Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-29 / 124. szám
2 NÉPÚJSÁG 1980. május 29. Sikerült az összekapcsolás (Folytatás az 1. oldalról) sőndk a magyar kutató űrhajós, Farkas Bertalan kelt át az űrállomásba, majd követte őt Valerij Kubászov, a Szojuz—36 parancsnoka. A 49 napja a kozmoszban tartózkodó Leonyid Popov és Valerij Rjumin orosz hagyomány szerint kenyérrel és sóval fogadta látogatóit, majd boldogan, nevetve ösz- szeölélkeztek. Az átszállást színes televíziós adásban közvetítették. A kamera áthelyezése után a négy űrhajós csoportképben jelent meg a kozmovízió képernyőjén, majd Leonyid Popov felolvasta a Kádár Jánoshoz és Leonyid Brezsnyevhez intézett jelentést. Az átszállás 1 óra 05 perckor fejeződött be. Ekkor a háromtagú űrkomplexum pályaadatai a következők voltak: a pálya legmagasabb pontjának a földfelszíntől mért távolsága 360,31 kilométer, a legalacsonyabb pályapont magassága 340,16 kilométer, egy Föld körüli fordulat időtartama 91 perc 35 másodperc. A megilletődöttség perceit nagyon hamar munkalégkör A Szabolcs-Szatmár megyei Gyulaházán, az első magyar űrhajós szülőfalujában már kora reggel kisebb-na- gyobb csoportok tárgyalták az újabb nagy eseményt. Felelevenítették a „földivel” váltotta fel. Egyrészt megkezdődött az űrállomás légkörének orvosi vizsgálata, másrészt megindult az Interferon—1 kísérlet, annak vizsgálata, hogy milyen a súlytalanság hatása az interferon szintézisre emberi sejtkultúrában. A négy űrhajós munkanapja budapesti idő szerint hajnali 4 óráig tartott, ekkor pihenőre tértek. Pihenőidejük a program szerint szerdán 13 óráig tartott. * Alekszej Jeliszejev repülésvezető elégedetten nyilatkozott az átszállás után a repülésirányítási központban jelenlévő szovjet és külföldi újságíróknak a Szojuz—36 személyzetének munkájáról. „Kubászov és Farkas, akik közöt nagyon jó munkamegosztás alakult ki, nagyszerűen dolgoznak együtt. Kiválóan kiegészítik egymást, összeforrott együttes benyomását keltik” — mutatott rá Jeliszejev. A magyar kutató űrhajósról Alekszej Jeliszejev elmondotta, hogy alig több mint 24 óra alatt kiválóan alkalmazkodott a súlytalansághoz. kapcsolatos személyes élményeiket, s voltak akik üdvözlő táviratot fogalmaztak, amelyben azt is papírra vetették, hogy nagy-nagy szeretettel, mielőbb visszavárják a szülőfaluba. zony elcsodálkoztam, hogy milyen sokat tanulnak, menynyi sok teendőjük van az űrhajósjelölteknek. A sok dicséret és „jó jegy” tanúsága szerint a fiam jól felkészült. Amit kellett, azt elsajátította. Kint Csillagvárosban találkoztam a szovjet űrrepülőkkel is. Láttam, nagyon megszerették Bercit. — Cipész a szakmám, nem volt soha mesterségem az írás, a beszéd. Nagyon nehezen is találok szavakat arra, hogy megfogalmazzam, mit is érzek most — veszi át a szót az édesapa, Farkas Lajos, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet nyugdíjasa. — Tudom, hogy most egy ország, egy nép, az egész szocialista (közösség lesi, ügyeli fiúnk minden tettét. Azért is drukkolok, hogy ne csalódjanak benne. Szerdai munkanap A Szaljut—6 űrlaborató- pum három szovjet és egy magyar űrhajósból álló személyzetének szerdai munkanapja magyar idő szerint 13 órakor kezdődött. A nemzetközi legénység a Magyar Központi Fizikai Kutató Intézetben kifejlesztett „Pille” nevű nagy érzékenységű műszer segítségével az űrállomás különböző pontjain a kozmikus sugárzások erejét mérte és értékelte. Farkas Bertalan — mind hangulatából, mind a fcele- metrikus jelentésekből ítélve — igen jól viseld el az áttérést a súlytalanság állapotára. Kedélyállapota kitűnő, s amikor például szerdán délután parancsnokával, Valerij Kuhászovval, a „Pneuma- tik”-kísérletet hajtották végre (ennek az a célja, hogy sűrített levegőnek a test különböző területeire gyakorolt nyomásával befolyásolják a súlytalanság körülményei között a normálistól eltérő vérkeringést), tréfálkozva állapította meg: „parancsnoka nem lélegzik” — elviseli a nehéz próbát. * Az immár négyfőnyi űrlegénység első közös munkanapjáról Farkas Bertalan jóvoltából élőszóban is tájékoztatást kaptunk, mert a magyar űrhajós negyedórás magyar nyelvű, televíziós sajtótájékoztatóban számolt be az interferop-kísérletről, az orvosi vizsgálat jó eredményeiről és a további terveikről. * Szerdán hazaérkezett Moszkvából Korom Mihálynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának' vezetésével a magyar párt- és állami küldöttség, amely az első szovjet— magyar közös űrrepülés alkalmából tartózkodott a Szovjetunióban. A küldöttség tagja volt Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Márta Ferenc akadémikus, az Interkozmosz Tanács magyar tagozatának elnöke, a Központi Bizottság tagjai. Magyari Béla is segít Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Miközben a világűrben dolgozik az első szovjet— magyar űrexpedíció, mozgalmas napok várnak a velük együtt felkészült másik párosra, Vlagyimir Dzsanibe- kovra és Magyari Bélára is. Szinte a rajt pillanatáig teljes készültségben voltak, s csak akkor kaptak pihenőt, amikor már teljes biztonsággal kiderült: Valerij Kubászov és Farkas Bertalan indul. A televízió nézői is láthatták a Dzsanibekov—Magyari párost: ők kommentálták a rajt eseményeit a szovjet és a magyar televízió számára, s a rádiónak is nyilatkoztak. Magyari Béla, aki az űrhajósok kiképzési programjának vezetői szerint egyértel- rnűleg a legjobban képzett jelöltek közé tartozott, parancsnokával együtt már kedden visszatért Csillagvárosba, s innen egyenesen . a földi irányító központba vezetett útjuk: tanúi voltak az űrhajó és az űrállomás ósz- szeikapcsolásának és a személyzet átszállásának. Rájuk ezekben a napokT ban sok munka hárul. Alapvető feladatuk az, hogy a repülés vezetőinek rendelkezésére álljanak. Egyrészt időről időre ők tartják a kapcsolatot a világűrben dolgozó személyzettel, ők ismertetik velük a földi irányító központ utasításait, véleményét. Másrészt rendszeresen végrehajtják azoknak a tevékenységeknek egy részét is, amelyeket az űrkomplexumon kell elvégeznie Kubászovnalk és Farkasnak. A kísérletek egy részét ugyanis ellenőrzés céljából a Földön is megismételik, s miivel ők ugyanúgy felkészültek azok végrehajtására, mint az expedíció tagjai, elsősorban rájuk vár ez a feladat. Magyari Bélának az állami bizottság döntése után az űrhajózási program vezetői, s mindenekelőtt társai, az űrhajósok mondták köszönetét áldozatos, példamutató munkájáért — elsősorban legjobb barátja, Farkas Bertalan, aki hangsúlyozta: felmérhetetlen értékű segítséget adott számára az együttes munka. Magyari Béla számára az űrrepülés napjaiban még nem ért véget ez a munka: közreműködése értékes segítség a program végrehajtásához. Öröm, büszkeség, jókívánságok A sikeres start után a Szojuz—36 és a Szaljut—6 ösz- szekapcsolásának hírét is őszinte örömmel fogadták egész Magyarországon. Városon és falun egyaránt azzal a jó érzéssel kezdték szerdai (napjukat az emberek, hogy a magasban keringő űrállomásnak ismét négy lakója van, s közöttük Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára. A szülőfaluban Kisvárda: az egykori tanárok között Felbolydult méhkashoz hasonlított már hétfőn este is a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium kollégiuma. Lakói, miután a rádióból megtudták, hogy az első magyar űrhajós egykori bessenyeis diák, a nagyteremben gyűltek össze. Elhatározták: az egész várossal megosztják az örömüket. A módját is hamar megtalálták: rajzlapokra írták fel a hírt, s e rögtönzött plalká tokát nyomban széthordták a 20 000 lakosú városban. Mások a gondnokságot „mozgósították” előkerültek a zászlók és díszbe öltöztették velük mind az iskola, mind pedig a kollégium épületét A Szaljut—6 űrállomás fedélzetén több olyan műszer van, amelyet a magyar szakemberek fejlesztettek ki, az Interkozmosz-prog- ram keretében. Képünkön: a Balaton nevű műszer űr- orvos-biológiai kísérletekhez, amely a BNV-n is látható. (Képtávírónkon érkezett.) Közzétették az országgyűlési képviselőjelöltek névsorát Elhunyt dr. Háromhází Jánosné Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hosszú és súlyos betegség után, 46 éves korában, 1980. május 28-án elhunyt dr. Háromházi Jánosné, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága párt- gazdasági és ügykezelési osztályának vezetője. Temetése 1980. június 2-án délután 15 órakor lesz Szekszárdon, az alsóvárosi temetőben. Előtte 14 órától róhatják le kegyeletüket ravatalánál elvtársai, tisztelői. MSZMP Tolna megyei Bizottsága és a gyászoló család. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége az országos választási elnökség legutóbbi ülésén benyújtotta az országgyűlési képviselőjelöltek névsorát. Az országos választási elnökség megvizsgálta a jelölések törvényességét. Megállapította, hogy, valamennyi jelölés és jelölt megfelel a törvényes követelményeknek, ezért a jelöléseket elfogadta. Ä 352 Országgyűlési választókerületben a lakosság 367 jelöltet állított. Az alábbiakban közöljük, a Tolna megyei jelöltek névsorát a választókerület számának, székhelyének és a jelenlegi foglalkozásának feltüntetésével : 1. Szekszárd, Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese. 2. Tolna, Kapinya Miklós- né, a Magyar Selyemipari Vállalat Tolnai Fonógyárának technikusa. 3. Bátaszék, Kosár István, a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet kombájnos gépszerelője és Ifj. Papp János, a decsi Egyetértés Termelőszövetkezet kombájnos gépszerelője. 4. Bonyhád, Daradics Ferenc, az MSZMP Bonyhád városi bizottságának ny. első tikára. 5. Dombóvár, Noé István, a MÁV dombóvári Vontatási Főnökség mozdonyvezetője. 6. Tamási, Szásza Gábor, a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium igazgatóhelyettese. 7. Simontonnya, Csapó Jánosné, a Simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese. 8. Dunaföldvár, Orlovácz György, a Nagydorogi Általános Iskola tanára. 9. Paks, K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első tikára. BUDAPEST A Hazafias Népfront budapesti és XIII. kerületi bizottsága május 29-én, csütörtökön választási nagygyűlést tart a Magyar Hajó- és Darugyárban. A Magyar Rádió este 6 óira 30 perces kezdettel, a Magyar Televízió pedig este 8 órától számol be az eseményről. * A KISZ Központi Bizottságának értelmiségi fiatalok tanácsa a Heves megyei Fel- sőtárkányban rendezte meg éves felkészítő tanácskozását. A szerdán zárult háromnapos megbeszélésen mintegy 200 értelmiségi fiatal vett részt. Szerdán Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást a XII. pártkongresszus egyes kérdéseiről, s azokról, a kongresszus határozatából adódó feladatokról, amelyeknek a végrehajtásában az értelmiség különösen érdekelt, majd válaszolt a fiatalok kérdéseire. MOSZKVA Fontos gazdasági megállapodásokkal,. s — mint közölték — a testvéri kapcsolótok szellemében fejeződtek be szerdán délelőtt a Kremlben a szovjet—dél-jemeni hivatalos tárgyalások, amelyeket szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság részéről pedig Ali Nasszer Mohammed Hasszani, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a JNDK Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnöke, miniszterelnök vezetett. Nagybetegen ünnepelte az elmúlt napokban születésnapját. Mindenki őszinte szívből kívánt rriielőbbi gyógyulást, sok-sok boldog születésnapot... ~ És jött a hír: „Meghalt a Magdika! Meghalt a Háromházi elvtársnő!” A hírt a döbbenet csendje követte! Az emlékezés csendje volt ez, amikor az élők, a vele együtt dolgozók, a harcostársak emlékeztek arra, akit tiszteltek, szerettek. Szeretetre méltó, kedves ember volt. A Békés megyei Endrőd községben született, onnan jött szüleivel együtt Duna- kömlődre, ahol az egykori napszámos, agrárproletár család kilenc hold juttatott földet kapott. Tolnában teljesült be a család álma: övék lett a föld, a magukén dolgoztak, magukért hullatták verejtéküket. Szülei az elsők között léptek be a termelő- szövetkezetbe. A forradalmi szellemet a szüleitől örökölte. Már fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Tizenöt éves korában tagja lett az EPOSZ-nak. Hamarosan őt választják a duna- kömlődi EPOSZ-alapszerve- zet titkárává. 1950-ben az ifjúsági mozgalomban végzett kiváló munkáját ismerte el a párt azzal, hogy felvette tagjai sorába. 1951 óta, tizenhét éves kora óta dolgozott önálló munkakörben. Ilyen fiatalon került a nagy felelősséggel járó beosztásba, a gerjeni földművesszövetkezet könyvelői székébe. Nem sokáig volt itt, mert a pártnak is szüksége volt a harcos, lelkes kommunista lányra, aki nem ismert fáradtságot sem a munkában, sem a tanulásban. A paksi járási pártbizottság adminisztrátora lett, de néhány hónap múlva már pártiskolára küldték. A pártiskola elvégzése után a megyei pártbizottságra helyezték. Itt dolgozott adminisztrátorként. „Szerény, szorgalmas... Munkájában alapos, igyekvő.” — ezt minden munkahelyén megállapították róla. Ehhez járult még az elvhűség, amelyből az ellenforradalom idején tett igazi próbát. A legnagyobb viharban is szilárdan kiállt a népi hatalom mellett, és sokat tett a párt újjászervezése érdekében. Az ellenforradalom után újabb megbízatást kapott. Az MSZMP Tolna megyei Bizottságának munkatársa lett: a párt- és tömegszervezeti osztály munkatársaként is fáradhatatlanul dolgozott. Dolgozott és tanult. Levelező úton megszerezte a gimnáziumi érettségi bizonyítványt, majd a technikumi végzettséget. Családja — 1954-ben ment férjhez —, gyermeke, munkája mellett mindig volt ideje és ereje ahhoz, hogy képezze magát. Tudta: ahhoz, hogy többet tehessen azért a társadalomért, amelyben a többi ember boldogságával együtt megvalósulhat az ő és családja álma Is, többet kell tudni. Elvégezte az esti egyetemet, majd a szakosítót is. 1965-ben a szekszárdi városi pártbizottság tagja lett. Rábízták a pártgazdasági és ügykezelési csoport vezetését, majd 1967 őszén a párt- és tömegszervezeti csoport vezetője lett. E funkciót váltotta fel 1974 novemberében, amikor eddigi szorgalmas munkája elismeréseként rábízták a megyei pártbizottság pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetését. Azóta töltötte be ezt a funkciót. Nagy hozzáértéssel, lelkesedéssel, szeretettel végezte ezt a munkát. Az utóbbi időben, amikor már súlyos beteg volt, ha csillapodott egy kicsit a fájdalma, ha jobban érezte magát, bejött, dolgozott. Kivirult, ha tehetett valamit, ha érezte: szükség van a munkájára. Közvetlen, mindig segítőkész ember volt. Gondjaikkal, kérdéseikkel bármikor, bárki hozzá fordulhatott, tudta, hogy tanácsot, eligazítást fog kapni. De nemcsak tanácsokat adott, nemcsak a mások gondját segített megoldani, hanem kért is tanácsokat. Ha úgy érezte: nem tud egyedül dönteni, akkor összehívta a különböző területeken dolgozó elvtársait, megbeszélte velük az ügyet és az ő véleményüket is beletéve a mérlegbe — döntött. Kiváló munkáját azzal is elismerte a társadalom, hogy 1961-ben a Szocialista Munkáért Érdemérem, 1976-ban pedig a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozták dr. Háromházi Jánosnénak. Munkájában mindenütt elismerést érdemlően pontos, fegyelmezett, alapos volt. Emberi magatartását az elvhűség, a párt politikája melletti elkötelezettség jellemezte. Csendes, szerény, segítőkész ember volt. Munkatársai, a pártszervek, a -szervezetek vezetői és tagjai által elismert, mindenki által tisztelt pártmunkás volt. Bizalmára, tanácsaira, segítőkészségére mindig számíthattak. Nagyon fáj, hogy elment közülünk, hogy itt hagyott bennünket. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Emlékének legjobban úgy adózunk, ha úgy dolgozunk, ahogy ő dolgozott. 1 A szülők Pácinban Az űrhajós szülei három évvel ezelőtt elköltöztek Gyulaházáról, s jelenleg egy Borsod megyei falucskában — Pácinban — laknak. Táncsics utca 6. szám alatti családi - házukba szerdán is sokan bekopogtak, hogy gratuláljanak, sok szerencsét, boldogságot kívánjanak. Farkas Lajosné, az űrrepülő édesanyja: — Az anyák, az édesanyák biztosan megértik érzelmeimet. Hisz sokan egy-egy hosszabb, rövidebb autóútra se engedik el nyugodt szívvel fiúkat. A féltés, az öröm és a büszkeség keveredik most bennem. Féltem a fiamat és ugyaniakkor büszke is vagyak rá. Én magam is két alkalommal jártam már a Csillag- városban azóta, hogy megkezdte a felkészülést. Voltam az űrhajós-múzeumban, láttam korunk csodálatosan modern berendezéseit, s bi