Tolna Megyei Népújság, 1975. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-24 / 20. szám
Ahogyan a hluhvexeto látja Az új dombóvári klubkönyvtár Napirenden az istolaegésTségilgy korszerűsítése Készül az iskolák egészségügyi ellátásának alaprendelete A tavaly felújított épületben ízlésesen berendezett két helyiséget találtam. Az egyikben a könyvtár kapott helyet, a másikban pedig az ifjúsági klub rendezkedett be. Bár a klubkönyvtár vezetője, Mi- cheller Józsefné pillanatnyilag beteg, a ház mégsincs gazda nélkül, mert az ifjúsági klub tevékeny vezetője Tóth Mária készségesen ad felvilágosítást a klubkönyvtár életéről. Mint mondja; népen as olvasótábor. 1974-ben 600 beiratkozott olvasó 10 ezer 600 kötetet kölcsönzött a könyvtár 7 ezer 200 darabos állományából. A klubkönyvtárhan lakóterületi ifjúsági klub, magnósklub, irodalmi színpad, általános iskolások helytörténeti klubja, valamint nyugdíjasklub működik. Az ifjúsági klub 1970-ben alakult 25 fiatallal, akik elsősorban közép- iskolások voltak. A klub a városi könyvtár által meghatározott éves program szerint dolgozik. 1973-ban az ifjúsági klub kiváló címet szerzett. Erről tanúskodik a gondosan összeállított klubnapló, mely szerint Szőke Sándor dr. szovjetunió- beli utazásáról tartott élménybeszámolót. Kaposváron a Csí- ky Gergely Színházban látták a fiatalok Dumas Három testőrét Rendszeresen kirándulnak a Dombóvártól néhány kilométerre fekvő Kónyaíára. Budapesten a Murányi kalandot nézték meg at Madách Színházban. Abaligeíem a cseppkű'oarlangot keresték fel, a siófoki EXPRESS táborban egy hetet töltöttek a Balaton mellett. Hetesj Jánosné „Az ifjúsági törvény és helyes alkalmazása” címmel tartott előadást. Ordas Iván az újságírás rejtelmeibe vezette be a klubtagokat, de szó volt az újságok születéséről is. Horváth Béla megzenésített József Attila verseit adta elő a klubban. Máté László „Ismerkedés a képzőművészettel” címmel tartott előadást. Négy budapesti úttörő filmvetítéssel egybekötött élménybeszámolón mondta el kubai élményeit Ne feledkezzünk meg a klub ez évi programjairól sem. A klubtagok kérésére beindul „Az én tízpercem” címmel bemutatkozó műsor, melyben a klubtagok önmagukat mutatják be egymásnak. A híres emberek sorozatban pedig Zrínyi Miklós életével ismerkednek. Vietnam történetével, földrajzával és művészetével foglalkozó önálló klubestet szerveznek később a klubtagok, saját felkészülésük alapján. A tervek között szerepel egy tavaszi pécsi kirándulás is. A klubtagok minden bizonnyal szeretik a zenét, mert ott áll egy nagy fekete songora. A klubvezető elmondja, hogy rendszeresen rendeznek népi hangszerekkel bemutatókat. Ezen kívül a hegedű hangja sem ismeretlen a klubtagok előtt. A zongorát azonban csak a zeneiskolások használhatják és itt csupán helyet foglal. A városi könyvtártól a klubosok nemrég 2 ezer forintot kaptak hanglemezkészletük felfrissítésére. A már említett klubok — az Ifjúsági mellett — jól működnek. Az irodalmi színpad, mely már a klubtagokból alakult, Szekszárdon mutatta be a Munka dicsérete című produkcióját. Az általános iskolások helytörténeti szakkörének ösz- szegyűjtött anyagából egyes darabokat a klubban álítottak ki. SzcÜjabb állomásához érkezett az iskolaegészségügyi ellátás korszerűsítése. Az Egészség- ügyi Minisztériumban most dolgoznak az óvodák, valamint az alsó- és középfokú oktatási intézmények egészségügyi ellátásának alaprendeletén, amely részletesen meghatározza majd hol, milyen feltételek mellett kel^ főállású iskolaorvosokat és iskolavédőnőket alkalmazni, s mik lesznek a feladataik. A tervezett intézkedésekről dr. öry Imre. az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. — Emlékezetes, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata annak idején megállapította: az elmúlt 10— 15 évben számottevően romlottak az Iskolák működésének egészségügyi feltételei, kevés a tornaterem, fiataljaink nem elég edzettek, az iskolaegészségügyi ellátás színvonala elmaradt az általános egészségügyi ellátás színvonalától és az iskolaorvosi hálózat sem látja el feladatát megfelelően. E megállapítások alapján a kormány az oktatási és az egészségügyi ágazat vezetőit megbízta: tegyenek intézkedéseket a helyzet megjavítására. Azóta — különösen az oktatásügy területén — több jelentős lépést tettek. A tanulók túlterhelésének mérséklésére — a tananyag csökkentése mellett — egyebek között előírásokat dolgoztak ki az órarendek , szerkesztésére, csökkentették az óraszámokat, elrendelték, hogy az iskolákban a korábbi heti kettő helyett három tornaórát kell tartani. — Hasonló célokat szolgáló intézkedések születtek az egészségügyi ágazatban is — mondotta dr. Ory Imre. — A minisztérium az iskolák egészségügyi helyzetének javítására országos szakmai koordinációs bázisként az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézetben külön iskolaegészségügyi csoportot hozott létre. A szakemberek az elmúlt években kidolgozták azokat a feltételeket, amelyek alapján a gyermekek iskolaéretté nyilváníthatók, és meghatározták az iskolaegészségügy feladatait. Egyebek között ez lesz majd az iskolák egészség- ügyi ellátását szabályozó rendelet alapja is. Elkészült továbbá az iskolaegészségügyi dokumentáció tervezete, egy olyan nyilvántartási törzslap- rendszer, amely lehetővé teszi a fiatalok egészségi állapotának nyomon követését az óvodás kortól a középiskolai, vagy szakmai tanulmányaik befejezéséig. Mongol egyetemek A Mongol Állami Egyetemet, Mongólia első felsőoktatási intézményét 32 évvel ezelőtt, a Szovjetunió segítségével alapították. Megnyitása fontos esemény volt az ország tudományos és kulturális fejlődésében. A népi hatalom évei alatt nagy sikereket értek el az oktatás terén Mongóliában, ahol korábban a lakosság legnagyobb része írástudatlan volt. Elegendő annyit mondani, hogy jelenleg az ország minden negyedik lakosa tanul. Évről évre növekszik a tanárok, az egyetemi hallgatók, ,o szakközépiskolákban tanulók száma. Emelkedik az oktatás színvonala, erősödik az oktatási intézmények anyagi bázisa, egyre tökéletesebbé válik a nevelőmunka formája és tartalma. A mongol ifjúság kommunista nevelésében a legfontosabb helyet az állami egyetem és o főiskolán működő szakkörök töltik be. Az egyetem társadalomtudományi karán az egyetemisták és középiskolások, életkoruk figyelembevételével, a maguk választotta területeken tanulmányozzák a marxista—leninista erkölcs és esztétika, a jog alapjait, a tudományos munkaszervezést. A diákkörök az egyes tudományágakon belül konkrét témákkal foglakoznak. Csak a múlt évben a diákok száznál több tudományos munkáját jutalmazták különféle versenydijakkal, s közülük sokat a termelésben is alkalmaznak. A nyári szünidőben az egyetemisták és a középiskolás diákok építőcsapatokat szerveznek. Tavaly nyáron több mint 4000 diák vett részt a vidéki építkezésen; munkájúk értéke meghaladta a 3 millió tugrikot. Évente tízezernél több fiatal segít a mezőgazdasági betakarítási munkában. A diákok aktívan részt vesznek a tudomány és a technika legújabb eredményeinek, a párt és az állam politikai vívmányainak propagálásában. A mongol fiatalok szoros kapcsolatot tartanak fenn a Szovjetunió és a testvéri országok ifjúságával, szolidárisak az egész világ haladó diákjaival. (BUDAPRESS-MONCAME) Most fordult be a kapun az ismerős nyilas. Egyenesen az istállóba tartott. Ö bebújt a tyúkól mögé, onnan leskelődött most már. Egy perc múlva megjelent az istálló ajtajában a bilgeris; kantárszáron vezette kifelé a lovakat. — Te gyerek!... Gyerelő!... Még jobban elbújt, be az üres tyúkólba. Ha keresnék, itt persze könnyen megtalálnák, de nemigen keresik. Ha ennyire sietős. Ki lehetne épp velük is jönni — milyen jó darab kolbászt hozott délben ez a tohonya —, Miskolcon is jól megvolt ő a nyilasokkal. De az oldalzsákot nem hagyhatja veszni, nincs any- nyi kolbász a világon. Még szerencse, hogy reggel az oldalzsák nélkül császkált, amikor a sapka miatt elkapta a bilgeris. Ha megnézik, mi van benne — márpedig az ilyen vallatásnál megnézik —, persze, hogy elzabrálták volna. A bicskákat legelőször. Meg az aranyakat Meg mindent. Érezte, ahogy mászik rajta a tetű. Izgett- mozgott, vakaródzott, de nem mert kimozdulni a tyúkólból. Sötétedett már, amikor teljesen elcsendesedett a környék. Visszalopódzott a kolbászért az istállóba; jó fele megmaradt délben. Ott volt a dikó fölött a polcon; csakugyan nem vitte el a bilgeris. Ráérősen falatozni kezdett Hadd sötétedjék még. Később, ahogy a tárva-nyitva hagyott kapun kióvatoskodott az utcára: csend és sötétség mindenütt. Olyan síri csönd, amilyen csak a fronton lehetséges, amikor elhallgatnak a fegyverek. Emil. bér, állat behúzódik a vackába, és szorongva figyel: vajon mi baj lesz ebből a csöndből megint? Tehén nem bőg; lehet, már egyetlen tehén sincs a faluban, mind elhajtották. Kutya nem ugat. Amelyik sokat acsargott, nem bírt beletörődni a frontéletbe, mind agyonlőtték azóta a katonák. Fél kézzel a palánkot tapogatva elindult a sötétben. A főutcán nem tévedhet el. Míg tart a flaszter, az mind főutca. Emlékezett rá: vasrácsos kerítés van a sarkon, ott, ahol be kell fordulni Addig majd csak elér, nem lehet nagyon mesz- sze. Azután lesz nehezebb, eljutni a vaksötétben a szélső házakig, mert nincs tovább flaszter. És palánk sincs mindenütt. Tapogatózva, lassan haladt a hepehupás járdán, s attól, ahogy az eszébe vágódott, egy pillanat alatt mozdulatlanná dermedt. „Nem létezik..." — gondolta. De máris megfordult, és sietve bukdácsolt visszafelé. S közben egyre azt gondolta: „Nem, az nem létezik... Az lehetetlenség”. Emlékezett rá: nyitva maradt az iskolaudvar felé a nagykapu. Óvatosan lépkedett, számolva azzal is, hogy halottakba botlik. De sehol nem volt halott; legalábbis addig a fáig nem volt. Szemét erőltetve nézte a fát, körültapogatta — semmi. „Persze hogy. Eltakarítottak ezek mindent. A sietségben is volt rá eszük”. Pár lépésre, a derengő, meszelt fal tövében, gyanús valami sötétlett. Elfogta a félelem, szaladni szeretett volna innen. Mégis közelebb lopakodott, ellenállhatatlan erő húzta közelebb. Csizmák? Halomra hányt csizmák, és — most már tapogatni is mert — derékszíjak. „Biztosan a hazaárulóké volt — gondolta. — Itt felejtették ezt a nagy sietségben. De minek siettek úgy, azóta sem jöttek az oroszok..." S ahogy ott motozgatott, a kezébe akadt a kötél. 50 Megismerné azt a falut akármikor, csak a nevét nem tudja. Az nagy kár, hogy nem kérdezte meg a nevét. A hét derékszíját meg a hét pár rövidszárú csizmát összekötözte, s átcipelte a szomszéd udvarra az istállóba, ahol őrizte a lovakat. A vaksötétben tapogatózva, a vasvillával kiemelt egy hidlásdeszkát, s egy csizmát bedobott Nem toccsant Ki tudja, mióta nem tartanak itt lovakat Megvolt a negyedik rejtekhely. Oda, a hidlás alá dobálta be a többi holmit is. Csak a kötelet csavarta a derekára. Ha az oldalzsákját nem félti, az istállóban is elalhatott volna. De jó is, hogy féltette, mert ki tudja, talán sosem látja többet. Németek szállták meg éjjel a falut. Hajnalban pedig dobolás volt az ébresztő: nyolc óráig az egész lakosság gyülekezzék a piactéren, csak kézipoggyásszal, és három napra való élelemmel, mert ki kell üríteni a falut. Nem volt foganatja a dobolásnak, üresen tá- togott reggel a piactér. De éppen a szélső házakat, a kövesút mentén, ellepte a német katonaság, s azokról a portákról csakugyan takarodni kellett a civileknek. 12. Étvágy nélkül rágcsálta a kekszet a kebeléből, és ügyelt minden neszre. Legalább az a kutya itt volna. Vagy akármi a közelben, élőlény. Ennyire egyedül még sohasem érezte magát, mint most, idegen földön, mindenfelől sötét, idegen éjszakában. Messze lakott helyektől, a határ közepén. Félt. Maga sem tudta, mitől; embertől nemigen. Az emberek ölik egymást, felakassza egyik a másikát, lelövi, agyonveri — ez így van akárhol, otthon is, meg idegenben is. Az orosz a németet, a német az oroszt A magyar mind a kettőt, s azok is mind a ketten a magyart. Meg persze egymást is a magyar. Ez így van, és nem másként Pár esztendő múlva, ha majd ő is ember lesz és katona, inkább lesz oka félni. (Folytatjuk) 5L
