Tolna Megyei Népújság, 1975. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

Babits Jókairól B abits Mihályról, a re­gényíróról az van el­terjedve, hogy ahány regénye van, az mind vala­mely nagy európai regény­típusnak magyar megvalósí­tása. Még Németh László is Gide-re, Meredith-re és más modern európai regénymin­tákra hivatkozik. Nem is be­szélve Szabó Dezsőről, aki „Filozopter az irodalomban” című hírhedt röpiratában a Halálfial megjelenése után a XIX. századi, viktoriánus an­gol regény összes hibáit fölfe­dezni vélte abban. Pedig, mint Babits lírájában és esz- széiben is, úgy regényeiben is több a magyar ösztönzés és ihlet, mint azt ma még sejteni lehetne. Legjobb tám­pontot azonban éppen az ő vallomásai fogják nyújtani kedvenc magyar íróiról. Per­sze, véleményeit a magyar klasszikusokról csak ritkán fejti ki az ő nevüket viselő tanulmányai alatt, mint pél­dául Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady esetében. De ma­gyar irodalomtörténeti össze­gezéseiben vagy a külföldnek írt magyar klasszikusokat be­mutató portrésorozataiban annál értékesebb szövegeket találunk, ha keresünk. Egyik kedvenc nagy magyar írója éppen Jókai volt Jókai-rajon- gása összefüggött családjának szabadságharcos hagyományai­val. Két nagybátyja is részt vett honvédtisztként az 1848— 49-es szabadságharcban, az egyik Perczel Mór, a másik Klapka György közelében és oldalán. Volt hát mit mesélni a kisdiák Babitsnak Szek- szárdon. „Otthon — írja —, ha ott­hon vagyok, abban a házban, ahol születtem, ahol a nagy­apám élt: otthon csak Jókait szeretem olvasni Ö gyönyö­rűsége a könyvben-utazásnak: de édes vagy otthon! De hol az az édesség, amelyet gyer­mekkorunkban éreztünk egy Jókai-köny felett? Jókai még most is gyermekké tesz, könnyelmű, szabad Robinzon- ná. Mit tett hajdan a gyer­mekből! Egy vidám kis min­denhatót, egy vidám kis is­tent!" Az Európai Irodalom Történetébe egyetlen monda­tot sző be Jókairól, de az annál többetmondó: „Jókai még alig 20 éves. De már indult ő is, kifogyhatatlan mesélő kedvével, mindenre képes hőseivel, s még bo­szorkányosabb stílusával, mely éppoly gazdag és színes, akár Hugóé." Jókai és a magyar­ság, Jókai és a világirodalom viszonyára többször visszatér az évtizedek során. 1912-ben olcsó Jókai-kiadásokat köve­telve ezzel indokolja kérését: „Olvastam a világ legna­gyobbnak ismert mesélői kö­zül egypárat: egy sem olyan, mint Jókai. Egyiknél sem olyan legbensőbb líra a me­gélés. Egyiknek sem villog úgy a szeme minden új cso­dára, egyiknek sem hévül úgy át a hangja önnön cso­dáin. Pompás világ! mese­világ! mesevirága kelet né­pének, hogyan kihajtottál Nyugaton!" 1913-ban a ma­gyar irodalom világirodalmi helyét keresve Jókait és Mikszáthot emeli ki az elbe­szélők sorából: „A magyar regény egész a legújabb idő­kig inkább az invenció és cse­lekvés gazdagságával, a szí­nek élénkségével, az alakok változatosságával és élethüsé­1975. február 16. gével tündökölt, mint az ér­zelmi ábrázolások mélységé­vel vagy éppen szubtüitásá- val— Evvel függ össze a ma­gyar regény nagy könnyűsé­ge és technikai kitűnősége is, hogy annyira olvastatja ma­gát: aminek Jókaiban és Mikszáthban klasszikus példái vannak." A Nyugat 1927-bea tett« közzé Babitsnak azt a nagy tanulmányát, amelyet a magyar irodalom nagyjairól francia kérésre írt, de amely aztán német és hol­land nyelven is megjelent. Jókai nemzetközi rangjának és különleges magyar értékei­nek kitűnő jellemzése ez a miniatűr portré: „A kor ve­zető írói, Jókai és Mikszáth, mindkettő ismeretes a külföl­dön is: ők tették a magyar elbeszélés stíljét szinte bo­szorkányos könnyűvé, hogy emellett néha még a legmu- lattatóbb idegen iró is ne­héznek, lassúnak tűnhetik föl, Jókai a keleti mesélők egye­nes utóda, aki minden súlyt kidob hajójából: s a hajó csodálatos simasággal szökken a leggazdagabb és legfan­tasztikusabb álompartok felé, melyek jönnek és tűnnek_ Talán sokszor közönséges ká- landregénynek hat ez a for­dításban, hiányozván a ma­gyar szó fogyhatatlanül gaz­dag varázsfolyása, s röpítő ereje. Talán irreálitásba lát­szik fosztani e regények vi­lága, hol a valóság korlátái szétomlanak, s a hős, mint a mesék királyfia, óvatlan könnyűséggel surran át a Lehetetlenbe. De ebben az irreálitásban mélyebb reálitás rejlik: a keleti nép lelkének reálitása, mely nem tűri e modern, szürke, megalkuvó élet béklyóit; valami népme­séi gyökeresség, melyet még­hozzá mint gyökeret a fanedv, életteljessé itat az a józan humor is, ami a magyar nép­mesék sajátja. Jókai túltermé- keny és egyenetlen tró, ki a pillanat ihletére bizza a tol­lát: de ahol ez az ihlet vele van, jóformán mindent tud. $ mindenütt otthon van, * vaskos valóságban éppúgy, mint az Idő és Tér Utópiái­ban. Több ő egy magyar Du­mas pére-nél; s kivált rövi- debb novellái között, úgy a fantasztikus, mint a humoros zsánerben, olyanok vannak, melyek a legkomolyabb euró­pai írók műveivel is kiállják « versenyt.” J ókai születésének cen­tenáriumára Babits ha­talmas ódát írt, amely nála szokatlan szentimenta- lizmussal fejezi ki ragaszko­dását és csodálatát Ifjúkori kedvenc magyar elbeszélőjé­hez. Ez a több tételes, hosszú verse nincsen meg összes versei különböző kiadásaiban sem, sőt, csak két versgyűj­teményében hozzáférhető. Ezért ezt mellékelten közlöm, hogy legalább szülőföldjén le­gyen köztudottá a mostani Jókai - ünnepségek idejére. GÁL ISTVÁN JÖKA1 MÖR IFJÚKORI ÖNARCKÉPE (A nagy mesemondó tudvalé­vőén festőművésznek készült) Jókai és a Nemzeti Színház Á napokban került elő egy Jókai-levél n feledés homá­lyábóL A megsárgult, többrét ösz- szehajtogatott levélpapír bar­na tintasorokat, apró gyöngy­betűs, szép kézírást őriz. A huszonnyolc éves Jókai Mór küldte testvérbátyjának: Pestről szülővárosába, Rév- Komáromba. Az összehajtogatott levélpa­pír külső fedélzetén, a cím­zés felett, a bal felső sarok­ban: korabeli bélyeg. A Ma­gyarországra is kiterjedt Osztrák Postaigazgatás 1850-es kiadású, úgynevezett „Könyv­nyomat" bélyegének • krajcá- ros, barna értéke. Hitelességének további bi­zonylata a külső felzetnek hátlapján található kis. más­fél centi átmérőjű piros pe­csétviasz, amelybe a feladó, Jókai Mór belenyomta pecsét­gyűrűjének rajzos családi ci- merét: az „ásvai" Jókayak (ők eredetileg y-nal Írták ne­vüket) címerpajzsát. A levél Tekintetes Jókay Károly úr­nak, testvéri szeretettel R-Kom áramban Pest. ltS3. JÓL L Kedves Bátyám. T.éhetetlen erekben a na­pokban Pestről kimozdulnom. Festetics ügyei a lehető leg­rosszabb lábon állanak, s ami leggonoszabb, minden te­kintetben bizonytalanságban vagyunk állása felől; sem azt nem tudjuk, hogy le fog-e kö­szönni, vagy leteszik-e, vagy megerősítik-e az általa készí­tett búd getet*, ami köztünk mondva: képtelenség. Ö tö­kéletesen eljátszotta a hitelét. Most meg, kapta magát, a legkriticusabb percben el­ment, tudja a patvar hová? Képzelheted, hogy milyen tű­hegyen állok én itt most a lappal; ha itthon volna, rög­tön leköszönnék a szerkesz­tésről. de távollétében nem hagyhatom el. — Levelemet ne igen mutogasd, mert a kö­zönségemet megriasztja, pedig azért nem szünök meg szer­keszteni. csakhogy a Délibá­bot, mely mint „nemzeti szín­házi lap" a mostani szerkesz­tői firmával nem maradhat, más nominális*• szerkesztő neve és más készen álló con- ceptio alatt fogom folytathat­ni. Addig lehetetlen eltávoz- som. Csókolunk mindnyájatokat, kedves anyám kezeit; mihelyt ügyállásom megszilárdul, sie­tünk üdvözlésiekre. Isten veled, ölel szerető öcséd: J. Mór • =s költségvetést «»cs névleges BABITS ÓDÁJA JÖKA1HOZ, 1925. A SZÉP:>ZEMÜ öreq tovább mesél... L Te vagy a táj, hová szivet» folyton epedve hazaránduL te kék, finom, fantasztikus LHiuántúU Ha otthon kell, ha mese kell, feléd futok. Te vagy a dajka, kinek tej-édes szavakat ad ajka. Mert együtt otthon is mese, mint tarka fény és enyhe árnyék, bús varrólány és álmodott királynék— XL Tépve a fák, kidőlt a fal, szennyes iszap zuhant a kertreS kedvünk lepkéjét a vihar leverta. De lm a szépszemű öreg benn, egy erős öreg szobában^ tovább mesél— Tűnt viharok szavában kelnek és múlnak, és ború derűre, szürke égre rózsás: hullám és hullám— Oh dicső hajózási UL Bár néznénk minden bajra úgy, ahogy a hajós néz a hullám völgyére: szemünknek gyönyör a villám; fülünknek gyönyör a rúgás: és gyönyör az élet szívünknek, mint dús hajózás, bérei út» vad ünnep, hazárd nagy játék, játszani gondtalan gonddal, könnyű bájjal, vigyázva, — gyilkos és bolond szabállyal. -*• *&• Hit Röpíts hát pelyhül, szárnyas ajk! hogy legyünk könnyűek a bajban, könnyű hajósok « gonosz viharban! ’ könnyű játékosok e vad játékban, otthon a veszélyben otthon és bátrak e hazárd mesében! S te, együtt otthon és mese, hova bús szívünk hazarándul, ihless még, leghívebb hazánk. Dunántúli És miért vállalta ezt el Jó­kai? A válasz egyértelmű. Jó­kai, négy évvel a szabadság- harc leverése után.. éppen csak visszatért a közéletbe. De arra nem gondolhatott, hogy máris lapszerkesztési enge­délyt kapjon. Megelégedett te­hát a főmunkatársi tisztség­gel. Ösztönözte a közönség­gel való kapcsolat lehetősége. Meg alighanem felesége is. Laborfalvy Róza, aki a Nem­zeti Színház sikerekre érde- m esült — szerepéhes — tagja volt Azt viszont csak sejthetjük, hogy mit is akart Jókai? Egy biztos: azt nem, ami a Déli­bábban megjelenhetett. Ezt a lapot hetenként egyszer, va­sárnap kapta kézhez a közön­ség. Volt benne szépirodalom ezt főként Jókai hosszabb-rö- videbb írásai nyújtották. S volt benne minden más lévén a Nemzeti Színház közlönye, ami Festetics igazgatót iga­zolta. És hát ezt az utóbbit elégelte meg Jókat A Délibáb egy és negyed évet ért meg. Indult 1853. ja­nuár 2-án. És megszűnt 1854. április 1-én. Fennmaradt pél­dányai ritkaságszámba men­nek. Teljes évfolyamot — e le­vél hátterét kutatva — az Országos Széchényi Könyvtár­ban találtam. SIMON GY. FERENC Á háttér X nagy író testvérbátyja tizenegy évvel volt idősebb, szintén Rév-Komáromban szü­letett, ahol városi árvagyám volt. Ettől a tisztségétől fosz­tották meg 1849-ben. mert ő is — mint öccse — összekö­tötte életét a szabadság esz­méivel. a szabadságharccal. A levél időpontjában birto­kán élt visszavonultan. És ki volt Festetics? — aki­ről e levélben Jókai Mór ír. Teljes nevén: Festetics Leó. Az a magyar arisztokrata, aki szintén távol tartotta magát az eseményektől. De ő — a szabadságharc idején. Ezért aztán, mivel folt nem éktelen­kedett múltján, siettek őt ál­lítani a Nemzeti Színház élé­re, nem sokkal a szabadság- harc leverését kővetően. A gróf azonban nem tudott bán­ni a pénzzel. Az operaelőadá­sokat forszírozta, azok pedig sokkal költségesebbek voltak, mint a prózai előadások. A Nemzeti Színház kilátástalan anyagi válságba került. A saj­tó támadta az igazgatót A gróf. önvédekezésül lapot in­dított: Délibáb címmel, a sa­ját nevét megjelölve szerkesz­tőként Főmunkatársának, tulajdonképpen a lap elkészí­tésére. felkérte Jókai Mórt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom