál­landó lakhelye vám. A magyar turisták május 22- töűi, érvényes útlevéllel forintért vásárolhatnak. üzemányag-talo- ndkiaít aiz IBUSZ-irodákban és az OTP-fiiókoiklban. Ugyanezeken a helyieken a fethaiszmálaitlan talo­nok viaszaiváIthatök. Az üzem­anyagért annyit kell fizethlök, amennyibe az Magyarországon kerül. A személygépkocsival az NDK- ba utazók és az NDK területén átutazók gondosain mérjék fel üzémiainyagiiiaónyüiket és annak megfelelően a talonokat itthon feltétlenül vásárolják meg. Rend­kívüli' esetekben egyes kijelölt NDK hat'árá tkelőhe Lye ken is beszerezhetők üzemanyag-talo­nok márkáért. Azok a magyar áiaaimpolgárok, aikiik az NDK- ban taintós kükül detéáben dolgoz­nak, s autójukhoz NDK-,rend­számot igényelnek, aiz NDK ál- liam.polgiárokkat azonos feltéte­lek imlelfett vásárolhatnak üzem­anyagot. A személygépkocsival az NDK- ba utazó ma-gyar turisták a .ren­delkezéssel kapcsolatban részle­tes felvilágosítást az IBUSZ-iro- diálkbian és az OTP-fiókokban kapmaik. <MTI) BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Cvijetin Mijatovicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság Elnökségé­nek elnökét megválasztása al­kalmából. MOSZKVA Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán Moszkvában fogadta Josef Staribacher osztrák kereske­delem- és iparügyi minisztert. Staribacher annak az osztrák küldöttségnek az élén tartóz­kodik a Szovjetunióban, amely részt vesz a szovjet— osztrák gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködé­si vegyesbizottság ülésén. DEBRECEN A béke és barátsági hónap alkalmából nagygyűlést tar­tottak szerdán Debrecenben, a Magyar Gördülőcsapágy Művek kultúrtermében. Sar­lós István, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mon­dott beszédet és átadta az üzem kollektívájának a béké­ért és a népek barátságáért, hosszú időn át folytatott, eredményes munkája elisme­réseként az Országos Béke­tanács „Békéért és barátsá­gért” emlékplakettjét. Ugyan­ezt a kitüntetést kapta Fiák László vezérgiazgató, az üzem békemozgalmának irányításá­ban végzett tevékenységéért. BUDAPEST A SZOT meghívására má­jus 13-a és 21-e között hiva­talos látogatást tett Magyar- országon a Máltai Általános Munkásszövetség (GWU) kül­döttsége Carmel S. Consiglio főtitkárhelyettes vezetésével. A GWU küldöttségét fogad­ta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. A máltai szakszer­vezeti küldöttség szerdán el­utazott Budapestről. BUDAPEST Heinz Herbert Karry, az NSZK-beli Hessen tartomány miniszterelnökhelyettese, gaz­dasági miniszter, Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár meghívására május 15-e és 21-e között Budapesten tár­gyalt. Szerdán délelőtt leválasz­tották a Szaljut űrállomásról a Progressz—9 teherűrhajót, amely még április 27-én raj­tolt és a programnak meg­felelően kapcsolódott össze az űrállomással. A teherűr­hajó nagymennyiségű „da­rabárut” juttatott el Leonyid Popovnak és Valerij Rjumin- nak, az űrállomáshoz szállí­totta a szükséges műszereket, felszereléseket, az élelmiszert és — ezúttal első ízben külön tartályban — az ivóvizet. A szétkapcsolás teljes rend­ben ment végbe, földi irányí­tással, Popov és Rjumin el­lenőrzésével. A teherűrhajót a megadott pályára vezényel­ték. Mint ismeretes, a Prog­ressz típusú űrhajók nem tér­nek vissza a- Földre, hanem a légkör magasabb rétegeibe érve megsemmisülnek rako­mányukkal : az űrállomáson feleslegessé vált, elhasználó­dott felszereléssel együtt. (MTI) Ismét a régi módszerek Szerda esti kommentárunk. Dél-Koreában az utóbbi napokban lezárult az a szakasz, amely Pák Csöng Hi diktátor tavaly októberi halála óta tar­tott. Az eleve korlátozott hatáskörrel rendelkező polgári kor­mányzat lemondott, szabad kezet biztosítv-a ezzel a hadsereg reakciós köreinek. Erre a lépésre kényszerítették a polgári politikusokat a diákok és a munkások tízezreinek több hét óta tartó meg­mozdulásai, a sokszor véres összecsapásokká fajuló tünteté­sek, sztrájkok, felvonulások. A tüntetők és a parlamenti el­lenzék ugyanazt követelik: a rendkívüli állapot eltörlését, az 1972-es alkotmány megváltoztatását, azonnali választások ki­írását, a politikai foglyok szabadon bocsátását, stb. S mindez csak az első szakasz lenne az átfogó liberalizálás folyamatá­ban. A Pák Csöng Hi helyébe lépett új elnök, Csői Kju Ha számára viszont már ez is sok volt. Ö kétértelmű intézkedé­seket ígért csupán, s azzal mentegetőzött, hogy figyelembe kell venni az „államhatalom folyamatosságát”, és az „észak- koreai fenyegetésből eredő nemzetíbiztonsági szempontokat”. A Pák Csöng Hi-rezsim majd két évtizedes diktatúrájá­ban nevelkedett katonai vezetés azonban még Csői Kju Ha felemás, óvatos ígéreteit is veszélyesnek érezte. Fegyveres akcióval eltávolították a reformpolitikát támogató főtiszte­ket, s Csun Tu Hvan személyében ma olyan tábornok az or­szág „erős embere”, aki a legkorlátozottabb demokratikus változásokat is megkérdőjelezi. A katonák ugyanis attól fél­nek, hogy a gazdásági helyzet romlása miatt növekvő társa­dalmi feszültség kiszámíthatatlan következményekhez vezet­het. A tábornokok nem tudhatják, hogy megfékezhető-e a palackból kiengedett szellem, hogy megállítható-e egy „irá­nyított reformprogram”. Marad hát a régi módszer: ismét megszorítják a csavart, katonák őrzik a stratégiai fontosságú objektumokat, az or­szágban tilos minden politikai tevékenység, a sztrájk. Be­zárták a parlamentet, az egyetemeket, megszigorították a cenzúrát. A legutdlsó jelentésék szerint máris polgárháborús állapotok uralkodnak Dél-Korea több városában, s az ellen­zék változatlanul hangoztatja elszántságát. Kérdés, hogy a jelenlegi körülmények között sikerül-e a régi módszerekkel feltartóztatni a változást követelő erőket. SZEGŐ GÄBOR New York, ENSZ A BT ismét elítélte Izraelt Népszavazás Quebecben A kanadai Quebec tartományban népszavazást tartottak a túlnyomórészt francia nyelvű lakosság és az angol nyel­vű kisebbség vitájának eldöntésére: elszakadjon-e a tar­tomány az országtól, vagy sem. A lakosság nagy több­sége a tartomány függetlenségének elutasítása mellett voksolt, megerősítve ezzel az ország egységét. Külföldi katonák Salvadorban Washington és szövetségesei ft TRÜKK A hondurasi hadsereg egy­ségei mintegy száz nőt, gyer­meket és idős parasztot gyil­koltak meg az utóbbi napok­ban, amikor azok Salvador­ból menekülve átlépték a Sal­vador!—hondurasi határt —, közölte a Salvadori Népi For­radalmi Tömb (BPR). A BPR jelentése emlékez­tet arra, hogy a salvadori, hondurasi és guatemalai had­sereg — hadgyakorlatnak ál­cázva tevékenységüket —, irtóhadjáratot folytat Salva­dor északi tartományaiban. A három rezsim katonasá­gának összehangolt akciója során teljes falvakat pusztí­tottak el, lakosaikkal együtt — jelentette a BPR, hozzáté­ve, hogy információi szerint a békés salvadori lakosság elle­ni hadműveletet amerikai tisztek irányítják. Ismét bedőlnek a nyugat­európaiak az amerikaiak trükkjének — ezt a meglehe­tősen éles mondatot egy nyu­gatnémet lap írta le az Egyesült Államok sikertelen iráni kommandóakciója után. Mi diktálta e szemrehányást? Miért nő a feszültség Wa­shington és szövetségei kö­zött? Hosszabb idő, mondhat­juk „Afganisztán óta” tart közöttük a vita. Ám ezúttal még az angol kormány, amely eddig feltétel nélkül támo­gatta Cartert, maga is sürgő­sen átküldte külügyminiszte­rét Amerikába — azzal a fi­gyelmeztetéssel, hogy Nagy- Britannia nem támogat sem­milyen katonai akciót a Per­zsa-öböl környékén. A balul sikerült tűszkisza- badítási kísérlet az eddigiek­nél is inkább megmutatta az ellentétek fő vonásait, növel­te a kétségeket Nyugat-Euró- pában és Japánban az ameri­kai politika megbízhatósága iránt. Kifogásaik három pont­ban foglalhatók össze. o Carter elnök nem tájékoz­tatja őket előre fontos lépé­sekről, más szóval róluk dönt — nélkülük. Hasonlóan el­mulasztotta az előrejelzést Washington az olimpiai boj­kott meghirdetésekor, s más alkalmakkor. A második szemrehányás­csoportra céloz a „bedőlés” | és a „trükk” kifejezés. Az amerikai elnök egyben-más- ban félrevezeti szövetségese­it. Irán ellen politikai és gaz­dasági intézkedéseket köve­telt tőlük. Nemrég a Közös Piac külügyminiszterei ezt meg is tették, abban a hi- szemben, azzal a céllal, hogy e lépések helyettesítenek, fö­löslegessé tesznek, sőt kizár­nak mindenféle katonai jel­legű megtorlást. Mi több, mi­közben a nyugat-európai kül­ügyminiszterek japán kollé­gájukkal együtt Luxemburg­ban erről tárgyaltak és dön­tést hoztak, Washingtonban „megnyugtatóan” közölték, hogy az iráni kormánynak május 15-ig van ideje gon­dolkozni a túszok ügyében. Valójában akkor már (teljes titokban) folyt a kiszabadí- tási, katonai akció előkészí­tése. Rossz néven veszik végül az Egyesült Államoktól szö­vetségesei, hogy súlyos nem­zetközi döntéseket saját bel­politikai szempontjainak vet alá, mindenekelőtt az elnök- választásnak. Közben pedig nincs antennája az NSZK, Franciaország, Olaszország, Japán és mások belső gond­jainak, jelzéseinek fölfogá­sára. Ha a szemrehányások indítékait nézzük, hasonló a helyzet a Szovjetunióval szemben tanúsított amerikai magatartást illetően, de itt még kirívóbbak a vélemény- különbségek, mert nagyobb a tét. o Egyoldalúan szemlélnénk azonban a helyzetet, ha csak arra fordítanánk a figyelmet, ami elválasztja őket. Való­jában van, amiben nem érte­nek egyet, más viszont össze­köti az Egyesült Államokat szövetségeseivel. Az a kötelék igen erős: társadalmi rend­szerük, számos alapvető poli­tikai-gazdasági érdek, a szö­vetség, a katonai együttmű­ködés. Más tényezők viszont ellenkező irányba, hatnak. Vajon, ha túlságosan kiéle­ződne a nemzetközi helyzet (aminek kicsi a valószínűsé­ge), úgy teljesen, immár fel­tételek nélkül az Egyesült Ál­lamokhoz csatlakoznának a szövetségesek, vagy pedig egy ponton megálljt kiáltaná­nak, mondván: „Itt a lojali­tás határa, eddig és nem to­vább!”? Fontos kérdés ez. A polgári Die Zeit írta le a következő, szentségtörésnek számító mondatot: „Még a Német Szövetségi Köztársa­ságban is nő mostanában az az érzés, hogy a feltétel nél­küli alkalmazkodás az Egyesült Államokhoz, nem a bölcsesség teteje”. o Ezek persze szavak, sóha­jok. Mit tesznek valójában,? Engednek is, fékeznek is. Ja­pán nemrég fölfüggesztette iráni olajvásárlásait, a nyu­gat-európaiak csökkentették teheráni követségük létszá­mát, és bár úgyszólván jel­képesen csak, mégis gazdasá­gi „megtorlást” határoztak el Irán ellen. De nő bennük az ellenállás a feszültséget növelő ameri­kai lépések láttán. Piros vészjelző vonalat húzott e te­kintetben a túszszabadítási kísérlet. Még előtte, a japán kormányfő kijelentette: egy­séges frontot kell alakítani az Egyesült Államokkal. Utá­na viszont súlyos aggodal­mát és sajnálkozását fejezte ki, s szemmel láthatóan meg­bánta, hogy) fölfüggesztette az olajvásárlást. Azóta ez a ja­pán bojkottintézkedés hatá­lyát is veszítette. A francia külügyminiszter így jellemezte országa hely­zetét: „Franciaországnak a jelen körülmények között csak két fegyvere van, az el­tökéltség és a párbeszéd”. Az eltökéltség a Nvugathoz való tartozást jelképezi, a párbeszéd pedig az enyhülés óhaját. S az utóbbi szándék látványos megnyilvánulása volt Brezsnyev és Giscard varsói találkozója. Nem irigylésreméltó tehát a nyugatnémet, a francia, az olasz, az angol, a japán kor­mány helyzete. Alapvetően szolidárisak Washingtonnal, de Amerikánál jóval köze­lebb vannak a veszélyzónák­hoz, többet kockáztatnak, mert közvetlenebbüll is él­vezték a múlt évtized eny­hülési politikájának előnye­it. Adott esetben olyan erőt képviselhetnek, amelyre szá­mítani lehet a küzdelemben, amelyet a szocialista orszá­gok folytatnak a feszültség csökkentéséért. Végül — a fekete-fehér íté­letalkotást elkerülendő — jegyezzük meg, hogy az Egyesült Államokban is van­nak higgadtságra intő cso­portok. Ezt jelezte Vance külügyminiszter lemondása. TATÁR IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom