Tolna Megyei Népújság, 1978. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

u Képújság 1978. október 5. Jókai, a filmíró Ahogyan Shakespeare az örökké divatos és mindig sikeres színpadi szerző, úgy fémjelzi Jókai Mór neve a magyar film- és tévéfilm- gyártást, egyik legsikeresebb szerzőként. Knoll István rendező-operatőr most arra vállalkozott, hogy dokumen­tumfilmben dolgozza fel a Jókai művek megfilmesítésé­nek történetét. — Pánczél György bará­tomnak — mondja —, hatal­mas filmtörténeti archívuma van. Ebben böngészgetve ju­tott eszünkbe az ötlet, fel kellene térképezni Jókai filmes múltját és jelenét. (Bár ez utóbbi szinte lehe­tetlen, hiszen e filmet éppen csak leforgattuk, s máris új Jókai-tévésorozatot kezdett Horváth Ádám, a Mire meg- vénülünk-et.) A Jókai-filmek múltja is hallatlanul érdekes. A tévé­ben a legutóbb látott Feke­te gyémántokat például ed­dig háromszor filmesítették meg. Az elsőben Somlay Arthúr játszotta Berend Ivánt, a másodikban Jávor Pál, legutóbb pedig Huszti Péter. Sajnos nagyon hiányo­sak a régi filmek kópiái, vi­szont nagy kincsre bukkan­tunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár raktárában: gaz­dag fotóanyaggal rendelkez­nek még a némafilmek ko­rából is. így aztán a Somlay játszotta Berendet ugyancsak fotón láthatják a nézők, de párhuzamos jelenetet láthat­nak Jávor-Rózsahegyi, illet­ve Huszti—Solti Bertalan közreműködésével. Érdekes­Elkészült Csuhraj új filmje, a Rendkívüli történet (Nye- tyipicsnája Isztorija). A szov­jet film történejében először, új megközelítésben mutatja be Csuhraj a fronton harcoló, fiaiért aggódó anyát. Kiseb­bik fia gyenge akaratú em­ség még, hogy a második Fekete gyémántok-nak vilá­gosítója volt Illés György, aki utolsó változatnak már operatőre. — Meg is szólaltatják a közreműködőket? — Igen, például Illés Györgyöt is. De szívesen nyilatkozott Lázár Mária, aki egy régi Jókai-filmben játszotta első filmszerepét, s Béres Ilona, aki a három Aranyember feldolgozásából a legutolsóban debütált. — Hány Jókai-feldolgozás született? — Közel negyven, s a sor állandóan nő; Jókai a leg­kedveltebb filmszerzők egyi­ke. A hatvanas évektől a te­levízió is gyakran használ Jókai-művet. Sok kis novel­lát és nagy romantikus regé­nyét ültették képernyőre. Filmünk során megkérdez­zük a rendezőket, ki, miért vállalkozik arra, hogy Jóka­it rendezzen. Felel Várko- nyi Zoltán, aki rendezői ha­bitusánál, alkatánál és ér­deklődési körénél fogva egé­szen már okok miatt nyúlt Jókaihoz, mint például a leg­utóbb sugárzott két részes televíziós feldolgozás rende­zője Hajdufy Miklós. Knoll Istvánék családi könyvtárában egymás mel­lett sorakoznak a Jókai-köte- tek, díszkiadás és egyedi mű. Ez a könyvszekrénysor szerepel majd a műsor fő­címén. S ez magyarázatul szolgál arra a kérdésre is, miért rendez filmet Knoll István éppen a Jókai-írások megfilmesítéséről... T. A. bér, akit anyja önző szeretete irányít, s aki nem képes eb­ből a kötelékből kiszabadul­ni. Végső soron ez mindket­tőjük számára tragédia. A fiú a háborút egy padláson lapulva vészeli át. S a front­ról hazatérő bátyja az egyko­ri kedves, gyöngéd öccse he­lyett egészen megváltozott embert, egoista hisztériást ta­lál otthon, aki elszakította anyját az egész világtól — ír­ja a Szputnyik Kinozrityelje. Kiállítás Altorjai István festőművész mutatkozott be Pécsett, a Képcsarnok termében Tartalmas szórakoztatást Várkoncertek és orgonaes­tek, könnyűzenei és folklór- műsorok. szabadtéri játékok és filmvetítések szórakoztatták a Balaton partján üdülőket a nyáron: eddigieknél gazda­gabb volt a program, a kultu­rális ellátottság, de még nem kielégítő — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács elnöksége az elmúlt idény tapasztalatainak elem­zésekor. A magyar tenger mellett nyaranta pihenő mint­egy 5 millió hazai és külföldi vendég, csakúgy, mint a hely­beli lakosok, igénylik a tar­talmas szórakozást, művelő­dést. Szóvá tették az ülésen, hogy a Balaton menti üdülő­helyeken alig kapható érté­kes, a tájegységekre jellemző népművészeti alkotás, annál bőségesebb viszont a giccses tárgyak kínálata. A művelő­désügyi és a szakigazgatási szervek szüntessék meg ezek forgalmazását — hangsúlyoz­ta az OKT elnöksége. ÉtTflMBOBCKflfl w npflBfln A micsurinszki kertészeti főiskolán nagy gondot fordí­tanak a hallgatók testnevelé­sére. Nemrég megalakították a főiskola sporttanácsát, amelyben nagy szerepet ka­pott a Komszomol szervezet. A főiskolán népszerűvé vált a tömegsport. Az elmúlt tan­évben 1200 hallgató vett részt a szpartakiád kereté­ben megrendezett tömeg­sport-rendezvényeken. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók 84 százaléka indult valamilyen versenyen. Az idén is nagy lendülettel kezdtek hozzá a szpartakiád megszervezésé­hez. A főiskola fiataljai je­lentős szerepet töltenek be a város sportéletében. Különö­sen jó eredményeket ért el a férfi röplabdacsapatuk, amely többször nyerte már meg a városi röplabdabaj­nokságot. * A micsurinszki építőipari vállalat Építő címmel heti­lapot ad ki dolgozóinak. A hetilap 1200 példányban je­lenik meg, négy oldalon. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Óriás ballonok Dunaújváros fölött — címmel közölt tudó­sítást a Ffejér megyei Hírlap a Magyarországon először itt megrendezett hőlégballo- nos repülők első nemzetközi találkozójáról. — A találkozónak két ér­dekessége volt — mondta Gulyás Géza, a MÉM repülő­gépszolgálata ballonszakosz­tályának vezetője. — Az egyik, hogy először emelke­dett levegőbe a MÉM ballon­szakosztályának 2600 köbmé­teres Pannónia elnevezésű hő­légballonja, és először mutat­kozott be a MALÉV frissen alakult ballonszakosztálya. A másik érdekességre a talál­kozó második napján, vasár­nap került sor, amikor a Ca­non nevű kék-fehér lengyel ballon nemzetközi legény­séggel kelt útra. A kérdésre: ki lehet bal­lonpilóta, Gulyás Géza így válaszolt: — Ballonpilóta minden olyan magyar állampolgár lehet, aki egészséges, és el­múlt 14 éves. Az orvosi vizs­gálat persze nem olyan szi­gorú, mint más repülőspor­toknál. Dunántúlt napló A Dunántúli Naplóban egy dán gyártmányú takarmány­keverőről olvastunk. A be­rendezés a Szigetvári Állami Gazdaságban dolgozik. A be­rendezést alig egy éve alkot­ták meg Dániában, de a gaz­daság jó kapcsolatai révén máris hozzájutott. Hatszáz- hetvenezer forintjukba került a berendezés, amely óránként 10—12 mázsa táplálék előál­lítására képes. Az állami gaz­daság 320 tehén, 200 húshasz­nú és 700 tejhasznú üsző ete­tését kívánja ezzel a beren­dezéssel megoldani, termé­szetesen a legeltetés mellett. Az istállók közelében lévő szalmát először felszecskáz­zák a berendezéssel, majd ezzel egy időben ásványi anyagokat, vitamin-premixe- ket és összeroppantott kuko­ricát adagolnak a szalmához. A legújabb kutatások szerint a szarvasmarha nem a da­rált, hanem az összeroppan­tott abrakot képes a legjob­ban feldolgozni. A berende­zés előnye, hogy az adagolás­ra felhasznált kukoricát nem kell szárítani, a szalmát az istállók közelében felbálázva lehet tárolni és hasznosítani, főterméket lehet ezzel a ta­karmánnyal kiváltani. Somotwi Néplap Vasárnap megnyílt a falu­múzeum Szennán — tudatta a hírt a Somogy megyeiekkel a Somogyi Néplap. Már az 1960-as évek elején egyre sürgetőbb igényként jelent­kezett a legértékesebb emlé­kek szabadtéri múzeumokba való összegyűjtése és bemu­tatása. A Somogybán is ro­hamosan pusztuló népi építé­szeti emlékek megmentésére 1972-ben született meg a Szennában létesítendő gyűj­temény tanulmányterve. A református templom és a papiak helyreállítása és a terület előkészítése után 1975-ben állították fel az első népi épületet Szennában. A rinyakovácsi füstös-konyhás, faragott oszlopú, favázas ház áttelepítését követte a kisba- jomi, a csökölyi lakóház és gazdasági épület. A háromholdnyi területen fekvő szabadtéri gyűjte­mény fölavatása csupán az első állomása az itteni mun­kának. Évek múlva a mainál is gazdagabb értéket, terem­tenek, tovább bővül a léte­sítmény. PETŐFI NÉPE Ügyvitel korszerűen cím­mel számol be a Petőfi Népe a kiskőrösi leíró irodáról. A kiskőrösi Városi Tanácson is mindennapos gyakorlat volt korábban, hogy az előadók, főelőadók az írógéphez ül­tek, és magúk foglalták írás­ba a jegyzőkönyvet, a jelen­tést, az előterjesztést. Ma már nincs így. A városi ta­nácson létrehozták a leíró irodát. A leíró iroda létreho­zása óta a szakosztályokon nincsenek gépírók. Magneto­fon és telefon-diktafon köny- nyíti a szakelőadók, a tanácsi vezetők munkáját. Magnó­szalag rögzíti például a sza­bálysértési tárgyalást, a ha­tározatot és megannyi más leírnivalót. Az összesen hat embert foglalkoztató csoportban négy gépíró a leírni való fel­adatokat látja el a korszerű technikai eszközökkel ellátott helyiségben. Az egyévi tapasztalatok tanúsítják, hogy a korszerű­sítés gyorsabbá, pontosabbá, egyszerűbbé tette az ügyvi­telt: a leíró iroda beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Rendkívüli történet Kemény Dezső: Téves kapcsolás Halló... Halló, fűszerbolt?... Bocsánat... Mondom: bocsá­natot kérek. Min mulat olyan jól? Azon, hogy pont fél nyolc­kor. .. mi nevetséges van azon, hogy valaki estefelé felhívja a fűszerboltot és leadja a megrendelést. Maga is? Nem, annak semmi értelme nincs, hogy szidjuk egymást — ez az, amit úgy hívnak, hogy véletlen. Végeredményben teljesen mindegy, hogy kit akartam hívni, és az is, hogy maga kit keresett, de van abban valami varázslatos, hogy két, egymásnak teljesen idegen ember egy mindkettőjük számára egészen közömbös te­lefonállomás révén... Hogy mondja? Bocsánat, helyesbítek: egy nő és egy férfi... Látja, épp ez a szép az egészben, hogy egyikünk spm tudja, kivel beszél, nem, ne is mondja meg a nevét; hogv én nem árulom el a magamét, abban biztos lehet. És ígérjük meg egymásnak, hogy nem kérdezzük meg a köz­pontot, ki volt a vonal másik végén... Hallgat? Beszéljen. Használjuk a telefont arra, amire nagyon ritkán használják. Nem jön rá? Látja, ez az: a telefon általában csak arra jó, hogy ilyen szavakat továbbítson: nincs itt, nem ér rá, hívja később. És arra is jó, hogy legyen mit lecsapni és felsóhajta­ni: na, ezt elintéztem... Igen, jól érzi: összeköt. Nagyon jól tudom, hogy a hang, amit hallok, nem egyéb, mint a maga igazi és élő hangjának erősítőkön és átalakítókon torzult má­sa, de mégis emberi hang... Nem! Téved! Nem vagyok magá­nyos, csak most éppen egyedül vagyok; egyedül, holnap reg­gelig, de semmi szentimentális következtetést nem akarok le­vonni ebből a beszélgetésből. Nem kérdezem meg például, hogy hány éves; lehet, hogy fiatal lány, lehet, hogy idős né­ni, nem érdekel, hogy van-e férje, gyermeke — semmiféle de­mográfiai vagy statisztikai adat nem érdekel. Elég, ha tudom, hogy egy emberrel kötött össze a véletlen... Hogyan? Igen, azt hiszem, ez a legszebb foglalkozás: ember. Ha lehetne, min­den kérdőív és okmány foglalkozás-rovatába ezt írnám be; le­het, hogy a bolondokházába vinnének, de talán felfigyelne er­re a szóra egy-két aláíró, bélyegző, intézkedő és iktató, tiltó és engedélyező, aki ugyancsak ember szabad óráiban, mint maga vagy én... Hát ez mi volt?... Várjon... Most! Kereken húsz másod­perccel később hallottam meg a hangrobbanást, mint a tele­fonon keresztül, vagyis, mint maga. Legalább hat kilométer van közöttünk. Ennyit tudunk egymásról, nem többet. . . Fon­tos ez? Jó: az íróasztalomnál ülök, jobbra tőlem az ablak, sö­tét van a lakásban, csak az állólámpa ég... Az asztalom? Hát persze, hogy rendetlen; egy íróasztal létezésének egyetlen le­hetséges létezési módja a rendetlenség... Most nagyon fölé­nyes volt a hangja, és ezzel megszegte megállapodásunkat: ne tudjunk egymásról semmit. Hogy miért? Aki ennyire ismeri a férfiakat, az nem lehet kislány... Mi kuncognivaló van ezen? Helyes, folytatom: az asztaltól balra egy könyvszekrény... Hányadik? Alulról az ötödik polc? És jobbról a harmadik könyv? várjon... Tessék: Kosz­tolányi: Zsivajgó természet. Csak nem babonás? Na jó, most kinyitom valahol, és olvasom. „SZÖCSKE. Kétszázötvenszer akkorát ugrunk, mint a tes­tünk hossza. Eleven cáfolatai vagyunk annak a mondásnak, hogy a természetben nincs ugrás.” Nem ismeri? Régi kiadás, már nem igen lehet kapni. Legfeljebb valami vidéki kis an­tikváriumban. .. De van ennél értékesebb könyvem is: egy Babits-kötet, ezzel a ceruzával belefirkált ajánlással: „Csinsz­kának, Mihály”... Hogy adhatnám magának, hiszen azt sem tudom, kicsoda!... Nem? Jó, ne is árulja el, legyen jellem. Biztos vagyok benne, hogy úgysem fogadná el... Ugyan! Ah­hoz már úgyis késő, a bolt már bezárt. Ráér még? Vár vala­kit? Fél kilencre? Akkor még van időnk... Mondom, hogy nem vagyok magányos. Az embernek néha szüksége van az egyedüllétre. Ez nem azonos a magányossággal. És ha a vélet­len minden ezer évben egyszer úgy hozza, hogy valaki várat­lanul megszólal a vonal másik végén... Nem untatom? Kö­szönöm. Jó napja volt? örült neki. És nagyon örülnék, ha ezt a véletlen beszélgetést is a nap kellemes eseményei közé so­rolná. A teljesen mellékes apróságok közé. Azok közé, ame­lyek nélkül nem élet az élet. Nem tudom, maga hogyan van ezzel, de a lényegtelen dolgok nélkül ízüket veszítenék a lé­nyeges dolgok is... Hát maga gyógyíthatatlan! Miért tér vissza folyton a fűsze­resre? Maga is elmulasztotta, nem? Nem bánja? Akkor mi­ért gondolja, hogy engem bosszant? Vegye tudomásul, hogy egyáltalában nem bosszant! Hé, ne nevessen, hallja? Hagyja abba, azonnal hagyja abba!... Nem fog felhúzni, kedvesem, hiába igyekszik, nem fogom lecsapni a kagylót, érti? Nem te­szem le a kagylót akkor sem, ha hazudott, és nem vár senkit. Nem teszem le, és ha akarja, itt ülök hajnalig... Mondtam, hogy reggelig egyedül leszek, nem mondtam? Hát persze, ugyanolyan ostoba, két szóval felhúzható férfi va­gyok, mint a többi. És — ha tetszik, ha nem — maga is ugyanolyan nő, mint a többi: komisz és kedves, szelíd és ke­gyetlen. .. De igen: nagyon szeretném tudni, csak éppen nem Jcérdezem meg. Minden értelmét elveszítené ez a beszélgetés, ha tudnám. Lehet, hogy már láttuk egymást, lehet, hogy ta­lálkozni fogunk egyszer, de erről a beszélgetésről soha senki­nek nem fogunk szólni — még egymásnak sem. Maga is így gondolja? Csengettek? Búcsúzzunk. És holnap a fűszeresnél ne legyen rosszkedvű, ne legyen ideges a tömegben. Ne utálja az embe­reket — én is köztük leszek... Mexikói könyvajándék 300 kötetből álló könyvgyűjteményt ajándékozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem spanyol nyelv- és irodalom tanszékének a Mexikói Egyesült Álla­mok kormánya. A gyűjteményt az ELTE bölcsészet­tudományi karán Louis de la Hidalga nagykövet, a Mexikói Külügyminisztérium csoportfőnöke, a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének meghívására ha­zánkban tartózkodó mexikói küldöttség vezetője ad-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom