Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

1980. május 22.

NÉPÚJSÁG 3

Atomerőmű-építkezés

Kirándulás a szakértőkkel

t A Pakson élő és dolgozó szovjet szakértők népes csoportját elkísértem szombaton egész napos kirándulásra, Székesfehérvárra és Tatára.

Reggel hétkor indultunk az atomerőmű lakótelepéről, a kettes műszaki szálló elől. Családostól keltek útra a tervező, illetve szerelő szakemberek, két autóbusszal. Mindig így történik, bejárták már csaknem az egész Dunántúlt és voltak Szegeden. Mint később megtudtam Nyikolaj Andrejevics Tabacskovtól, a szakértők vezetőjének helyettesétől, az asszonyokat is nagyon érdekli Magyarország, főként a történelmi helyek, nevezetességek. A legtöbb feleség diplomás, orvos, mérnök, fizikus. Pakson ők nem dolgoznak eredeti foglalkozásukban, csak mint háziasszonyok tevékenykednek, s ezért különösen szeretik az utazást, az országjárást.

A két autóbuszt az Erőmű Beruházási Vállalat bocsátotta rendelkezésükre, tolmácsnak és idegenvezetőnek pedig ezúttal is Vajnai János vállalkozott, a szekszárdi gimnázium Pakson lakó tanára, megyei szakfelügyelő. Díjazás nélkül, társadalmi munkában végzi a szakértők számára nagyon sokat érő kalauzolást.

Székesfehérvárra érve mindjárt el is kezdte Vajnai János a város történelmi nevezetességeinek bemutatását. Közben megálltunk az antikvárium előtt, ahol egyebek között orosz nyelvű könyveket lehet venni. Sokan vásároltak.

— Nagy a könyvéhség — mondta idegenvezetőnk. — Pakson újabban már orosz nyelvű folyóirathoz is alig lehet hozzájutni. Dombóváron százával veszik a diákok.

— A napilapokat hogyan szerzik be? Moszkvából, Ki- jevből kapják?

— Igen, hazai földről. Pakson nem árusítanak szovjet napilapokat.

— Egy órát időztünk Fehérváron, indultunk Tatára. Beszélgető társam Mankevics Alekszandr (nevének harmadik részét nem diktálta le,

' mondván, nem szükséges, mert az apja neve a harmadik szó) egészen jól beszél magyarul, csak időnként keresi a szavakat. Régebben három évig élt Magyarországon, a dunai hőerőmű szerelésén dolgozott. Felesége Minszk- ben, a belorusz fővárosban él. A gyerekek nagyok, így hát ismét vállalkozhatott magyarországi munkára a férfi, aki természetesen ugyancsak szakértő, speciális szerelési munkáknál. Nemrég érkezett Paksra, április másodikán.

Pakstól egészen Tatáig beszélgettünk Tolna megyéről és Belorussziáról. A tájról, a városokról, a háborúról és az emlékműről. Tatán pedig legtöbbet a fákról. A hatalmas parkban sétálva tanítottuk egymást, melyik fa milyen magyarul és oroszul. Tata, ez a szép város, ahol a sok fa között szinte eltűnnek az épületek, rendkívül tetszett a paksi kirándulóknak. Szerepelt a programban a vármúzeum megtekintése is, továbbá megnézhettük a versenyistállóban pihenő szép lovakat, de a több órás séta, mind a tó körül és az erdőnek beillő parkban telt el. Sokan fényképeztek, megragadva minden alkalmat, amikor új látnivaló tárulkozott fel. Ugyanígy történt persze Székesfehérváron, István király szobránál és még jó néhány helyen.

Tabacskov elvtárs azzal kezdte rövid interjúját, amikor Tatabányára indulás előtt érdeklődtem tőle különböző dolgokról; szándékuk megismerni Magyarországot és neki úgy tűnik, hogy ez gyönyörű ország. Bejárta az egész Szovjetuniót, a Kamcsatka félszigetig, de a többiek is szeretnek utazni, bárhonnan származnak. A többség kijevi. A tervezők valamennyien az ukrán fővárosból valók. Nyikolaj Andrejevics Tabacskov moszkvai.

Beszélgetésünk végén megjegyezte a szovjet szakértők vezetőjének helyettese: ő már járt Tatán egyszer. Mint katona, 1944 végén. Hitetlen- kedve néztem rá, nem gondoltam ennyi idősnek. Magyarázatként hozzátette, hogy 1945 májusában töltötte be a 19. évét. Indultunk tovább, nem volt időm megkérdezni, milyen érzéssel jött most Tatára, de talán fölösleges is lett volna faggatni arról, amit kifejezni aligha lehet.

GEMENC! JÓZSEF

Tüzelővásár

Befejezéshez közeledik a kedvezményes tüzelővásár, amely a múlt évben június végén zárult. Igaz, akkor két héttel később kezdődött.

Eddig a meghatározott szénkészlet több mint kétharmadát értékesítették, így a választék már szűkébb, de várhatóan még május végéig lehetővé teszi, hogy mázsánként 11 forinttal olcsóbban vásárolhasson szenet a lakosság. Elsőként — szokás szerint — az akcióba bevont hazai brikett-keretet

merítették ki az előrelátó vásárlók a március 17-e óta tartó kedvezményes tüzelővásárban. Így május elejétől már csak eredeti áron vesznek fel erre a tüzelőfajtára megrendeléseket a TÜZÉP- telepek.

A brikett sikere nem kizárólagos, hiszen május közepéig mintegy 800 000 tonna szenet — a tavalyinál 4 százalékkal nagyobb meny- nyiséget — is megvásároltak „elővételben”.

Vízkár

Kétezer-ötszáz hektár terület került víz alá a Kapos, a Koppány és a Sió völgyében, valamint a Sárközben a májusi csapadékos időjárás következtében. A víz alá került területek jelentős része legelő és rét. A víz által okozott kár felmérése még folyamatban van.

NDK-magyar kooperációban készül

Idén 3500 szálastakarmány-betakarító gép készül el a MEZŐGÉP Vállalat tószegi gyáregységében. A Lipcsei Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert adapter sorozatgyártását NDK—magyar kooperációban az idén kezdték meg.

Régi idők parlamentje (2.)

Pesten vagy Budán?

Az Ybl-féle ideiglenes parlamenti épület

A Bach-korszak esztendeiben Ferenc József nem hívta össze az országgyűlést, 1860 októberében azonban a nemzetközi helyzet változása miatt arra kényszerült, hogy közeledést keressen a magyar uralkodóosztályokkal. Az „októberi diploma” úgy intézkedett, hogy a képviselők 1861. április 2-án Budán gyűljenek össze.

Ez a döntés azt jelentette, hogy a császár nem ismeri el 1848 egyik vívmányát, az országgyűlés pesti színhelyét. 1861. január 16-án Pest szabad királyi város közgyűlésén Rottenbiller Lipót főpolgármester felhívta a közgyűlés figyelmét a közelgő országgyűlésre, és egyúttal bizottság kinevezését javasolta, amelynek feladata lenne az országgyűlési termeknek alkalmas helyiségeket megtekinteni, a szükséges építkezési vagy átalakítási költségekkel kapcsolatos terveket elkészíttetni. Ezen a közgyűlésen felterjesztéssel fordultak a Helytartótanácshoz, hogy az 1848. IV. te. alapján az országgyűléseket ne Budán, hanem Pesten tartsák meg, ahogy azt a törvény kötelezően előírta.

A Helytartótanács válaszul arra hivatkozott, hogy az országgyűlést megfelelő épület hiányában nem lehet megtartani, és mert „miután a Lánchíd építésével Buda—Pest egybeforrt és Budán a törvényhozás kellékeinek megfelelő helyiséggel ellátott Országház van, mindaddig, amíg a közóhaj nyomán egy új Országház iránt gondoskodva lenne, Buda a törvényhozás legillőbb székhelyének tekintendő”.

Pest város közgyűlése hatalmas energiával látott hozzá, hogy rendkívül rövid idő alatt otthont teremtsen az országgyűlésnek, s 1861. február 1-én a főrendiház üléseinek színhelyéül a Nemzeti Múzeum nagytermét, míg a képviselőház számára a Nemzeti Lovarda átalakított épületét javasolta. A császár azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az országgyűlés Budán üljön össze. Országos felháborodás támadt, s a tiltakozások eredményeként végül is Ferenc József kompromisszumos megoldást fogadott el: az országgyűlést a budai királyi palotában nyitották meg 1861. április 6- án, és még aznap délután a képviselők testületé a Nemzeti Múzeum nagytermében meg is tartotta első ülését. A második ülésen már egy ideiglenes képviselőház építéséről tárgyaltak. Egy bizottságot alakítottak, a szükséges tervek és költségvetések elkészítésére. A bizottsághoz Ybl Miklós három tervet is benyújtott. Hat hét alatt vállalkozott volna arra, hogy fából felépít egy megfelelő épületet. Ybl másik elképzelése szerint a Nemzeti Múzeumhoz építették volna hozzá a képviselőház tanácskozó termét, míg a felsőház a Nemzeti Múzeum nagytermében maradt volna. Harmadik lehetőségként Ybl a Nemzeti Lovardát alakította volna át képviselőházzá.

Egyik terv sem valósult meg, de Ganz Ábrahám vas- gyártulajdonosnak a három hónap alatt vasból felépítendő képviselőház-terve sem. Ö tanácskozótermet, hat bizottsági termet és mellékhelyiségeket tervezett. Más javaslatok is szóba kerültek, de Deák Ferenc indítványára az Országház építésének vitáját félbeszakították addig, amíg válasz nem érkezett arra a feliratra, amelyben az országgyűlés kérte az uralkodót az 1848-as törvények visszaállítására. Ferenc József válaszul 1861 augusztusában feloszlatta az ország- gyűlést, amely összesen öt hónapig működött. Legközelebb — amikor Ausztria ismét bajba került — Ferenc József 1865-ben kényszerült a magyar országgyűlés ösz- szehívására.

Ismét megkezdődött a tanácskozás az ideiglenes képviselőház félépítésének ügyében. Kimondták, hogy az akkori Főherceg Sándor utcában (ma: Bródy Sándor utca) álló szekerész pótlaktanya lebontása után ezen a telken kell az ideiglenes képviselőházat felépíteni, addig a Múzeum nagyterme ad újra ideiglenes otthont a felső- háznak. Ybl Miklós huszonegy nap alatt elkészítette a terveket, amelyet Ferenc József is jóváhagyott.

Augusztus 9-én jelölték ki az ideiglenes országház helyét, augusztus 30-án Bécsbe terjesztették fel jóváhagyásra a tervet, s szeptember 11- én már el is kezdték a laktanya bontását. A Hazánk, s a Külföld című lap 1865. október 15-i számában beszámolt arról, hogy a képviselőház építése nagy iramban halad és két hét múlva tető alá juthat. A bokrétaünnepélyt november 4-én tartották. Idézzük az egykori lapok tudósításait az ünnepélyről :

„Zászlók lobogtak, tarackok dunrogtak, zene hangzott az állványon, poharakat köszöntöttek a Hazáért, < Deákért, az építési bizottságért, a tervezőért, stb. Nagy- közönség állta az utcát alól, mely éljenekkel kísérte a köszöntéseket”.

Ybl Miklós december 9-re vállalta a teljesen kész épület átadását. A hamanmun- kának azonban ez esetben is meglettek a következményei. December 10-én, amikor az országgyűlést megnyitották,

az új épület ugyan készen állt, de azt nyirkossága és a berendezés hiánya miatt a képviselők használni nem tudták, s a Nemzeti Múzeum nagytermében gyűltek össze. Közben kínos incidens zajlott le az Üllői úton. Ybl Miklós lakásának ablakait a munkanélküli asztaloslegb- nyek beverték, így tiltakozva az ellen, hogy az építész a képviselőház asztalosmunkáit nem magyar iparosoktól, hanem bécsiektől rendelte meg. A lapok ezért Yblt magyartalannak bélyegezték, s egyben siránkoztak afelett, hogy az új Országház építésénél alaposan túllépték a költségvetést, 150 ezer forint helyezett 205 ezer forintot költöttek el.’

Ybl az 50 ezer légköbméteres épületet 100 nap alatt befejezte. Hatalmas teljesítmény volt ez, s a sajtó áradozva dicsérte ezt a gyorsaságot, 1866. április ll^én átadták a kész épületet, s három nappal később, április 14-.én Szentiványi Károly, a Ház akkori elnöke már ebben a teremben üdvözölte rövid beszédében a képviselőket. Azt kívánta, hogy „az amott megkezdett munkálkodás itt célt érjen, s az ez ideiglenes Házban hozott törvények a haza állandó boldogságára váljanak”.

Az elnök szavait azonban alig lehetett hallani: a teremnek nagyon rossz volt az akusztikája. Több képviselő ezt hamarosan szóvá is tette. Elhangzott a javaslat, hogy a képviselőház vagy menjen vissza a Múzeumba, vagy alakítsák át a termet, mert különben a tanácskozást lehetetlen figyelemmel kísérni. A javaslatot megszavazták, Ybl pedig hozzálátott az átalakításhoz. A helyzet azonban nem sokat javult. 1867 júliusában újabb átalakítást kezdték, amely mintegy négy hónapig tartott, vagyis tovább, mint az eredeti építkezés. A toldoz- gatás azonban nem sokat használt. 1888-ban írta Mikszáth Kálmán, hogy „ha esős idő van odakünn, a buffetbe becsurog... Mikor a Sándor utcában sebesen hajt valamelyik fiáker, megreng Péchy (elnök) alatt a kathed- ra, az ablakok rezegnek az épületben, s a bolthajtásról hullani kezd a vakolat... A ház hivatalnokait mindenféle rossz jelek gyötrik. Egy éjjel nagyot pattant a fal és megrepedt kívül a kert felől. Egy idő óta észrevették a bentlakók, hogy egyetlen patkány sem mutatkozik az épületben... száz szónak egy a vége, az ideiglenes országházat nem lehet tovább használni”.

De még vagy másfél évtizedig használták. Akkor készült csák el az új épület, a mai Országház.

(Folytatjuk) PÁSZTOR IMRE