Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-24 / 120. szám
1980. május 24. tÍEPÜJSÁG 3 Készülődés a gyermeknapra A május 25-ét megelőző és követő néhány napban rendezik megyénkben is a gyermeknapi ünnepségeket. Zömmel most kerül sor a kisdobos* és áttörőavatásra — néhány úttörőcsapatot kivéve — ahol már május t-én megtartották az avatást. Közel 3500 kisgyermeknek kötik fel a kék, 3700 pajtásnak pedig a piros nyakkendőt. A gyermeknapi változatos programok szervezésébe, lebonyolításába szinte mindenütt bekapcsolódtak a szülői munkaközösségek, az iskolákat, áttörőcsapatokat patronáló üzemek, vállalatok, szövetkezetek, s a rendezvényeken szinte mindenütt részt vesznek a szülők is. Régi idők parlamentje (4.) „Akkor fizess!" A szekszárdi 4-es számú általános iskola 634. számú Zó- ja úttörőcsapatának a KISZ KB Vörös Selyemzászlaja kitüntetést a tegnap délután 5 órakor kezdődött ünnepségen adta át Szabó László, az Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője, az Országos Úttörőelnökség tagja. Szintén Szabó László ad át kitünteA megyék között a sertés- tartásban Tolna megye a második, a területegységre jutó hústermelésben pedig az első helyen áll. Az üzemekből kiszorultak a külterjes, főleg zsírt adó fajták, helyükbe a jó húskitermelési arányt mutató fajták kerültek. A megye 16 szakosított telepe a vágósertés 45 százalékát adja. A szekszárdi húskombinát elsősorban a megyében termelt alapanyagot dolgozza majd fel. A kombinát zavartalan ellátása fontos gazdaságpolitikai feladat. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitotta meg a sertéshústermelési tanácskozást Barsi Mihály, a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályának vezetője. A MAE, az Állatforgalmi és Húsiparii Vállalat, az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat, valamint a Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség az intenzív sertéshústermelést tárgyaló vitaülésén a megye állattenyésztési szakemberei vettek részt Szekszárdon, a művelődési központ kamaratermében. A tanácskozás első előadója dr. Bíró István, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója volt. Egy ország állattenyésztését, a fejlesztés ütemét a népesség, a fogyasztói szokások, a termelés színvonala, és hagyománya határozza meg — tést a bonyhádi 2-es általános iskola 4430. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapatának is 25-én 9 órakor, mégpedig a Vörös Selyemzászló-szalagot. Temesi Ágnes, Tolna megyei úttörőelnök június 1-én a kurdi 2495. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatnak „Kiváló Úttörőcsapat” kitüntetést ad át. mondotta. A sertéshústermelés — éppen a fogyasztói szokások miatt — nálunk meghatározó szerepet töltött be, s tölt be ma is. Hazánkban az egy főre jutó húsfogyasztás évi 72 kiló, ennek több mint 50 százaléka a sertéshús. Az itteni klíma kedvező az abraktermelésnek, s így a sertéstartás alapvető takarmánya biztosított. A tenyésztést elsősorban a férőhelyek -bővítésének lehetősége határozza meg, s jól járnak a gazdaságok, ha ennek intenzív útját választják. Eddig a mennyiség növelése volt elsődleges, a következőkben emellett a minőségre is ügyelni kell, hisz nem mindegy, hogy milyen terméket exportálunk. Az utóbbi években a hízóférőhelyek nem növekedtek kellően a nagyüzemekben, — sok férőhelyet kiselejteztek, s helyettük nem építettek újakat. örvendetesen nő viszont a háztájiban a sertéstartási kedv: a vágósertés 45 százaléka innen származik. Sajnos igen sok fajta van köztenyésztésben. A fajtaválasztást esetenként a divat befolyásolja, s ennek következménye: 13 fajta közül lehet választani. A cél: olyan sertést tartani, amely megfelel a feldolgozó- ipar, az export igényeinek. A maximális igényeknek persze egyik fajta sem tud eleget tenni, de a termelő a szapora, jó takarmányértékesítő, gyorsan fejlődő állattal foglalkoA színes programok között több csapatnál szerepel tábortűz, számháború, majális, disco, sportversenyek, tréfás vetélkedők, mozielőadások, karnevál. A szekszárdi 4-es iskola egész napos sötétvölgyi kirándulásra megy, a nagydorogi pajtások madárijesztőkészítő versenyt tartanak, a györkönyiek kirándulással egybekötött vetélkedőt szerveznek, a bonyhádi 2-es iskola, az aparhanti, nagymá- nyoki és bogyiszlói gyerekek focimeccsen mérik össze tudásukat tanáraikkal. Faddon horgászverseny lesz, majd zenés ébresztőt adnak az úttörők. Az este 8 órakor kezdődő csónakos-fáklyás felvonulást suli-buli disco követi a Duna-parton. Az őcsényi gyerekek szüleikkel egynapos kirándulásra mennek Szálkára. A decsi úttörőcsapat rajai szocialista brigádokkal utaznak Budapestre, Pécsre. A paksi gyerekeket az ifjúsági és úttörőház várja gazdag programmal, itt ugyanis május 26. és 30. között tartják a gyermekek hetét. Több rendezvényt szerveznek az óvodásoknak, játszóház lesz a kicsinyeknek, de a sárkánykészítés, a bábelőadások, kiállítások sem hiányoznak a programsorozatból. Ez alkalommal vendéget is fogadnak Pakson: Bálint Ágnes írónőt. A tamásiak programjából kiemeljük a vasárnap reggeli zenés ébresztőt, majd az ezt követő „polgármester-választást”. Itt a Gúnya együttes is ad műsort. A megyeszékhelyen a művelődési központban a Musi- ca bábegyüttes szerepel 25-én délelőtt 10 órakor, délután pedig anyanyelvi vetélkedőt rendeznek, amit tréfás ügyességi verseny követ. Szekszárdon az úttörőházban május 29-én délután fél 3 órakor nyitják a gyermekrajzok és néprajzi pályázat megyei kiállítását és ekkor tartják az éneklő rajok találkozóját is. A játékboltok üres polcaiból arra következtethetünk, hogy a szülők, a patronáló üzemek, vállalatok sok ajándékkal kedveskednek a gyerekeknek. Csak a szekszárdi Skála Áruházban a kedvezményes játékvásár ideje alatt 350 ezer forint értékű játékot vásároltak. — h — zik szívesen. Csökkenteni kell a fajták számát, s csak azokat érdemes megtartani, amelyek teljesítőképessége a jelenlegieknél jobb. Célszerű lenne tenyésztési körzeteket létrehozni: amelyekben egy- egy nagyüzem koordinálná a termelést. A következő előadó dr. Pil- lár László, az Állafforgalmi és Húsipari. Tröszt igazgatója volt, aki szintén a minőségi hústermelés fontosságát hangsúlyozta. Az elmúlt 10 évben a húsipar termelőkapacitása jelentősen megnövekedett. Ez a kapacitás azonban nincs kellően kihasználva, mivel az üzemek nem tudják követni a húsipar igényeit. A már meglévő férőhelyeket célszerű lenne megóvni, felújítani. Minden szektorra érvényes: ütemezetten kell a feldolgozókba küldeni az állatokat. Az ipar évi 7 millió sertést fogad — ez a VI. ötéves tervben félmillióval növekszik. Dr. Pillár László előadását korreferátumok követték: szót kapott dr. Bajor Ferenc, az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat igazgatója, dr. Kováts Jenő c. egyetemi docens, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás igazgató-főorvosa, valamint Udvarházy Mihály, a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóhelyettese. D. VARGA A századforduló körül sokat ért egy képviselőség. Persze, nem annyira a honatyáknak kijáró napidíjak, az akkoriban vagyont érő vasúti szabadjegy, a különbözői juttatások tették anyagilag is annyira vonzóvá a képviselő- házi padsorok helyeit, hanem az a befolyás, amivel a képviselő úr rendelkezett, és amit a kapitalista fejlődéssel’ egyre nagyobb összegekre lehetett felváltani. 1901-ben aztán, Széli Kálmán kormánya idején, már nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni a sajtóban és másutt elhangzó bírálatokat, leleplezéseket. Az a vaskos album, amely 1927- ben jelent meg a „magyar parlamentarizmus” dicsőítésére, nem hallgathatta el, milyen állapotok is voltak a századfordulón: „A szabadelvű párt (vagyis a kormánypárt) nagy része, különösen a Tisza Kálmán környezetéhez tartozó képviselők, rendkívül élénk közgazdasági tevékenységet fejtettek ki, közülük több négy-öt igazgatósági tagság birtokosa volt. Az ellenzék szerint ezek a képviselők a tőke illetéktelen befolyását hurcolták be a parlamentbe, amennyiben a bankoktól és a vállalatoktól húzott igazgatói fizetések miatt e vállalatok támogatói lettek a parlamentben. A tőké másik illetéktelen befolyása — az ellenzék szerint — a választások alatt nyilvánult meg, amikor egyes hatalmas bankok és vállalatok a maguk embereit igyekeznek bejuttatni a képviselőházba, ami — tekintettel arra, hogy a választás, különösen a nemzetiségi vidékeken, főként pénzkérdés volt, többnyire sikerült is nekik. Ezt az állapotot az ellenzék lehetetlennek tartotta és támadásainak pergőtűzét főként Tisza Kálmán fiára, Tisza István grófra összpontosította, akinek személyében a gyűlölt Tisza-rendszer feltámasztását vagy annak lehetőségét vélte felfedezni”. Nos, az ellenzék nem tévedett. Széli Kálmánt Tisza István követte a kormányelnöki székben, s személye egészen az Osztrák—Magyar Monarchia bukásáig, az első világháborús vereségig rányomta bélyegét nemcsak a parlamentre, hanem a ma. gyár politikára is. Széli Kálmán idején azonban Tisza István kénytelen volt — látványosan — lemondani négyöt bankelnöki, igazgatósági tagsági és ki tudja, még milyen pozícióról: ezt követelte meg az az összeférhetetlenségi törvény, amit a parlament hozott. Ez a törvény sok mindenben intézkedett. Már előzőleg Széli Kálmán „a parlament normális működésének biztosítására” kiegyezett az ellenzékkel. Az obstrúkció feladásáért cserébe elrendelte, hogy az állam tisztviselői kortesúton részt nem vehetnek, főszolgabírók és szolgabírók szolgálatuk helyén fel nem léphetnek, az adóhátralék nem foszt meg a választási jogosultságtól, ami — hiszen a közigazgatás annyi adót vethetett ki, amennyit csak akart — addig az ellenzéki szavazók megfélemlítésének fő eszköze volt. Az „új játékszabályok” közé tartozott, hogy választási célokra egy jelölt 15 ezer koronánál többet nem fordíthat. A törvények, rendeletek kissé megnyugtatták a háborgó közvéleményt. Széli Kálmán három szóval — jog, törvény, igazság — jellemzett programja megvalósulni látszott. A valóságban azonban mind a közigazgatás erőszakoskodásai a kormánypárti jelöltek érdekében, mind a szavazatok vásárlása, az etetés és az itatás tovább folytatódott. Éppen 1901-ben, vagyis az összeférhetetlenségi törvény tárgyalása idején történt, hogy a marosvásárhelyi időszaki képviselőválasztáson „a rend fenntartására kivezényelt csendőrök” fegyverüket használták az ellenzéki szavazókellen, akik állítólag hóval, jéggel és kövekkel dobálták meg a kormánypárti szavazókat. Az ügy országos felháborodást keltett: az már régen nem volt feltűnő, hogyha egy választás alkalmával összekeveredtek egymással a nyílt szavazásra csoportosan várakozó és többnyire részeg szavazók, de négy halott azért soknak látszott egyetlen mandátum körül... Széli Kálmánnak még ezt a vihart is sikerült lecsendesítenie. S még olyan körökben is sikerült — legalább időlegesen — rokonszenvet ébresztenie maga iránt, amelyek őszintén kívánták a tisztességes politikai viszonyokat, legalább az urak között egyébként szokásos fair playt. Alighanem ennek is része volt benne, hogy egy fiatal, akkor 27 éves gróf, az ország egyik legnagyobb földbirtokos családjának fia hajlandó volt kormánypárti programmal fellépni. Gróf Károlyi Mihály a zilahi választókerületben indult. Ellenfele Lengyel Zoltán volt, Kossuth-párti jelölt, számos parlamenti és közéleti botrány hőse, aki azonban később, amikor szükség volt rá, ügyvédként vállalkozott kommunista perekben a védő szerepére, még Sallai Imrének is ő volt egyik védője 1932-ben. Károlyinak ugyan voltak a közelben birtokai, de egészen biztosra csak ott mehetett volna — például Hevesben —, ahol az egész környék sorsa tőle függött. Ö azonban úgy vélte, hogy tisztességes választással is be lehet jutni a képviselőházba. Három napig tartózkodott Zilahon, beszédeket mondott. Erre azonban csak azok voltak kíváncsiak, akiket megfizettek az éljenzésért, a vi- vátokért. Károlyi odaadta a szabályok szerinti 15 ezer koronát a korteseinek, többet — pedig lett volna miből — nem volt hajlandó adni és látta a következményeit: „Széli Kálmán akkor alkotta meg a választásúik tisztaságának megóvására szolgáló, törvényeket — írta két évtizeddel később emlékirataiban. — Az én korteseim odalent Zilahon „alkotmányos költségek” címén szégyentelenül nagy összegeket kértek tőlem lélekvá- sárra. Én nem akartam adni, mert hittem a tiszta választásban. Egyik távirat a másik után sürgette az „alkotmányos költségeket”. Egy ilyen táviratot megmutattam Széli Kálmánnak, és megkérdeztem tőle, mitévő legyek? — Hát fizess! — mondta a választások tisztaságáról szóló törvény ünnepelt szerzője. Nem sokan lehettünk az országban, akik ezt a törvényt komolyam vettük. Én bizony komolyan vettem, nem fizettem és meg is buktam”. Még csak annyit, hogy ezt a szépen hangzó törvényt soha nem helyezték hatályon kívül. De: 1910-ben Lukács László pénzügyminiszter úgy töltötte fel a kormánypárt választási kasszáját, hogy a sójövedéki monopóliumot a Magyar Bank által képviselt csoportok kezére játszotta és az ezért felvett 4,8 millió koronával sikerült a megfelelő mandátumokat megszerezni. Mivel Désy Zoltán ellenzéki képviselő nyilvánosan „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte Lukácsot, rágalmazási per lett az ügyből. Az esküdtszék pedig felmentette a vád alól Désyt, . r mert az bebizonyította a pa-1 jj, namát. A közben miniszteri; * elnökké emelkedett Lukács kénytelen volt még az nap lemondani. Hát ilyen viszonyok között bukott meg első jelölésekor Károlyi Mihály. A négyezer szavazóból csak ezer ment el, háromezer otthon maradt, mert nem volt fuvar és ital. Az ezerből pedig 900 az ellenjelöltre szavazott, áki jól tartotta őket. Károlyi Mihály emlékezése: „Azóta sem volt ilyen csúfos bukásom. De erre a bukásomra büszke vagyok”. (Folytatjuk) PÁSZTOR IMRE A gyermeknap egyik plakátja Sertéshústermelési tanácskozás Károlyi Mihály
