Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-28 / 23. szám
2 “Képújság 1977. január 28. Megállapodás Olaszországban Az olasz fővárosban aláírták a szakszervezetek és a munkáltatok között a termelési költségek csökkentésé és a termelékenység növelése kérdéseiről több mint egy hónapja folyó tárgyalások eredményeként létrejött megállapodást. A megegyezés szerves részét képezi az Andreotti-kormány gazdasági stabilizációs programjának, bár mennyiségileg nem tartalmaz annyi engedményt a szakszervezetek részéről, amennyit a munkáltatók és a kormány eredetileg akartak. Luciano Lama, a CGIL főtitkára a megállapodás aláírása után kijelentette: „Úgy vélem, a szakszervezetek ezzel jelentős és felelős hozzájárulást adtak a gazdasági problémák megoldásához. A továbbiakban a munkáltatókon és a kormányon múlik, hogy biztosítani tudják-e a gazdasági fellendülést.” Megkezdődött Tanaka pere Tokióban megkezdődött Tanaka Kakuei volt japán miniszterelnök vesztegetési bűnpere. A vád ellene: hivatali ideje alatt (1972—74 között) 500 millió yen (1,7 millió dollár) kenőpénzt fogadott el az amerikai Lockheed-repülő- gépgyártól a rendelések útjának egyengetéséért. (Telefotó — AP—MTI—KS). Befejeződtek a magyar-mali külügyminiszteri tárgyalások Charles Samba Cissokho, a Mali Köztársaság külügyminisztere és kísérete csütörtök délelőtt a Hősök terén megkoszorúztá a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Kovács János alezredes, a budapesti helyőrség parancsnokhelyettese, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A koszorúzást követően a külügyminiszter Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Megtekintette a kelenföldi lakótelepet, a Mátyástemplomot, a Halászbástyáról a főváros panorámáját, majd a Magyar Nemzeti Galériába látogatott el. Itt dr. Pogány ö. Gábor főigazgató kalauzolásával magyar festészeti és szobrászati kiállításokat tekintett meg. * Csütörtökön a Külügyminisztériumban befejeződtek Púja Frigyes külügyminiszter és Charles Samba Cissokho, a, Mali Köztársaság külügyminisztere hivatalos tárgyalásai. A külügyminiszterek eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatainak alakulásáról, valamint időszerű európai és afrikai kérdésekről Dr. Trautmann Dezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke csütörtökön az Országházban fogadta Charles Samba Cis- sokhót, a Mali Köztársaság külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke szintén csütörtökön hivatalában fogadta a külügyminisztert. A szívélyes légkörű találkozókon jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, valamint Boubacar Kassé, a Mali Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI). Eltemették a terror áldozatait Madridban az igazságügyi palota elől tízezrek kísérték utolsó útjára a három nappal ezelőtt brutálisan meggyilkolt öt, baloldali ügyvédet. A terrorcselekményért a „Spanyolország apostoli anti kommunista szövetsége” vállalta a „felelősséget”. (Telefotó — AP—MTI—KS). Magyar-kubai megállapodások Lisszabon Megnyílt a szakszervezeti kongresszus Lisszabon, Simó Endre, az MTI lisszaboni tudósítója jelenti: Csütörtökön délelőtt négynapos országos szakszervezeti kongresszus kezdődött a portugál fővárosban. Olyan antikapitalista platformon álló szakszervezetek vesznek részt rajta, amelyek ösz- szekapcsolják a dolgozók anyagi és szociális helyzetének javításáért folytatott harcot a szocialista társadalom kivívásáért folytatott küzdelemmel. A kongresszus jelszava: „A dolgozók egységéért”, az „Intersindical átszervezéséért”. A kongresszusi küldöttek az előkészítő bizottság javaslata alapján három dokumentumot vitatnak meg: az akcióprogramot, az átszervezendő szakszervezeti központ (Intersidical) új működési szabályzatát és a szakszervezetek működéséről szóló törvénytervezetet, amelyet jóváhagyásra a parlament elé terjesztenek. A lisszaboni szakszervezeti kongresszust nemzetközi érdeklődés kíséri: Portugálián kívül is fontos eseménynek tartják abban az éles küzdelemben, amely a szak- szervezeti mozgalom egységéért és „pluralizálásásért” küzdő erők között, megy végbe. „A portugál szocialista és a szociáldemokrata párt fokozottan törekszik arra, hogy a munkásmozgalom politikai megosztottságát szakszervezeti síkra is kiterjessze. Tőkés érdekeknek alárendelt reformista mozgalmat igyekeznek létrehozni, megbontva a szakszervezeti mozgalom egységét — hasonlóan ahhoz, ami a második világháború után történt Franciaországban és Olaszországban. A lisszaboni szakszervezeti kongresszust a parlamentben képviselt pártok közül csak a kommunista párt támogatja. Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökének helyettese és Belarmino Castilla kubai miniszterelnökhelyettes Havannában ünnepélyes kereték között aláírta a magyar—kubai gazdasá- gi-műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság hatodik ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírását követően mindkét miniszterelnök-helyettes annak a véleményének adott hangot, hogy a megbeszélések minden terén hozzájárulnak a két szocialista ország kapcsolatainak fejlesztéséhez. ■ E ddkumentum aláírásával egy időben írta alá Manuel Estefania kubai ás Tordai Jenő magyar külkereskedelmi miniszterhelyettes a két ország közötti, 1977 évre szóló árucsere-forgalmi megállapodást. Dr. Meruk Vilmos, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete fogadást adott dr. Szekér Gyula és az általa vezetett küldöttség tiszteletére. A fogadáson részt vett Fidel Castro, az államtanács és a miniszter- tanács elnöke, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Találkozó a repülőtéren Csütörtök esti kommentárunk. Mindenképp fontos ponthoz érkezett az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő ciprusi probléma. Nicosia nemzetközi repülőterén, amely az 1964 óta a szigetországban tartózkodó ENSZ békefenntartó haderő ellenőrzése alatt áll, csütörtökön Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke találkozott Rauf Denktassal, a ciprusi török közösség vezetőjével. A két politikus most először tárgyal személyesen egymással, mert a korábbi közösségközi tárgyalásokon — amelyek egyébként egy éve szakadtak meg — a görög cipriótákat az azóta politikailag leszerepelt Glafkosz Kleridesz képviselte. Nagy jelentőségű a ciprusi probléma rendezése szempontjából, hogy Rauf Denktas, aki pár hónappal ezelőtt e sorok írójának azt mondotta: „Makariosszal mi sohasem fogunk megegyezni”, most mégis tárgyalóasztalhoz ült vele. Ez egyben azt is jelzi, hogy a két közösséget elválasztó bizalmatlanság falán — egyelőre nagyon is keskeny — rés keletkezett. Az 1974 nyarán végrehajtott török katonai intervenció nyomán szinte ténylegesen kettéosztott szigetország jövője szempontjából sorsdöntő a két közösség közötti párbeszéd felújítása. Enélkül ugyanis nem érhető el a mindkét fél jogos érdekeit tartalmazó kompromisszum, melynek hiányát a külső erők felhasználhatják saját megoldásuk ráerőszakolására a ciprusiakra. Ez a veszély elsősorban a NATO részéről fenyegeti Ciprust, hadászati értéke miatt fontos helyet foglal el a katonai paktum terveiben. Az elmúlt években a NATO több kísérletet tett arra, hogy saját „családi” ügyeként kezelje a bonyolult problémát és valamilyen formában bevonja a szigetországot támaszpontrendszerébe. Biztató az is, hogy a két közösség közötti párbeszéd felújítása az ENSZ égisze alatt történik, mert — a NATO-mes- terkedések elhárítása szempontjából — fontos, hogy a világ- szervezetnek szerepe legyen a ciprusi probléma rendezésében. Az első Makariosz—Denktas találkozóról közleményt nem adtak ki, csupán annyit jegyeztek meg, hogy a tárgyalások jó légkörben zajlottak le és hasznosak voltak. E biztató kezdet után még hosszú út vezet a megegyezésig. Az bizpnyos azonban, hogy bármilyen megállapodás csak akkor lehet életképes, ha — a két fél jogainak biztosításával — megőrzi a független, területileg egységes és el nem kötelezett Ciprusi Köztársaságot. PÁLFI VIKTOR Milliomoslányból bankrabló (3.) Uj felvonás, félhomályban Bailey, a szupervédő újabb nagy vereséget szenvedett, amikor kiderült, hogy védence a bankrablás során nagyon is aktívan viselkedett. Amikor az ügyész emlékeztette arra, hogy az automatakamera tanúsága szerint a vádlott kezében a rablás során fegyver volt, a védő indulatosan közbeszólt: — Fegyver volt, fegyver volt! Mert kínzói a kezébe nyomták; mert hozzá tartozott a rákényszerített szerephez, aminek eljátszásától az élete függött. Browning ügyész: „Töltve volt az a fegyver, Mr. Bailey?” Bailey: „Nem tudom és nem is tudhatom, mert Miss Hearst sem tudja. És ami sokkal fontosabb, akkor sem tudta! Annyit értett a fegyverekhez, mint tyúk az ábécéhez.” Ez nagy hibának bizonyult. Az ügyész ugyanis kérte a bíróságot egy Berzins nevű szemtanú kihallgatására, aki ■elmondta: látta a vádlottat, amint nagyon is szakszerűen biztosította ki a géppisztolyt. „Ehhez én aztán értek, tisztelt bíróság — jelentette ki. — Három évet töltöttem Vietnamban. Állíthatom, hogy a vádlott szakértő kézzel bánt az M—1 típusú fegyverrel.” Az ügyész ismét kijelentette, hogy a vád most már többszörösen is bizonyítottnak érzi az ügy lényegét. Miss Hearstöt — mondta — ugyan valóban elrabolták és az azt követő rövid időszakban megfélemlítették. De tizenegy héttel később, a rablás napján, a vádlott már önkéntesen, sőt, önfeledten játszott. A VÉDŐ TILTAKOZIK Bailey azonnal tiltakozott, kijelentette, hogy már másodszor hallja a per folyamán a „játszott” kifejezést. Ha valamivel játszott — mondta —, legföljebb az életével... Az ügyész így válaszolt: — Nem, uram, egyszerűen játszott, mint egy unatkozó gyerek. Az életével? Igen, azzal is. De mindenekelőtt és sokkal inkább mások életével, ártatlan emberekével. Az ön védence Amerika egyik leggazdagabb családjának tagja és úgy nőtt fel, hogy minden pillanatban tudta ezt. Puha párnák vették körül, nem volt számára igazi tét, mert szinte minden szándéka megvalósulásra ítéltetett. Az ilyen ember éppúgy csömört érez, mint az, akinek semmi sem sikerül, ráadásul még unatkozik is. Unatkozik, Mr. Bailey, pokolian, elviselhetetlenül unatkozik. Az elrablás tényét nem vitatom, de ez és az unalom együtthatása vezette el a vádlottat a Hibernia bankba. A NAGYÁGYÚ Browning ügyész ezután bevetette legnagyobb fegyverét. Utalt arra, hogy a védelem szerint a vádlott állandóan szigorú őrizet alatt volt és életveszélyes fenyegetés nyomása alatt élt. Ezután így folytatta: — Miss Hearst, úgy tűnik, ön a Harris házaspártól rettegett a legjobban. Patrícia Hearst: „így igaz”. Browning ügyész: „1974. május 29-én Harrisék loptak a Los Angeles-i Mel sportáruházból. ön egyedül várt rájuk a kocsiban, fényes nappal, a zsúfolt utcán. Miért nem ment be az első őrszobára?” Vádlott: „Meg voltam félemlítve”. Az ügyész: „Értem, ön félt. De amikor az áruházban felfedezték a lopást, Harrisék kirohantak, a személyzet pedig utánuk vetette magát. Mit tett ön akkor? ön, aki félt...” Vádlott: „Hát... Fedeztem a visszavonulásukat.” Az ügyész: „Igen, kisasz- szony. ön, aki rendőrt keresni félt, attól nem félt, hogy géppisztollyal söpörjön végig a forgalmas Los Angeles-i utcán. Addig nyomta a ravaszt, amíg a tár ki nem ürült. Isteni csoda, hogy nem történt katasztrófa. És mindezt állítólag azért, mert meg volt félemlítve...” A DÖNTÉS Ezek után az esküdtszéknek nem volt nehéz dolga. A testület elnöke, egy nyugállományú repülőezredes, ünnepélyesen bejelentette, hogy „Patrícia Campbell Hearstöt az esküdtszék bűnösnek találta”. Az újságírók a telefonhoz rohantak és Ameri- \ kát, a világot beszáguldottá a hír, hogy az elrabolt milliomoslányból bankrablóvá lett vádlottat az esküdtszék elvi döntése alapján hamarosan elítéli a bíróság. A bíróság • elnöke záróbeszédében külön hangsúlyozta: „Az esküdtszék döntése után többé nem lehet helyt adni a védelem ama kérésének, hogy a vádlott állapotát neves pszichiáterek tanulmányozzák.” Mégis ez történt. Hosszú hónapok múltak el ítélet nélkül és az ítélet — hét év börtön — kihirdetése után a milliomoslányt egymillió dollár óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A szupersztár ahhoz nem volt elég erős, hogy a tényekkel szemben megnyerje a pert. De az ő összeköttetései és apuka pénze együttesen ahhoz már elegendőnek bizonyult, hogy a kulisszák mögött hatalmas gépezet induljon meg és megszülessék a már említett fordított szenzáció: vagyis az, hogy az úrilány ismét a saját ágyában alszik. Amikor a San Francisco-i rádió tudósítója megkérdezte « a per egyik megfigyelőjét, Alan Dershowitz jogászprofesszort, a Harvard egyetem tanárát, mi a véleménye a történtekről, a professzor így felelt: — Ez a per döbbenetes kórkép a hetvenes évek Amerikájáról. Az újságkirály bankrabló lányát nem lehetett egyszerűen felmenteni — a teljesen ártatlan Angela Davis felmentéséhez is öt kontinens egyetemes tiltakozására is sok időre volt szükség —, de úgy kellett elmarasztalni, hogy végül is ne töltsön túl sok időt a rács mögött. Azt hiszem, ennek megfelelő volt a forgató- könyv is. Amerika legjobb védőügyvédje elveszítette a pert és ezzel rivaldafényben bebizonyították, hogy térvényeink a milliomosokra is vonatkoznak. De aztán kihunytak a reflektorfények és a jótékony félhomályban > megkezdődött a következő felvonás. Amelynek már az elején i saját ágyában aludt a vádlott. HARMAT ENDRE A sajtócézár, felesége és a „tékozló leány” LAPZÁRIA KAIRÓ Az egyiptomi kormány úgy döntőt, hogy január elsejéig visszamenő hatállyal felemeli a közalkalmazottak, az állami szektor dolgozóinak fizetését és valamennyi nyugdíjat. A magániparban ugyancsak fizetésemelés lesz. A bérrendezés mértékét hivatalosan nem közölték, az A1 Ahram szerint ez átlagban 12,5 százalék lesz. HELSINKI Az EB csütörtök délutáni programjában a jégtáncosok léptek ismét a jégre és mutatták be az utolsó kötelező táncot és az egyénileg ko- reografált rövid programot. Kellemes meglepetés magyar szempontból, hogy a Regőczy Krisztina—Sallai András párnak a folytatás jobban ment, s felkerült a második helyre. A jégtáncverseny állása a kötelezők után: 1. Irina Mojszejeva—Andrej Minyenkov (Szovjetunió) II hsz, 101.24 p., 2. Regőczy Krisztina—Sallai András (Magyarország) 24,5 hsz, 98.44 p., 3. Natalja Linicsuk —Gennagyij Karponoszov (Szovjetunió) 24 hsz, 98.52 p„ 4. Janet Thompson—Warren Maxwel (Nagy-Britannia) 32.5 hsz, 97.40 p., 5. Marina Zujeva—Andrej Vitman (Szovjetunió) 45.5 hsz, 93.93 p., 6. Kay Barsdell—Kenneth Foster (Nagy-Britannia) 55 hsz, 91,64 p.
