Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 20. szám
Voroa zászló a táblán Egyéni zárszámadások Amikor a vezetőség beszámolója készül, mondják az elnöknek: ne soroljon fel túl sok számadatot, mert úgysem tudják megjegyezni a tagok. Pedig érdemes figyelni, hiszen a számok — hozamok, önköltség, bruttó termelési érték — felsorolásakor az elnök a szemben ülőkről beszél, férfiakról, asszonyokról, traktorosokról, tehenészekről, kertészekről, szállítókról, gépszerelőkről, azokról, akiknek munkája a számokat szülte. Azokról, akik a padsorok között szorongva, gondolatban elvégzik a maguk kis zárszámadását, a napsütéses, az esős napokról, a ruhát mállasztó izzadságról, a dide- regtető hajnalokról, a siker utáni örömökről, a megérdemelt jutalmakról. A kocsolai termelőszövetkezet négy tagját megkértük, mondják el a maguk egyéni zárszámadását, milyen vol* számukra az 1974-es esztendő. MISZLANG JÓZSEF, GÉPLAKATOS: — Hogyan is kezdjem? Talán az előzményekkel... 1965- ben kezdtem itt, a szövetkezetben, ipari tanulóként, és szereztem géplakatos szakmát. Azóta az év nagyobb részét a műhelyben töltöm, javítjuk a traktorokat, a különféle gépeket.. Miszlang József — Szóval, ezzel a munkával kezdődött a múlt év is. Aztán aratás előtt ért a nagy öröm. Énrám bízták a második, új John Deere kombájnt. Előtte három éven kérészül SzK-n dolgoztam, tetszett a cs-upa- üveg fülkés, komoly masina. Nagyon jó gép, lehet vele termelni, egyáltalán nem volt vele serpmi hiba. — Jól ment az aratás, csak néha közbejött az eső. így is huszonegy nan alatt arattam le 116 vagon búzát. Utána átálltunk a kukoricára. Szeptember közepén kezdtük meg, de megkezdte az eső Is. — Hogy micsoda munka volt... Micsoda kínlódás? Harmincöt-negyven százalékos volt a víztartalom, nem lehetett úgv hajtani a génét, mint normális időben. Néhol úgy elültünk a földbe, hogy traktorral kellett bennünket kivontatni. Sokszor éiiel dolgoztunk már a vége felé, amikor valamennyire megfagyott a tatai. De kijutott a nehezéből a két terepjáró IFA vezetőjének. Efíinger Antalnak, Gubicza Bélának is. — A két kombájnnal 539 hektár kukorica termését takarítottuk be, 700—750 mázsát naoonta. Az utolját, egy tízhektáros darabot — a táblában megállt raita a víz — most, január elején vágtuk le. Istentelenül keserves munka volt az őszi, de a lényeg mégis az, hogy ötvenkét mázsa körüli termést sikerült elérnünk. Azt hiszem, az én zárszámadásom jobb lesz az átlagnál. SZELTNER JÓZSEFNÉ, KERTÉSZETI BRIG AD VEZETŐ: — Tizenöt tagú, négyéves szocialista brigádnak vagyok a vezetője. Annyit mondhatok, eredményes, jó évet zártunk, a keresettel is megelégedettek vagyunk, bár lehetett volna több is, de ez nem rajtunk múlott. Szeltner Józsefné — Sárgarépából 350 öl, petrezselyemből kétszázötven, uborkából négyszáz jutott egy személyre, részes művelésben. Keresetünk az úgynevezett végtermék utáni díjazás szerint alakult, és azért mondtam, hogy lehetett volna több is, mert mindenből többet termeltünk a tervezettnél. De a termés-többlet értékesítésével már baj volt. — Sárgarépából 380 mázsa volt a hektáronkénti terv, termeltünk ötszáz mázsát. Hasonlóan alakult a többi zöldségféle termésátlaga is. Viszont a kereskedelmi partner a szerződött mennyiségen felül tíz százalékot vett át. Sorom i kép'pen nem értjük, hogyan van... A kormányprogram arra ösztönöz, hogy termeljünk több zöldségfélét. De hiába termeljük, ha egy része ittmarad a nyakunkon, esetleg a tamási vadgazdaság veszi meg fillérekért. — A mi kis zárszámadásunkról ismét csak azt mondhatom, jó évet zártunk. Túlteljesítettük a tervünket, de az valahogyan nincs rendjén, hogy a terméstöbblet nem oda jut, ahova kellene. Nem tudom, milyen drága lesz majd a sárgarépa, a petrezselyem tavssz- szal a városi piacokon, vagy lesz-e elég? HOVNF.R TMRE, A SZÁRÍTÓÜZEM VEZETŐJE: — Az én zárszámadásom? Azt hiszem, nem hangzik dicsekvésként, ha azt mondom: ezen a Coiman-szárítón dőlt el az őszi betakarítás. Ha ez nincs, nem tudom, hogyan lehetett volna megmenteni a napraforgó-, a kukoricatermést. Megszólítottunk harminckét vagon napraforgót, a termésnek majdnem száz százalékát és december végéig 198 vagon kukoricát. A nyáron pedig 3539 mázsa árpát, 5725 mázsa takarmánybúzát, 6839 jn ' ’<3— A napraforgó és a kukorica nagy része másként elment volna. Az előbbit 20—22 százalékos víztartalommal kellett betakarítani, a kukoricáé 38 százalékos víztartalommal kezdődött és a végén is megmaradt harminc százalék felett. — Ez azt jelenti, hogy a biztonságos tárolás érdekében kétszer kell szárítani, amíg elérjük a tizenkét százalékot. — Három éve lépett üzembe a szárító, de teljesítménye már kicsi. Részben azért, mert lényegesen nőttek a termésátlagok, részben pedig az őszi rossz idő miatt. Ezért dolgozunk huszonnégy órás műszakban, még vasárnap is. — Üzemzavar nem volt? — Nem. Olyan jó szerelőink vannak, hogy éjjel-nappal mehet a gépezet SCHMIDT MIHÁLYNÉ, TEJHÁZI SEGÉDMUNKÁS: — Számomra nagyon jól kezdődött az év. Amikor gazdaságunk megkapta a Kiváló termelőszövetkezet címet, én is megkaptam a Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést. —• Az én zárszámadásom? A tehenészeti telepen tejházi segédmunkás vagyok, nekem kell tisztítani, rendben tartani a berendezéseket a fejőgépeket. Schmidt Mihályné — Fontosnak tartja a munkáját? — Feltétlenül. Azt hiszem, mindenki tudja, milyen fontos a tejkezelésben a tisztaság. Hozzáteszem, a dombóvári tejüzemnek szállító 130 üzem közt; tejtisztasági versenyben 1972-ben második volt a koesolai szövetkezet, 1973-ban harmadik, és bízom abban, hogy a múlt évi eredmények szerint is ott leszünk az elsők között. A múlt évben a tehe- nenkénti tejtermelést 214 literrel növeltük, három tizeddel a zsírszázalékot — ezt a borítékon is észre lehetett venni. De észre lehetett venni az őszi rossz időjárást is, mert ha nincs a sok eső, a 214 liternél jóval nagyobb lett volna az emelkedés. A sok eső miatt gyengébb lett a takarmány minősége. — Milyen fejőgéppel dolgoznak? — Elfa-Impulsával, az elletőistállóban pedig Alía- Lavallal. Az Elfa a tisztítás szempontjából jobb, a másikkal a fejés tökéletesebb. —. A magam munkájából ítélve, jó évet zártunk, teljesítettük a szocialista brigádban tett Vállalásunkat. Ezek után csak az lenne még szép, ha ismét elnyernénk a Kiváló termelőszövetkezet címet BOGNÁR ISTVÄN gottvald károly EnSa! U75. január 21 Kimagasló sikerek a Hogy eszi Állami Gazdaságban A Hőgyészi Állami Gazdaságban az elmúlt esztendő utolsó napjának délutánján vörös zászlót lengetett a tábla végén a szél. A lobogó azt hirdette, hogy erre az évre egy tenyérnyi szántanivaló sem maradt. Szép siker ez, de nem az egyetlen a 9337 hektáros, egyre megérdemeltebben jó hírű gazdaságban, — Gazdaságunkban az év elején senki sem kételkedett abban, hogy 1974-ben többet produkálunk, mint 1973-ban, — mondotta látogatásunk alkalmával Gscheidt Mátyás igazgató. — A hatmillió-hétszázezer forintos kongresszusi vállalás túlteljesítése az, ami az 1974 elején eltervezetthez képest várakozáson felüli gazdasági eredményt hozott. Beck János főkönyvelő feljegyzéseiből derül ki, hogy a gazdaság nyeresége 1972-ben 3 millió 163 ezer, 1973-ban 16 millió 530 ezer, 1974-ben 26 millió 215 ezer forint volt. A főkönyvelő tárgyilagosan és szerényen megjegyzi, hogy az utóbbi tételnél — lévén az kalkulált eredmény — pluszmínusz egymillió forintos eltérés lehetséges. Az ágazatok közül A NÖVÉNYTERMESZTÉS FEJLŐDÉSE egyenletes volt az utóbbi három évben. Ez az ágazat 1972- ben 18 millió 219 ezer, 1973- ban 19 millió 975 ezer, tavaly 20 millió 10o ezer forint nyereséget hozott. A búza és a borsó jobban fizetett, mint a korábbi években; a nehéz ősz kedvezőtlen időjárása azonban a gazdaság főterményénél, a kukoricánál nagy károkat okozott. Ha jobb az időjárás, hektáronként három mázsával több tengeri terem, a hektáronkénti önköltség is kevesebb 500—600 forinttal. Högyészen ma is szeretettel emlékeznek arra a harmincöt katonára, aki három héten át hol öt, hol tíz teherautóval állt helyt a betakarításban. Mellettük a gazdaság 130 dolgozója — az irányítást végzőket nem számítva — két műszakban küzdött azért, hogy az adottságokhoz képest a lehető legtöbb a lehető legjobb minőségben kerüljön a magtárba abból, amit megtermeltek. A SZARVASMARHATENYÉSZTÉS a szakosított telep adta lehetőségek jó kihasználásával szintén egyenletesen fejlődött. A tehenenként! tejhozam 1972től 2984 literről 3580 literre nőtt. 1974-ben; a tej önköltsége ennyi idő alatt 6,18 forintról 5,20 forintra csökkent. Főleg a hús minőségi javulásának köszönhetően 1972-ben kilogrammonként 22,20 forintot; 1974-ben 37,50 forintot kapott érte a gazdaság. A „főleg” körülbelül 80 százalékot jelent!,.. 1973-ban 472 szarvasmarhát bocsátott ki a telep, 1974-ben 489-et, sőt közeli értékesítésre 110, egyenként 550 kilogrammos állat még maradt is az istállókban. A mai influenzás időkben sok embernek okoz fejfájást a járvány. A hőgyésziek fejfájását — átvitt értelemben is — soká | A SZAKOSÍTOTT j SERTÉSTELEP gyenge működése okozta. Ez & telep volt a „bűnös” abban, hogy az állattenyésztési ágazat 1973-ban négy és fél millió, azelőtt pedig nyolcmillió forintot meghaladó veszteséggel zárt, persze, attól sem függetlenül, hogy az 1972. évi kibocsátás 1853 sertés volt, az 1973. évi 5741 — 1796 mázsa, illetve 5589 mázsa összsúlyban. Merőben más az 1974. évi kép: 12 677 sertés hagyta el a telepet, összesen 12 055 mázsa súlyban. A mennyiségi növekedés nem járt a minőség romlásával, sőt javulásával, — ez pedig az átvételi árak emelkedésével. A szakszervezet a pártszervezettel együtt segíti a szakvezetést a feladatok megoldásában; együtt törekszenek arra, hogy — a párt és a kormány politikájának megfelelően — növekedjék a dolgozók keresete. A tényekből látszik meg a legszebben, hogy a törekvések mennyire eredményesek. A Hőgyészi Állami Gazdaságban a dolgozók évi átlagkeresete 1972-ben 26 540 forint, 1973-ban 28 2^7 forint, 1974-ben 30 300 forint volt. Az 1975. évi elképzelések, tervek közül er alkalommal csupán a fokozott takarékosságról szólunk. Ott, ahol a termelési értéket immár százmilliókkal mérik — 1973-ban 213 millió, tavaly 250 millió volt —, minden tized-száza- léknak jelentősége van. A gazdaság vezetői úgy látják, hogy főként' a villamos energiával és az üzemanyaggal lehetne még eredményesebben takarékoskodni Kőgyészen. Az utóbbi serkentése érdekében új premizálási feltételeket dolgoznak ki az erőgép- és járművezetők részére. B. Z. E'kmiilt a mezőgazdasági trakforpark fejlesztési terve A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban — a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet bevonásával — elkészült a mezőgazdasági traktorpark fejlesztési terve, amely messzemenően figyelembe veszi az energiatakarékossági intézkedéseket és a mezőgazda- sági termelési rendszerek, valamint a nagyüzemek speciális igényeit. A terv számol azzal, hogy a mezőgazdasági üzemek anyagi eszközeik egy részét vontatók vásárlására fordítják, — gépek és gépi berendezések beszerzésére évente 6,5—7 milliárd forintot költenek. A traktorok teljesítményének növelését energiagazdálkodási szempontok is indokolják; a Gépkísérleti Intézet adatai szerint például a 150 lóerős univerzális traktorok alkalmazásával — a jelenlegi, kisebb teljesítményű gépekhez képest — a kukoricánál 15, a búzánál csaknem 20, a cukorrépánál pedig 35—40 százalék üzemanyagot lehet megtakarítani. A hazai mezőgazdaságnak 140—180 lóerős univerzális traktorokra van szüksége, továbbá a 300 lóerőt megközelítő nehéz szántótraktorokra, amelyek igen gazdaságosan használhatók fel, ha megfelelő művelő berendezések, szerszámok rendelkezésre állnak. A program végrehajtásával az ország traktorállományát felére lehet csökkenteni. 1975-ben megkezdődik a nehéztraktorok szélesebb körű alkalmazása. A nagy teljesítményű traktorok egyik típusából több mint 300-at bocsátanak a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére, a gépek nagyobbik részét az Agro- tröszt közvetítésével a termelési rendszereken kívül álló nagyüzemek vásárolhatják meg.
