Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

2 “Képújság 1977. január 28. Megállapodás Olaszországban Az olasz fővárosban aláír­ták a szakszervezetek és a munkáltatok között a ter­melési költségek csökkentésé és a termelékenység növelé­se kérdéseiről több mint egy hónapja folyó tárgyalások eredményeként létrejött meg­állapodást. A megegyezés szerves részét képezi az Andreotti-kormány gazdasá­gi stabilizációs programjá­nak, bár mennyiségileg nem tartalmaz annyi engedményt a szakszervezetek részéről, amennyit a munkáltatók és a kormány eredetileg akartak. Luciano Lama, a CGIL fő­titkára a megállapodás alá­írása után kijelentette: „Úgy vélem, a szakszervezetek ezzel jelentős és felelős hozzájá­rulást adtak a gazdasági problémák megoldásához. A továbbiakban a munkáltató­kon és a kormányon múlik, hogy biztosítani tudják-e a gazdasági fellendülést.” Megkezdődött Tanaka pere Tokióban megkezdődött Ta­naka Kakuei volt japán mi­niszterelnök vesztegetési bűn­pere. A vád ellene: hivatali ideje alatt (1972—74 között) 500 millió yen (1,7 millió dollár) kenőpénzt fogadott el az amerikai Lockheed-repülő- gépgyártól a rendelések útjá­nak egyengetéséért. (Telefotó — AP—MTI—KS). Befejeződtek a magyar-mali külügyminiszteri tárgyalások Charles Samba Cissokho, a Mali Köztársaság külügy­minisztere és kísérete csü­törtök délelőtt a Hősök terén megkoszorúztá a magyar hő­sök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettes, Kovács János alezredes, a budapesti hely­őrség parancsnokhelyettese, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A koszorúzást követően a külügyminiszter Budapest nevezetességeivel ismerke­dett. Megtekintette a kelen­földi lakótelepet, a Mátyás­templomot, a Halászbástyá­ról a főváros panorámáját, majd a Magyar Nemzeti Ga­lériába látogatott el. Itt dr. Pogány ö. Gábor főigazgató kalauzolásával magyar festé­szeti és szobrászati kiállítá­sokat tekintett meg. * Csütörtökön a Külügymi­nisztériumban befejeződtek Púja Frigyes külügyminisz­ter és Charles Samba Cis­sokho, a, Mali Köztársaság külügyminisztere hivatalos tárgyalásai. A külügyminiszterek esz­mecserét folytattak a két or­szág kapcsolatainak alakulá­sáról, valamint időszerű európai és afrikai kérdések­ről Dr. Trautmann Dezső, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának helyettes elnöke csü­törtökön az Országházban fogadta Charles Samba Cis- sokhót, a Mali Köztársaság külügyminiszterét. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke szintén csü­törtökön hivatalában fogad­ta a külügyminisztert. A szí­vélyes légkörű találkozókon jelen volt Púja Frigyes kül­ügyminiszter, valamint Boubacar Kassé, a Mali Köz­társaság budapesti nagykö­vete. (MTI). Eltemették a terror áldozatait Madridban az igazságügyi palota elől tízezrek kísérték utolsó útjára a három nappal ezelőtt brutálisan meggyil­kolt öt, baloldali ügyvédet. A terrorcselekményért a „Spanyolország apostoli anti kommunista szövetsége” vál­lalta a „felelősséget”. (Telefotó — AP—MTI—KS). Magyar-kubai megállapodások Lisszabon Megnyílt a szakszervezeti kongresszus Lisszabon, Simó Endre, az MTI lisszaboni tudósítója je­lenti: Csütörtökön délelőtt négy­napos országos szakszerveze­ti kongresszus kezdődött a portugál fővárosban. Olyan antikapitalista platformon álló szakszervezetek vesz­nek részt rajta, amelyek ösz- szekapcsolják a dolgozók anyagi és szociális helyzeté­nek javításáért folytatott harcot a szocialista társada­lom kivívásáért folytatott küzdelemmel. A kongresszus jelszava: „A dolgozók egysé­géért”, az „Intersindical át­szervezéséért”. A kongresszusi küldöttek az előkészítő bizottság ja­vaslata alapján három doku­mentumot vitatnak meg: az akcióprogramot, az átszerve­zendő szakszervezeti központ (Intersidical) új működési szabályzatát és a szakszerve­zetek működéséről szóló tör­vénytervezetet, amelyet jó­váhagyásra a parlament elé terjesztenek. A lisszaboni szakszerveze­ti kongresszust nemzetközi érdeklődés kíséri: Portugáli­án kívül is fontos esemény­nek tartják abban az éles küzdelemben, amely a szak- szervezeti mozgalom egységé­ért és „pluralizálásásért” küzdő erők között, megy végbe. „A portugál szocia­lista és a szociáldemokrata párt fokozottan törekszik arra, hogy a munkásmozga­lom politikai megosztottsá­gát szakszervezeti síkra is kiterjessze. Tőkés érdekek­nek alárendelt reformista mozgalmat igyekeznek létre­hozni, megbontva a szak­szervezeti mozgalom egysé­gét — hasonlóan ahhoz, ami a második világháború után történt Franciaországban és Olaszországban. A lisszaboni szakszervezeti kongresszust a parlamentben képviselt pártok közül csak a kommunista párt támogat­ja. Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökének he­lyettese és Belarmino Cas­tilla kubai miniszterelnök­helyettes Havannában ünne­pélyes kereték között aláír­ta a magyar—kubai gazdasá- gi-műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizott­ság hatodik ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírását követően mindkét miniszter­elnök-helyettes annak a véle­ményének adott hangot, hogy a megbeszélések min­den terén hozzájárulnak a két szocialista ország kapcso­latainak fejlesztéséhez. ■ E ddkumentum aláírásával egy időben írta alá Manuel Estefania kubai ás Tordai Jenő magyar külkereskedel­mi miniszterhelyettes a két ország közötti, 1977 évre szóló árucsere-forgalmi megálla­podást. Dr. Meruk Vilmos, a Ma­gyar Népköztársaság havan­nai nagykövete fogadást adott dr. Szekér Gyula és az általa vezetett küldöttség tiszteletére. A fogadáson részt vett Fidel Castro, az államtanács és a miniszter- tanács elnöke, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Találkozó a repülőtéren Csütörtök esti kommentárunk. Mindenképp fontos ponthoz érkezett az immár másfél év­tizedes múltra visszatekintő ciprusi probléma. Nicosia nem­zetközi repülőterén, amely az 1964 óta a szigetországban tar­tózkodó ENSZ békefenntartó haderő ellenőrzése alatt áll, csütörtökön Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke találkozott Rauf Denktassal, a ciprusi török közösség vezető­jével. A két politikus most először tárgyal személyesen egy­mással, mert a korábbi közösségközi tárgyalásokon — ame­lyek egyébként egy éve szakadtak meg — a görög cipriótákat az azóta politikailag leszerepelt Glafkosz Kleridesz képviselte. Nagy jelentőségű a ciprusi probléma rendezése szempont­jából, hogy Rauf Denktas, aki pár hónappal ezelőtt e sorok írójának azt mondotta: „Makariosszal mi sohasem fogunk megegyezni”, most mégis tárgyalóasztalhoz ült vele. Ez egy­ben azt is jelzi, hogy a két közösséget elválasztó bizalmat­lanság falán — egyelőre nagyon is keskeny — rés keletkezett. Az 1974 nyarán végrehajtott török katonai intervenció nyo­mán szinte ténylegesen kettéosztott szigetország jövője szem­pontjából sorsdöntő a két közösség közötti párbeszéd felújí­tása. Enélkül ugyanis nem érhető el a mindkét fél jogos ér­dekeit tartalmazó kompromisszum, melynek hiányát a külső erők felhasználhatják saját megoldásuk ráerőszakolására a ciprusiakra. Ez a veszély elsősorban a NATO részéről fenye­geti Ciprust, hadászati értéke miatt fontos helyet foglal el a katonai paktum terveiben. Az elmúlt években a NATO több kísérletet tett arra, hogy saját „családi” ügyeként kezelje a bonyolult problémát és valamilyen formában bevonja a szi­getországot támaszpontrendszerébe. Biztató az is, hogy a két közösség közötti párbeszéd fel­újítása az ENSZ égisze alatt történik, mert — a NATO-mes- terkedések elhárítása szempontjából — fontos, hogy a világ- szervezetnek szerepe legyen a ciprusi probléma rendezésé­ben. Az első Makariosz—Denktas találkozóról közleményt nem adtak ki, csupán annyit jegyeztek meg, hogy a tárgyalá­sok jó légkörben zajlottak le és hasznosak voltak. E biztató kezdet után még hosszú út vezet a megegyezésig. Az bizpnyos azonban, hogy bármilyen megállapodás csak akkor lehet élet­képes, ha — a két fél jogainak biztosításával — megőrzi a független, területileg egységes és el nem kötelezett Ciprusi Köztársaságot. PÁLFI VIKTOR Milliomoslányból bankrabló (3.) Uj felvonás, félhomályban Bailey, a szupervédő újabb nagy vereséget szenvedett, amikor kiderült, hogy véden­ce a bankrablás során nagyon is aktívan viselkedett. Ami­kor az ügyész emlékeztette arra, hogy az automatakame­ra tanúsága szerint a vádlott kezében a rablás során fegy­ver volt, a védő indulatosan közbeszólt: — Fegyver volt, fegyver volt! Mert kínzói a kezébe nyomták; mert hozzá tarto­zott a rákényszerített szerep­hez, aminek eljátszásától az élete függött. Browning ügyész: „Töltve volt az a fegyver, Mr. Bai­ley?” Bailey: „Nem tudom és nem is tudhatom, mert Miss Hearst sem tudja. És ami sokkal fontosabb, akkor sem tudta! Annyit értett a fegy­verekhez, mint tyúk az ábé­céhez.” Ez nagy hibának bizonyult. Az ügyész ugyanis kérte a bíróságot egy Berzins nevű szemtanú kihallgatására, aki ■elmondta: látta a vádlottat, amint nagyon is szakszerűen biztosította ki a géppisztolyt. „Ehhez én aztán értek, tisz­telt bíróság — jelentette ki. — Három évet töltöttem Vi­etnamban. Állíthatom, hogy a vádlott szakértő kézzel bánt az M—1 típusú fegyverrel.” Az ügyész ismét kijelentet­te, hogy a vád most már többszörösen is bizonyított­nak érzi az ügy lényegét. Miss Hearstöt — mondta — ugyan valóban elrabolták és az azt követő rövid időszak­ban megfélemlítették. De ti­zenegy héttel később, a rab­lás napján, a vádlott már önkéntesen, sőt, önfeledten játszott. A VÉDŐ TILTAKOZIK Bailey azonnal tiltakozott, kijelentette, hogy már másod­szor hallja a per folyamán a „játszott” kifejezést. Ha va­lamivel játszott — mondta —, legföljebb az életével... Az ügyész így válaszolt: — Nem, uram, egyszerűen játszott, mint egy unatkozó gyerek. Az életével? Igen, azzal is. De mindenekelőtt és sokkal inkább mások életé­vel, ártatlan emberekével. Az ön védence Amerika egyik leggazdagabb családjának tagja és úgy nőtt fel, hogy minden pillanatban tudta ezt. Puha párnák vették körül, nem volt számára igazi tét, mert szinte minden szándéka megvalósulásra ítéltetett. Az ilyen ember éppúgy csömört érez, mint az, akinek semmi sem sikerül, ráadásul még unatkozik is. Unatkozik, Mr. Bailey, pokolian, elviselhetet­lenül unatkozik. Az elrablás tényét nem vitatom, de ez és az unalom együtthatása ve­zette el a vádlottat a Hiber­nia bankba. A NAGYÁGYÚ Browning ügyész ezután bevetette legnagyobb fegyve­rét. Utalt arra, hogy a véde­lem szerint a vádlott állan­dóan szigorú őrizet alatt volt és életveszélyes fenyegetés nyomása alatt élt. Ezután így folytatta: — Miss Hearst, úgy tűnik, ön a Harris házaspártól ret­tegett a legjobban. Patrícia Hearst: „így igaz”. Browning ügyész: „1974. május 29-én Harrisék loptak a Los Angeles-i Mel sportáru­házból. ön egyedül várt rájuk a kocsiban, fényes nappal, a zsúfolt utcán. Miért nem ment be az első őrszobára?” Vádlott: „Meg voltam fé­lemlítve”. Az ügyész: „Értem, ön félt. De amikor az áruházban felfedezték a lopást, Harrisék kirohantak, a személyzet pe­dig utánuk vetette magát. Mit tett ön akkor? ön, aki félt...” Vádlott: „Hát... Fedeztem a visszavonulásukat.” Az ügyész: „Igen, kisasz- szony. ön, aki rendőrt keres­ni félt, attól nem félt, hogy géppisztollyal söpörjön végig a forgalmas Los Angeles-i ut­cán. Addig nyomta a ravaszt, amíg a tár ki nem ürült. Is­teni csoda, hogy nem történt katasztrófa. És mindezt állí­tólag azért, mert meg volt félemlítve...” A DÖNTÉS Ezek után az esküdtszék­nek nem volt nehéz dolga. A testület elnöke, egy nyugállo­mányú repülőezredes, ünne­pélyesen bejelentette, hogy „Patrícia Campbell Hearstöt az esküdtszék bűnösnek ta­lálta”. Az újságírók a tele­fonhoz rohantak és Ameri- \ kát, a világot beszáguldottá a hír, hogy az elrabolt millio­moslányból bankrablóvá lett vádlottat az esküdtszék elvi döntése alapján hamarosan elítéli a bíróság. A bíróság • elnöke záróbeszédében külön hangsúlyozta: „Az esküdtszék döntése után többé nem le­het helyt adni a védelem ama kérésének, hogy a vádlott ál­lapotát neves pszichiáterek tanulmányozzák.” Mégis ez történt. Hosszú hónapok múl­tak el ítélet nélkül és az íté­let — hét év börtön — ki­hirdetése után a milliomos­lányt egymillió dollár óva­dék ellenében szabadlábra helyezték. A szupersztár ahhoz nem volt elég erős, hogy a té­nyekkel szemben megnyerje a pert. De az ő összekötteté­sei és apuka pénze együtte­sen ahhoz már elegendőnek bizonyult, hogy a kulisszák mögött hatalmas gépezet in­duljon meg és megszülessék a már említett fordított szen­záció: vagyis az, hogy az úri­lány ismét a saját ágyában alszik. Amikor a San Francisco-i rádió tudósítója megkérdezte « a per egyik megfigyelőjét, Alan Dershowitz jogászpro­fesszort, a Harvard egyetem tanárát, mi a véleménye a történtekről, a professzor így felelt: — Ez a per döbbenetes kór­kép a hetvenes évek Ameri­kájáról. Az újságkirály bankrabló lányát nem lehe­tett egyszerűen felmenteni — a teljesen ártatlan Angela Davis felmentéséhez is öt kontinens egyetemes tiltako­zására is sok időre volt szük­ség —, de úgy kellett elma­rasztalni, hogy végül is ne töltsön túl sok időt a rács mögött. Azt hiszem, ennek megfelelő volt a forgató- könyv is. Amerika legjobb védőügyvédje elveszítette a pert és ezzel rivaldafényben bebizonyították, hogy térvé­nyeink a milliomosokra is vonatkoznak. De aztán ki­hunytak a reflektorfények és a jótékony félhomályban > megkezdődött a következő felvonás. Amelynek már az elején i saját ágyában aludt a vád­lott. HARMAT ENDRE A sajtócézár, felesége és a „tékozló leány” LAPZÁRIA KAIRÓ Az egyiptomi kormány úgy döntőt, hogy január elsejéig visszamenő hatállyal feleme­li a közalkalmazottak, az ál­lami szektor dolgozóinak fi­zetését és valamennyi nyug­díjat. A magániparban ugyancsak fizetésemelés lesz. A bérrendezés mértékét hi­vatalosan nem közölték, az A1 Ahram szerint ez átlag­ban 12,5 százalék lesz. HELSINKI Az EB csütörtök délutáni programjában a jégtáncosok léptek ismét a jégre és mu­tatták be az utolsó kötelező táncot és az egyénileg ko- reografált rövid programot. Kellemes meglepetés magyar szempontból, hogy a Regőczy Krisztina—Sallai András pár­nak a folytatás jobban ment, s felkerült a második hely­re. A jégtáncverseny állása a kötelezők után: 1. Irina Mojszejeva—And­rej Minyenkov (Szovjetunió) II hsz, 101.24 p., 2. Regőczy Krisztina—Sallai András (Magyarország) 24,5 hsz, 98.44 p., 3. Natalja Linicsuk —Gennagyij Karponoszov (Szovjetunió) 24 hsz, 98.52 p„ 4. Janet Thompson—Warren Maxwel (Nagy-Britannia) 32.5 hsz, 97.40 p., 5. Marina Zujeva—Andrej Vitman (Szovjetunió) 45.5 hsz, 93.93 p., 6. Kay Barsdell—Kenneth Foster (Nagy-Britannia) 55 hsz, 91,64 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom