Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
/ Lakásépítés Egyszerűen, célszerűen A másfél évtized akarását- eredményét fém jelző adat immár ismert: Magyarországon 1961—1975 folya- mán — a 15 éves lakásfejlesz- tési program keretében — a célul tűzött egymilliónál 47 ezerrel több új otthon j épült. Ugyancsak túlteljesült a negyedik ötéves terv lakásépítési programja, s most — 1976— 1980 között — az előző fél évtizedhez hasonlóan 430—440 ezer új otthont kell átadni (ebből legalább 150—160 ezer az állami lakás). Méltán lehetünk büszkék arra, hogy az egy főre jutó lakásépítésben az európai középmezőnyhöz tartozunk — ám az utóbbi évek mégsem voltak ellentmondástól mentesek. Emelkedtek a lakásépítési költségek, s e drágulás egyaránt nyomasztotta a költségvetést és családi otthont önerőből építkezőket. Az Állami Tervbizottság már tavaly, a közelmúltban pedig a kormány határozatot hozott: olyan érdekeltségi rendszert kell kidolgozni, s életbe léptetni, amely e költségek csökkentésére ösztönzi mind a beruházókat, mind a tervezőket és a kivitelezőket. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei a megyei tanácsok, a tervező- és kivitelező vállalatok vezetőivel megvitatták: miként lehet már az idén, majd jövőre is, a beépítési tervek és a beruházási programok rugalmas módosításával olcsóbb, takarékosabb lakóépületeket emelni. Természetesen a „rejtett tartalékok” között szerepel a szervezés js: tetemes forint- mennyiség takarítható meg, ha az egymással kooperáló vállalatok jobban összehangolják munkájukat, ha kevesebb lesz az építkezés színhelyén az állásidő, ha csökken az egy lakásra fordított munkaórák száma. S változatlanul nagy a városrendezők, a beruházók felelőssége, részint, hogy viszonylag olcsón közművesíthető területeket jelöljenek ki, másrészt hogy e területeket kellő időben építésre alkalmassá tegyék. A z érdekeltségi rendszer kétirányú: a normatívák túllépése esetén felelősségre vonás, prémiumcsökkentés következik — ám akik a költségeket csökkentik, a megtakarításból részesedhetnek. A beruházó előnye: a megtakarított összegből a tervezettnél több lakás épülhet, illetve több dolgozónak nyújthatnak támogatást lakásépítéshez. E határozat nyomán egysze- rűbb-olcsóbb, de nem kevésbé célszerű építészeti megoldásokra kerülhet sor. F. T. W6. június 4. Ä vámon ne üres szekér haladjon at Csepelről - szekszárdi szemmel Pillanatképek A Eisznkn v-log a gyár1—Joz.Uí\U város# Ki tud, ná felsorolni, hogy a több mint 30 ezer munkásnak kenyeret adó óriás melyik üzeméből jön az égre az ívfény, hol öntenek acélt, s miként csap nyári zivatart idéző villámlást valamely elektromos berendezés. A város a nap huszonnégy órájából egy percig nem nyugszik: az utcán éjszaka is jövőmenő emberek, járművek. A gyár alapítása óta nem állt meg, csak harmincegy éve, amikor a németek le akarták szerelni, s legtöbb üzemben a munkások eldugták a gépeket, megakadályozták a leszerelést. S most az ország legnagyobb acélóriása úgy működik, ahogy azt elvárják. Pontosabban, ahogy a csepeli kommunisták- munkások vállalták-határoz- ták: a szocializmust intenzívebb formában építik. Jártam néhány üzemcsarnokban — s kissé félszegen gondoltam rá: mekkora hűhót csapunk egy ktsz-üzem „felavatásából”, itt olyan csarnok van, talán több száz is, hogy Tolna megye „nehézipara” szőröstől, bőröstől beleférne egybe. A gyár egyébként, itt is gyár: portás, bélyegzőóra, öltöző, fürdő, sorbaállított vécérendszer, a műhelyekben felfestett utak, csendesen járó targoncák és a gépek mellett serénykedő munkások. í Kísérőm, a Hiteka párttitkára, elvezet egy munkáshoz. „Ö a legjobb szocialista brigádunk vezetője.” Fiatal embert mutat be, harmincéves, két gépet kezel Csak hátra kell fordulnia és máris indíthatja- állíthatja a másikat. Csepelen lakik, szövetkezeti házban, felesége is a művekben dolgozik. A másik gépnél, a párttitkárnál állunk meg. Ebben a műhelyben két focimeccset lehetne egyszerre lejátszani — csak a tartóoszlopokat kellene időnként kikerülni. Egy emelvényen, ritka értékes gépen dolgozik Nagysólyi József. Csepeli nagyapja a század elején az első öntödék felállításánál ügyködött. József itt volt ipari tanuló, az ötvenes évek derekán szabadult, azóta két újabb szakmát kitanult, s háromnak kiváló tudója. A nagyipart betonkerítés övezi. A Karácsony Sándor utca végén, négy méterre a gyárkerítéstől a sarokházon cégtábla: özv. Mazur Mihályné .mézeskalácsos. A betonkerítés túloldalán a legkorszerűbb eljárással öntik az acélt, készítik világszínvonalon a szerszámgépeket, a sarkon a mézeskalácsos kínálja portékáját. Ritkán nyitják rá az ajtót. Húsért, szalonnáért, kenyérért élelmiszerüzletekbe járnak a munkásfeleségek. Van is hova. A munkáskerületben kissé távol a „fővárostól”, apró-kicsi eladóterületű zöldségüz|etek, hentesboltok, élelmiszerbódék sokasága kínálja az árut. Nem olyan frisset, mint a pesti vagy a budai nagycsarnokokban: sápadt, fonnyadt a zöldség, a kelkáposzta — idei termés — tizenegy forintért asza- lódik a pulton, olyan így halomban, mint egy takarítóbrigád összes felmosórongya. Az ABC-áruházak sűrű gondolái, mint mindenütt az országban, nálunk Tolnában, városokban, községekben — kon- zervhegyektől roskadoznak. Eljárt felettük az idő, régen lejárt szavatosságuk, úgy látszik, a csepeliek sem szeretik a kon- zervet, inkább a zöldet ennék — ha volna. S itt, amint a II. Rákóczi Ferenc útról bevonulok a piacra, láthatok csöpögő szalonnát, csírázó hagymát — tavalyit persze —, száraz babot, lecsót ötliteres üvegben, lekvárt ládában — marmalá- dét, — és lencsét. Hol is tartunk a zöldségprogrammal? A Tolna megyei közös gazdaságok vezetőit, szószóló tagjait utaztatták ide: nézzék meg a csepeli piacot, és szégyenkezzenek. Piruljanak. Tolna megyében legalább fél tucat termelőszövetkezeti gazdaságban a földbe fektettek több tíz kilométer hosszúságú csövet — Csepelen gyártották — az öntözéshez. A cső elrohadt, de egy teherautó káposzta nem jött le fölüle. Szégyenlem magam: a Tolna megyei üzemek hovatovább csak kukoricát, meg búzát termelnek, holott mindenütt ajánlatos vblna tíz-tizenöt hektáron zöldséget termelni - ' Napközben Sí í munkás kikanyarodik a gyárkapun, nem a templom felé irányítja lépteit, az italboltba nyitnak, oltani a napközben kiszáradt égő beleket, idegeket, ereket. Ezekben a műintézményekben bővelkedik a kerület. Legalábbis szekszárdi szemnek sok, bár nálunk is kínálják az italt a vasútállomás környékén legalább öt helyen. Az iparváros központjában, szép helyen, jól felszerelt kis borkóstoló, öles betűkkel kiírták: a dunaszentgyörgyi tsz minőségi borait mérik. Sűrű sor a pult előtt. Ketten állnak a sorral szemben. Űk szolgálják ki a tikkadt vendégsereget, étellel, itallal. Nincs zúgolódás, nincs a sorállásért ideges hangulat — megszokták az emberek, hogy a jóért, mint Weöres Sándornál a jó szóért, itt az italért kell sort állni — a tsz nem vész fel kisegítőt. Holott jól felfogott gazdasági és politikai érdeke is volna a közös gazdaságnak, hogy erről a jó üzletről a csepeliek csak jót mondjanak. Ha már idetelepült a tsz, reprezentálja Tolnát. Az üzletben töltött félórácska után erősödött bennem, hogy tsz-ek boltjainak működtetése hazai, azaz Tolna megyei árukkal, nemcsak gazdasági siker volna, a csepeli és egyéb fővárosi munkások előtt, hanem politikai is. Egyébként az anyagi haszon hónapok alatt kézzel fogható lenije. Csepel mindent elfogyaszt. Politikai siker-e a jó ellátás? Az. Még akkor is, ha nem tudják a csepeliek, hogy Dunaszentgyörgy, Bogyiszló, Dombóvár, Tamási, hol-merre található — térképen kell keresni — parasztjai, termelőszövetkezeti gazdái csak az áruikat juttatják el hozzájuk. Üzenetfélét, hogy lám „nézzétek elvtársak, mi ezt termeljük.” Dunaszentgyörgyön bort, Bo- gyiszlón paprikát, Dombóvá- rott paradicsomot, tejet, Tamásiban húst. Lehetne-kellene küldeni „agitátorokat”, mezőgazdasági termény-agitátorokat. Föltétlenül megkívántatik viszont, hogy a Tolna megyei gazdasági vezetők ne csak a MÉM-ben, a PüM-ben, az MNB-ben és egyebütt adják elő terveiket; ne üres, ne teljesen üres kézzel kopogjanak a főváros kapujában. Azaz a vámon ne üres szekérrel hajtsanak át Ezt megállapítani nem. kell * Csepelen élni, ehhez elég egy délután tapasztalata. A pillanatok megrögződnek az ember agyában, és Csepelről nemcsak az acél, a szikrázó éjsza- v ka, a sín, a cső, a szerszámgép jut eszünkbe, hanem: ez a munkásváros étkezik. Nem vaPÄLKÖVÄCS JENŐ A szőlőskertekben ilyenkor} május végén végezzük a hajtásválogatást, a kötözést, kapálunk és permetezünk. A hajtásválogatás (fattyazás, gyom- lálás) során a felesleges, terméketlen, gyenge hajtásokat tőből leszedjük; így a tőke szellősebb, megterhelése egyenletesebb lesz, s a megmaradó hajtások erősebben növekszenek. A munka elvégzésének módját már ismertettük; mindenekelőtt azonban ügyeljünk arra, hogy a fej- és bakművelésű tőkéken — annak erősségétől, tenyészterületétől függően — 6—18, a magas kordonművelésű tőkéken pedig 25—60 hajtás maradjon. A szőlő kötözésekor a hajtásokat egymáshoz kötjük, támaszhoz, huzalhoz, vagy karóhoz rögzítjük; így a hajtások nem fekszenek a földre, gyorsabban, egyenletesebben fejlődnek, s hatékonyabb lesz a növényvédelem. Az első kötözést „agga- tást” akkor végezzük, amikor a hajtások hosszúsága elérte a 40—50 centiméter hosszúságot,1 Kötözni a tenyészidőszak alatt általában 2—4 alkalommal szoktunk. Ha támaszrendszer ikerhuzalos, a hajtásokat a két huzalpár közé igazítsuk. Kötözni rafiával, spárgával, kukoricahánccsal, sással és műanyag kötözőzsinórral szoktunk. Vigyázzunk arra, hogy a kötöző- anyag ne szorítsa el a hajtásokat, s ne húzzuk össze egy csomóba a bakművelésű tőkék növekedésben lévő hajtásait Az erős felmelegedés és a_ gyakori csapadék miatt elsősorban a peronoszpóra kártételével kell számolnunk. Mivel a peronoszpóra a levél fonákán „virágzik”, ügyeljünk arra, hogy a permetlé zöme a levélfonákra kerüljön! A permetezést 8—14 naponként ismételjük. A Tolna megyei AGRO- KER Vállalat nemrég megjelent kiadványa (a Háztáji Szőlőskertek és gyümölcsösök növényvédelmi tájékoztatója) a Dithane M—45, a Zineb 80, Orthocid 50 és az Ortho-Phal- tán nevű készítményeket ajánlja peronoszpóra ellen; mindegyikből 20 dkg szükséges 100 liter vízhez. „Lóerőmiïvek” a földeken Növekszik a mezőgazdasági traktorpark vonóereje: ma már valóságos lóerőművek dolgoznak a földeken. Milyen teljesítményre képesek a legnagyobbak, a legerősebbek, menynyivel többet tudnak, mint a régiek, és egyáltalán, miért van szükség rájuk? Hazánkban 60 lóerő a traktorok átlagos teljesítménye. Ezt a lóerőszámot azonban semmiképpen sem szabad a személy- gépkocsik teljesítményéhez mérni, hiszen a traktornak egészen más az áttételi rendszere és más a fordulatszáma is, ami az eltérő rendeltetésből adódik. Előbb a kétkerék-hajtású univerzál gépek jelentek meg, 130—170 lóerős teljesítménynyel, majd jött a két legnagyobb, a kétszáz lóerő feletti szovjet K—700-as, és a licene alapján gyártott, Győrben készített Rába-Steiger traktor. Ezek már valóságos művelőgépsorokat vontatnak maguk után. Egy-egy ilyen gép nagy kiterjedésű területet művel meg, attól függően, hogy milyen a talaj kötöttsége. Műszakilag szinte tökéletesek, A Rába-Steiger traktor a 7. sebességfokozatban 183 lóerős vontatási teljesítményt ad le, kihasználása ilyenkor 100 százalékos, sebessége pedig a szántásban óránként 11 kilométer. Az eggyel alacsonyabb, hatodik sebességfokozat 8 kilométeres sebességgel dolgozik, ez még mindig jó szántási sebességnek számít a gép teljesítménye ekkor 173 lóerő és a traktor kihasználási foka 94 százalék. Az 5. és a 4. fokozat 147, illetve 123 lóerőt „tud”. Természetesen a gépészmérnökök ’ számos egyéb, igen lényeges műszaki adatot ismernek, hofiy megtalálják az optimáld tóí3*itr-iényt. Nagyon fontos például, hogy van-e olyan talajművelő eszköz, ami optimális sebességű szántást, tehát jó hatásfokkal végzett munkát tesz lehetővé. Például, az egyik legismertebb eketípus, a Kvernelands-eke energiaigény-maximuma óránként 9— 10 kilométeres sebességnél jelentkezik, ami a nagy traktor optimális teljesítmény-adatával jól összeegyeztethető. A szovjet nagy traktor, a T—150k már szinte összkomfortos gép: a vezetőfülke kétszemélyes, két oldalajtós, nyitható ablakokkal és oldalszellőzőkkel, valamint légkondicionáló berendezésekkel van felszerelve. A fülke páratartalma szabályozható. A vezetőülések állítható rugózással működnek, s hidraulikus lengéscsillapítóval vannak ellátva. A gép sebességváltója négy úgynevezett szorzófokozattal működik, ösz- szesen 16 előre- és 4 hátrameneti sebességfokozata van a vontatónak. Az előremenetben 1,8—30 kilométeres az óránkénti sebesség, tolatás közben 6,6—10 kilométert tesz meg a gép. Jászouyi Ferenc Gyümölcs Ha tudunk öntözni a kiskertben, minden gyümölcsfajtát célszerű alaposan megöntözni, mert az erőteljes hajtásnövekedés és a gyümölcsfejlődés idején a fák vízigénye megnövekszik. A legtöbb vizet a törpealanyú alma és körte, a bogyósgyümölcsűek ; a szamóca és a ribiszke igényli. Mindig olyan vízmennyiséget adagoljunk, amely egészen a gyökérzóna mélységéig átnedvesíti a talajt. A fiatal fákat közvetlenül la törzs környékén elegendő megöntözni. Ha legalább háromszor öntözünk a tenyész- időszakban, a termés 30—40 százalékkal magasabb lesz. Az almatermésű és csonthéjas.sövényművelésű fákról ilyenkor május végén kell eltávolítani a vázkarokból függőlegesen előtörő hajtásokat. Ezeket akkor törjük ki, ha Í0—12 cm hosz- szúak, és még lepattannak. Vigyázzunk arra, hogy a vesszők ne hasadjanak be. I
