Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-11 / 239. szám
1977. október 11. tIéPÚJSÁG 3 H tizedik A csepeli kezdeményezők A szekszárdi néptáncfesztivál „nagyfeszti vál” Néptáncos seregszemlében sem szűkölködik az ország: ez a napjainkban rendkívül népszerű, nagy tömegeket megmozdító és magas színvonalú mozgalom már évekkel ezelőtt megteremtette az alkalmakat a különböző tánccsoportok találkozására. Látni, megfigyelni egymás műsorát, lemérni a változásokat a mozgalomban és tanulni belőlük — ez valamennyi célja. A sok néptán- costalálkozó között évről évre számontartódott a szekszárdi is, mint az az alkalom, ahol a gazdag dél-dunántúli táncanyag seregszemléje történik. Az idei, tizedik szekszárdi néptáncfesztivál minőségében már többet nyújtott egyszerű találkozónál: a szó szoros értelmében fesztivál volt. A rangos zsűri és a közönség véleménye megegyezett: mostani színvonalával kiérdemelte, hogy az ország nagy fesztiváljai között emlegessék. Az előkészítés, szervezés munkáját sok dicséret érte: valóban gördülékenyen ment minden. Szerencsés ötlet volt a szombat esti táncház. A stílusos esti szórakozás eddig hiányzott a programból, pedig ahol ennyi, életkedvtől duzzadó fiatal gyűlik össze, ott igazán van rá igény. A szervezésnek mindössze egy dolgot róhatunk fel: azt viszont annál nyomatékosabban. mert eddig minden évijén jelentkezett ez a hiba. Tudniillik elképesztően gyenge mikrofonokkal, hangerősítéssel volt „megáldva” a színpad, így a kísérőzenének csak a legmagasabb és legmélyebb hangjait hallották a nézőtéren, ami sokszor elrontotta a produkciók összhatását. A rossz hangminőség sem vette el a vasárnap délelőtti hangverseny nézőinek kedvét. akik azért gyűltek össze, hogy a fesztiválon részt vevő népi kamaraegyütteseket meghallgassák. A tavalyi hasonló program még elég alacsony színvonalú volt. Az idei jól tükrözte a néptáncmozgalom zenekíséretének alapos átváltozását. Az egykori nagyzenekarok szinte teljesen eltűntek, a produkciók zömében kisegyüttes vett részt, a sajátos, Sebő- együttes teremtette stílusban megszólaltatott muzsikával. A fesztivál zenei színvonala jó volt, a Vízöntő együttes, amely két együttest is kísért, ifjú Csoó- ri Sándor és Szurdi Zsolt közreműködése önmagában is élmény volt. A tíz versenyző és két minősülő együttes produkciójában az új koreográfiái előadói törekvések örvendetesen erőteljes formában jelentkeztek, közülük a Jobbágytelki kalákát és a Forog a szerelemkerek című táncot említjük. A „kalákát” két lánykar is bemutatta, a pécsi KISZÖV-é és a Somogy A kalocsaiak „Szerelem- kereke” Táncegyüttes. A dinamikus kompozíció régi hiányérzetet elégített ki: a női táncosok igényét a keményebb, ahogy a táncosok mondják, „legé- nyes” táncelemek iránt. A Forog a szerelemkerek viszont frisseségével, játékosságával, ötleteivel tűnt fel. Meglepetésként hatott — közönségre, zsűrire egyaránt, a Szekszárdi Néptáncegyüttes szereplése. A Dudálás és a Kóló eltért az együttes korábbi műsorszámainak stílusától, de úgy, hogy a régi erények megőrződtek benne. Különösen a Kóló gyakorolt nagy hatást a — Vásárhelyi László vezette — zsűrire, amely úgy minősítette ezt a produkciót, mint ami jelentős alkotása a mai néptáncnak. A Kalocsai Népi Együttes ezúttal nemcsak színpompás ruháival örvendeztette meg a közönséget. Lánykara a már említett Forog a szerelemkerekkel, a férfiak a Nyírségi csapással bizonyította, hogy fegyelmezett, technikailag is felkészült, igen jó csoporttal találkoztunk. A közönség kedvencei a Zalai Honvéd Táncegyüttes legényei voltak, a verseny- műsoron és a gálán való szereplésük egyaránt elbűvölte a nézőket. Fergeteges tempójú, magabiztos előadásuk valóban meggyőző volt, és hogy a közönség úgy vélte, hogy a zsűri aláértékelte kedvenceit, jogosnak tűnik. Végül álljon itt a végeredmény: A fesztivál nívódíját hangszeres közreműködéséért Szurdi Zsolt, ifjú Csoóri Sándor és a Vízöntő együttes kapta. A zeneszerzői díjat a Kóló című alkotásért Thész László, a három koreográfiái díjat Botos József, Foltin Jolán és Szabadi Mihály kapta. Harmadik helyezett lett a Zalai Honvéd és a Zalai KI- SZÖV Táncegyüttes, második a Pécsi KISZÖV és a Fejér megyei Népi Együttes. A fesztivál fődíjait a Kalocsai Népi Együttes és a Szekszárdi Néptáncegyüttes kapták. VIRÁG F. É. Fotó: Komáromi Legyen ünnep az ünnep! i. Akkor már három évben egymásután elnyerték ők nyolcán a vállalat kiváló brigádja címet. Sőt, utoljára, 1976-ban megkapták a Csepel Művek pártbizottságának elismerő oklevelét is. No meg a kétheti jutalomüdülést Szocsiban. Akkor már évek óta jól kerestek. A legfinomabb, a legnagyobb tudást igénylő munkán dolgoztak. A fúrógépeknek adtak életet: a „szánt” rakták össze. Bonyolult mechanikájú, hidraulikus szerkezeteket. Nagyon sok múlott rajtuk, hiszen övék a befejezés felelőssége. Ha ők rosszul dolgoznak, ha hanyagok, ha lazítanak, akkor nem megy ki a gyárkapun időben a milliókat érő termék. Akkor nincs bevétel és valahol Arhangelszkben hiába várják a gépet. Tudták: munkájuk nélkülözhetetlen, s azt is, hogy ezt mások is tudják. Ezzel a helyzettel elégedettek lehettek volna. Miért is ne? Ha semmi mást nem csinálnak, ki követelhetett volna tőlük többet? Nem is követelt senki. De tudták: nekik többet kett tenniük. így szokták meg. AZON A DECEMBERI DÉLUTÁNON Dehát hogyan, miképpen is lehetne többet adni? Erről beszélgettek nyolcán — a csepeli szerszámgépgyár Béke szocialista brigádjának tagjai — azon a decemberi délutánon, törzshelyükön, a csepeli Parasztcsárdában. A vállalati terveket ismerték, tisztában voltak a lehetőségekkel is. Hárman közülük már huszonnyolc éve dolgoznak ugyanazon a helyen. Tudták, hogy hetvenhétben az export a legfontosabb a gyárnak. Különösen az a negyven sugárfurógép és az a tizenkét peremeszterga, amit szovjet rendelésre készítenek. Mennyi az a legrövidebb idő, ami alatt össze lehet rakni őket? Erről vitatkoztak. Aztán másnap beszéltek a gyári vezetőkkel is. Anyagot, alkatrészt milyen ütemben tudnak kapni? És megszületett a vállalás. A negyven fúrógépet nem egész évben elosztva, hanem június 31-ig készítik el. A tizenkét speciális, automata peremesztergát pedig november 7-ig. AKKOR SZÉP A MUNKA Azt persze jól tudták, hogy nagy hajtásra lesz szükség. De ennek furcsa módon örültek: — A munka akkor szép igazán, amikor az ember elkapja a ritmusát — fejtette ki egyik beszélgetésünk alkalmával Deák Bertalan, a brigádvezető-he- lyettes. — Jár a kezem, mint a motolla, minden klappol, nő, alakul a gép, aztán kész, forog, élni kezd, mindent tud, amit tudnia kell. És már ott is a következő. Csakhogy erről nem nagyon szoktunk beszélni. Valóban nem sokat beszéltek erről. Mert nem bőbeszédű emberek. Ami persze nem jelenti, hogy nem szoktak gondolkodni. — A gondolkodás az más, anélkül nem lehet meg az ember. És ez nem csak a saját, a személyes dolgokra vonatkozik. A többiről is gondolkodni kell. Mert ha akarom, ha nem, sok szállal összefügg a többiek dolgával az, amit az ember maga csinál. — Ez Mészáros Ferenc véleménye. Németh György is gyakran keresi a szavakat. De a logika az hibátlan: VALAKI HÚZZA MEG A MEZŐNYT — Olyan nincs, hogy nem törődöm azzal a sok mindenkivel, akik körülöttem élnek, dolgoznak. Mert teszem azt: én hiába szakasz- tom meg magamat, ha mások csak annyit csinálna^, amennyit muszáj. És úgy van ez, mint a kerékpár- versenyeken: valakinek mindig meg kell húzni a mezőnyt. Akkor aztán pedá- loznak a fiúk. Nem tudják megmondani, vagy talán nem akarják, hogy ki is mondta ki először hangosan: — Jó volna versenyezni! De mindegy is, hogy ki volt az. A lényeg a fontos: valaki kimondta és a többi egyetértett vele. Nem gondoltak arra Hor- váthék, hogy valaíbi ország-világ rengető dolog születik ebből az elhatározásból. Ók csak a gyárban szerettek volna egy kicsivel nagyobb élénkséget. Remélték: jólesik majd egy kis mozgás a többieknek is. Ebben aztán nem is csalatkoztak. A szerszámgép- gyárban — amikor leültek a brigádvezetők tanácskozni — azt mondta minden hozzászóló : — Jó az ötlet. Csináljuk hetvenhétben így! KEZDTÜNK FÉLNI Ott a tanácskozáson aztán még az is szóba került: — Jó volna talán, ha nem maradna a verseny a gyár falain belül, mert ha mi versenyzünk, akkor miért ne tehetné ezt egész Csepel? Ennek nálunk már úgyis hagyományai vannak. Nem lepődött meg senki sem, amikor a művek minden brigádja valóban csatlakozott. Horváth József nagyon őszintén állítja: — Akkor kezdtünk el egy kicsit félni, vagy talán nem is olyan kicsit, amikor hosszas tanakodás után végül csak bementem a párt- bizottságra és megkérdeztem: javasolhatnánk-e a csepeli brigádvezetők tanácskozásán, hogy hívják fel a Csepel Művek brigádjai az egész országot a csatlakozásra? Azt mondták: jó az ötlet. Csináljuk! Horváth akkor visszament az üzembe és elmondta a többieknek, hogy mi a pb álláspontja. Deák szerényen megjegyezte: — Kicsik vagyunk mi ehhez. .. Végül Németh mondta ki az utolsó szót: — Vágjunk bele! Nem jár ezzel rosszul senki! Január 14-én, délután, a csepeli sportcsarnokban Horváth József a mikrofon elé lépett. Nem szokott a szerepléshez. Leírta előre, mit fog mondani. A tv aznap esti híradójában közvetítette a versenyfelhívást. A következő napokban levelek százai érkeztek Csepelre és nemcsak itthonról, hanem külföldről is: „... tizenöt százalékkal növeljük a terméshozamot...” „...ezeregyszáz tonnával többet gyártunk...”, „...negyvenkét géppel többet szállítunk szovjet exportra....” Legyen ünnep az ünnep! Csak az első szót kellett valakinek kimondani. A többi benne volt a levegőben. GÄDOR IVÁN (Folyt, köv.) 1977. hátralévő hónapjai- .ban megélénkülnek a művelődési házak: a szezon ismét elkezdődött. A megyei művelődési központ színházi és koncertprogramjáról már beszámoltunk, most a többi rendezvényről érdeklődtünk a „Babits”-ban. Folytatódnak a népszerű vasárnapi mesematinék. Október 16-án a Zenebona-móka című vidám műsorra keiül sor, 30-án pedig Szabó István és Kovács Klára bábművészek — az Állami Bábszínház tagjai — adnak műsort. Novemberben a paksi ifjúsági ház bábcsoportja, illetve a Musica bábegyüttes ad vasárnap délelőtti matinét. Decemberben a kaposszekcsői gyermekbábosok mikulásműsorára kerül sor. A bábmatinék mellett két^ gyermekszínházi előadásra is számíthatunk: a kecskeméti Katona József Színház társulata a Kis herceget mutatja be október 25-én, december 9-én az Állami Bábszínház a Csizmás kandúrt. A szórakoztató műsorok közül a november tizediki Koncz Zsuzsa—Sztevanovity Zorán-koncertet említjük. Külön foglalkozunk majd a téli ifjúsági esték programjával. most csak annyit, hogy minden hónapban egyszer táncház lesz, neves népi kamaraegyüttesek közreműködésével, és szintén havonta egyszer diszkós programra is sor kerül. Október 24-én a hagyományos könnyűzene kedvelői a Stúdió 11 zenekar műsorát hallgathatják, amelyet a rádió is rögzít. Októberi esemény a tizedik néptáncfesztivál. A kétnapos — nyolcadikén és kilencedikén sorra kerülő — programban a tíz résztvevő együttes verseny- és gálaműsorán kívül táncház, népzenei hangverseny és tudományos tanácskozás is lesz. Október 18-án bemutatja műsorát az a kulturális delegáció, amely Tambovba utazva közreműködik a jubileumi ünnepségeken. Népi táncosokat, jazzegyüttest, és a madrigálkórust láthatjuk. Október 21-én kerül sor a rádiós fórumra, amelyet a „Babits” márványterméből közvetítenek. Októberben kerül sor az ifjúsági klubvezetők megyei találkozójára — 15-én — és a szocialista brigádvezetők klubjainak második megyei találkozójára — 29-én. Novemberben ünnepi Illyés-est lesz, a november hetedike tiszteletére rendezett nagygyűlés kulturális programjában pedig a Pécsi Balett mutatkozik be. Ebben a hónapban kerül sor a Liszt Ferenc dalostalálkozóra is. Végül a művelődési központ kiállítási programjából: október 20. és 30. között Ten- kás Tibor tokaji festőművész alkotásait láthatjuk. November 1. és 8. között azt a bemutatót, amely a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában képviseli majd Tolna megyét. Október 30. és november 8. között a jubileumi képző-, ipar- és fotóművészeti pályázat anyagát állítják ki. — g A táncházban: sűrű és ritka tempó, ugrós, hét lépés... A szekszárdi táncosok a „dudálást” Járják
