Tolna Megyei Népújság, 1977. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

1977. január 28. ^PÚJSÁG 3 Óvári Miklós megyénkben Pártaktíva Szekszárdon Együttműködési megállapodás a paksi atomerőmű építésére KISZ-megbízólevéliel... (Folytatás az 1. oldalról). K. Papp József üdvözlő és megnyitó szavai után Óvári Miklós emelkedett szólásra. Tájékoztatójának első részé­ben a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseivel foglalko­zott. Részletesen elemezte azt a nemzetközi helyzetet, amelyben hosszabb ideje élünk és dolgozunk. Elmon­dotta: az SZKP XXIV. kong­resszusa dolgozta ki azt a békeprogramot, amelyet a XXV. kongresszus megerősí­tett és továbbfejlesztett. E békeprogram arra a realitás­ra épül; az utóbbi időben a nemzetközi erőviszonyok úgy változtak, hogy lehetetlenség háborút kirobbantani a szo­cialista világrendszer ellen. A hidegháborús politikának sincs létalapja. Ez a politika is csődbe jutott. Az erőviszonyok megválto­zását mutatja az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet sikere is. A vilá­gon tért hódított a békés egy­más mellett élés politikája. E politika sikere azonban nem jelenti azt, hogy ezzel csökkent a haladó erők tér­hódításának a lehetősége. Példákkal bizonyította: győ­zelemmel végződött a vietna­mi nép harca, Görögország­ban és Portugáliában össze­omlott a fasiszta rendszer, Angolában győzött a forra­dalmi mozgalom. A JÖVÖ AZ ENYHÜLÉSÉ Óvári elvtárs elmondotta: óriási sikereket értek el a békés egymás mellett élés po­litikájának hívei. A szocia­lista tábor erejének köszön­hető, hogy ma már a törté­nelemben a jövő az enyhülé­sé. Igaz, vannak erők, ame­lyeknek érdeke az enyhülési politika befagyasztása. Ezek az erők meg is próbálják mindenféle eszközzel gátolni az enyhülési folyamatot. Ezek az erők azonban ma már nem képesek visszafor­dítani az enyhülési folyama­tot, mert a szocialista orszá­gok népei, köztük népünk is, nem passzív szemlélői e fo­lyamatnak, hanem aktív for­málói, részesei. Ennek az ak­tív részvételnek köszönhet­jük, hogy a nemzetközi hely­zet fő irányát vizsgálva meg­állapíthatjuk: nyugodt, békés körülmények között építhet­jük a fejlett szocialista társa­dalmat. GAZDASÁGI KÉRDÉSEK A nemzetközi helyzet rész­letes elemzése után Óvári elvtárs gazdasági kérdésekről tájékoztatta az aktíva részt­vevőit. Feltette a kérdést: Milyen a mi gazdasági hely­zetünk? Ha reálisan közelít­jük meg ezt a kérdést, ak­kor a következő a válasz: népgazdaságunk erős és gyor­san fejlődő. Ezt bizonyítják az elmúlt évek eredményei. Ennek az erős, gyorsan fej­lődő népgazdaságnak köszön­hető, hogy az országban meg­felelően alakult a termelés és az életszínvonal. Mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek problémáink. Vannak olyan problémáink, amelyek objektívek. Nem tő­lünk függ például: hogyan alakulnak a nyersanyagárak, milyen áron veszik át a kész­terméket tőlünk a világpia­con. Az időjárás is közbeszól még. De vannak olyan gond­jaink is, amelyeken könnyeb­ben enyhíthetünk. Ezeket a gondokat mindenki ismeri: a berendezések nem mindenütt korszerűek, a gyártmány­struktúra sem mindenütt az igényekhez igazodik, a mun­kaerő-gazdálkodás területén is vannak tennivalóink. SIKERES VOLT AZ ELMÚLT ÉV E hibák megléte ellenére is sikeres volt az elmúlt év. Az elmúlt évben is fejlődött a népgazdaság, ha nem is a kívánt mértékben, emelke­dett az életszínvonal is. Javult a munka hatékony­sága, nőtt a termelékenység, a termelésszerkezet átalakítá­sában is' történt előrelépés, a munkaerő-gazdálkodásban is értünk el eredményeket. Mindezek együttesen azt bi­zonyítják: népgazdaságunk kiállta a rája nehezedő ter­helési próbát. Népünk is jól reagált azokra a nehézségek­re, amelyeket a párt az or­szág elé tárt. Munkaver­sennyel, kommunista szom­batok szervezésével és még sok más módon segítette a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének megteremtését. E nehéz körülmények kö­zött is sikerült olyan ötéves tervet kidolgozni, amely jól szolgálja mind a népgazda­ság további erősödését, mind az ország lakossága életszín­vonalának rendszeres emel­kedését. Az 1977. évi terv teljesíté­se nem lesz könnyű. Első­rendű feladat azonban e terv teljesítése. Ettől függ ugyan­is minden más. Mindenkinek meg kell ten­nie a magáét. Nem kell más e tervek megvalósításához, mint az: mindenki a saját feladatát lássa el jobban. Nem többet, hanem jobban kell dolgozni — hangoztatta tájékoztatójának befejező részében Óvári Miklós. A nagy tapssal fogadott tá­jékoztató elhangzása után K. Papp József tíz perc szü­netet javasolt, majd ezt kö­vetően az aktíva résztvevői megtekintették a Tolna me­gye tájain című filmet. Csütörtökön a Nehézipari Minisztérium kollégiumi tér. mében aláírták a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága együttműködési megállapodását a paksi atomerőmű építésére. Dr. Si­mon Pál nehézipari minisz­ter köszöntötte a megjelente, két, majd dr. Maróthy László, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, és Havasi Ferenc, a miniszter- tanács elnökhelyettese aláír­ta a dokumentumot. Az alá­írásnál jelen volt Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhe­lyettese, továbbá állami és társadalmi életünk sok más vezető személyisége. Hazánk első atomerőműve épül Pakson, a népgazdaság V. ötéves tervének egyik leg­Tegnap délelőtt a Bonyhá­di Zománcgyárban kihelye­zett SZMT-elnökségi ülésre került sor. Nem véletlenül adott otthont az elnökségnek a gyár: hisz az első napiren­di pontban éppen a zománc­gyár üzemi demokráciájáról, annak tapasztalatairól és a továbbfejlesztésének lehető­ségeiről folyt vita. A jelen­levők és a meghívott vendé­gek valamennyien egyet­értettek abban, hogy a kér­dés állandó napirenden tar­tása elválaszthatatlan érde­ke a vezetőnek és beosztott­nak egyaránt. A második napirendi pont­ban a MEDOSZ megyebizott­sága tájékoztatta az SZMT elnökségét a megye termelő­nagyobb beruházásaként. A létesítményt a Szovjetunió közreműködésével építik, sze­relik és helyezik üzembe a magyar vállalatok. A KISZ IX. kongresszusa a paksi atomerőmű munkálatait KISZ-építkezéssé nyilvánítot­ta. A most aláírt megállapo­dás értelmében a munkában élenjáró, politikailag és szak. mailag felkészült ifjú szak­embereket küld az ifjúsági szövetség KlSZ-megbízóle- véllel a beruházásra. A kor­mány és az ifjúsági szövet­ség szorosan együttműködik a beruházás szervezésé­ben, a vállalatok hazai és külföldi kooperációjában, a szovjet tervek lefordításában, a kiviteli tervek elkészítésé­ben, az építkezéshez és a szereléshez szükséges anya­gok, berendezések biztosítá­sában, a helyszíni kivitelező munkában és az üzembe he­lyezésben. szövetkezeteiben folyó szak- szervezeti termelőmunka helyzetéről, valamint a már megalakult alapszervek te­vékenységének eddigi tapasz­talatairól. A harmadik, illetve negye­dik napirendi pontban kiér­tékelő jelentést vitattak meg a jelenlévők, amelyben az SZMT 1976. évi cselekvési programjának megvalósítása, illetve az 1977. évi cselek­vési program rögzítése ke­rült sorra. A kötött napirendek után a jelenlévők délután gyár- látogatáson vettek részt, hogy megismerkedjenek a megye egyik legnagyobb va­sasüzemének munkájával. Az SZMT elnöksége a zománcgyárban Kiemelt napirendi pont: az üzemi demokrácia Csák a kollektíva erejével... Munkaverseny a DEDASZ-nál Villanyszerelők kubikmunkán. Kovács István, Katus József és ifj. Virányi László segít az árokásó gépnek. AZ ASZTALON hivatalos iratok, levelek. Legfelül egy levél — címzett a vállalat — a DÉDÁSZ központja. A tárgya: „A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60 éves és a Vasas Szakszer­vezet 100 éves jubileumával kapcsolatos munkaverseny- felajánlások.” Néhány a vállalások közül: Üzemigazgatóság vállalása: Vasas-juniális szervezése és lebonyolítása, sport- és kul­turális vetélkedőkkel. Üzemviteli osztály: 1977. évi fenntartási terv teljesítésénél a használt anyag beépítésével 670 ezer forintot takarítunk meg. Újításokat, — különösen a termelékenység növelését szolgálókat — soron kívül bí­ráljuk és bevezetjük. Villamoshálózat-szerelés brigádjai: Gagarin, Villám, Rákóczi, Sárköz, Garay ifjúsági komp­lexbrigádok: Vállaljuk, hogy a villamoshálózat-szerelő ter­melékenységi mutatókat 105 százalékban túlteljesítjük. Anyagtakarékossági szem­pontból messzemenően figye­lembe vesszük a tervezésnél és a kivitelezésnél a vasosz- lop-takarékossági elveket és csak olyan helyre tervezünk vasoszlopot, ahol más oszlop­szerkezettel a törés vagy fe­szítő oszlop nem oldható meg. * Erről beszélgetünk az üzemigazgatóság vezetőjével és a szakszervezeti titkárral. A felajánlásokról. — Vajon megítélésük sze­rint az efféle felajánlásoknak hány százaléka az, amely csak papíron teljesíthető? A provokatív kérdés után az igazgató és a szakszerve­zeti titkár felváltva bizonyít­ják — a brigádmozgalom, a versenyvállalások náluk nem lehetnek papírra festett „bi­zonyítványok”. Az elmúlt esztendőben hu­szonnyolcmillió forintos ter­vet harmincötmillió forintra teljesítették. Ez az eredmény önmagáért beszél — hisz a nem éppen kedvező körülmé­nyek között végzett felelős­ségteljes munkát csak a kol­lektíva derekas hozzáállásá­val lehetett ilyen szinten tel­jesíteni. Az üzemigazgatóság jelen­legi létszáma 260 fő. Régóta küszködnek a munkaerő­gondokkal — hisz nem leány­álom télen-nyáron lógni az oszlopok tetején, vagy éppen ügyelni akkor is, ha a kará­csonyi asztal köré ül le a család... Ráadásul a pénz sem a legtöbb — bár mindent el­követett már idáig is a vál­lalat, hogy honorálni tudja, erejéhez képest, a dolgozók becsületes hozzáállását. A lét­számgondok — amint azt a tervszámok is mutatják —, mégsem okoztak kiesést az üzem munkájában. A jó és ésszerű munka- szervezésen kívül ennek egyetlen magyarázata van: A kollektíva több mint nyolcvan százaléka brigádtag. A néhány — éppen csak be­köszönő vándormadarat le­számítva — legtöbbjük tíz­húsz éves dolgozói a DÉ- DÁSZ-nak. És azok az „öre­gek”, akik még abban az idő­ben csatolták lábukra először a mászóvasakat, amikor való­ban cselekvést igénylő jel­szó volt a falu villamosítása, ma is húzzák maguk után a többieket. Szinte egyszuszra mondták el a fentieket — bizonyítva, hogy a DÉDÁSZ-nál a mun­kaverseny — tényleg nem a jópontgyűjtögetők adminiszt­rációja — hanem eredményes munkájuk egyik meghatáro­zója. * A gyors ütemben városia­sodó Bonyhád egyik büszke­sége az új lakótelep. A lakó­telep szélén igazi nyakig- sárban dolgozik a DÉDÁSZ Gagarin brigádja. Készül az új trafóház bekötése — most „gyűjtik” össze a fényt, me­leget, kultúrát éltető kábe­leket. — Na, így néznek ki a DÉDÁSZ vitézei — nyújtja felénk egyikük a kezét, ami most úgy fest, mint két olaj­szűrő. — Egyszer latyakban, más­szor fagyban az oszlop tete­jén — azért is unják meg ná­lunk hamar a dicsőséget a vándormadarak, — mondja idős Virányi László, a nyolc­tagú brigád legrégibb tagja. Az idős jelző nem a negyven évének szól. Csak megkülön­böztetés — mert tagja a bri­gádnak a fia, ifjabb Virányi László. — Lassan tizenöt éve dol­gozunk így együtt — mi sió­agárdiak. Volt időnk szokni egymást — csak az maradha­tott meg, aki nem arra kancsa- lít, ahol a dolog vékonyabb vége van, — mondja Bazsi Tibor, a brigádvezető-helyet- tes. — Elég, ha az embert a munka hajtja — hisz nem les minket a főnökség állandóan. És tisztességes embernek eny- nyi is elég. Ha meg úgy jön ki a lépés, hogy rá kell ten­ni még egy lapáttal — akkor már a tisztesség kedvéért is belehúz az ember. A GAGARIN BRIGÁD 1975-ben kapta meg az aranyfokozatot. Az ez évi fel­ajánlásaikban — tulajdon­képpen nincs semmi rendkí­vüli. Legfeljebb „csak” any- nyi, hogy most is „rátesznek egy lapáttal” ott és akkor, amikor szükséges... — Gyvgy — Bazsi Tibor és id. Virányi László a kisfeszültségű kábeleket köti be a trafóházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom