Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

1979. április 15. Képújság 3 Szaporítóanyag-ellátás A kínálat kullog a kereslet után Hatvan éve történt A román támadás Április 16.: Román támadás. A munkás tartalék ezredeket is mozgósítják a proletár­haza védelmére. A gyümölcstelepítés opti­mális ideje az ősz. Elméleti­leg. Mi van a gyakorlatban? A faiskolákban a lombhullás után szedik ki a fiatal cseme­téket. Ezután forgalmazzák, a kereskedelem eladja a vevő­nek és az még az ősszel elül­teti. Ez lenne az ideális, de a kiszedés és az ültetés közötti idő rövid, így márad a kevés­bé jó tavaszi ültetés. A szaporítóanyag-forgalma­zás az országban két csator­nán folyik — vagy inkább csörgedezik. A nagyüzemek — esetükben nagy tételekről lévén szó — közvetlen az elő­állítókkal kötnek szaporító­anyagra szerződést, a kívánt szállítási határidő előtt egy évvel, hogy a szaporításra megfelelően felkészülhesse­nek. A kisüzemek, háztáji gaz­daságok, kerttulajdonosok az ÁFÉSZ-eken keresztül szer­zik be a szükséges oltványo­kat, facsemetéket. A megyé­ben tíz ezzel foglalkozó lera­kat működik a helyi ÁFÉSZ- eknél. Tamási kivételével ezek központi helyen vannak. A tíz árusítóhely elég lenne ahhoz, hogy jó szaporító­anyag-ellátás esetén a kisgaz­daságok igényeit kielégítsék. Az ÁFÉSZ-ek a gyümölcs­fákat több helyről is besze­rezhetik. Az érvényes MÉM utasítás értelmében Tolna megye ellátásáért a Kecske- mét-szikrai Állami Gazdaság a felelős. Emellett lehetőség van arra, hogy az országos hatáskörű Szaporítóanyag KFT — társulás — egységei­nél kapható csemetékből vá­sároljanak vevőik számára. GYÜMÖLCSFA ‘ esetében nehézséget jelent az előállítóknak, hogy a szem­zéstől az ültetésre kész fa elő­állításáig két-három év is el­telik. Ez annyit jelent, hogy ha ma megfelelő piackutatás­sal meghatározzák az igénye­ket, vagyis, hogy milyen mennyiségű és fajtaválaszté­kú facsemete kell és annak előállítását — szemzés, beis­kolázás — megkezdik, akkor a két-három év alatt, míg ez az összeállítás lefut, vagyis piacra kerül, előfordulhat, hogy egészen más fajták lesz­nek a kistermelők körében a keresették. Azt előre megha­tározni, hogy milyen fajták lesznek a divatosak 1982-ben. elég bizonytalan vállalkozás, és mivel a folyamat meglehe­tősen költséges, kevesen vál­lalják a felelősséget. Súlyosbítja a problémát, hogy az idén — az érdekelt vásárlók bizonyára észre vet­ték — emelkedtek az árak. Ennek hatása viszont a ter­melőknél — a már említett több éves átfutás miatt — csak két év múlva realizáló­dik, tehát a pozitív hatás csak akkor lesz érzékelhető forintban is. Ezeknek a tényeknek is tu­lajdonítható, hogy évek óta akadozik az ellátás egyes gyü­mölcsféleségeknél. Így az idén is keresett a meggy és az őszi­barack. Ezekből nincs annyi mint kellene, és a fajtavá­laszték sem megfelelő, külö­nösen a meggyet keresik hiá­ba a kiskertek tulajdonosai. Almából viszont annyi van, és volt, hogy tavaly a készle­tekből egy bizonyos mennyi­séget ingyen is osztottak, és még így is maradt belőle. SZŐLŐOLTVANY Hogy évente mennyit vál­tozik a kereslet, azt leginkább a szőlőoltványok esetében le­het érzékelni. Három évvel ezelőtt igen keresett volt a fehér borszőlő. Az oltvány előállításával foglalkozók is átálltak a fehér fajták „gyár­tására”. Olyannyira, hogy ezekből tavaly eladatlan készletek maradtak. így ke­vesebben vállalkoztak ezek szaporítására. Az eredmény lemérhető abban, hogy az idén tavasszal kevesebb a keresletnél a fehér borszőlő. Egyes fajták — mint például a rizlingszilváni — szinte tel­jesen eltűntek a piacról. Van viszont vörös borszőlő, sőt egyes fajtákból a készlet na­gyobb mint a kereslet. Érzékelve az ellátás prob­lémáit, az illetékes intézmé­nyek, üzemek — főként a sző­lőoltvány jobb ellátása érde­kében, hiszen a megyében ki­sebb jelentőségű más me­gyékhez viszonyítva a gyü­mölcstermesztés — növelik szaporítóanyag-ellátásukat. Eddig az oltványkészítéshez szükséges alapanyag termelé­séhez ötven hektár törzsültet­vényt telepítettek. Az ötödik ötéves terv során a tervezett telepítés 130 hektár törzsül­tetvény. Legtöbb a Szekszárdi Állami Gazdaságban, a szek­szárdi termelőszövetkezetben és a decsi téeszben van, illetve lesz. Ennek hatása is csak a jövőben érvényesül, hiszen egy ilyen telep termőre for­dulásához — míg oltáshoz megfelelő minőségű vesszőt terem — öt év kell. Erre az időszakra az állami gazdaság tervet készített egy oltvány­előállító üzem létrehozására. Az is két-három év míg ez az üzem jelentős mennyiséggel a vevők elé tud állni. Pillanatnyilag szőlőből a szükséges mennyiségalanyból és oltócsapokból, tehát nem kész oltványból — rendelke­zésre áll. Kérdéses, hogy a szőlősgazdák a kész oltvány helyett vállalkoznak-e saját kezű oltásra, de tekintve, hogy nem lehet kapni esetleg a kívánt fajtát, végül is ez a megoldás is jobb, mint a vá­rakozás. Az említett törzsül­tetvényekben olyan fajták szerepelnek, amelyek engedé­lyezettek a történelmi borvi­dékre. Sőt olyan fajtákat is telepítettek, amelyek a jövő­ben is fontosak lehetnek a fajtaválasztékban, illetve szá­mítani lehet rá, hogy „divat­ba” jönnek. A tavalyi évtől kezdődően a törzsültetvényekről az oltó­csapoknak alkalmas vesszőt elszállítják olyan előállító üzemeknek, ahonnét — ennek fejében — kész oltványokat is kap a megye. Ezt a gyakor­latot addig kívánják folytat­ni, míg a megye oltványelő­állítása a kellő szintre nem ér. — sí — Április 4-én Budapestre ér­kezett a dél-afrikai Smuts tábornok, hogy tárgyalásokat folytasson a Tanácsköztársa­ság vezetőivel. A párizsi bé­kekonferenciának ez a lépé­se a kezdeti meglepetésről, sőt döbbenetről tanúskodott. Az antantbarát Károlyi-féle polgári demokratikus vezetés­sel nem voltak hajlandók tár­gyalni. Az imperialistaelle­nes (tehát antantellenes) pro­letárforradalommal kénytele­nek voltak — ha időhúzás szándékával is — párbeszéd­be bocsátkozni. A tárgyalá­sokon Kun Béla végleges ren­dezést szeretett volna elérni. Smuts a blokád feloldását és a Tanácsköztársaság valami­fajta elismerését a Vix-jegy- zék elfogadásához kötötte. Ezt a „breszt-litovszki jelle­gű” követelést a kormányzó- tanács még nem tehette ma­gáévá. Mindenesetre jellemző a tárgyalások kiváltotta op­timizmusra, hogy még Káro­lyi Mihály is így írt április 8-i levelében: „A Smuts-szal folytatott tárgyalások határo­zottan megerősítették a kor­mányt”. A Párizsba visszaté­rő tábornok maga is enged­ményeket javasolt. Az antant pillanatnyi za­vara azonban hamarosan el­múlt és főleg francia erőfe­szítésekre a békekonferencia végsősoron az intervenciós terveket részesítette előny­ben. Április elején ugyanis — úgy tűnt — megvalósítható lehetőség a magyar és az uk­rán Vörös Hadsereg egyesü­lése a Kárpátokban. Ez ellen a csehszlovák és a román hadsereg közös korridorjával (ii Kárpátalján) kívántak vé­dekezni. A gyenge csehszlo­vák hadsereg még nem' volt alkalmas hadműveletek indí­tására. A szovjetellenes okok­ból is egyértelműen támoga­tott és igényeiket maximáli­san elfogadtatni tudó romá­nok azonban egyedül is vál­lalták a fellépést: április 16- án megindították támadásu­kat a fiatal Magyar Tanács- köztársaság ellen. A történelmi Erdély hatá­rán álló proletárerők gyengé­nek bizonyultak a háromszo­ros túlerővel szemben. A fő­csapást szenvedő és később áruló székely hadosztály egyelőre rendben hátrált. A parancsnok, Kratochvil ezre­des közben egyezkedett a ro­mánokkal, akik már másnap kijutottak a Szilágyságból az Alföldre. De a többi vonalon is általános volt a visszavo­nulás, amely itt-ott az ellen­ség kegyetlenkedéseinek ha­tására fejvesztetté vált. Az. április 18-i kormányzó- tanács határozott ellenállást sürgetett, voltak akik a Bajor Tanácsköztársaság és az ausztriai helyzet optimista ér­tékelése folytán forradalmi háborút is javasoltak — dél felé. Kun Béla hűtötte le a lelkesedést azzal, hogy első a románok megállítása. 19-én elesett Szatmárnéme­ti és 20-án Nagyvárad. A Bu­dapesti Munkás- és Katonata­nács a fővárosi munkásság és a népbiztosok felét a front­ra rendelte. A párt, a kor­mányzótanács és a munkás- tanács együttes kiáltványban hívott fel a diktatúra védel- » mére. A munkásság vállalta is a harcot, a többi osztály és réteg már inkább passzív volt. A burzsoázia reprezen­tánsaiból megindult a túszok szedése is. 21-én a románok elérték a Vix-vonalat, de nem álltak meg. Bőhm Vilmos és Strom­feld Aurél kinevezése a ti­szántúli hadsereghez már el­késettnek bizonyult. 26-án a székely hadosztály letette a fegyvert. Az aznap összeült kormányzótanács a Tiszántúl feladása mellett döntött, egy­ben a Vix-jegyzék elfogadása alapján tárgyalási javaslattal kereste fel a békekonferenciát — eredménytelenül és elké­setten. A következő nap meg­indultak a jugoszlávok és a csehszlovákok is, a rutén föl­dön létrejött a tervezett kor­ridor s ezzel megszűnt a két Vörös Hadsereg egyesülésé­nek lehetősége. A Tanács- köztársaság első nagy krízi­sével nézett szembe. 30-án befejeződött a Tiszántúl ki­ürítése és a csehszlovákok el­foglalták Sátoraljaújhelyt és Munkácsot, ám a románok megálltak a Tisza vonalán. Hogyan tovább? D. M. — Ugyan, mit bajlódnak a nyelvészek azzal, hogy kul- túrház vagy művelődési ház? A kettő ugyanaz! — véleked­nek még ma is sokan. Pedig a kétfajta elnevezés óriási tartalmi különbséget takar. Népművelők a megmondha­tói, mekkorát.. . Építészek is mesélhetnének arról, miként változtak meg évtizedek során a kultúrának szentelt épüle­tek. Valamikor az ötvenes években a kultúrház gya­korlatilag egy jókorára mé­retezett nagyteremből állt. Oda aztán besereglett egy csomó ember, leültek, meg­nézték, meghallgatták, mi az a kultúra, aztán hazaballag­tak. És persze táncoltak is abban a nagyteremben, hi­szen hely volt bőven. Akkor még — az ötvenes években — csak álmodhat­tunk arról, hogy az embe­reknek egyszer majd kevés leáz a tétlen nézelődés a kul­túra portáján és tevékeny részt kérnek abból, amit úgy hívunk: művelődés. Azóta jócskán fordult a világ, ki tudná elszámlálni, ma már hányféle szakkör, klub mű­ködik, mert az aktivitás már régen nem azt jelenti, hogy egyre másra szaporodnak az amatőr színjátszó csoportok. Bizonyára akadnak olva­sók, akik úgy gondolják; ide­jét múlta ez a fejtegetés, mi­nek aktuálisként tálalni azt, ami történelem. Nem vitás, részben igazuk van. A váro­sokban, nagyobb települése­ken a kultúrház avagy mű­velődési ház — divatos kife­jezéssel élve — nem téma. Ezek művelődési házak a ja­vából. De tessék csak szem­lélődni valamelyik kisköz­ségben, faluban! A kultúrház még mindig hadakozik az előretörő művelődési házzal... Iregszemcse lakossága — Csehi-pusztával, Okrád-pusz- tával és Hékut-pusztával együtt — három és félezer fő. Tény, hogy a kultúra hajlé­ka Iregszemcsén — külső je­gyeiben — kultúrház. Nem­csak azért, mert 1959-ben építették az akkori kívánal­mak szerint, hanem főleg azért, mert azóta is úgy néz ki. Azaz dehogy: az idő megtette a magáét. A nagy terem falán esőzéskor lecso­rog a víz, a kemény faszé­kek kirepedeztek, s rémei minden nylonharisnyának, a parketta megkopott, a szín­padi függöny kifakult, a „vi­lágot jelentő” deszkák re­csegnek. A Iégbefúvásos fűtés rendkívül zajos, a rendezvé­nyek idején ki kell kapcsol­ni, hogy a közönség érthesse az előadók szavát, ennek az­tán didergés a következmé­nye. Aki azt hiszi, hogy ez a kultúrház kong az üresség­től: téved. Mert a fiatal igazgató, Tácsik Attila meg­próbálja művelődési házzá varázsolni. — Másfél éve kerültem ide Siófokról. A kasszában ta­láltam harminc forintot és 30 ezer forint adósságot. Je- jenleg a helyi termelőszövet­kezet és a Köp—Ka ÁFÉSZ támogatja anyagilag a műve­lődési házat. A megyétől is kapunk támogatást, a 30 ezer forintot tavaly a duplájára emelték. — Milyen programokat kí­nálnak? Ügy hallottam, régen itt is nagy népszerűségnek örvendett a Déryné Színház. — A helyébe lépő Népszín­ház egyáltalán nem vállalta nálunk a fellépést, a színpad ugyanis kisebb az előírtnál. Így aztán a legutóbbi előadást január 13-án tartotta ireg­szemcsén egy pesti magán­társulat. A „Ma éjjel meg­nősülök” című darabra 80 jegy kelt el. A csúcs mindig a gyerekelőadás. December­ben a pozsonyi bűvészegyüt­tes szerepelt itt, mind a két előadáson telt ház volt. Vagy­is összesen 600 gyerek. — Valamennyi klubfoglal­kozáshoz egyetlen kisterem áll rendelkezésre. Hogyan osztják be az időt? — Elmondom a heti prog­ramot. Hétfőn este „öregek” klubja. De ezt tegye idéző­jelbe, mert igaz, hogy nyug­díjasok, viszont táncolnak, énekelnek is. Valaha Bartók gyűjtött népdalt Iregen, is­mert az ürögi kanásztánc, valószínűleg ez is ösztönözte 1976-ban a Bartók Béla Szö­vetkezeti Népi Együttes meg­alakulását. Tavaly országos bronz minősítést szereztek. Akkor még tizennégy nyol­cadikos tanuló is táncolt az együttesben, akik azóta ki­röppentek. Jelenleg ötven a taglétszám, fiatal nincs köz­tük. S ami a fő gond: nincs komoly néptáncoktató. Kedden délután ifjúsági A nagyterem... fotószakkör. A tagságot a ta­nítványaimból verbuváltam, megmutattam nekik a Fotó című lap Diákfotó rovatát, hogy ők is csinálhatnának ilyesmit. Én ugyanis történe- lem-ének-zene szakos tanár vagyok, másodállásban taní­tok az általános iskolában. Nagy problémánk, hogy fo­tólabor nincs — egy vizes­blokk kéne hozzá — hiába vettük meg a felszereléseket, még filmfelvevőt is. Otthon, a fürdőszobában hívom elő a képeket... Kedden és pénteken KRESZ-tanfolyam. Harminc­ötén akarnak most gépjármű- vezetői jogosítmányt szerez­ni. Az elméleti oktatás ná­lunk folyik, a gyakorlat, a vezetés Siófokon, az ATI- nál. Sokan jönnek a környék­ről, Tamásiból is, itt nem kell sorba állni, hogy bejus­sanak ,a tanfolyamra. A szeptemberben indulóra ed­dig tizennyolcán jelentkez­tek. Szerdán szabás-varrás tan­folyam a község lányainak, asszonyainak. Ez a 30 órás tanfolyam már be is fejező­dött, szeptembertől lesz a kö­vetkező. Csütörtökön minden máso­dik héten díszítőművész szakkör. A tagok lelkesek, csak néha a fonal és a félkész kézimunka hiányzik. Nézze, itt a Hódmezővásárhelyi Há­ziipari Szövetkezet válasza; nem tudják szállítani a meg­rendelést. A másik csütörtö­kön, januártól a kertbarátok köre jön össze. Iregszemcsén sokan gazdálkodnak fóliasát­rakkal, miért ne gyarapítsák a tudásukat? Szombaton délután és va­sárnap délelőtt nyitva a mű­velődési ház, ilyenkor — fel­ügyelet mellett — szabad fog­lalkozás a program. Szomba­tonként tartjuk a havi ren­dezvényeket, például a ko­molyzenei klubot, a nyolca­dikosok klubját. Havonta táíicest, disco is persze, de verekedés — lekopogom — nincs. — Hogyan szervezik a kö­zönséget ? — Rengeteg plakáttal. Irekszemcsén kívül a kör­nyékbeli falvakban is kira­gasztjuk őket, mindenhova, ahol legalább öt-tíz ember megfordul. Az összes munka­helyi vezetőnek elküldjük a stencilezett programot, a ter­veket, és ők segítenek felhív­ni a figyelmet. A szakkörök munkáiból mindig rendezünk kiállítást, ez is vonzerő. Nem­rég indítottuk a szülők aka­démiáját, a tévéből ismert Ranschburg Jenő pszicholó­gus előadásán, a negyvenöt férőhelyen nyolcvanan szo­rongtak. Azok a szülők is kí­váncsiak voltak rá, akiknek a gyerekei hátrányos helyze­tűek. .. Azonos-e a kultúrház és a művelődési ház? A régi érte­lembe vett kultúrházak — szerencsére — már nincse­nek. Olyanok, amelyek most járják be a művelődési ház­ig vezető utat, még létez­nek. A művelődési ház­hoz tulajdonképpen három körülmény szükséges: jó tár­gyi feltételek, megfelelő ve­zetés és kulturálódási igény. Iregszemcsén az utóbbi kettő lekörözte az épület állagát. Nem csoda. Az elmúlt évek­ben „mindössze” annyi tör­tént, hogy felnőttünk — felnö­vünk! — a kultúrához. KOVÁCS MARIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom