Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
IHatgyár a paksi határban Adorján Ferenc tizenhét évig hajózott a Dunán, a tengereken és egy táviratnak „köszönheti”, hogy végül a Paksi Állami Gazdaság illóolajlepárló üzemében kötött ki, s olyan szakmát mível, amiről Bulgária partjait járva, sokat hallott. Fries József tehenész, Gábor Mihály takarmányos, Czapp József bikagondozó volt. A gazdaság régi dolgozói valameny- nyien. Szabó Károly a főnök. Foglalkozása: mezőgazdász. Egyszer a növénytermesztésben, másszor az állattenyésztésben dolgozott, de arra soha nem gondolt, hogy közel a nyugdíjhoz, levendula-, kapor-, muskotály zsálya, petrezselyemszakértőként fog dolgozni. Adorján Ferenc elállt annak a részletezésétől, hogy milyen távirnt hozta haza. Valami nőügy lehet a dologban. A Paksi Állami Gazdaságot viszont igen praktikus meggondolások „csábították” arra, hogy levendulát, muskotály zsályát, stb. tertnesszen és illóolaj-lepárló üzemet létesítsen. A lejtős, géppel nehezen művelhető területeken évekkel ezelőtt levendulát telepítettek. Több mint száz holdon. Ettől kezdve a szőlő mellett meghonosodott egy új kultúra. A lejtős területek, amelyek korábban alig adták vissza a vetőmag árát, most gazdagon fizetnek a paksi dombokon és ahol valamikor kizárólag a szőlőt, a kenyér- és takarmány- gabonát ismerték, ott most levendulaligetek díszlenek. Ilyenkor, nyár közepén kezdődik a virágszüret, és a környék olyan illátos, mint Bulgáriában á Marica völgye. A szelíd, napfényes dél-dunántúli tájon a gazdagságot, a korlátlan lehetőségeket szemléltetik a pikáns illatú fűszernövények, a virágtáblák. A gazdaság vezetői elsősorban a forintot nézik és csak legvégén törődnek az illatokkal. Dömötör Károly, központi agronómus elmondja: az idén hatvannégy holdon terem a francia' levendula, ötvenkét holdon az angol levendula, húsz holdon a muskotály zsá- ja, 129 holdon a kapor, öt holdon a petrezselyem. És micsoda pénz? Nemrég útnak indítottak egy teherautót Budapestre, tizenkét hordó kaporolajjal és négy hordó levendulaolajjal. A szállítmány értéke meghaladta az egymillió forintot. Egy kiló francia levendulaolajért 630 forintot kap az állami gazdaság. A munkások úgy tudják, egy hold termése negyvenhárom mázsa búza árának felel meg. A lepárlást Gyapapusztán és Biritón végzik. A korszerűbb üzem a gyapai. A dolgozók azt mondják, egyszerű az egész: „tulajdonképpen ugyanúgy főzzük, mint a pálinkát. Az üstökbe kerülő anyagot jól megtapossuk, gőzt eresztünk rá és egy óra alatt lepárlódik egy üst tartalma”. Azért mégse ilyen egyszerű, mert a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat technikust küldött annak idején Paksra, azzal a feladattal, hogy tanítsa meg a volt tehenészt, a hajóst, a takarmányost, a mezőőrt, a fogatost, az agronó- must az illóolaj-készítés titkaira. Belejöttek. Olyannyira, hogy a társgazdaságok is idehozzák a termésüket lepárolni. Az illóolajgyártás kimondottan szezonmunka. Július elejétől augusztus végéig tart. Ez idő alatt havonta az itt dolgozó emberek, ha folyamatosan van anyag, háromezer forintot is -megkeresnek. Azt hinné az ember, hogy a lepárlást szinte laboratóriumi körülmények között, fehér köpenyben végzik. Nem. Egyáltalán nem nevezhető tiszta munkának ez, az illatos üstök körüli tevékenység. Illat van, minden mennyiségben. Sőt, több is, mint kellene, minthogy otthon célszerű már az előszobában levetni a munkaruhát, mert különben lehetetlen volna megmaradni a lakásban a levendula-esszencia szinte szúrós szagától. Az üzem mögött egy kis tó gyűjti a kazánházból elfolyó vizet. Aki ebben megfürdik, mintha köK nivízben fürödne. A Paksi Állami Gazdaság vezetőivel beszélgetve, illik megkérdezni, hogy fizetnek az olajok? Tehát nemcsak a búzáról, a tejtermelésről, a takarmánytermesztésről, a borról, — a kaporról is, mint jelentős pénzbevételi forrásról kell beszélni. Vajon a mostoha területi adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetekben nem lehetne ugyanígy beszélni a kaporról, a levenduláról? Úgy tűnik, érdemes felfedezni a paksiak lepárlóüzemét, a termelőszövetkezetek számára is. Beszélgettünk a lepárlóüzem dolgozóival. Jó humorú, vidám, kedélyes emberek. Mindenre meg tudnak válaszolni, csak egyre nem. Hogy mi a foglalkozásuk. .. Abban maradtunk, hogy amíg a szezon tart, addig lepárlómunkások. Kérdés: a foglalkozási címjegyzék nem tud-e rájuk jobb, pontosabb megjelölést? Kuriózumként még csupán annyit: a lexikonok elárulják, hogy a levendula közel harminc faja a Földközi-tenger vidékén honos, a Kanári-szigetektől Kelet-Indiáig. Virágzó ágaiból (flores lavandulae) desztilláció útján az ún. szpik- olajat nyerik, színe sárga, fajsúlya 0,885—0,895; a magyar gyógyszerkönyvben is szerepel. Van benne egy kámforszerű és egy terpentinhez hasonló vegyület. Több illatos készítmény alkotórésze, s porcelánfestésre alkalmas firnisz is készül belőle. A halászok a csalétket kenik be vele: erre a halak jobban kapnak. A Lavandula spica a magyar asz- szonyok kedvelt kerti növénye. Virágzó szárait csomókba kötve a ruhaszekrénybe teszik, il- latosítás és a moly elűzése végett. Az Uj Magyar Lexikon a levenduláról megjegyzi, hogy nálunk egy hold 15—20 mázsa virágot ad, ebből 5—6 kiló olaj nyerhető. Napos helyen, csoportosan ültetik. Nálunk többek között a tihanyi félszigeten termesztik. A kaporról ezt írja: az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó növénynemzetség. A közönséges kapor (A. graveolens) igénytelen, egynyári növény. Rendszerint kis területeken termesztik. Kedvelt fűszer- növényünk. A népi gyógyászatban gyomorerősítőnek és álmatlanság ellen használják. Szp.—Bg.
