Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
1980. május 28. NÉPÚJSÁG 3 Választási gyűlés Pincehelyen Régi idők parlamentje (6.) A háborút elvesztettük A köztársaság kikiáltása Választási gyűlést tartottak hétfőn este Pincehelyen. A mozi helyiségében az általános iskola fűvószenekara köszöntötte a gyűlésre érkezőket. Az úttörők kis műsora után Pály Dezső, a nagyközségi közös tanács elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Csapó Já- nosnénak, a gyűlés szónokának. A bevezetőben arról szólt, hogy a szocialista társadalom harmonikus társadalom. Abban együtt fejlődnek az élet minden ágazatai és fejlesztésükben együttműködnek a párttagok a pártonkívüliek- kel, a munkások a dolgozó parasztsággal, az értelmiségiekkel, a fiatalok az idősebbekkel. Ezekre Pincehelyen is sok szép példát lehet találni — folytatta a szónok —, hiszen nagy-nagy összefogással sikerült létrehozni a helybelieknek a tornacsarnokot. Ha mindenütt nem is lehet ilyen Az apró munka is a mindennapokhoz tartozik. Ritkáit vesszük észre, keveset foglalkozunk vele, pedig a percekből lesznek az órák. A vízügyi igazgatóság embereinek a tevékenységét is csak akkor érzékeljük igazán, ha magas a víz folyólátványos példát hozni, lehetetlen nem észrevenni a közös erőfeszítéseket a fejlődó Pincehely életében. Az utóbbi években felépült két tanácsi és négy szolgálati lakás. A káposztáskerti új lakótelepen elkészült a villanyhálózat, az ÁFÉSZ a lakosság színvonalasabb ellátása érdekében üzletet épített a faluban és lehetne sorolni a ki- sebb-nagyobb értékű új létesítményeket. A befejező részben a szónok képet adott a jelenlegi nemzetközi helyzetről, hazánk helyzetéről és a következő évek feladatairól, melyek véghezviteléhez tovább kell fokozni a bevezetőben is leírt összefogást. Tettekre, a XII. kongresszus határozatainak maradéktalan végrehajtására van szükség, és ebben a munkában, mint eddig is, biztosan lehet számítani Tolna megye lakosságára — fejezte be beszédét a szónok. inkban, és mégsem lesz árvíz, tragédia, földpusztítás. Az árvíz idején minden percükről beszámolunk. Simontornyán a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak aprómunkáját, a napi feladatát fényképeztük le. Hogy mennyi vízSzakmai nap a BNV-n A BNV keddi szakmai napján újabb sajtótájékoztatókra, üzletkötésekre került sor. Az Alumíniumipari Tröszt vezetői • elmondták, hogy jelenlegi fejlesztéseik a különböző féltermékek és kész gyártmányok termelési arányának bővítését szolgálják. Rendkívül kelendőek a térelhatárolók, a szendvics- panelek, a lakótérelemek, a nyílászárók, s a hazai bányászat egyre inkább használja a hidraulikus bányatámolíat. Ezek súlya alig harmada a hagyományos tárnokénak, i s most a vásáron az újabb típusokból is kiállítottak néhányat. A Magyar Hajó- és Darugyár vezetői vevő—eladó találkozót szerveztek legnagyobb belföldi konténervásárlóikkal. Mint elmondták, a MÁV, a Volán és más felhasználók elsősorban a csomagolt áru tárolására- szállítására alkalmas box- konténereket vásárolják. Külföldön is ezek a típusok a legkeresettebbek, de a gyár rugalmasan alkalmazkodik a speciális igényekhez is. Az idén összesen négyezer konténert állítanak elő. Angol partnerükkel megállapodtak, hogy 4 millió dollár értékben még az idén 1450 különböző típusú konténert szállítanak. (MTI) zel rendelkezik az ország, hogy mikor tetőzik a Duna, az ilyen napi tevékenységből tudhatjuk meg. Simontornyán, a Sióban végeztek'méréseket. A csatorna medrét mérték, a víz sebességét, és abból számolják ki, hogy mennyi víz tart a Duna felé. Ezeket a méréseket Ozorán, Simontornyán és Szekszár- don végzik el. Sőt, az ország minden folyójábán megállapítják a vízhozamot, felkészülnek arra, hogy mikor várható nagyobb víz, felkészülnek az árvíz elhárítására. Egyszerű műszerük van: egy 38 kilogrammos ólomsúly és egy áramlásmérő; amely kis hordozható műszerhez csatlakozik. A legtöbb víz Simontornyán akkor folyik, mikor három méter körül van a vízállás, ekkor másodpercenként 77 köbméter halad a Duna felé. A mérések eredményeit összegezik az országos központban. Apró munka. Felkészülés a kár elhárítására. 1914. július 28-án a képviselőiház tagjai — pártállásra való tekintet nélkül — egy emberként ünnepelték a hadüzenetet, amelyet Tisza István miniszterelnök így jelentett be: — T. ház! Van szerencsém egy jelentést benyújtani a háború esetére való kivételes hatalom igénybevételéről. Kérem, hogy a jelentést kinyomtatni, szétosztani és előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasítani méltóztassák. T. ház! Ezen jelentés benyújtásában adva van a mai helyzet jellemzése, egy olyan helyzeté, amely szükségképpen felfüggeszti egy időre a képviselőház tevékenységét és tanácskozását. Olyan időket élünk, t. képviselőház, amidőn a beszédek, a viták,. a tanácskozások helyét a fegyveres tények fogják elfoglalni... Az ellenzék nevében gróf Apponyi Albert beszélt. Őt nevezték később „aranyszájú” Apponyinak, mert Trianonban, amikor a vesztett háború következményeiről volt szó, állítólag olyan szépen és kifogástalan francia- sággal mondotta el — közismerten fölöslegesen — mondókáját. — Mi mélyen átérezzük ennek az órának történelmi jelentőségét: mi teljesen át vagyunk hatva attól, hogy az a leszámolás, amely megindult, kikerülhetetlen volt — mondotta tizennégyben. — Ennek1 a leszámolásnak a megkezdésére mi is csak egy szövői felelhetünk, azzal, a szóval amely az egész közönségnek ajkain van, és ez a szó az: hát végre! Nehéz meghatározni, hogy vajon a Ház bal oldalán vagy jobb oldalán ugrottak-e talpra nagyobb lelkesedéssel a képviselők, az ellenzékiek, vagy a kormánypártiak kiáltották-e hangosabban: „éljen a király!” A „leszámolás” nem sikerült. 1918. október 16-án Károlyi Mihály nagy parlamenti szónoklatban adptt hangot a tömegek követeléseinek. Kifejtette, hogy Magyarországnak azonnal meg kell szakítania Ausztriával az addigi kapcsolatokat és önmagát kell képviselnie az elkövetkező béketárgyalásokon. Kijelentette, hogy akik a német politikát követték, megbuktak. Ennek tanulságát le kell vonni és a jövőben a korszellemnek megfelelő nemzetiségi politikát kell kialakítani. A németekkel való szövetség ellentétes a nemzetek önrendelkezési jogával, és csak sajnálatos, hogy a háború előtt az ország nem helyezkedett erre az alapra, mert akkor elkerülhető lett volna a háború. Tisza ekkor már nem volt miniszterelnök, de ott ült a Ház padjaiban. Károlyi feléje fordult: — Önöket a vádlottak padjára ülteti a nemzet, és nem hiszem, hogy az ítélet felmentő lesz. Azok nevében mondom, akik meghaltak és azok nevében, akik életben maradtak, hogy az egész háború félrevezetés volt. A kormánypárt zajos mű- felháborodással szakította meg Károlyi beszédét. — Gyalázat! Hazaárulás! — üvöltözték. Óriási vihar támadt, a kormánypártiak megakadályozták az ülés folytatását. Másnap Tisza István kért szót, de egészen mást mondott, mint amit vártak tőle: — Nem akarok játékot űzni a szavakkal. Elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében mondott: elismerem, hogy ezt a háborút elvesztettük. Három nap múlva Károlyi Mihály javaslatot terjesztett a képviselőház elé az ország függetlenségéről. — Ha a parlament nem fog a cselekvés útjára lépni, majd rálép a magyar nemzet, amely nem fogja tűrni, hogy ez a többség (ti. a parlamenti többség — a szerk.) meg- akasztója legyen a demokratikus törekvéseknek, a különbekének, a magyar békének... Ma nem köthetjük a sorsunkat a fölbomló Ausztriához, törvényjavaslatomnak nem mondatai adják meg lényegét. hanem 'az a cselekedet, amely benne van. Az óra sürget. Nincs vesztegetni való percünk sem! , Fényes László, a Károlyi- párt tagja, újságíró, aki nagy népszerűséget szerzett magának a hadiszállítási panamák leleplezésével, még pártvezérénél is tovább ment, s odavágta a kormánypártiaknak: — Igenis, nem látták a saját önző osztályérdekükből azt a rettenetes veszedelmet, amelybe az országot sodorták. De most már látják, tehát le kell vonni a konzekvenciát és ha idáig vitték az országot, a minimláis, amit önöktől minden józan eszű magyar ember követelhet, az, hogy álljanak félre... — Bolsevikizmus! — kiáltotta közbe egy kormánypárti képviselő. Mire Fényes: — Nem bolsevikizmus, a józan ész diktálja és minden demokrata gondolkozása. Az kényelmes álláspont, hogy ha pusztulásba vittem a nemzetet, akkor nyugdíjba megyek, és élek vidáman és nyugodtan egy kastélyban. Nem, aki ennyi emberhalált, ennyi szenvedést idézett elő, akár a könnyelműségével is, az felelni fog a saját személyével is! ' Egy hónap sem telt bele, s a néptömegek elsöpörték azt a képviselőházat, amely ellenszavazat nélkül szavazta meg a háborút. Károlyi Mihály az 1918. november 16-i, utolsó ülésen a miniszterelnök számára fenntartott helyet foglalta el: a felfegyverzett tömegek, az októberi forradalom helyezte őket a kormány élére. Szász Károly elnökölt: — Kötelességemnek ismerem azzal a javaslattal lépnem a Ház elé, hogy a magyar országgyűlésnek ez a még 1910-ben összegyűlt képviselőháza, a teljesen megváltozott viszonyokra való tekintettel mondja ki feloszlását. A javaslatot elfogadták. Az ülés 10 órától 10 óra 5 percig tartott. 11 órakor a kupola- csarnokbaij, összeült a Nemzeti Tanács. Hock János, a köztársaság lelkes híve ékesszólóan jelentette be a király lemondását. — Máris összetörtük a trónt, amely az önkényuralomnak, a népek elnyomatásának, a rabszolgatartásnak és a vérrel-vassal dolgozó régi világrendnek volt alapköve. Szabad és független nemzetté lettünk, elszakadván a német szövetségtől és az osztrák közösségtől... Összejöttünk, hogy kimondjuk most államformánk megváltoztatását: a szabad és független köztársaságot. így lett a vérözönből megváltás, a halál pusztulásából dicsőséges feltámadás. A Nemzeti Tanács tagjai éljeneztek, tapsoltak. Sokuknak könnybe lábadt a szeme, amikor egy öreg, negyven- nyolcas honvédet vezettek az emelvény elé. Az ülés befejeztével a Nemzeti Tanács tagjai kivonultak az országház lépcsőire. A Parlament előtt már sok tízezres tömeg sorakozott. Azt kiáltották, azt énekelték: „Éljen a köztársaság!” A külvárosok háborútól meggyötört, lesoványodott, lerongyolódott lakói együtt kiáltottak éljent Károlyi Mihállyal. Vörös és nemzeti színű zászlók lobogtak a hideg szélben. A Schlick-gyár munkásai egy kis fekete koporsót emeltek a magasba. Felirata: „A királyság”. Bokányi Dezső jelentette be a köztársaság kikiáltását. Cigányzenekarok húzták a Himnuszt, a munkások zenekara a Marseillaise-t játszotta. (Folytatjuk.) ■ PÁSZTOR IMRE I Vízhozammérés Simontornyán A Sió Simontornyánál Előkészületek a méréshez
